A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

A nemzet újratöltve

2009.06.02. 07:00 kolbenheyer

Gyurgyák János a magyar nemzeteszméről írt esszésorozatának végére ért. Kétségkívül ő az egyetlen jelenleg Magyarországon, akinek megvan a történelmi műveltsége egy ilyen vállalkozáshoz az elkötelezettség és a bátorság mellett (félreértés ne essék: nem az előbbi, hanem az utóbbiak hiányoznak másoknál; a magyar tudós nem aktuálpolitizál – sajnos). A nagyobb étkű olvasókat már bevezette a téma sűrűjébe „A zsidókérdés Magyarországon”, illetve az „Ezzé lett magyar hazátok” című könyveivel. Tavaly aztán úgy döntött, hogy a szélesebb közönség elé is tárja tépelődéseit. Először feltérképezte azokat a szellemi gyökereket, amelyeket a mai nemzeteszme szempontjából fontosnak tart: a népi mozgalmat, a konzervatív hagyományt és a szabadelvű felfogást. Majd a legvégén kirepítette Minerva baglyát, hogy az alászálló homályban tanúskodjon a hajnal reményéről: elmondja, mit is gondol a leendő és szükséges magyar nemzettudatról. (Az is megérne egy külön misét, hogy miért kényszerül egy magát liberális konzervatívnak valló gondolkodó arra, hogy nézeteit a Népszabadságban fejtse ki. Na miért?).

Gyurgyák ebben az esszében sem tagadja meg magát, rengeteg a történeti utalás, a szerinte találó kifejezések kéjes idézgetése. De itt nem maradhat meg a régiekkel való párbeszédnél: azt ígérte, hogy irányt is próbál mutatni. Éppen ezért különös, hogy az esszé jelentős része mégis valamiféle egyensúlyozás a korábbi, a létező, vagy akárcsak a feltételezhető elképzelések között. Persze csak álnaivan mondom, hogy különös, hiszen nagyon is érthető ez a tapogatózó óvatosság. Ha a nemzeteszme egyesítő erejében hiszünk, akkor építése során nem szabad megbántanunk senkit, ha tehát mégis kijelentjük, hogy amit gondol, az marhaság, akkor próbáljuk meg ezt úgy megfogalmazni, hogy ne vegye észre. És ez majdnem sikerül is. Gyurgyák ugyanis kétszer is nekirugaszkodik annak, hogy tisztázza azt az elméleti keretet, amin belül a nemzetről beszél. Ennek során felvázol két leegyszerűsített nemzetfogalmat. Egyrészt a historizálót (szerencsésebb lett volna talán romantikusnak nevezni): eszerint a nemzet időtlen társadalmi alapegység, amely ugyan változik az időben, de lényegi önazonosságát megőrzi. Másrészt pedig a konstruktivistát: a nemzet a 19. századi modernizáció terméke, az értelmiség által megalkotott („elképzelt”) fiktív közösség. Gyurgyák két alternatív nézőpontként mutatja be őket, kerülve a minősítést. Látszólag. Mert amikor saját gondolatait kell megfogalmaznia, akkor bizony kiderül, hogy szerinte a nemzeteszmét igenis újjá kell alkotni, a jövőre kell irányulnia, és bizonyos dolgokat el kell felejtenie. Hogy értelmezhető ez a historizáló-romantikus elméleti keretben?

Bár nyilvánvalóan kikerüli az egyenes választ, azt kell mondanom, Gyurgyáknak igaza van. Túl fontos dologról van itt szó ahhoz, hogy belemerüljünk egy szaktudományos vitába. A konstruktivisták sem tagadják soha, hogy a nemzet „elképzelése” után már valóságos létező, tudatunk alapvető része és befolyásolója. Igen ám, de milyen legyen a mi kis saját, magyar nemzettudatunk? Gyurgyák szerint először is tisztán kultúrnemzeti. A magyar nyelvi-etnikai (kultúr)nemzet diaszpóranemzet, ennek a közösségnek van szüksége a nemzettudat cementjére. Nem kötődhet nemzeteszménk túl szorosan az államhoz: Magyarországnak mindig voltak és lesznek nem magyar állampolgárai, és még inkább voltak és lesznek nem állampolgár magyarok. De nem kötődhet magához a területhez sem, nem az teszi ugyanis a nemzetet. Ez azonban nem gyökértelenséget jelent, éppen ellenkezőleg: nem szükséges a terület jogi birtoklása (ennek az esélye is nulla), ha birtokoljuk szellemileg. Az összefonódó Európában úgy lehet a miénk Erdély, hogy ahhoz sem határt módosítani nem kell, sem a románok szellemi birtokjogát kétségbe vonni. A nemzethez való tartozáshoz szükségesnek, de nem elégségesnek tartja az önbesorolást: valójában az is kell hozzá, hogy a többiek annak tartsák. De a nemzet leginkább mindennapi kollektív vállalkozás. A legfontosabbat hagytam a végére (Gyurgyák evvel kezdi): a nemzeteszmének a jelenre és a jövőre kell irányulnia: a nyelv védelmére, a képzés fontosságára, a szellemi elitre, a modernizációra, a befogadó nyitottság megőrzésére. Puff neked historizáló romantika! Mert mit jelent mindez? Azt, hogy akkor és arra kellene büszkék lennünk, ha és hogy sokan akarnak magyarul tudni és tanulni, képzettek vagyunk, sokan akarnak csatlakozni hozzánk, sikeresen modernizáljuk társadalmunkat és gazdaságunkat! Fontosak a régi hősök és léteznek régi sebek. De hagyjuk már őket nyugodni, ha élni akarunk.

Végül Gyurgyák vesz egy nagy levegőt, és arra is kitér, kitől várja a megoldást. Úgy látja – szerintem helyesen – hogy a magyar baloldal és a liberálisok még mindig nem tudnak igazán mit kezdeni a nemzeti kérdéssel. A szélsőjobb viszont újra szakadékba vezetné az országot és a nemzetet. A megoldás kulcsát a Fidesz kezében véli meglátni, de csak azért, mert más lehetőség nincs. Sajnos vannak rossz tapasztalataink. De persze még több reményünk. Mert ahogy a megboldogult Brandon Lee mondta a „Hollóban”: „Nem eshet örökké.”

12 komment

Címkék: magyar nemzet gyurgyák jános

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr611156689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2009.06.02. 09:21:11

"Fontosak a régi hősök és léteznek régi sebek. De hagyjuk már őket nyugodni, ha élni akarunk."

Nem lesz több holokausztozás és mutogatás a magyarokra, mint bűnös nemzetre?
Netán megszűnik az ártatlan nyugdíjasokat meghurcoló simon wiesenthal központ?

2009.06.02. 09:26:18

- Nem kötődhet nemzeteszménk túl szorosan az államhoz
- nem kötődhet magához a területhez sem
- nem szükséges a terület jogi birtoklása

Ezeket olvasva hány területrabló zsid...izé, "külföldi befektető" élvezett el?

Bell & Sebastian 2009.06.02. 12:54:38

Meg kell szervezni a Magyarok Egyházát!

Dogmát, liturgiát, szertartásokat, titkos páholyokat!

Ez a felállás már bizonyított két különböző formában és túlélt vagy 2.000 évet teljes diaszpórában.

Gyurgyák Jánosnak igaza vagyon.

De azért sokan szeretnének végre igazán magyarok lenni! Legalább belekóstolni egy kicsit...
Mi, anyaországiak, már ehhez is hülyék vagyunk, elvitte a lelkünket Ronald McDonald kicsi papírkoporsóban, ezersziget öntettel, fél liter cukrozott és higított kátrányeszenciával leöblítve.

2009.06.02. 13:27:10

Amúgy cseppet sem feltűnő, hogy az országszerte zajló Trianon megemlékezések közepette jelent meg ez a cikk a néphazugságban. Hiába no, a ballibek soha nem mennek a szomszédba egy kis aljasságért.

Bell & Sebastian 2009.06.02. 14:14:05

@imperial:

Persze igazad van. Idézzem Simon Perezt?

A vállalatok (nemzeti multik) majd elrendezik. MOL, OTP, egyebek. Másként nem megy, lásd be.

Eddig hagyták, ezután méginkább!

molaris 2009.06.02. 17:27:43

A végén már attól féltem, kiderül, hogy a dinnye fán terem, és a sas eltévedt, mert különben a pingvin unokatestvére. Marx is így tett, írásaiban olyan apróságokkal mint amortizáció, feldolgozási veszteség nem számolt.

Nemzet- haza nélkül? 1878 év nagyon megrázta a zsidókat, de azért csak kibulizták maguknak.

kolbenheyer 2009.06.02. 22:22:50

Kíváncsi vagyok, mikor fogja valaki hozzászólás előtt elolvasni a posztot, vagy ne adj isten az eredeti cikket.
Persze nem kell, de nagyon különös fordulat lenne ...

R_John · http://sardobalo.blog.hu 2009.06.02. 22:53:52

@kolbenheyer: erre látod én is kíváncsi vagyok. Különösen a zsidózások láttán.

molaris 2009.06.04. 10:45:48

@kolbenheyer:
A cikkedet kétszer egymás után, de a könyv? Na, neee!

kolbenheyer 2009.06.04. 12:36:06

@molaris:
Még szerencse, hogy elkerülte a figyelmedet, hogy könyvről nem írok, csak egy cikkről. Gondolom ennyit ér a kétszeri elolvasás nálad. Persze már rég rájöttem, kommentjeidet olvasva.

Bell & Sebastian 2009.06.05. 23:40:11

@kolbenheyer:

Kettő (2db) könyvet is említesz a bevezetődben.
Fas.nak vagy ennyire impulzív baz.meg?