Bibó István nevét illik ismerni, de nem nagyon szokás a könyveit olvasni. Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmet egy vicces, de mégis nagyon komoly írására, egy pár oldalas vázlatra. A Ha a zsinati mozgalom a 15. században győzött volna … (Válogatott tanulmányok 4. kötet, Magvető, Budapest, 1990) című uchrónia tényleg vázlat, egy fiktív dialógus tartalmi kivonata. Mint a cím is jelzi, történelmi alternatívával van dolgunk, ami a kidolgozatlansága ellenére is szórakoztató, jóllehet jelentős műveltségi anyagot mozgat meg. Bár a mai olvasónak talán már nem sokat mond a zsinati mozgalom fogalma, Bibó jó érzékkel választott egy olyan kiindulópontot az alternatív történelem elágazásához, ami tényleg gyökeresen megváltoztathatta volna a világunkat. A 15. században ugyanis több nagy, egyetemes zsinatot tartottak, ahol többek között sikerült elhárítani az avignoni fogság utáni nagy nyugati skizmát, azaz a kettős pápaválasztás miatti egyházszakadás veszélyét. A zsinatok egy ideig azzal kecsegtettek, hogy megváltozik a katolikus egyház kormányzata, a pápai hatalmat a rendszeresen ülésező zsinatok korlátozták volna. A mozgalom azonban elhalt, a pápaság megerősödött, az egyház pedig a 16. század elején belefutott a reformációba. De mi történt volna Bibó szerint, ha a zsinati mozgalom győz?

Bibó szerint a katolikus egyház demokratizálódott volna, aminek a politikai és ideológiai jelentősége is óriási lett volna. Egy demokratikus egyház esetén ugyanis nem történt volna meg a reformációs egyházszakadás. Bibó világában Luthert és Kálvint utólag szentté avatják, miután mozgalmaikat sajátos szerzetesrendekként befogadja az egyház. Sőt, sikerül helyreállítani a keleti ortodoxiával is az ökumenét. Az egyetemes egyház aztán mintául szolgál a világi politika számára: az uralkodói hatalmat demokratikus intézmények korlátozzák. Ahol ez nem valósul meg békésen, ott az egyház áll a politikai forradalom élére, mint a 18. század végi Franciaországban, vagy a 20. század eleji Oroszországban. Ez persze újra felveti a világi es az egyházi hatalom összefonódásának veszélyét, amit Bibó ugyan elítél, de jó baloldaliként azért sokkal engedékenyebb a kommunisztikus teokráciák irányában. A politikai befolyás megőrzése mellett az egyház képes lesz befogadni a szellem- és tudománytörténet új áramlatait is: megszelídít és a kereszténységen belül tart az evolúcióelmélettől a pszichoanalízisig szinte mindent. A demokratikus intézmények és a szellemi szabadság egy sokkal békésebb világot eredményeznek. Bibó világában nincs holokauszt (csak egy öt-hat ember életét követelő pogrom), és a hidegháború is csak a zsinatokon zajlik.

Az alternatív történelem különös vonzereje, hogy ismert történelmi alakokat lehet felvonultatni más szerepekben. Bibót olvasva azt hamar megszokja az ember, hogy minden valamire való történelmi alak katolikus egyházi címeket visel Danton kanonoktól Dzsugasvili bíboros-pátriárkáig. Íme néhány csemege. Savonarolából bíboros lesz, aki megfosztja Borgiát a bíborosi kalaptól (így abból sosem lesz VI. Sándor pápa), és megmenti Kálvint a kiközösítésétől, így az egyházat a szakadástól. 1848-ban pápai enciklika jelenik meg Spectrum pervadit Europam címmel, szerzője a vatikáni könyvtárban bujkáló, mert a világi uralkodók által üldözött Marx páter. Garibaldi pápai tábornok legyőzi a Savoyai-dinasztia csapatait, ezzel elhárul az olasz egység utolsó akadálya, és létrejön az Olasz Köztársaság. A Szuezi csatornát már 1689-ben megnyitják, miután XI. Leó vezetésével legyőzik az Oszmán Birodalmat, és felszabadítják az arab népeket. Zola püspök leleplezi a Luerdos nevű indián faluban bekövetkezett állítólagos csodákat. És persze a magyar történelem is máshogy alakult volna. Werbőczy kanonok 1514-ben jobbágyvédő Urbariumot ír, így a Dózsa vezette paraszthadak megérkeznek Mohácsra, megmentik szegény II. Lajost a fulladástól és megverik a törököt. A Jagellók így nem halnak ki, hanem hosszú távra egyesítik Magyar-, Cseh- és Lengyelországot, jelenleg éppen VII. István ül a trónon. A tehát még mindig létező monarchia legnagyobb kritikusa, a köztársasági eszme magyar bajnoka pedig a megboldogult Mindszenty bíboros volt.

És persze Bibónak eszébe jut a játékok játéka is. Mi lenne, ha uchróniájának szereplői kitalálnának egy uchróniát: Mi lett volna, ha a zsinati mozgalom elbukik? Bibó István címzetes váci kanonok, 1963-ban, hatéves márianosztrai gyógykezelése után arról elmélkedik Ravasz László pesti bíboros érseknek, hogy ha a zsinati mozgalom elbukott volna, a reformáció szétszakította volna az egyházat, és mind a politikai, mind a tudományos fejlődés az egyházi kereteken kívül, sőt sokszor éppen azok ellenében valósult volna meg. Ez az alternatíva hátborzongató, hiszen azt jelentené – mint a fiktív Ravasz László meg is jegyzi –, hogy a Szentlélek elhagyhatja az egyházat.

Kolbenheyer kommentpolitikája