Tegnaptól új elnöke van az SZDSZ-nek. Többször írtam már erről a pártról, azonban végül sosem publikáltam. Azért, mert liberálisként jóval több és összetettebb bajom van az SZDSZ-szel, mint a többi párttal, hiszen elméletileg nekik kellene az én értékrendemet képviselni. Eddig sosem éreztem úgy, hogy elég jót írtam volna róluk, elég erős lett volna, hogy azt kirakjam.
Az SZDSZ - szerintem - közel sem a legrosszabb párt ma Magyarországon. Pusztán pragmatikus szempontokból sem, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy korruptabbak lennének bárki másnál, vagy sokkal kevésbé érdekelné őket az országuk sorsa, mint politikustársaikat. Ez azonban nem szolgálhat mentségül. Egy liberális párt számára az átláthatóságnak és a korrupciómentességnek alapvető fontosságúnak kellene lennie, hiszen elveiből fakadóan ezek alapvető értékei.
Sajnos az SZDSZ iszonyatosan sok hibát követett el. Ezeket felsorolni is nehéz lenne, ezért kiemelek néhányat a legnagyobb hibáiból; ez természetesen szubjektív, személyes lista. Nyilvánvalóan - számomra - a legnagyobb hibájuk az 1994-es koalíciókötés volt. Természetesen ennek az eseménynek vannak nemzetközi vonatkozásai is, miszerint a nyugat félt attól, hogy a szocik visszatértével leáll a rendszerváltás, ez azonban nem menti, legfeljebb magyarázza a tettüket. Ugyanis azzal a párttal kerültek szoros kapcsolatba, amely 4-5 évvel korábban még működtetője, megrendelője volt annak a hálózatnak, amelyik szoros megfigyelés alatt tartotta őket. A pártállami múltat ilyen módon felmentve hatalmas hibát követtek el saját elveikkel szemben - még ha azóta is az SZDSZ az egyetlen párt, amelyik folyamatosan tisztázni szeretné az ügynökügyeket.
Nagyot ugorva, és kihagyva a Medgyessy-féle 100 napos program megszavazását, valamint a miniszterelnök szt. tiszti múltján történő átsiklást, a következő legnagyobb, és talán igazán megbocsáthatatlan bűne az SZDSZ-nek a 2006 őszi rendőri fellépéshez nyújtott asszisztálásuk. Egy valódi emberi jogvédő liberálisnak az akkor történtek elfogadhatatlan események voltak, melyeket Gergényi kitüntetése csak tetézett.
Valójában nagyon nagy kár, hogy ez történt az SZDSZ-el. Ugyanis szükség lenne egy olyan formációra, ami az emberi jogokat, a kisebbségek ügyét, valamint a szegényeket, kirekesztetteket képviseli. Ezeket a rétegeket már nem, vagy csak szavakban képviseli az SZDSZ, bár ez a párt legalább szavak szintjén kiáll mellettük, ha nem is mindig. (Példa erre az, amikor az SZDSZ miskolci szervezet kiállt Pásztor rendőrkapitány mellett, országos cigányozása után.) A szóbeli kiállás azonban kevés. A leszakadók mellett nem lehet egy-két nyilatkozattal kiállni, hanem csak iszonyatosan kemény munkával lehet valamilyen módon segítséget nyújtani. Ez nem feltétlenül egy párt feladata, azonban valódi liberálisoknak az ilyen terveket mindenképpen támogatniuk kellene. Az SZDSZ ilyen pártnak indult, amire jó volt szavazni, jó volt odatartozni. Ma már nem ilyen, a saját elveit sem képviseli.
Retkes Attila bocsánatot kért számos hibájukért, bűnükért. Azonban ez is kevés lesz ahhoz, hogy újra érdemes legyen eszdéeszesnek lenni. Ebben a pártban már senki olyan nincsen, aki valójában követné, és hitelesen tudná képviselni a SZETA-s hagyományokat. Akik erre képesek lennének (Solt Ottilia, Kőszeg Ferenc, Eörsi István, Kis János, Havas Gábor stb.) már rég kiszálltak a politikából, vagy meghaltak. Persze, Retkes lehet, hogy vissza akar térni a múlthoz, a párt azonban már nem.
Így most se Retkes Attilával, se mással nincs esély arra, hogy az SZDSZ visszatérjen a régi arcához, amire viszont nagyon nagy szükség lenne. Erre a mostanira, Kóka Jánossal és Horn Gáborral, bármilyen fájdalmas is, nincs szükség.