Amikor ez a poszt megjelenik még nem tudjuk, hogy pontosan hogyan is fog kinézni a következő parlament, azt azonban nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy meggyőző támogatottságú Fidesz kormány fog felállni. Azt tehát már 19 órakor nyugodtan kijelenthetjük: a következő időszakban Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. A kérdés az, hogy mekkora lesz a Jobbik és az MSZP frakciója, valamint bejut-e az LMP és az MDF. Sokan leírták már, mégis fontos itt leírni, hogy miért nem szavaztam most sem az MSZP-re.Meggyőződésem, hogy minden választópolgár kiválaszt magának néhány szempontot, ami alapján eldönti, kire fog szavazni.
Az én esetemben ez az emberi jogok kérdése, a szegények valamint a cigányok helyzete. Néhány dolgot fontos kiemelni. Annak ellenére, hogy az elmúlt 8 év többségében MSZP-SZDSZ kormány volt, amely hangosan a szabadság pártján állt, két olyan lépésük jut eszembe, ami növelte a szabadságot. A egyik a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának elismerése (innen is mély tisztelettel üdvözlöm Semjén Zsolt atyát), a másik pedig a sorkatonaság eltörlése. Ez pedig lássuk be, nagyon kevés. Ideológiai tekintetben sokkal nagyobb volt a szabadság, mint 1998-2002 között. Nem volt Országjáró, koronaúsztatás, keresztény Magyarország-diskurzus. Könnyen mondhatnánk, hogy akkor tulajdonképpen jó volt. Nem volt az. Olyan súlyosan sértették meg 2006. október 23-án az állami szervek az alapvető emberi jogokat, amit nem lehet eltűrni - ezt csak súlyosbította, hogy alig voltak ítéletek a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban. Ehhez képest másodlagos, hogy alig-alig van előrelépés az állambiztonságis múlt megismerésében.
A szegények helyzete a kormány intézkedéseinek hála valószínűleg nem javult annyit, mint amennyire a kormány hirdette szociális érzékenységét. Nehéz is sorolni, hogy hány helyen rontottak a legszegényebbek helyzetén. Elég csak az Út a munkához programra, vagy a január elsejétől életbe lépett egy család egy RÁT elvére gondolni. Ezek biztosan csak növelik a szegények kirekesztettségét, nyomorúságát.
Cigányügyben pedig az MSZP-SZDSZ kormány pontosan olyan gyalázatos tevékenységet folytatott, amennyire hangosan antirasszista volt. A jól induló oktatási esélyegyenlőségi programot Magyar Bálint után Hillerék nem folytatták, miközben az általános iskolai szegregáció nem csökkent. Nem sikerült a munkaerő-piaci és települési szegregáció ellen még csak ötleteket sem kitalálni - az oktatásban legalább törvények vannak.
Felesleges leírni újra: az a párt, amelyik listájáról Veres János színesfémkereskedő, Kiss Péter (emlékszik bárki arra, hogy mondott-e bármit is az utóbbi 20 évben?), Puch László vagy akár Szekeres Imre fog bekerülni, nem volt méltó a szavazatomra most sem, ahogyan eddig sem. Nem csak a fenti részletek miatt sem, hanem a korrupció, a tehetségtelenség és az ötlettelenség miatt sem.
*
Nem sok jót lehet mondani a Fideszről sem. Az elmúlt napok fényében újra megkérdőjelezhető, hogy mennyire demokratikusak a reflexeik. Pláne úgy, hogy a párt belső felépítése egyáltalán nem az. Unalmas lehet, de fontos üzenet volt a választók felé a kordonbontásos akció is. Itt mintaadó politikusok nyilvánvalóan léptek fel a szabályok ellen.
Szinte mítosz lett a jobboldalon, hogy majd a Fidesz fogja megállítani a szélsőségeseket. Ez több okból sem igaz. Egyrészt, mert a Fidesznek számára az EP-választásig érdektelen volt a Jobbik. A Gárdáról alig beszéltek, Wittner Mária pedig jobbikosokkal kampányolt. Most is nyilvánvaló, hogy nem ideológiai, hanem gyakorlati bajai (miattuk nem lesz 2/3-a a pártnak, ha nem lesz) vannak a Fidesznek a Jobbikkal, hiszen a lejárató-kampányt (amit amúgy nagyon támogatok) azokkal a hiteles emberekkel végezteti, akik megágyaztak a szélsőséges ideológia terjedésének. Bayer Zsolttal, Bencsik Andrással, a Magyar Hírlappal és a korábban Jobbik tévének tekintett Echo tévével. Ők azok, akik gondos cigányozással, zsidózással, a tisztességes közbeszéd módszeres bepiszkolásával mindent megtettek azért, hogy durva és szélsőséges hangnem alakuljon ki. Ezt pedig nyilvánvalóan nem tehették volna a Fidesz támogatása és tudta nélkül. Támogatták, hiszen a parlamentet nem tartották fontosnak, ahogy már 2002-ben attól harsogott a jobbos sajtó, hogy választási csalás történt - amúgy Pintér Sándor felügyelete alatt. Kormányzásuk idején a miépes Grespik László lehetett a fővárosi közigazgatási hivatal vezetője, ami nyilvánvalóan nem teszi nagyon hitelessé a szélsőségesek elleni harcot.
Ahogy a Fidesz elkezdte nyomatni "a haza nem lehet ellenzékben", valamint a "puskaporszagot éreznek" szöveget, úgy jött értelemszerűen a Jobbik - persze a fenn felsorolt MSZP-s ügyek is segítették a Jobbik megerősödését. (Ezekről is lehet olvasni részletesen itt, itt és itt.) Látható, hogy ez a párt is mindent megtett azért, hogy a közbeszéd, a közélet, a gazdaság és a társadalom olyan silány állapotba kerüljön, mint amilyenben most van.
Nyilvánvaló, ahogy Szijjártó Péter, Cser-Palkovics András, úgy Nyakó István, Budai Bernadett is képtelen túllépni az elmúlt 20 év közös elkúrásain.
*
A blogszféra remek lehetőséget nyújt hozzánk hasonló fiataloknak, hogy írjanak, publikáljanak és időnként egy-egy anyag kisebb nyilvánosságot kapjon. Meg volt a lehetőség arra, hogy az elmúlt 20 év sértettségeit, sérelmeit (kiegészülve a 20. század összes frusztrációival) a fiatal korosztály átlépje. Azonban úgy tűnik, hogy ez ebben a közegben sem sikerült ez, és ebben én is/mi is biztosan hibásak vagyunk. (Naív módon szeretném azt gondolni, hogy valamilyen módon meg kell próbálni ezen túlleni, hiszen ez most biztosan akadálya a gyarapodásnak.) Az viszont nyilvánvaló, hogy a demokratikus államhoz elengedhetetlen a tiszta, a másik méltóságát tiszteletben tartó, a másik véleményén elgondolkodó demokratikus közbeszéd. Ezt három párt biztosan nem segítette elő, sőt. Az MSZP-ről és a Fideszről fenn már volt szó, a Jobbikról készült videónk pedig önmagáért beszél.
Én tehát ma úgy szavaztam, hogy a felsorolt szempontok leginkább teljesüljenek, és minél jobban kifejezzem, hogy a nagy pártok nagyon elrontották az elmúlt húsz évet. Elég volt a kicsinyes sértődöttségekből, a korrupcióból, az ellenségkeresésből, a kirekesztésből, a megosztásból és a demokratikus jogok felesleges ballasztként való bemutatásából. Bár nem valószínű, hogy a következő kormány erősítené az állampolgári jogokat, csökkentené a frusztrációt, mégis reménykedni kell abban, hogy lesz olyan hang a parlamentben, amelyik ezt képviseli.
Én ma délután három órakor csak protesztszavazatot tudtam leadni.
