Ez egy Fülke- poszt
Orbán Viktor bejelentette az új vidékfejlesztési stratégiát, szokás szerint újra egy ismeretlen dualizmus-kori politikus, most éppen Darányi Ignác neve alatt. És persze újra szokás szerint nem konkrét szakpolitikát kapunk, hanem nemzeti hőzöngést. Nekem nincs bajom önmagában a szimbolikus politizálással, nem baj, ha a szakpolitikához érzelmi szálakkal kötnek politikai tábort. Az sem baj, ha a történelmet kreatívan újrahasznosítjuk (másra amúgy se nagyon jó), azaz nevezzünk el bátran bármit bárkiről. A szimbólumban az a jó, hogy használata során derül csak ki a jelentése. Ha azonban csak szimbólum van, és az a szimbólum mindig valamilyen idilli, de sosem létezett, ugyanakkor paternalista múltba mutat, akkor baj van. Lássuk!
Orbán szerint a kisbirtokot kell támogatni. Ha ez azt jelentené, hogy meg kell védeni a nagybirtok erőfölényétől, azaz biztosítani kell a piaci versenyt, akkor minden oké. De ha állami támogatással vagy korlátozásokkal teszik versenyképessé a drágább termelést, akkor vagy az árakat emelik, vagy a támogatásokat finanszírozó adót.
Orbán szerint a külföldi élelmiszer ipari hulladék. Aha, rajtunk kívül mindenki szemetet eszik. De ki dönti el, mit kell ennünk? A Tervhivatal? És ha nem ehetünk külföldi szemetet, akkor szűkül a kínálat, a piac, tehát megint drágább lesz az élelmiszer.
Orbán szerint harc folyik a termőföldért és a vízért. Persze, Afrikában. De Európában mezőgazdasági túltermelés van, mindenki szabadulni akar a terményeitől. A vízhiány sem európai probléma. A leminősítéseket ennek a számlájára írni annyira ócska próbálkozás a gazdaságpolitika kudarcainak másra hárítására, hogy nem is reagálok rá. A külföldi tulajdonszerzés korlátozása csökkenteni fogja a föld árát, ami az élelmiszerárakat is csökkenthetné. De ugyanakkor visszafogja a külföldi tőke és technológia beáramlását, azaz fenntartja az alacsony hatékonyságot, és ezzel a magasabb árakat.
Összegezve azt mondhatjuk, hogy Orbán az élelmiszerárak és/vagy az adók nagyszabású emelésére készül, miközben újabb piackorlátozó intézkedéseket vezet majd be. Ez azon túl, hogy még jobban elnyomorítja a magyar szegényeket, tovább rombolja az ország kilábalási esélyeit.
Orbán szerint Magyarország eredendően mezőgazdasági ország, és akkor volt erős, amikor a mezőgazdasága erős volt. Ez értelmezhetetlen hülyeség, és tökéletes példája a kitalált múltba forduló nemzeti ámokfutásnak. Minden ország mezőgazdasági eredendően, hiszen az ipari forradalomig mindenhol a társadalmak elsöprő többsége a földből élt. És vannak országok, amik azok is maradtak, ezek ma a világ menthetetlenül szegény nyomorrégiói. Amikor a GDP zömét a mezőgazdaság adta, akkor ez az ágazat nem termelt többet, mint most, sőt inkább kevesebbet, csak épp semmi más nem volt: a GDP töredéke volt a mostaninak. A mezőgazdaság relatív „ereje” egy ország gyengeségének legbiztosabb jele. A mezőgazdasági „erő” konzerválása pedig mindig a modernizáció, és ezzel a gyarapodás megakadályozásának hazug ideológiája volt. Most se hagyjuk ezt megtörténni!
