Nukleáris Varangy vendégposztja
A német választási kampányról nem véletlenül nem hallottunk sokat. Egyszerűen unalmas volt, a két fő párt (CDU és SPD) nem igazán böködte a másikat, csupán a szélsőségesek, a viccpártok, illetve Horst Schlemmer humorista hozott némi életet a dologba. Bár a nagykoalíció mivolta, és két fő vetélytárs, Angela Merkel (CDU-CSU), jelenlegi kancellár, illetve Frank Walter Steinmeier (SPD), alkancellár és külügyminiszter, nyugodt természete lehetetlenné tette a nagyon éles kritikákat, ez nem jelenti azt, hogy mindegy melyik helyre X-elnek a németek.
No, most hova?
A mellékelt ábra az öt, öt százalékos küszöböt átlépni esélyes pártot és azok jelenlegi százalékát mutatja egy szeptember 18-i felmérés alapján. A Merkel által vezetett jobbközép CDU-CSU (gyakran csak Union-ként emlegetett) legszívesebben a liberális-konzervatív FDP-vel szeretne „fekete-sárga” koalícióba lépni, míg Steinmeier szociáldemokrata SPD-je, a Zöldekkel. Nos, ez utóbbira kvázi nincs esély. Létre lehetne hozni egy balos kormányt a keletnémet szocialista utódpártból áthagyományozódott Die Linkével, ám ez a párt fekete bárány minden más parlamenti párt szemében (ez 2013-ra megváltozhat). Az FDP pedig sem a SPD-vel, sem a Zöldekkel nem hajlandó közösködni (bár utóbbi időben a CDU-FDP-Zöldek koalíció is egyre esélyesebbnek tűnik). Így két alternatíva marad: vagy egy konzervatív, vállalkozóbarát Union-FDP koalíció lesz, vagy pedig megmarad a nagykoalíció. Az tehát már most szinte teljesen biztos, hogy Angela Merkel megmarad kancellárnak.
A csendes kampány oka itt is megtalálható. Bár a német televíziók tömérdek műsorral próbálták érdekesebbé tenni a kampányt, ez nem igazán sikerült nekik. Ezért is nevezi a német média az ellenfeleket öreg házaspárnak, illetve ezért is becézték szeptember 13-ai TV-Duellt (első része német nyelven itt) Duettnek. Merkel és Steinmeier a nagykoalíció miatt is igen sokban egyetértenek (például az igen büdös Opel-kisegítésben is, a munkahelyek és a jó autók dacára jobb lett volna ha csődbe megy), de természetesen minden egyes a négy év alatt meg nem történt, az egyes pártok által támogatott reformért a másikat okolják. És bár semelyikük sem szeretne nagykoalíciót, egyikük sem tartja az ötletet teljesen elvetéltnek.
Csak az atomot ne!
Négy főbb dologban nem ért egyet a két nagypárt: energiaügyben, a minimálbérben, az adókulcsok tologatásában, illetve a munkahelyek teremtésének mértékében. Újabban, bár csak halványan, Afganisztán is fölkerült a pódiumra a Linke hatására, ami igen gyorsan visszavonna onnan minden katonát. Az SPD nagykoalíciós tevékenysége, és még inkább kancellárjelöltjük külügyminisztersége miatt nem tudott emögött teljes vállszélességgel kiállni. Hasonlóan alulbeszélt téma volt az oktatás, ami azért meglepő, mert például Németországban v
an az OECD országokban talán a legkevesebb új diplomás aránya: ez alig 23%. Hangsúlyozandó azonban, hogy bár ezeket a problémákat az SPD vetette föl, és az Union ezeket ellenezte is, Merkel azonban a rá jellemző óvatossággal nem ment totálisan szembe ezekkel az ötletekkel, ezekre irányuló kérdésekre leginkább kitérő válaszokat adott.
Energiaügyben az SPD kitart amellett a még SPD-Zöldek koalíció alatt előirányzott döntés mellett, hogy 2020-ra kivonják az összes atomerőművet a forgalomból. Bár impozáns táncügyi felkérés ez a Zöldek felé az SPD-től, ezzel azonban van némi probléma. Bár Németország pont a Zöldeknek hála az egyik legelőrehaladottabb ország a megújuló energiák tekintetében, azonban ez az energiaforrás a szezonális változások, és a még nem teljesen szuper technológia miatt nem egy megbízható erőforrás. A szél nem fúj mindig, és a nap se süt olyan gyakran, pláne télen. Újabb szén a magas légszennyezés miatt kizárt. A gáz ritkán vetődik fel, ráadásul annak eredete is kérdés, hiszen Norvégia már elég sok helyre le van kötve, Oroszország pedig nem az új lelőhelyek feltárásáról, hanem vevőinek terrorizálásáról híres. Egy ilyen kötöttség, vagy a sok teketóriázás olyan helyzetbe viheti később Németországot, amilyenben jelenleg Nagy Britannia van: 2015-re nem lesz elég az energia. Akárhogy is nézzük, az atom a legjobb megoldás, bár hosszú és költséges megépíteni egyet, de igen olcsó egy ilyet üzemben tartani. Nem véletlen hogy olyan erős az atom-lobbi, illetve Merkel is ezért gondolkodik az atomerőművek életének meghosszabbításában.. A cikk írója szerint az atomerőművek körülbelül pont annyira veszélyesek, mint az atombombák tartása, vagy a génkezelt takarmány: egy nagyon kis esély vállalása, hogy katasztrofális következmények lesznek, és egy jócskán nagyobb esély elkerülése a sima rosszra.
Az SPD egy 7,5 eurós minimálbért szeretne bevezetni a gazdaság minden területén, míg a CDU csak némely ágazatban engedne ilyet. Az Union érvelése helyes: egy minimálbér bevezetése megszüntetne jó pár olyan állást, amely minimálbér alatt fizetne. Olyan csodadolog nincsen, hogy a munkáltatók hipp-hopp magasabbra emelik a béreket, csakhogy „ti
sztességes, megélhetésre elegendő” összegeket tudjanak adni a keményen dolgozó népnek.
Az adók tologatása természetesen az „igazságos” szociális újraelosztás intézményét is befolyásolja, Steinmeier például ilyen forrásokból szeretné megoldani a helyzetet. A legrosszabb helyzetben élőket például egyáltalán nem akarja megadóztatni, míg a jól keresőkre nagyobb adót vetne ki. Ez még viszonylag rendben is lenne, de olyan ötletekkel is előáll, mint az internacionális pénzügyi rendszer megadóztatása, hogy végre ők is részt vállaljanak a polgárok bajainak enyhítésében. Egy ilyen adó az egész világkereskedelmet visszafogná, nem beszélve arról, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ilyet be akarnának vezetni, vagy más országokra ilyet rá tudjanak kényszeríteni. Másik ilyen badar ötlete a menedzseri fizetések és bónuszok maximum határa. A kapitalista társadalom többek között azért olyan jó, amilyen, mert az embereket teljesítőképességeik alapján díjazzák. Egy munkáltató természetesen többet fog fizetni, és más pozícióba is fogja helyezni a feltűnően tehetséges és szorgalmas munkavállalót, mint a kevéssé ilyent. Bár minden embernek mások a preferenciái, valószínűleg a legújabb BMW-modellt többre fogunk értékelni egy rollernél. Ha egy törvénybe iktatnánk, hogy kerüljenek már ugyanannyiba, akkor vélhetően mindenki BMW-t akarna tonnaszámra. Természetesen ez nem így működik, egy szabad demokráciában az autógyár rövid időn belül abbahagyná az országban az autók eladását, csődbe menne, satöbbi. Ha a magasan képzett német munkaerő emigrálását, a nagyvállalatok pöszmögését és trükközését szeretnénk látni, akkor természetesen ez egy jó törvény. Merkel ezekkel szemben a vállalkozói ág megsegítése érdekében adócsökkentést szeretne.
Steinmeier munkák létrehozását, megtartását szintén állami támogatásokból képzeli el. Ám a 2005-ös 5 milliós munkanélküliség leszorítása 3 millió alá idénre bámulatos, de ez is leginkább annak a 40 százalékos munkanélküli-segély csökkentésnek köszönhető, amit még az SPD-Zöldek kormányzása alatt vezették be, Steinmeier elképzelését tehát ez nem legitimiálhatja. Merkel erre mottójával, a „Wachstum schafft Arbeit!” –al (a növekedés munkát hoz létre) válaszol, miszerint a munkahely teremtésére a legjobb módszer a gazdaság megindítása. Neki van igaza.
Ugráshoz épen?
Lévén az FDP egy szabad piacot propagáló, liberális-konzervatív párt, ezért egy fekete-sárga koalíció a CDU ötleteit valósítaná meg: nagymértékű gazdaságfejlődést, kisebb államot. Egy következő nagykoalíció valószínűleg ugyanazt csinálná, amit eddig: ellenne, mint a befőtt. Egy újabb Merkel - Steinmeier házasság a szerző szerint már nem érné meg a következő négy évet, az is elképzelhető, hogy a CDU kettészakad egy liberális, piacpárti, és egy konzervatív részre.
Bár mindidáig a fekete-sárga igen valószínűnek tűnt, a legújabb közvéleménykutatások, főleg az utóbbi napokban egyre több százalékot adnak az SPD-nek, a Zöldeknek és a Linkének: a fekete-sárga kárára. Ez az eltolódás részben az Union bajor testvérpártjának, a CSU-nak is betudható, aki nemrég kijelentette, hogy csak jelentős adócsökkentésekkel hajlandóak belemenni bármilyen koalícióba. Ezzel egyre inkább úgy tűnik, hogy egy újabb nagykoalíció lesz Németországon.
Kár lenne érte. Merkel az FDP-vel végre megugrasztathatná azt a német gazdaságot, amely a mi exportunk harmadát szippantja magába. Az írás szerzője, bár nem tartja túl tutinak a „jobban keresők pártja” becenevet, az FDP-re szavazna, ha német állampolgár lenne. Az Economist az egy héttel ezelőtti főcikkével jól jellemezte a helyzet: jelenleg a CDU és Merkel egy az SPD kalitkájába zárt madár. Ideje lenne szabadon engedni.
