A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas LXI.: Közös ügyeink

2010.10.30. 07:00 kolbenheyer

Amikor Enyedi Zsolt és Körösényi András Pártok és pártrendszerek című könyvét ismertettem, a legnagyobb hiánynak azt tartottam, hogy említésre sem méltatták a magyarországi helyzetet. Ezért volt nagyon izgalmas elolvasni a szintén Osiris-tankönyvnek íródott A magyar politikai rendszer című könyvet; ezúttal Körösényi András mellett Tóth Csaba és Török Gábor voltak a szerzők (Osiris, Budapest, 2007). A könyv nem csak a pártokról szól: a politikai tradíciók és kultúra áttekintése után részletesen bemutatja és elemzi a magyar politikai rendszer valamennyi elemét és szereplőjét, valódi kézikönyvvel állunk tehát szemben. Ezek a részek inkább arra jók, hogy utánanézzünk valaminek, ezért most az ismertetetésüktől is eltekintek. Elemző-értelmező jellegű viszont a pártrendszer leírása, ebből csemegéznék az alábbiakban, a magyar politikai törésvonalakat, a pártrendszer kialakulását és a választói preferenciákat kiemelve. A legnagyobb problémája a kötetnek, hogy a szerzők 2006-ban (az őszi zavargások után) zárták le az adatgyűjtést, így az azóta eltelt idő fejleményei már hiányoznak. Nagyon jó lenne, ha minél hamarabb kijönne egy bővített kiadás, amiben a Jobbik-jelenség, az SZDSZ és az MDF bukása, az MSZP (átmeneti?) zsugorodása és az új, kétharmados Fidesz-kormány is helyet kapna. Ezért nem térek most ki a magyar kormányzás prezidencializálódásának elméletére sem, hiszen ebben a kérdésben éppen a legutóbbi évek lennének a legérdekesebbek.

Sokan és sokszor mondják (bár ettől még nincs igazuk), hogy Magyarországon semmi értelme a bal-jobb-besorolásnak. Ehhez képest a választók nagyon pontosan tudják, hogy ők bal- vagy jobboldaliak, és eszerint választanak pártot. Az való igaz, hogy a magyar pártrendszert nem tagolja a munkavállalói-munkaadói konfliktus, azaz nincs vállalkozáspárti vs. elosztáspárti megosztottság. Két törésvonal mérhető statisztikailag (a harmadik a város-vidék ellentét gyakorlatilag elhanyagolható): a vallásosság és a posztkommunizmus. A rendszerváltás után mindkét törésvonal éles volt a sok kisebb párt között, majd az új évezredben a két nagy gyűjtőpárt létrejöttekor halványulni látszott, de egyértelműen megkülönböztette a két oldalt. 2002-ben a Fidesz táborából 22% járt rendszeresen templomba, míg 24% egyáltalán nem, az MSZP-nél 11% járt rendszeresen és 35% soha. 2006-ban a volt MSZMP-tagok 77%-a az MSZP-re szavazott, míg csak 13% a Fideszre. Kijelenthető tehát, hogy ma Magyarországon jobboldalon a valláserkölcsi alapon álló, antikommunista erőket értik, míg baloldalon a szekuláris, posztkommunista alakulatokat. A szakirodalom nem nevezi törésvonalnak, de érdekes adalék, hogy a Fidesz szavazótábora jóval fiatalabb az MSZP-énél (2003-ban a 25 év alattiak szűk harmada, míg a 70 felettiek majd kétharmada volt MSZP-szavazó, a Fidesznél pont fordítva).

A két törésvonal nem mindig esett egybe. A rendszerváltás idején egymásra merőleges koordinátákkal volt ábrázolható: valláserkölcsi-antikommunista pártok voltak az MDF, az FKgP és a KDNP, szekuláris-antikommunisták az SZDSZ és a Fidesz, míg szekuláris-posztkommunista az MSZP (a negyedik mező üres maradt). Míg az első években a posztkommunista-antikommunista ellentét dominált (az MSZP karanténban volt), addig a ’90-es évek második felére a valláserkölcsi-szekuláris ellentét erősödött fel, olyannyira, hogy az SZDSZ szövetségre lépett az MSZP-vel. Ezután vándorolt át a Fidesz a valláserkölcsi oldalra. Az új évezredre a két törésvonal már egybeesett, ezért is képes a magyar választó olyan könnyen beazonosítani a saját bal- vagy jobboldaliságát. Ezzel párhuzamosan maga a pártrendszer is koncentrálódott: a két blokknak kialakultak a vezérpártjai. Míg 1990-ben a győztes párt 24,7%-ot kapott, de az első és a második együtt is csak 46,2%ot, addig 2006-ban a győztes 43,2%-ot vitt, a második helyezettel együtt pedig 85,2%-ot. Ez a koncentráltság valójában a kétpártrendszerekre jellemző érték, sőt Magyarország már meg is előzte Nagy-Britanniát.

Addig rendben van, hogy a magyar választó tudja, hogy ő bal- vagy jobboldali-e, sőt azt is, hogy melyik párt milyen. De vajon miért tekinti magát és pártját ilyenek vagy olyannak? Elméleti szinten, ha a választást egyéni döntésnek tekintjük, két modell áll rendelkezésünkre: a választó tanulmányozza a pártok álláspontját a szakpolitikai kérdésekben, ezt összeveti saját érdekeivel és nézeteivel, és így dönt (racionális választás); vagy pedig a választó szocializációja következtében szimpatizál egy párttal, a szavazással kifejezi ezt, és ezután a párt álláspontja eligazítja a szakpolitikai kérdésekben (pártidentifikáció). Nos, a magyar választó nem írható le egyik modellel sem. Nincs ugyanis mérhető összefüggés aközött, hogy melyik pártot kedveli, mi a véleménye egyes szakpolitikai kérdésekben és milyen álláspontot tulajdonít ezekben a pártjának. Sőt, általában nincs tisztában azzal, hogy egyes szakpolitikai kérdésekben a pártok milyen álláspontot képviselnek: ilyen módon se racionálisan dönteni nem tud, sem pedig a pártidentifikáció nem orientálja véleményét. Ez a magyar rejtély.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

9 komment

Címkék: politika török választások jobb bal tóth körösényi kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr502260090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ralf 2010.10.30. 15:03:59

Valóban mindez igaz a magyar politikára, ha szigorúan kétosztatú politikai rendszerben gondolkodunk. Ebben persze belejátszik az is, hogy miután a kommunisták baloldaliként vannak elkönyvelve, bizonyos zavarok folytán a baloldal kifejezés mögött a kommunistákat szokás látni, a jobboldal megnevezés pedig ennek megfelelően ennek ellentétét jelenti.

Más a kép, ha egy kicsit a hagyományosabb szemlélet felől közelítünk.

Ideológiailag jobboldalinak szokták nevezni a nacionalizmust (most negatív konnotáció nélkül), vallásosságot, hagyománytiszteletet, míg a baloldal nyitottabb a másság, és a modernség felé. Ebben a vonatkozásban a korai MDF, és annak utódja, a mai Fidesz, valamint a KDNP jobboldalinak tekinthető, akárcsak a Jobbik, míg az MSZP és az SZDSZ az LMP-vel együtt baloldalinak. Én is baloldali vagyok.

Gazdasági értelemben, ezzel szemben, a jobboldal vállalkozásbarát, individualista, versenypárti, a baloldal viszont inkább közösség- és elosztáspárti, a verseny, és szabad vállalkozás korlátozásában érdekelt. Ebben az értelemben viszont az MSZP ingadozik, de az esetleg a vállalkozásokat és egyéni felelősséget előtérbe helyező vezetéssel szemben a törzsgárda sürgősen fellázad. A Fideszben szintén mindkét attitűd megjelenik, de az elosztáspárti vezérfonallal szemben nincs lázadás. Ezek alapvetően tehát baloldali pártok. A Jobbik és az LMP pedig, szintén gazdasági vonatkozásban szélsőbaloldali.

Magyarországon valóban nincs vállalkozáspárti-elosztáspárti törés, ugyanis az előbbi gyakorlatilag nincs. A rendszerváltás után még volt, akkor felfelé ívelt Magyarország jövője. Ma épp ellenkezőleg.

ParadiseLost 2010.10.30. 17:04:07

Hátha a könyv másképp ír erről, de a posztban elég nehezen védhetők a megállapítások a csoportok jelentőségéről, ha csak azzal indokoljuk őket, hogy x% itt, y% ott. Mi lenne az ok-okozati kapcsolat,és mi az igazi tanulság a magyarok világlátását a vagy a politikai palettát tekintve?

Példa, ahogy az oda-visszahatás megnehezíti az életünket : sokak szerint az egyházak nem pártfüggetlenek, még a katolikus miséknek is lehet igen kemény pártpolitikai éle, protestáns lelkészek meg rendszeresen szerepet vállaltak pártokban. Csoda, hogy a templomjárók nem oszlanak meg fele-fele alapon a táborok között?

És a pártok is igyekeznek kitalálni és erőltetni az identitásukat valamilyen látványos ügy mentén, és a kapcsolat ettől még lehet "erőltetett" vagy "hamis."

De erre még mondhatnád, hogy az okság itt másodlagos, a csoportot végül is jól leírja az a tényező, amit a politológusok találtak.

Talán.

De mi van egy "kihagyott változóval"? Egy bugyuta, provokatív példával élve: mi van, ha a képzettebb emberek kevésbé vallásosak, és mellesleg liberálisak is (kérdés, szabad-e akkor a liberalizmust "okosnak" hívni? és az ateizmust?). Ez esetben szinte teljesen félrevezető a templomjárás kiragadása.

Értem, valószínűleg a végzettségre igyekeztek kontrollálni a szerzők, bármilyen adataik voltak is. De vajon minden fontos tényezőre tudtak-e?

Bizonyos olvasmányélmények, vagy "ingergazdag" környezet (pl. külföldi tartózkodás vagy éppen egy [nyílt] meleg a baráti körben/családban) szintén korrelálnak mind az MSZMP-s múlttal, mind a templomjárással, és mellesleg a politikai azonosulással is. Ez esetben sem a magyarok gondolkodásának és pártválasztásának lényegéről, gyökeréről beszél az, aki ezt egyszerűen az MSZMP-hez vagy a templomhoz köti.

Főleg, hogy a régi párttagság döntés kérdése volt (és még a templomjárás is). Igen, bele lehetett nőni úgy, ahogy egy vallásos családban a gyerek az egyházába, de mégis, a párttagság már maga egy "kimenet", egy "okozat," és nem igazán a mélyen rejlő "ok" vagy "meghatározó tényező."

Piszkálni kéne még a fogalmainkat és gondolkodásunkat még minderről.

kolbenheyer 2010.10.31. 08:20:43

@ParadiseLost:
Szerintem a könyv arról ír, és én is ezt ismertettem, hogy korreláció van. Ha hiányolod ennek oksági feltárását, értem, és hajrá társadalomtudósok, de maga a korreláció ténye is érdekes és sok szempontból eligazít. Ennyit írtak/m.

kolbenheyer 2010.10.31. 08:32:29

@ralf:
A kommented végén leírtad, miért csak elméleti lehetőség az angolszász típusú osztályozás (állam vs piac): mivel Magyarországon piacpárti párt nincs.

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.10.31. 15:35:03

@ralf: Kicsit árnyalnám a felosztást. Az első vonatkozással, a társadalomképpel kapcsolatban egyetértek.

Gazdasági oldalon azonban bonyolultabb a kérdés, mint ahogy leírtad.
A Fidesz bázisa jelen pillanatban totálisan heterogén, leképezi a társadalmi tagozódást, azonban ez nem mindig volt és mindig lesz így. Első ciklusában leginkább középosztály, és vállalkozásbarát párt volt, és vele szemben az MSZP egyértelműen baloldali kritikát fogalmazott meg. Ők retorikájukban mindig is erőteljesen baloldaliak voltak.

A Fidesznél 2002 hozott jelentős változást, akkor ugyanis nem várt vereséget szenvedtek, melynek okát abban látták, hogy az MSZP szociális demagógiával és üres ígérgetéssel túllicitálta őket. Ekkor vettek föl egy nagyon szerencsétlen populista ("plebejus" - még a szótól is borsódzik a hátam) hangvételt, a baloldalt meg saját fegyverével akarták legyőzni.

Aztán idén itt volt ez a massza, azonban, ha jobban megnézzük a kormány politikáját akkor az inkább a jobboldali irányvonalba csúszik át. (Flat tax egyértelműen.) Más kérdés, hogy a populista vonulatokkal továbbra sem mernek szakítani, ezért olyan szerencsétlen gyakran a retorikájuk.

Az MSZP kormányon is inkább baloldali gazdaságpolitikát követett. Magas adók, "szegények" és inaktívak támogatása, célzott juttatások. Bármennyire is megpróbálják Gyurcsány Ferencet neoliberális jelzővel illetni, ez nézetem szerint téves. Ő ugyanúgy a tiszta baloldali módszerrel próbálkozott 2006-tól. Egekbe emelt adók, direkt szociális transzferek. Többek között azért tart itt az ország, mert növekedés-ügyileg már a padlón voltunk a válság előtt két évvel is. Egyedül talán Bajnai politikáját lehetne a részükről így nevezni, ez azonban egy válság-kormányzás volt.

ulloiut · http://orulunkvincent.blog.hu/ 2010.10.31. 19:01:29

"MSZP szociális demagógiával és üres ígérgetéssel túllicitálta őket."

Bár csak üres ígéretek lettek volna:-(

ralf 2010.10.31. 19:54:41

@tothh: És a flat taxen kívül mi még? A nagy cégek megadóztatása, a magán nyugdíjpénztári befizetések lenyúlása, és általában a magánvállalkozáasok ekézése nem éppen jobboldali.

Egyetértek azzal, hogy a Fidesz háttere heterogén, de ha az ilyesfajta politikával meg tudja tartani a jobbodali, liberális híveit is, akkor nagy baj lesz.

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.11.01. 09:17:52

@ralf: A "nagy cégek" közül a természetes monopóliumokat, illetve azokat a társaságokat adóztatja meg, amelyek eddig aránytalanul nagy kedvezményeket kaptak. Ráadásul időlegesen. (Addig, ameddig amúgy kb ezer milliárdos nagyságrendű tételt kell a költségvetésben az IMF hitel törlesztésére elkülöníteni)

Most a jobboldali, vagy jobb-liberális támogatók azt hiszem, a kivárásra játszanak. Eddig rendkívüli intézkedések voltak, jövőre válik el, hogy a kormány mire képes, vagy mire akar képes lenni. És a normál ügymenetre.
Az alkotmánybíróságos döntéssel meg sikerült szerintem a szavazók egy jelentős részében belső ellenállást gerjeszteni. Ez nem fog nyom nélkül maradni, abban biztos vagyok, de a gazdasági teljesítmény lesz a döntő a párt sikere szempontjából.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2010.11.01. 09:56:09

A dolog úgy fest, hogy vannak keresztény hitű, de baloldali gazdaságpolitikai nézetű pártjaink, a fidesz és a jobbik, melyből az első éppen most kezd "államosítani", és van mindkétoldali baloldali :-) pártunk (emesz/em/pé).

Van továbbá egy tartalom nélküli demokráciánk.

Van továbbá 20. éve átláthatatlan közpénz felhasználásunk és közvagyon gazdálkodásunk.

Van továbbá egy feltáratlan közelmúltunk (MTI archívum 1887-től napjainkig netre kirakva, de 1949-1955. és 1957-1987. közötti időszak NINCS kirakva!).

Van továbbá egy mágnesszalag bizottságunk, mágnesszalagok nélkül.

Van továbbá bölcs vezérünk, jelenlegi legkedvesebb miniszterelnököm, aki olyan pártdemokráciát vezetett be fidesz+kdnp+kisgazda+... pártjában, hogy azt bármely eszkápé pártfőtitkár megirigyelte volna, ha megérte volna (hacsak nem ezért rendelte magához Putyin bölcs vezésünket :-).

Ha valamelyik afrikai országban lenne mindez, minek tűnne ez a felállás?