Máris búcsút mondhattunk a 100W-os villanykörtének és még vagy egy tucat egyéb fényforrásnak. Az EU-szabályozás könyörtelen: két éven belül eltűnik Edison találmánya a gyártósorokról. Közben az energiatakarékos, halogénizzók egyelőre egy-két nagyságrenddel drágábbak, de nem bírják ennyivel tovább a hagyományosaknál. Aztán meg bizonyos ritkább felhasználási területeken egyáltalán nem is használhatók. Hagyományos fényképnagyítógépekbe, sötétkamralámpákba, de akár olvasólámpákba sem lehet betekerni a magasabb hőfokon izzó halogénlámpákat. Az energiatakarékos fénycsövek még rosszabbak: azoknak a mérete is probléma lehet, de a színspektrumuk szakaszossága miatt amúgy is igen kellemetlen a fényük. Az egyéb felhasználási területek közé tartozik a régi játékvasutak lámpája, de még vagy százféle berendezés, amelyet korhű módon csak hagyományos izzókkal lehet üzemeltetni. Hát mit tegyen az ember, ha ilyen készüléket akar használni?

Megrendelheti külföldről, ahol még gyártják. Ez persze a régi hatvanforintos árhoz képest szintén egy-két nagyságrendnyi ugrást jelent a szállítási költségek miatt, de annak, aki luxuscikk-célokra vásárolja a villanykörtét, így is meg fogja érni. Mennyivel egyszerűbb lett volna nem betiltani ezeket a körtéket, hanem inkább valami irtózatos környezetvédelmi adót kiróni rájuk: akkor a hétköznapi háztartások nem vásárolták volna a pazarló, elavult wolfram-izzókat; a luxusra vágyók azonban nem a szállításhoz szükséges elégetett olajra, hanem adott esetben környezetvédelmi célokra adhatták volna a pénzüket.