A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas XCIII.: A katedrális árnyéka

2012.01.21. 07:00 kolbenheyer

Ken Follett megbízható sikerkönyv-gyáros, ami azt is jelenti, hogy a futószalagról legördülő termékek zöme inkább csak egyszeri fogyasztásra alkalmas. Fontos kivétel volt annak idején A katedrális, és ugyanilyen fontos „folytatása” Az idők végezetéig (Budapest, Gabo, 2008; az angol eredeti: World without end, London, Macmillan, 2007). Az idézőjel oka a két regény cselekménye közt eltelt kétszáz év, így aztán a szereplők nem azonosak, sőt a sztori sem folytatódik, csak a világteremtés és a szerkesztés mutat örvendetes párhuzamokat. Alulnézetből írt történelmi regénnyel van dolgunk, ahol ugyan a főszereplők némelyike részt vesz a crecy-i csatában és találkozik a francia és az angol királlyal, de alapvetően kitalált parasztok, polgárok, papok és nemesek életéről és haláláról olvashatunk több mint ezer oldalon át. A sztori hihetetlenül fordulatos, hogy ne lankadjon a figyelem, na, éppen ebbe lehet belefáradni. A jól eltalált karakterek mellett egy ilyen regény erénye a hiteles korfestés lehet, ami természetesem nem fulladhat a történelemóra unalmába, de nem válhat mesévé sem. Utálom a borítók bombasztikus reklámmondatait, de most igaza volt az Independent-nek: nem tudtam letenni. A történeti hitelesség és érdekesség lenyűgöző kombinációja különösen három témában ragadott meg: a nők, a tudomány és a világ változása. Nesze neked, sötét középkor.

A szereplők vegyesen nők és férfiak, ha van igazi főszereplő, akkor az egy szerelmespár, de valahogy erősebbnek, izgalmasabbnak a női főhőse sorsa sikeredett. Nem csoda, hiszen itt a kiindulási alap elég soványka: engedelmes lány, majd engedelmes feleség, ilyennek képzeljük a középkori nőt, és nem is tévedünk nagyot, kivéve, ha … És ez jelenik meg a regényben nagyszerűen: mi van, ha egy nőnek hivatása van és tehetsége is hozzá. A sors egyrészt tragikus: a család és a karrier közti választás ma sem egyszerű (vagy pontosabban: még ma is sokszor választás), de a 14. században lemondani a férjről és a gyerekről szinte öncsonkítás. Egészen zseniális az is, ahogy rávezeti a regény az olvasót, hogy a szinte börtönbe zárt apáca életformája hordozhatja mégis a nagyobb női szabadságot, teremtheti meg az esélyt a tanulásra, a professzionális karrierre, a közösségi szolgálatra és a vezető szerep megszerzésére. Nem akarom lelőni a sztorit konkrét utalásokkal, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy Caris ugyan a meglepően jófej apja, vagy a már-már hihetetlenül felvilágosult szerelme mellett sem lehetet volna az, ami akart, ha nincs ott a zárda aszexuális börtöne.

Nagyon szeretem, amikor egy közkeletű tényt sztoriba ágyazva tesznek átélhetővé. Persze, hogy tudjuk, hogy a középkor tudománya hihetetlenül tekintélyelvű, az ókori szerzőket szolgaian másoló volt egyrészt, másrészt pedig a drága pergamen és az általános analfabetizmus kombinációja következtében eleve egy maroknyi ember ügye csupán. De mindezt működés közben látni, és a következményeit körültapogatni egész különös élmény. Hogy dolgozik egy mérnök? Mit jelent az orvosi tudás? Egyáltalán mekkora tudást szerezhet meg egy ember? Hogy születik egy új könyv, hogy terjed, és hogy fogadják? Hova lehet fordulni szokatlan kérdéseinkkel? Akit érdekelnek a válaszok, feltétlenül olvassa el a könyvet. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a főszereplők azt találgatják, hány nyelv létezhet a világon, és csak személyes tapasztalataikra, és mendemondákra támaszkodhatnak, hiszen ilyenfajta enciklopédikus tudás egész egyszerűen nem létezik.

A 14. század valószínűleg fontos fordulópont volt a nyugat-európai történelemben. Már A katedrális is bemutatta egy-egy újítás, találmány létrejöttét, és nincs ez másképp Az idők végezetéig esetében sem. De 1348-ban megjelenik a pestis, elpusztul a lakosság fele-kétharmada, és a világ végérvényesen megváltozik. Hihetetlen szociális mozgás indul meg: szinte bármelyik túlélő papból és lovagból lehet püspök vagy gróf, eltűnnek a céhek kötöttségei, és bámulatos mértékben emelkednek a bérek. A régi rend persze visszavág, és mi már tudjuk, hogy nem jött el a Kánaán, de olyan csatornák nyíltak meg, amik nem zárhatók le többé. A jobbágyok kizsarolhatják szabadságukat, pénzzel váltják meg szolgáltatásaikat, szabadon dönthetnek a termelésről; a szűk piac konkurenciaharca többé nem akadályozza a tehetséges kézműveseket, hogy új módszereket alkalmazzanak; a közösségek kénytelenek megszervezni magukat a társadalmi rend és az államapparátus ideiglenes kiesése miatt. A kolostor helyét átveszi a város.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

1 komment

Címkék: regény történelem follett kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr863323564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ParadiseLost 2012.01.21. 13:46:19

Csak gyorsan: Ha a "tipikus" ember élete nem volt érdekes, hogy lehet valami érdekes és hiteles egyszerre? Hogyan tudja az olvasó meghúzni a határt, hogy mi az, ami rendkívüli, de hát "ebből lett a könyv" (nem egy random sorsolt ember sztorijából), és mi az, ami azért történik, mert bizony az úgy volt szokás --- ezért nyugodtan "tanuljunk" belőle?

Nem tudom, mennyire vannak illúzióim a non-fiction-t illetően, ott sincs mindez igazán lejátszva --- de néha úgy érzem, a fiction aztán igazán veszett fejsze nyele...