Próbáltam valami tuti elsővilágháborús párhuzamot találni Retkes legújabb, MSZP-SZDSZ-MDF-koalíciós ötletére, adta is magát a bazinagy Antant, de az "entente cordiale" kifejezés már sehogy sem illik az MDF-re. Ráadásul a szövetség két összeszokott hatalma is legfeljebb barátságtalan megértésben van egymás felé az utóbbi időben. Úgyhogy maradjunk egy sima Antantnál, és akkor a központi hatalmak a Fidesz és a KDNP. Bár kissé merész a KDNP-t a Monarchiához hasonlítani, de a probléma valójában ott kezdődik, ahol a Jobbik is a képbe kerül. Ez valami új, mint a Világháborúban a kommunisták. Csakhogy itt nem valamelyik szövetség egy új belső erejéről van szó. Ez a Második Világháború Németországja, csak korszakot tévesztett. Itt pusztán békés országok nagyhatalmi igényeinek egyeztetéséről van szó.

A furcsa helyzetre, amelyben egy, a demokráciát többé-kevésbé elutasító párt jelentékeny szavazathányadot szerezhet, a megoldás a nagyhatalmi (értsd: nagypénzes) igények félretétele volna. Jó ötlet az MDF-szövetség, de ezt még a Bajnai-kormány előtt kellett volna elérni. Bokrost is legkésőbb akkor kellett volna megtenni miniszterelnöknek, bár talán már akkor is késő lett volna. Most már a Fidesszel kéne szövetkezni, dehát állóvíz nem válik pezsgő vérré, erre az MDF-es ötletre is hány hónapig kellett készülnie Retkesnek.

Másrészt érdekes az is, hogy mivel indokolta az SZDSZ-elnök az MDF-szövetség szükségességét: a Fidesz kétharmados többségével. Úgy látszik, a kormányoldal még mindig ezt a várható elsöprő fölényt tartja a legkomolyabb veszélynek. Elég kár, mert ha az Első Világháborúban lett volna V-1-es, sugárhajtású repülőgép és félkész atombomba, az elég nagy gebasz lett volna. De az is probléma lehet, hogy míg az Első Világháborúban egy remek világ elosztásán munkálkodott a sokmillió szuronyos katona, addig most a felosztható világ (azaz Magyarország) komoly gazdasági válság közben van. Márpedig ha rádobjuk 1914-re az atombomba mellé a gazdasági világválságot is, abból nem lesz New Deal a háború végére.