Most kivételesen nem egy egész könyvet szeretnék ismertetni. Nem mintha nem lenne elég érdekes Jared Diamond evolúcióbiológus A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása (Typotex, Budapest, 2002, az angol eredeti: The Rise and Fall of the Third Chimpanzee, HarperCollins, New York, 1992) című könyve. Nagyon is az, egyszer majd sort is kerítek rá, hogy bemutassam az ember szexuális viselkedéséről vagy az emberi nyelv kialakulásáról szóló gondolatait. De most csak egy kisebb témára szorítkozom, mégpedig az emberi rasszokéra, hiszen az utóbbi időben oly sokszor kerültek szóba. Összefoglalom (még Diamond segítsége nélkül) az emberi fajról és rasszról jelenleg tudható dolgokat, majd Diamond vezetésével áttekintjük az emberi rasszok kialakulásának hagyományos felfogását és ennek hiányosságait, végül bemutatom Diamond elméletét. Hosszú út lesz, Afrikából indulunk …

Az ember biológiailag egy fajt alkot, hagyományosan azonban több, földrajzilag is elkülöníthető változatát, rasszát tartjuk számon. Az első probléma már maga a rassz meghatározatlansága. Hány rassz van? Négy biztos: europid, negrid, mongolid és ausztralid, de újabban elkülönítik a khoiszanid rasszt (Dél-Afrika őslakói), és sok helyütt külön szerepel az amerindid rassz is (Amerika őslakói). A külső megjelenésük különbözik (bár számtalan variációban), de összefügg-e ez más genetikai különbségekkel? Minden jel arra mutat, hogy nem. Az ember feltehetőleg Afrikából származik, amit a mitokondriális DNS vizsgálata is bizonyítani látszik: az afrikaiak sokkal jobban különböznek egymástól, mint a világ többi lakója bizonyos afrikai csoportoktól. A többi kontinensre kivándorlók ugyanis nem az egész afrikai lakosságtól, csupán annak bizonyos csoportjaitól származnak. Nem találtak eddig rasszra jellemző betegségeket sem, a sokat idézett sarlósejtes vérszegénység a malária-fertőzéssel függ össze: a fertőzött területek népességében (Afrika nagy része, Mediterráneum, DNy-Ázsia) gyakori ez a génhiba, a maláriamentes területeken ritka (K-Afrika hegyei, mérsékelt égöv). Legendának tűnik a rasszok intelligenciájának különbsége is. Az IQ-eredmények ugyanis szabályos ütemben javulnak: ezt a táplálkozással, az oktatással, illetve magának a tesztnek az ismertségével magyarázzák. Összegezve egyetérthetünk az Amerikai Antropológiai Társasággal: genetikai variációk léteznek, de a rasszok alapvetően társadalmi és kulturális konstrukciók.

Miért különböznek azonban az emberi rasszok? Mivel a leglátványosabb különbség a bőrszín, erre tudnának a legtöbben válaszolni. A sötét bőr megvéd a leégéstől és a bőrráktól. Esetleg: a sötét bőr megakadályozza a túlzott D-vitamin-termelést (ez napfény hatására történik), míg a világos lehetővé teszi, hogy a kevésbé napos vidékeken is termelődjön D-vitamin. Összesen nyolc kurrens elmélet van, ami persze csak azt bizonyítja, hogy egyelőre nem tudjuk, miért más az emberek bőrszíne, de összefüggeni látszik a napfény mennyiségével. Csak persze ez sincs így. A tasmánok sötétek, pedig mérsékelt égövön élnek, az amazonasi indiánok és a malájok jóval világosabbak az afrikaiaknál stb. Persze, lehetne ellene vetni, hiszen ezek a népek máshol alakultak ki, csak azután vándoroltak oda. Jó, de akkor miért világos bőrűek az északi népek? Ők csak kb. ötezer éve vándoroltak oda a Közel-Keletről, míg a tasmánok már tízezer éve Tasmánián élnek. És ez még csak a bőrszín. Mi az oka a haj- és szemszín változatosságának, a testszőrzet, a magasság, a mellek, a szájforma stb. különbségeinek? Már Darwin is úgy látta, hogy az emberi rasszok nem magyarázhatók a természetes szelekcióval, csak a szexuálissal. Ehhez azonban tegyünk egy rövid kitérőt.

Statisztikai felmérések igazolják, hogy az ember alapvetően magához, illetve közeli rokonaihoz (anyjához, apjához, testvéréhez), még pontosabban: a gyermekkorában körülötte élő felnőttekhez hasonló partnert keres magának. Ebben a keresésben ugyan a belső tulajdonságok a legfontosabbak (amerikai mérések szerint a vallás és világnézet), de a testi jegyek is szerepet játszanak. (Érdekes kitérő a kitérőn belül, hogy bár a testi jegyek sokkal kisebb mértékben egyeztek a vizsgált házaspároknál, mint a világnézetiek, a rassz kiemelkedően egyezett. Ez is mintha azt mutatná, hogy ez kulturális kérdés.)

Tegyük fel, hogy egy embercsoport kiszakad egy nagyobb közösségből, és máshol telepszik le. Nem képviselik a teljes genetikai változatosságot, az alapító családok testi jegyei dominálnak. A gyerekek számára ez válik mintává a párkeresés során. Így a később érkező egyedek genetikai változatosságait is feloldja az alapítók génállománya, ami meglepően hosszú ideig domináns maradhat. Ezt nevezik alapító-hatásnak. Mivel a jelenlegi emberi csoportokat különböző afrikai csoportok utódainak tartjuk, könnyen elképzelhető, hogy ilyen alapító-hatásról van szó. Ami természetesen nem zárja ki, hogy bizonyos rasszjegyeknek konkrét előnyük is van. De az elterjedés oka inkább a szépségideálunkban keresendő. A földrajz inkább abban játszott szerepet, hogy az egymástól elvált emberi populációk saját szépségideáljuk alapján párosodtak, azaz előnyben részesítettek bizonyos tulajdonságokat, amik aztán még jobban elterjedtek a csoporton belül. Így lettünk fehérek, feketék, tarkák.