Ez a bejegyzés egy cikksorozat része. A teljes sorozat ide kattintva érhető el.
Január 17-én, éppen három héttel a gázai offenzíva kezdete után, Ehud Olmert bejelentette a hadművelet befejezését. A következő lépcső a lassú kivonulás lesz, amennyiben a körülmények megengedik. Ha a Hamasz részéről nem folytatódnak tovább a támadások, az izraeli katonák nem lépnek harcérintkezésbe a terroristákkal. Ehud Olmert teljes, sőt még annál is nagyobb sikerről beszélt. A nemzetközi média legtöbb szereplője ugyanazokat a szavakat használja: szemmel láthatólag nem áll rendelkezésre túl sok független információforrás.
Az UNRWA palesztinok segélyezésével foglalkozó ENSZ-szerv szóvivője, Chris Gunness, folytatva az elmúlt hetekben többször elhangzott „gázai holokauszt”-gondolatmenetet, máris háborús bűnök felderítéséről beszél – szerinte ilyen szempontból kell kivizsgálni az egyik gázai iskolát ért találatot, amely két kisgyermek halálát okozta. Csakhogy ebben a világháborús párhuzamban több dolog nem stimmel. Itt nem a sok halálesetet okozó fél törekedett egy nép kiirtására, hanem az offenzíva célpontja: a terrorszervezet. Másrészt nem látom be, miért érte volna meg akármilyen kis mértékben Izraelnek növelni a civil áldozatok számát. A civil áldozatok okozták, majd növelték a nemzetközi nyomást és az Izraellel szembeni ellenszenvet. Egy dolog stimmel a világháború és a gázai konfliktus között: itt is a megszállóknak kell rendet tenniük végül. Csakhogy ebben az esetben Izrael a megszálló, nem pedig a Hamasz.
De mi lesz a renddel? Én itt látom a problémát. A megoldásban hatékonyan közrejátszott az Európai Unió, főleg Nicolas Sarkozy francia elnök személyében, az Egyesült Államok, valamint félszívvel bár, de Egyiptom is. Kimaradtak a magukban konferenciázgató arab államok, Oroszország és az ENSZ. És persze a pápa is. Az utóbbiak csak azt szajkózták: rögtön tegye le mindenki a fegyvert, mindent rakjunk vissza a december eleji állapotba. Az Egyesült Államok megígérte Izraelnek, hogy most már nemzetközileg megakadályozza, hogy Iránból Egyiptomon át fegyvert csempésszenek a Gázai-övezetbe. Izrael ezt elfogadta, pedig Egyiptom hangsúlyozta, hogy azért ő nem kötelezte el magát véglegesen, így például nem fog beengedni nemzetközi határőröket. Vajon sikerülhet megoldani ezt az ellenőrzést?
Több dolog nem derül ki a híradásokból. Meddig jutottak az izraeli csapatok, mekkora területet tartanak ellenőrzésük alatt? A tűzszünet alatt most már folyamatosan áramolhatnak be a segélyszállítmányok az övezetbe? Mit értett Ehud Olmert izraeli miniszterelnök azon, hogy elérték, amit akartak, sőt, még többet is?
Azt jelenti ez, hogy az iráni felturbózott katyusák helyett most már csak kis hatótávolságú, pontatlan Kasszám-rakétákkal képes lőni a Hamasz? Merthogy percekkel Olmert beszéde előtt még indítottak rakétát a Gázai-övezetből, a BBC tudósítója szerint. A miniszterelnök azt mondta, számos alagutat is lerombolt az izraeli hadsereg. Ha azonban a Hamasznak még maradtak használható alagútjai, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök nem oldja meg a déli határvédelmet, és maradt elég harcos a rakéták kezeléséhez, akkor csak idő kérdése, és kiújul a konfliktus. Nyilván ezért maradnak a Gázai-övezetben egyelőre az izraeli csapatok. Egyelőre – azaz határozatlan ideig. Ha a tűzszünet működik, akkor a kormány talán fontolóra veszi a csapatok kivonását.
A nemzetközi nyomás győzött, vagy Izrael érte el, amit akart? Ér valamit a Hamasz fenyegetőzése, hogy folytatja a támadásokat, ha nem teljesítik az összes követelését? Tartós lehet ez a tűzszünet, vagy a háború, jóllehet lett volna értelme, csak a közelgő izraeli választások hangulatát volt hivatott befolyásolni? És a fő kérdés: ha minden jól alakult is, hogyan tovább? A Gázai-övezet továbbra is el van vágva Ciszjordániától, Mahmud Abbász továbbra is csak szeretne tízmillió palesztin elnöke lenni, és a mostani izraeli kormány eközben folyamatosan válságban van – igaz, ott az ilyen válságot a terrorveszély ellenére is meg tudják oldani előrehozott választásokkal. A tűzszünettel kapcsolatban egyetlen dolog biztos: ha a Hamasz egyelőre felhagy a támadásokkal, másfél millió gázai fellélegezhet.
