Horváth Andor és calam írása:
A törvény megengedi, hogy valaki szemérmetlenül gazdag legyen. Azt is, hogy utálja a neonácikat. Azt is, hogy neonáci meggyőződésű legyen. Azt is, hogy zsidó legyen. Azt is, hogy ne szeresse a zsidókat. A cigányokat meg, ugye, senki se szereti, akinek esze van. A törvény ezt is megengedi.
Vonulhatunk az utcán, egyikünk milliók meggyilkolásának jelképét lobogtatja lelkesen, másikunk kapaszkodik a mikrofonjába a paradicsomesőben, megint más leginkább otthon marad, mert ő nem csinált semmit, rossz ez az egész így, hagyják békén. A törvény szerint egyik sem követ el bűncselekményt.
Valaki esetleg nem egyedül ül otthon, hanem a gyerekével, vagy nem is otthon ül, hanem jegyeket szed a színházban, vagy jegyeket ad el a jegyirodában. És akkor bedobják a Molotov-koktélt, a savas trágyát, felgyújtják, lelövik, megverik, közben levideózzák (ez most egyre elterjedtebb). Na ez az, amit a törvény nem enged, és keményen kellene üldözni.
A Hollán Ernő utcában, a Broadway jegyiroda ellen intézett 2008. április 1-i, Molotov-koktélos támadással kapcsolatban nem került nyilvánosságra, hogy lenne bármi előrehaladás is a nyomozásban. Miközben készültünk erre az írásra, többször próbáltunk a rendőrségtől információt kérni az üggyel kapcsolatban, egyelőre sikertelenül. Reméljük, hogy hamarosan választ kapunk, és a nyomozás sikeres lesz.
A civil társadalom egy része azonban nem a tetteseket keresi. Bár igaz, hogy ha valaki egyszer felgyújtott egy jegyirodát, az máskor is képes megtenni, nem ez a fő baj. A baj az, hogy ha valaki egyszer felgyújthatott egy jegyirodát következmény nélkül, és többezres lelkes tömeg szimpátiájával találkozott, akkor mások, máskor talán több hasonló bűncselekményt elkövethetnek a magyarság alternatív, kirekesztő értelmezésére hivatkozva. Az ilyen esetek ellen a rendőrségen kívül a civileknek kell fellépnie, hiszen csak így lehet a kirekesztő eszméket megállítani, törvények erre alkalmatlanok és károsak.
Azonban ez a civil tömeg nehézkesen mozdul Magyarországon, politikai ellenszenvek miatt nem könnyű közösen fellépni. Ez alól kivétel, amit egy évvel ezelőtt tett ez a közösség. Többszáz ember jelent meg a jegyiroda előtt egy héttel a támadás után, és tiltakozott a Kristallnachtot idéző véleménynyilvánítási módszerek ellen. Ugyanis a Kristallnacht nem véleménynyilvánítás volt, a jegyiroda felgyújtása pedig – noha nem sérült meg senki – legalábbis fenyegetés és rongálás, szigorúbb értelmezésben gyilkossági kísérlet volt.
Ne tessék félreérteni, nem állítjuk, hogy a jegyiroda tulajdonosai vagy alkalmazottai zsidók volnának. De az április 11-ére megszervezett tüntetés ellentüntetői, a párezer „radikális jobboldali” antiszemita jelszavakat kurjongatott. Ugyanaz az indulat szeretné eltüntetni a zsidókat a föld színéről, amely veszélyezteti a törvényes keretek között működő demokráciát.
Amikor a civilek ezt április 7-én felismerték, és párszázan kivonultak, a rendőrség okosan nem kergette szét túl gyorsan őket. Öt nappal később nagy felhajtással megszerveződött egy nagyobb tüntetés, párezer résztvevővel. Ezt kormánypárti pártpolitikusok meglovagolták, és megpróbálták kisajátítani, bár szerintünk az erőszak ellen akkor is fel kell lépni, ha arra egy nekünk nem szimpatikus politikus telepszik rá. Szerencsére végül nem lett balos-antifasiszta tüntetés, a tömegben lengedező Fidesz-zászlók legalábbis ezt jelezték, és igen, a Fidesz és a fideszesek többsége nem rasszistább, mint az MSZP szavazói. Azonban az a politikus, akinek a demokráciát és a nemzet egységét kellene jelképeznie, távol maradt az eseménytől. Helyette Schröder német exkancellár beszélt a demokráciáról. Sajnos az, hogy Schrödert kellett erre a tüntetésre importálni, a mai magyar politikai élet nyomorát is jelképezi. Ugyanis Tomcaték és a Jobbik megállítására csak úgy lehetett volna fellépni, ha a nagy politikai pártok képviselői közösen jelennek meg, félretéve napi ellentéteiket, kiállva az alapvető emberi jogok mellett.
Vajon miért nem tüntet a köztársasági elnök ilyen alkalmakkor? Miért fontosabb az elnöknek a bánáti bazsarózsa, mint az állampolgárok, élő emberek? Miért nem tízezres, százezres tömegek vonulnak ki, hogyha az agresszió ellen kell fellépni, mint például Németországban? Egy barátunk ismerőse, bevallottan holokauszttagadó, cigányellenes, nemzeti érzelmű fiatal azt mondta: a hallgatás sokszor beleegyezést jelent ilyen esetekben. Érdekes: ő, aki nem szereti az erőszakot, de mégis a Jobbik-félék oldalán áll, úgy látja, hogy a magyar lakosság nagy többsége nem ellenzi, ami itt folyik.
Az esemény mindenezek mellett azonban egy dolog miatt volt nagyon reménykeltő, és azóta egyedülálló. Egyszer tudtak ugyanis kiállni a demokráciáért és a jogállamért jobboldaliak és baloldaliak egyaránt. Ilyen azóta nem történt, valószínűleg azért is mert sokkal könyebb kiállni a zsidók mellett, mint akár a cigányok vagy a melegek mellett. Pedig a gazdasági válság idején különösen vigyázni kell saját magunkra és a velünk élő kirekesztettekre azért, hogy ne sérüljön a szabadság.
Hogy a válság elmúlta után is demokráciában élhessünk.
