Európa elnököt választott. Úgy néz ki, hogy vezetőink (kicsit cinikusabban: a nagyok vezetői) ismét megtaláltak a legkisebb közös többszöröst Herman Van Rompuy személyében. Először gondolkozzunk el kicsit a megválasztásának a módján és csak utána térjünk rá Van Rompuy személyére.

Hogy is juthatott pontosan ebbe a történelmi jelentőségűnek mondott pozícióba? Hát úgy, hogy mi megválasztottunk embereket (országgyűlések), akik megválasztottak embereket (miniszterelnökök), akik megválasztottak egy embert - ez az ember lenne az EU elnöke. A módszer demokratikusságát tekintve erősen emlékeztet a szovjet időkre, ráadásul a EU soros elnöki tisztet betöltő svédek még véletlenül sem próbálták meg a nyilvánosság előtt rendezni a kérdést. Hiába ment folyamatosan a porhintés, hogy senki nem tudja mi lesz a maratoni vita kimenetele, a valóságban a három nagy (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország) és a svédek mar több mint egy hete megegyeztek az elnök személyéről. Az Economist brüsszeli tudósítójának értesülései szerint azért törekedtek a nagyok mindenáron arra, hogy meg a "vita" előtt konszenzusra jussanak, mert nem akartak egy, az EU megosztottságát bizonyító véres szavazósdiba belemenni. Másrészt - ezek még mindig Charlemagne gondolatai - a jelenlegi európai elit nem túl ambiciózus azzal kapcsolatban, hogy az EU-t arra használják, hogy a világhoz szóljanak. Helyette egy bezárkózott, védelmező Európa fele tettek lépéseket, ami a világ gondjait a határok túloldalán tartja és vígan költi költségvetése 40%-at arra, hogy farmereit megvédje a globális versenytől.

Mikor írom ezt a posztot, éppen a vége felé közeledik az ELTE TáTK egyik legnagyobb szabású programja, a Szakkolégium Éjszakája. Ez a TáTK szakkollégiuma által szervezett rendezvény minden évben nagyon jókedvű koncertekből, játékokból és beszélgetésekből áll. Az egész egyszerre komoly és játékos, pont emiatt elég izgalmas.

Idén az egyik beszélgetésen Geszti Péter vett volna részt, ő azonban betegsége miatt lemondta a részvételt. Ezt még nem tudták a kurucok, amikor elkezdtek közönséget szervezni a beszélgetésre. Eddig a blogon ki nem mondva, de egyetértés volt abban, hogy nem foglalkozunk a kuruc.infóval. Ezután sem fogunk róluk írni, ugyanis nincs értelme. Most csak azért teszek kivételt, mert kedves ismerőseim, barátaim a program szervezői, a beszélgető - partnerek pedig nagyon sokra tartott szakemberek. Ebbe próbáltak a kurucok belezavarni.

Ez szerencsére nem jött nekik össze. Kurucokat ugyan senki nem tudott azonosítani, azonban volt két szerencsétlen kötekedő, akik kommunistáztak. Nagyot nézett a kérdező, amikor a politológia tanszék vezetője, Balogh László négyféle kommunizmus definíciót sorolt fel, amiből nem tudta kiválasztani, hogy mire is gondolt. Érdekes, hogy miután a kurucok mozgosítása kiderült, a főszervező fölhívta a helyi rendőrséget, ahol is szartak az egészre - nem kívántak kooperálni.

Összességében elmondható, hogy a kurucok csúnyán beégtek, nem sikerült embereket mozgosítani arra, hogy tönkre tegyenek egy rendezvényt. Szerencsére. A program kellemes hangulatban, hol jobb, hol rosszabb beszélgetésekkel, jó játékokkal lement. Kurucok nélkül, jókedvűen.

Lássuk be, TGM keveset mondott akkor, amikor azt mondta, hogy Magyarszág mucsa. Ez nem mucsa. Annál sokkal rosszabb. Ezen a mondaton jobberek rendszeresen ki szoktak akadni, javaslom, hogy hihetetlen sebességgel kapcsoljanak át a szellemileg igen csak korlátozott fidesz.hu blogra, a Vastagbőrre (ez az a hely, ahol mindent gyűlölnek, ami szabadság, piacgazdaság, tolerancia és ami ezekből következik), erős mezőnyben ugrathatják magukat a Reakcióra, aminek összes szellemi teljesítménye a Gyurcsány utálat volt - bukása óta komoly bajban vannak, ráadásul rémunalmasak lettek (régen UFI néven koránt sem volt ilyen rém konszolidált, mint ma akar lenni), aztán az utolsó, a Konzervatórium, amelyik hihetetlenül szórakoztató módon óriási energiákat öl abba, hogy a kereszténységet megvédjék a sámános-dobos keresztényektől. Ez a felsorolás csak azért fontos, mert ők rendszeresen kiakadnak TGM mondatán, pedig nap - nap után bizonyítják, hogy nemhogy mucsa lenne Magyarország, hanem hülyék gyülekezete. Mielőtt azonban a jobber olvasók végképp felidegesítenék magukat, a ballerek pedig vigyorogva várnák a következő Orbánozást, mindenkinek csalódást kell okoznom.

Mindenki a Sajóabonyban történtekről gondolkozik és ír. Az index helyszíni riportja után sem lett az egészből semmi sem egyértelmű. Egyelőre nem is gondolom, hogy esélyem lenne kideríteni, hogy mi történt, nem is erről akarok írni.

Kedden Vona lement, hogy sajtót tájékoztasson és lakosságot fórumoztasson. Az tulajdonképpen várható volt, hogy a legsötétebb barmok által hangoztatott összeesküvés - elméleteket nyomatja, például ezt:  „valakik odafenn a zavarosban halászhassanak”. Na, nyilván nem hagyta annyiban, fokozni kellett a hangulatot, és egészen simán a börtönbe kívánta a hazai cigányság 80-90 százalékát - szerinte ennyien tutira a törvényen kívül élnek, becsszó. Kicsit elkezdtem félteni az ismerőseimet, akik nem vesznek bérletet a BKV-ra, de azok csak zsidók, nem cigányok - velük máshogy kell elbánni: ezt megtudhattuk valami helyi vajdától. Ezután következett az első orgazmus. A náci hangulatot árasztó (köszönet a kifejezésért PKI-nek) Vona törvényesítené a Gárdát (na, azt most nem tudom melyiket, nem is fontos). Ezzel tulajdonképpen nem is burkoltan  saját SS-t akar, de felőlem lehet Munkásőrség is.

„Többeket megbotránkoztatott a líbiai vezető előadásának több kijelentése. » Önök azt is hiszik, hogy Jézust keresztre feszítették, pedig ez nem így van. Isten a mennybe emelte őt, és egy rá hasonlító embert feszítettek meg. A zsidók meg akarták ölni Jézust, mert ő a helyes útra akarta terelni Mózes vallását. Jézust a zsidóknak küldték, Mohamedet viszont az egész világnak. Bárki, aki nem Mohamed útját követi, hibát vét « – magyarázta Kadhafi.” Az Index ezt benézte: a botránkozók egyszerűen műveletlenek voltak. Kadhafi nem akart senkit megbotránkoztatni, csak egyszerűen nem volt jó szónok. Egy szónoklat stílusát ugyanis a célközönséghez kell igazítani, és ez a stílus a VII. században volt érvényes, és sikereit akkor kezdte elérni. Ugyanis Kadhafi gyakorlatilag szó szerint idézett a Koránból. Ezt pedig, kedves liberális, multikulti Nyugatom, ki vetheti szemére?

 Na végre egy olyan ötlet, ami tekintettel van az igazi megszállott pártszimpatizánsokra. Azokra, akiknek az éjjeliszekrényén ott áll a gusztusosan aranyozott képkeretben az Orbán portré, valamint azoknak, akik a TV előtt ülve a mszp pártvezetésével együtt énekelték az internacionálét.

A videó természetesen csak vicc, Bagi Iván mutatja be, hogy milyen lenne Orbán Viktor utasításait követni vezetés közben (is). 

Persze ha már, akkor Medgyessy változata lenne az igazán vicces az örök klasszikus útelgazódással. "A következő útelgazhozáselútelgazsozsásnál forduljon balra!"

Csak annyit tudsz a magyar filmről, hogy Doktor House magyar hangja megváltozott?
Pedig van más is!
A Hajónapló projekt keretében 12 magyar filmrendező 12 kisjátékfilmet készít a rendszerváltásról!
De vajon Török Ferencen (Moszkva tér) kívül miért nem készít más fiatal filmes semmit a rendszerváltásról, vagy a szocializmusról?
Mitől félnek? Vagy ennyire érdektelenek?

1989. november végén a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusán hiányzó  fő nélkül töltötték meg a párttagok az aula padsorait. Csak azok beszéltek, akik feltétlen szükségét látták. Egyesek inkább az asztaluk széleit rajzolták át ujjaikkal többször is, különbözőképpen. Mások, pedig nyelvükkel a fogsoraikat túrták. Csak elvétve akadt olyan ember, aki az aula falának támaszkodó Securitate tisztek szuggesztív tekintetét magára irányította, rövid időnyi farkasszemnézésre.

Minden előzmény nélkül csapódtak neki az ülőkék a háttámláknak. Noha csak páran vették észre Ceausescu elvtárs bejövetelét, a maradék több száz ember mégis biztos volt benne, ők is meg fogják látni vezetőjüket, amint kiegyenesednek. A padsorok közé szorított emberek mindegyike őrült hangú tapsba kezdett. Kézfejük félelmetes dühvel vergődött egymáson. Az aula falára szegelt lambériának támaszkodó Securitate tisztek félni kezdtek, talán a mérhetetlen erejű taps nem is az ország első emberének tiszteletére szól, hanem elterelésként szolgál, egy a párt tagjai által felbérelt mesterlövész számára, aki könnyen merényletet követhet el Ceausescu elvtárs ellen, anélkül, hogy kiléte kitudódna. A párttagok kezei vöröslöttek az erőszakos tapsolástól, ezért mosolyuk némileg ellenőrizhetetlen vicsorgásba fordult. Gyanússá váltak, ha politikai gyilkosságra készültek volna, már rég elkövették volna, nem izzasztják magukat ilyen sokáig.

Múlt hétvégén kitiltottuk egyik kommentelőnket. Eddig nem volt szükség ilyen drasztikus lépésre és reméljük, hogy a továbbiakban sem lesz majd, hiszen épp egy héttel korábban - jogosan - büszkélkedtünk azzal, hogy a moderálás gombot sem nagyon használtuk, nemhogy a kitiltás funkciót. Úgy éreztük azonban, hogy heima hónapok óta tartó nyílt személykedését nem kell tovább elviselnünk. Ez volt a kitiltásának oka.

Úgy érezzük, hogy tartozunk annyival magunknak is, hogy  közzétegyük egyezményes kommentpolitikánkat, amelyhez a jövőben tartani fogjuk magunkat.

Most nem egy könyvet szeretnék ismertetni, hanem egy egész műfajról írnék, vagy legalábbis annak egy manapság méltán népszerű válfajáról. A skandináv krimikről. Nem állítom, hogy rengeteget olvastam, de Henning Mankell, Håkan Nesser és legfőképp Arnaldur Indriđason néhány regénye talán már feljogosít az írásra. A krimi – mint szinte az összes lektűr-műfaj – angolszász találmány. Edgar Allan Poe „A Morgue-utcai kettős gyilkosság”-át szokás a műfajteremtő első kriminek tartani, de azóta is a nagy klasszikus szerzők főleg amerikaiak és angolok voltak. Meg is szoktuk, és el is várjuk, hogy a szellemi kirakóshoz hasonló detektívtörténetek ódon angol kisvárosokban, míg a kiábrándult, kemény bűnregények lepukkant amerikai nagyvárosokban játszódjanak. A magyar, de még az európai krimiket is gyanakodva fogadjuk, és nevetségesnek tartjuk. Ehhez képest az utóbbi években a német könyvpiacot valósággal elárasztották a skandináv krimik, sőt jó néhányat már magyarra is lefordítottak. Valami miatt Észak bűnei kapósakká váltak. De mitől skandináv egy krimi?

 Nekem új, és egész jó kis videó:

Komolyan nem értem, hogy az Index hírszerkesztői mi a francot csinálnak. Szeretném azt gondolni, hogy a Bajnaitól kapott pipát jól megtömték valami jamaikai cuccal, és a füstfelhőtől még a monitort sem látják. Vagy azt, hogy valaki ott áll a szerkesztőség közepén puskával a kezében, és közli, hogy "Gyerekek, ha nem ír minden napra valaki baromságot, vagy legalábbis erős csúsztatást tartalmazó cikket, akkor széjjellövöm Gizike agyát!"

Tegnap a villamosmegállóban megakadt a szemem egy hirdetésen: az MR1 - Kossuth Rádió egy rendkívül letisztult, alig pár nyomógombot tartalmazó rádiókészülékből szól, és a felirat is az egyszerűséget sugallja: "Tájékozódás gombnyomásra."

A hirdetés valami ultramodern Néprádióról szól. A köztévé és a közrádió objektivitás-mániájának újabb, de nem újkeletű kitüremkedése ez a reklám: sokan nem emlékeznek már rá, én még nem is éltem akkor, de a Rákosi-korszakban volt egy jellegzetes tárgy: egy rádió, amelyen csak a Kossuth és a Petőfi rádiót lehetett hallgatni - ugyanis nem volt állomáskeresője, csak egy háromállású kapcsoló (Kossuth, lakihegyi Petőfi, vidéki Petőfi)

Próbáltam valami tuti elsővilágháborús párhuzamot találni Retkes legújabb, MSZP-SZDSZ-MDF-koalíciós ötletére, adta is magát a bazinagy Antant, de az "entente cordiale" kifejezés már sehogy sem illik az MDF-re. Ráadásul a szövetség két összeszokott hatalma is legfeljebb barátságtalan megértésben van egymás felé az utóbbi időben. Úgyhogy maradjunk egy sima Antantnál, és akkor a központi hatalmak a Fidesz és a KDNP. Bár kissé merész a KDNP-t a Monarchiához hasonlítani, de a probléma valójában ott kezdődik, ahol a Jobbik is a képbe kerül. Ez valami új, mint a Világháborúban a kommunisták. Csakhogy itt nem valamelyik szövetség egy új belső erejéről van szó. Ez a Második Világháború Németországja, csak korszakot tévesztett. Itt pusztán békés országok nagyhatalmi igényeinek egyeztetéséről van szó.

Egyszer elkezdtem írni egy posztot arról, hogy a polgári létükbe besavanyodott Hírtv-s arcok hogyan keseregnek a hárommellű Lily Allen Fuck you című számának feldolgozásán. Végül nem tudom, miért nem publikáltam, mindenesetre csak én olvashattam.

Úgy tűnik, hogy a magát mélységesen konzervatívnak és polgárinak gondoló Borókai Gábor (aki persze halál hiteles, hiszen nem volt az Orbán-kormány szóvivője) is belesavanyodott saját ízlésébe. Az is lehet, hogy konzervativizmusában elvesztette minimális humorérzékét - persze egyáltalán nem biztos, hogy volt neki. Mondjuk, el tudom képzelni, hogy valóban dekadens, reakciós és kultúraromboló minden olyan művészeti alkotás, amely nem mondja meg egy az egyben a lényeget. Olvasmányaim alapján ennek semmi köze nincs a konzervativizmushoz, ennek csak simán az ostoba maradisághoz van köze.

A magyar nemzeti vérerekkel átszőtt „patópálúr” style, úgy tűnik reloaded lett. Ha tetszik sokkal inkább átalakult, mint a Mátrix második része az elsőhöz képest. Egyfelől léteznek az elkenődött kommunisták, példának okáért Baranyi Ferenc költő, vagy Fejes Endre író, akik ma már azt gondolják saját szabadon választott magányukban, hogy nem kell kidönteni, úgyis elrohad magától a tőke.

Másfelől „nagy néha”(a kis néha ipiapacs Papp Lajos szívsebészé) fel-feldobódnak az ősmagyar omphalos kövek, ugyanis Eperjes Károly, vagy Szőnyi Géza csupán a legszükségesebb tudnivalókat osztja meg velünk. Az előbbi megpróbálja beírni magát a Guiness rekordok könyvébe azzal, hogy Hegedűs Géza ars poeticáját elmeséli minden nyilvános helyen, az utóbbi, pedig csak olyanokat mond a saját kulturális miniszterségéről, mellyel általában mindenki egyetért.

Egy ilyen, már csak szexuális segédeszközökkel nem inzultált „média közéletbe” (létezhet ez?) csobbant bele a Sláger és a Danubius rádió díszkivilágítással a saját temetési menetét megvakító búcsúztatása. Merthogy az eset, nem minden tanulság nélkül való. Hiszen politikáról van szó. Némi módszertani kitérő azonban engedélyezettnek ítéltetett. Politikai publicisztika írása körülbelül olyan, mint a Ponyvaregényt egy konfliktusra lecsupaszítva elmesélni. Érdemes más írásokat is ezzel a tanáccsal felvértezve olvasni.

65 évvel ezelőtt, 1944. november. 9-én halt meg Radnóti Miklós Abdán, keretlegények keze által.

Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csunya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szeretlek és hogyha
találkozunk, talán ujra kezdem.
Menj már.

Reichenberg, 1928. február 13.

(Szerelmi ciklus 1927-28 / 14.)

Ismét egy unalmas megemlékezős poszt. November 9. Annyi megemlékeznivaló dátum sűrűsödik így tél előtt, hogy ehhez képest még a karácsonyi ünnepek is piskóták. Itt volt október 6, 23, november 4, 7, 9... Hetedikéről ezúttal nem írtunk, hiszen Erkel Ferencről, akinek ez születési évfordulója, már volt szó a himnuszos posztban kicsit korábban; a Nagy Októberiről pedig Petri György úgyis rég elmondta, amit érdemes volt. És most itt van kilencedike.

"1989. november 9-e, a német újraegyesülés folyamata az egyik legfontosabb szakasza volt Németország történelmének, a mi történelmünknek, Európa, de az egész világ történelmének is." Szép szavak. Sőt: "Mindenki - Bush, Mitterand és Thatcher - felismerte a helyzet komolyságát. Lehetséges, hogy volt, aki még a folyamat lelassítására is gondolt." Ezekről a lelassítós gondolatokról mostanában elég sokat cikkeztek.

De ez mind csak a nagypolitika. A fal, amelyet Gorbacsov - Reagan elnök bölcs tanácsára hallgatva - lebontatott, hihetetlen összege volt a kommunista blokkban tomboló gonoszságnak.

Amint azt a Sárdobáló Rádió vasárnapi, negyedik adásánál jeleztük, egy kommentelőnket - mit egyet! az elsőt! - kitiltottuk a blogról. Hogy miért csak most? Talán idáig tapasztalatot kellett gyűjtenünk a megfontolt döntéshez, talán betelt a pohár. Akár így, akár úgy, akár tapasztalatainkat, akár a betelt pohár űrmértékét calam hamarosan szép, transzparens módon fogja megfogalmazni, addig pedig blogunk engedékenységét féltő olvasóink bizalmát és türelmét kérjük.

Mielőtt a következő Rükverc programját ajánlanám, hogy tegnap este alaposan megünnepeltük születésnapunkat táncolással, italozással, röhögéssel. Ezt csak azért volt fontos leírni, hogy nehogy bárki is azt gondolja, hogy csak írásban ünnepeltünk.

A következő Rükverc programja tehát.

„Ki a csöcs az a Nagy Imre? Biztos a Nagy Lajos tesója!”
Ha úgy érzed, nem helyes a válasz, gyere el!

ELTE TáTK (PázmányPéter sétány 1/a), időpont: 2009. november. 10, 18 óra.

Előző héten Dani kívánt magunknak boldog születésnapot, ezúttal pedig lelkes pompomlány rajongóink rázták velünk hajnalig. Végül már csak mi ketten, Vörös és Andor Márton maradtunk talpon a vidéken. Nosza, nekiálltunk, és most, kedves olvasóink, sugárzunk. Önök meg hallgatni fogják.

A felvételen a Hungária együttes (meglepetés, hogy melyik) számát és a címszereplő Petőfi Rádiót (na persze a régit) idéztük. Vigyázat! A felvételt manipuláltuk. Hiányzik belőle például az, amikor heima kényszerű távozásán keseregtünk, illetve mikor a zöld rendőrkocsikon élcelődtünk. Ugye nem baj?

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A szőke fiút nem Tibornak hívták. Tibor a barátja volt, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Rögtön érettségi után került a szőke fiú a fővárosba, a szó szoros értelmében elanyátlanodva, ahol örömmel és látható megkönnyebbüléssel csatlakozott Tiborhoz, aki pesti volt, kötött pulcsikat hordott, pipázott és ismerte a divatos kocsmákat. Mindez azonban csak később fogalmazódott meg benne ilyen világosan, egészen pontosan azután, hogy az új barátjával az első tanév utáni nyáron meglátogatta Szarvason az ott tanuló volt gimnáziumi osztálytársát, aki nagy várakozással nézett a találkozás elé, de utólag – négyszemközt – zavartan vallotta be a szőke fiúnak, hogy arra nem számított, hogy két Tibort fog vendégül látni. Ez azért mellbevágó volt, sőt mi több: megalázó. És akkor hirtelen egész más fényben látta az egész előző évet.

A 168 óra online tudósítása a keddi Rükvercről.

Te talán fogsz a gyerekednek mesét mondani lefekvéskor a Kádár korszakról? És miért nem? Édesanyád a fridzsiderben hagyta neked holnapi ebédnek a lefagyasztott gulyást? A cinizmus kódolva van bennünk a szocializmus miatt? Az anyatejjel szívtuk magunkba? Egyáltalán kik csinálták a rendszerváltást? Pozsgay? Orbán? Csányi Sándor?Soros György? Suzuki? IBM? Vagy a szüleid? Vagy nem is érdekel?
Ezek voltak az ELTE TáTK-n zajló Rükverc fesztivál ötödik kerekasztal-beszélgetésének legfontosabba kérdései.

A többit a 168 óra online-on olvashatják.

Mielőtt "duck and cover!"-felkiáltással az asztal alá ugranánk, gyorsan hozzáteszem: az Aranysas magazin októberi száma szerint. Hogyhogy? Az Aranysas? Indulása óta (akkor még Top Gun néven futott) rendszeres olvasója vagyok, és annyi bizonyos, hogy valóban hozzáértők, komoly szakemberek írják ezt a katonai repülésről szóló havilapot. Azaz vagy igaz, amit írnak (bár milyen forrásból tudják ilyen biztosan?), vagy a legjobb szándék és felkészültség ellenére is akkora hülyeséget írtak, amekkora miatt még az amerikai elnököt is megfeddnék. Mindenesetre az Aranysas megválaszolta a kérdést, amelyet Oroszország és Amerika évek óta nem tud eldönteni.

A pontos idézet a MOP (Massive Ordnance Penetrator) óriásbomba fejlesztéséről szóló kishírből:

...[a bomba] nagy mélységben létesített vezetési pontok megsemmisítésére szolgál, de háborús konfliktus idején ezekkel támadnák az iráni atomfegyver-fejlesztő üzemeket is, amelyek egy része betonozott bunkerekben működik.

Miután a bomba 2010 júliusától áll szolgálatba, és az Aranysas nem szokott viccelni, ki tudja, még az is lehet, hogy az iraki háború hetedik évfordulóját az USA új offenzívával ünnepli. Végülis már 1996-ban megjósolták azt is, hogy az Államoknak tíz-tizenöt éven belül lesz lézerfegyveres repülőgépük, és láss csodát: ebben a számban fénykép is van a világító orrú Jumbo Jetről. Duck and cover!

A tegnapi Rükverc-beszélgetés a legjobb volt az eddigiek közül. Lánczi András, Ludassy Mária, Rainer M. János és Ripp Zoltán Pogonyi Szabolcs moderálása mellett a rendszerváltás értékeiről, hiányairól beszélgetett, nagyon általánosan, és ennek megfelelően nagyon izgalmasan. Ludassy Mária – szakterületének megfelelően – a francia forradalomban és az azt körülvevő, mindmáig ható élénk filozófiai életben keresett párhuzamokat, míg a többi vitapartner a XX. század második felének világpolitikai történéseivel vetette össze a magyarországi rendszerváltást.