Az utóbbi időben egyre több publicisztika jelenik meg Horthy Miklósról, és nem csak baloldali és liberális sajtóban, hanem jobboldali lapokban, vagy magát jobboldalinak mondó szerzőktől. Így történt ez a Heti Válasszal is. Először közölték Ablonczy Balázs írását Horthyról, majd Tőkéczki Lászlóét is. Szerencsénkre Ablonczy az [origo] véleményportáljára, a komment.hu-ra is írt a témáról, valamint néhány évvel ezelőtt könyve jelent meg Teleki Pálról, a korszak jelentős politikusáról. Így tehát mindenképpen érdemes odafigyelni véleményére.

De mi is a lényeg?

Tőkéczki ugyanis a lehető legrosszabb jobboldali hagyományoktól nem szabadulva relativizálja Horthy tevékenységét. Horthy páratlan rendteremtő munkáját, hatalmas ország építő teljesítményét dicséri, miközben kiemeli, hogy jogállamilag kezelte a zsidóságot, amíg tehette. Tőkéczki - annak ellenére, hogy történész - több dolgot nem vesz figyelembe. 1920-ban, amikor elfogadták Európa első zsidó törvényét, a numerus clausust, biztosan semmilyen külső nyomás nem nehezedett az országgyűlésre, hogy a zsidóságot megrendszabályozzák. A törvény 1928-ig maradt érvényben, akkor is csak nemzetközi nyomásra vették ki a jogrendszerből. Emellett Tőkéczki elfelejti, hogy Horthy különítményesei a fehérterror időszakában az ő jóváhagyása nélkül nem működhettek volna. Ezt írja Ablonczy: "Az, hogy zsidónak tartott kávéházak törzsközönségét különítményesek végigverjék, megöljenek olyasvalakiket, akik nem engedelmeskednek teljesen jogtalan igazoltatási gyakorlatuknak, törvénytelenül fogva tartsanak és megkínozzanak tisztes polgárokat, vagy rendőröket öljenek: ez nem a "rend helyreállítása", akármit is értsünk alatta; ez terror". Látjuk tehát, hogy Horthy a talpig becsületes úriember, a "lelkiismeret-furdalásos nyugati plutokratákhoz" képest "keresztény humanistának minősíthető" - legalábbis Tőkéczki szerint. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a terror szabadon engedése, a közel évszázados zsidó asszimilációs teljesítmény annullálása túlzott humanizmusra utalna.

Tőkéczki azt mondja, hogy kár Horthyt antiszemitizmussal megbillogozni, mert kár. Ehhez képest Ablonczy a következő mondatot többször is idézi Horthytól: "Én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem". Ablonczytól is tudjuk, hogy voltak zsidó barátai, ez azonban mit sem változtat a mondat első felének értelmén. Horthy saját bevallása szerint is antiszemita volt, amit csak alátámasztottak az általa aláírt törvények. De Tőkéczki tovább megy és nagyot ugorva a következőt állítja:  "Ha akarta volna sem tudta volna Magyarországot kivonni a háborúból, ahogy nem "védhette" meg a magyar zsidóságot sem". Erre a mondatra mindjárt visszatérünk, azonban érdemes előtte szót ejteni arról, hogy megfeledkezik a zsidótörvényekről, amelyeket 1938-tól kezdve hoztak, az első kettőt még Magyarország hadba lépése előtt. Ablonczy a következőket írja  könyvének 410. oldalán, Telekiről szólva: "Nem azért hozatott zsidóellenes rendszabályokat, mert meg akarta menteni zsidó honfitársait a németekről vagy azért, mert Berlin nyomást gyakorolt volna rá. Az 1942 elején megtartott Wannsee-konferenciáról nem tudhatott, 1939-ben pedig német nyomás még nem nehezedett a magyar kormányra." (kiemelés tőlem - calam). Egyértelmű tehát Teleki és Horthy felelőssége a zsidótörvények elfogadásában. Horthy, aki aláírta a törvényeket egyértelműen kívül helyezte magát minden jogállami megoldáson, szemben azzal, amit Tőkéczki ír (ekkor még nyilván Tőkéczki szerint is tehette). Ezek a törvények nyitották meg az utat ahhoz, hogy a zsidókat véglegesen a társadalmon kívül helyezzék, vagyonuk, munkaerejük, tudásuk pedig gonosztevők kezébe kerüljenek. Ezekről Tőkéczki megfeledkezik, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja - nem tudom.

Tőkéczki azt állítja Horthyról, hogy nem lehetett képes arra, hogy megvédje a magyar zsidóságot, aki pedig azt állítja az tudatlan. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy kollégája tudatlan, ezért is idézem, hogy mit ír erről Ablonczy: "Kormányzó volt a deportálások idején - igaz, a budapesti zsidóságot az ő fellépése mentette meg 1944 júliusában. Történetesen mindegy, milyen indokból: akkor jött-e rá arra, mi történik a magyar zsidókkal (ez nem valószínű), vagy a vatikáni közvetítéssel eljuttatott nagyhatalmi nyomás kényszerítette erre."  Felmerül az a kérdés is, hogy ha volt ereje a budapesti zsidóság deportálását leállítani, akkor vajon 1944 nyarán miért nem tette ugyanezt meg a vidékiek védelmében? Nyilvánvaló, hogy Horthy szerepét nem lehet eléggé csökkenteni ahhoz, hogy ne maradjon sok százezer magyar vére a kezén. Ugyanis nem a nagyhatalmak mozgósították a magyar közigazgatást, hanem Horthy, így segítve a gyilkos náci terv végrehajtását.

Tőkéczki cikke utolsó bekezdésében a következőt írja a kormányzóról: "A magyarság és az antibolsevizmus hatékony képviselője." Ez remek. Az antibolsevizmus és a magyarság ügye is nagyon fontos. A kérdés csak, hogy mindez miért párosult Horthy esetében gyilkos antiszemitizmussal?