Az új kormány illegitim lesz, bárki is legyen a miniszterelnök, hiszen sem az ő személye, sem pedig programja nem kapott felhatalmazást a néptől, ezért aztán az egyetlen jogszerű megoldás az előrehozott választások kiírása lenne.
Az előrehozott választásokat mindenképpen el kell kerülni, hiszen a kampány lehetetlené tenné a válságkezelést, másrészt a parlament négy évre kapta a mandátumát, ha képes kormányt állítani, akor ahhoz minden joga megvan.
Két ellentétes állítás. Két hamis állítás. Lehet, hogy nem egyformán hamis, de most nem erről szeretnék írni, bár lehet, hogy a végén ez is kiderül. Nem alkotmányjogászként, és nem is politikusként, hanem a közügyek iránt érdeklődő választópolgárként keresem arra a választ: hogyan is fest a mostani kis kormányválság?

Ha pusztán a jogszerűséget nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a parlament mandátuma valóban négy év. A képviselők szabad mandátummal rendelkeznek, azaz szabadon dönthetnek arról, hogy feloszlatják-e az országgyűlést, vagy új miniszterelnököt választanak-e. A konstruktív bizalmatlansági indítvány törvényes eszköz, amivel új miniszterelnököt lehet választani, egyben elfogadva annak programját is. A jog azonban önmagában halott eszköz. A kérdés az, hogy miért hoznak létre egy jogszabályt, milyen problémák leküzdésére szánják. Ha viszont pusztán moralizálni kezdünk a népszuverenitás eszméjéből kiindulva, akkor mondhatnánk, hogy ha egy kormány, sőt a kormánypártok ilyen mértékben elveszítik a választói támogatást, erkölcsösebb lenne lemondaniuk, utat nyitva az új választások előtt. Ez azonban nem egyértelmű, hiszen egy párt meg lehet győződve arról, hogy az ő megoldási javaslata a helyes, még akkor is, ha azt most éppen nem támogatja a választók többsége. Ha pedig csak a gyakorlati kérdéseket nézzük, akkor végképp belebonyolódunk az érvekbe: mi jár több időveszteséggel, egy bevallottan ideiglenes kormány, vagy pedig egy előrehozott kampány?

Vizsgáljuk meg előbb a jogi eszközök értelmét, hátha ez megkönnyíti az erkölcsi és a gyakorlati döntést. A négyéves ciklus és a képviselői szabad mandátum azt a célt szolgálja, hogy egy kormányprogram végigvihető legyen, és a tényleges hatások ismeretében ítéljék meg a választók, ne pedig pillanatnyi felindulásból. De van-e kormányprogram? Mert ha csupán új miniszterelnököt keresünk, a programot meg majd ő hozza, akkor azt kell mondanunk: nem erre lett kitalálva a négyéves ciklus. Hasonló a helyzet a konstruktív bizalmatlansággal. Célja elvileg az, hogy egy többségi koalíció felbomlása esetén egy új többségi koalíció adhassa a miniszterelnököt. A gyakorlatban viszont inkább ennek a megakadályozása szokott lenni a cél: egy népszerűtlen programot vivő kormányt ne zsarolhasson néhány szakadár képviselő. A saját miniszterelnök cseréje nem ez a kategória. Ha ugyanazok támogatják az új kormányt, mint a régit, akkor miért nem mond le egyszerűen a miniszterelnök, és választanak helyette újat, mint 2004-ben? Tudjuk, miért. Mivel nem biztos a többség. Összegezzük: az új, válságkezelő, ideiglenes kormány melletti jogi érvek, és a létrehozására bevetett jogi eszköz teljességgel legitim, csak éppen nem erre való.

Mindez még rendben lenne, ha az erkölcsi és gyakorlati érvek megállnának a lábukon. De hihető-e, hogy az MSZP és az SZDSZ meg van győződve programja helyességéről, és azt akarja végigvinni? Nem, hiszen a programot most fabrikálja a miniszterelnök-jelölt, a képviselők meg biankó aláírják. Hihető-e, hogy a kampánnyal járó időveszteség fokozná bajainkat? Nem, hiszen a gazdasági és a kormányválság ehhez már túl régóta tart, és éppen az utóbbi akadályozza a előbbi kezelését. Amikor tehát a köztársasági elnök azt mondja, hogy a választás lenne a legdemokratikusabb eszköz, akkor teljesen igaza van. Van azonban egy nagy gond. A választópolgárok nagy része most annak ellenére a Fideszre szavazna, hogy nem ismeri annak részletes, konkrét programját (adórendszer, nyugdíj, közszféra bére, szociális juttatások). Ha ez így van, akkor mi értelme a legdemokratikusabb utat választani? Semmiképpen nem az, hogy a választóknak mindig igazuk van. Mert nincs. Hanem csupán az, hogy mifelénk a kormányok hatalmát támogatottságuk adja. Most pedig olyan kormány kell, amelyik cselekszik. Ha a Fidesz a választásokig sem árulja el, mit akar tenni, és a győzelem után lát neki a megszorításoknak, akkor ugyan jogszerűen cselekszik, sőt gyakorlati szempontból logikusan is (így is lehet nyerni, sőt most csak így igazán), de erkölcstelenül. A választások ugyanis arra lettek kitalálva, hogy a lehetőségek közül válasszunk. A mostani helyzetben azonban akár egy erkölcstelen párt győzelme is lehet az az ár, amit azért kell fizetnünk, hogy működjön a negatív visszacsatolás: a mostani koalíciónak meg kell tanulnia, hogy így kormányozni nem lehet büntetlenül.