Az Aranysas magazin februári kiadása az orosz légierő leszerelési terveiről tudósít. Állítólag a közeljövőben 40%-al csökkentenék a pilóták számát, ugyanakkor 2020-ra a repülőgépek 70%-a korszerű típusra cserélődne. Vajon mit jelenthet ez?
Egyrészt: a most korszerű géptípusok 2020-ban már korántsem lesznek annyira modernek. Ami keveset az orosz repüléstechnológiáról tudni lehet, Oroszország igen fejlett, negyedik generációs harci gépekkel rendelkezik. Ugyanakkor készül az ötödik generációs harci gép is - egyelőre ilyen típus még csak kettő létezik a világon: a már hadrendbe állított F-22 Raptor, valamint a nagy nemzetközi finanszírozással hamarosan elkészülő F-35 Lightning család. Mindkét géptípus amerikai gyártmány; ezeket nagyon nehéz felderíteni radarral, és huzamosabb ideig, tehát üzemanyag-takarékosan képesek hangsebesség fölött repülni. Hogy a fegyverzetvezérlésben milyen újításokat alkalmaztak, arról csak néhány részletet lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy a különféle érzékelők minden eddiginél összeforrottabb rendszere segíti a fegyverek célba juttatását. Ezt a szintet célozta meg tehát Oroszország, de 2020-ban még minden bizonnyal csak a negyedik generációs gépek lesznek elterjedtek az orosz légierőnél. Ez persze a '90-es évek végét jellemző mélyponthoz képest nagy fejlődés. Bár a ma korszerűnek számító orosz gépek már az ezredfordulón sem biztosan számítottak volna csúcstechnológiának, azért mondjuk azt, hogy 2020-ban az orosz légierő törzsét 20 éves műszaki színvonalú repülőgépek teszik majd ki. A '90-es évek végén hasonló volt a helyzet, azonban azok a gépek még az összeomlás előtti Szovjetunióból származtak, a FÁK megalakulása után pedig a régi tagállamokban a hadiipar gyakorlatilag tetszhalott állapotba került. A 2020-ra újra feltöltött gépparkot a mai orosz hadiipar látja el, és ez nagy változás.
Még egy kérdés fontos a fel-leszereléssel kapcsolatban. Az a 70% a jelenlegi légierőnek csupán kb. 40%-át tenné ki. Kína valószínűleg egyre jobb erőben lesz, de az energiaimport miatt nem fog összetűzést keresni Oroszországgal, más szomszéd pedig nincs, aki komolyan háborgatná ezt a nagy országot. Ugyanakkor a többi szovjet utódállam, talán Ukrajna kivételével, nincsen abban a helyzetben, hogy igazán korszerű gépeket szerezzen be. Ezekben az országokban továbbra is a - legfeljebb részben modernizált - szovjet típusok fognak szolgálni, ahogyan Grúzia légierejének esetében is volt. Ilyen módon Oroszország bármikor abszolút légifölényt vívhat ki szomszédainak légterében, hiába csökkenti a hadrafogható gépek és pilóták számát. Egyszerűen fölösleges volna annyi sok gépet üzemben tartani, mikor a szomszédos országok légiereje gyorsan amortizálódik, ám a közeljövőben biztosan nem frissül.