A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Az árfolyamgát, az uzsorások és a javunkat akaró állam

2012.02.01. 07:00 kolbenheyer

Ez egy Fülke- poszt

Van két pénzügyi legenda Magyarországon, amiknek első ránézésre semmi közük egymáshoz. Pedig de. Egyrészt a bankok folyton visszaélnek erőfölényükkel és igazságtalanul magas kamatot követelnek. Ezért aztán a derék államnak be kell avatkoznia. Ha a végtörlesztés vagy az árfolyamgát a finnyásabbaknak túl radikálisnak tűnik is, azt kevesen utasítják el, hogy a bankok körmére kellene nézni, hogy ne egyoldalúan nyerészkedjenek. Ez ugyebár a középosztály saját problémája. A másik legenda az uzsorakölcsöné, miszerint a szegény falvak lakosságát a gonosz uzsorások terrorizálják, ezért aztán jobb lenne a gyermeteg szegények kezébe konzerveket adni készpénz helyett. Mert akkor nem tudnak törleszteni, tehát nem is kapnak uzsorakölcsönt, és ez mindenkinek a legjobb. Hát ez is a középosztály problémája, hiszen egyrészt a szegényeket erről nem kérdezzük meg, másrészt meg minek is tennénk, hiszen úgyis a mi adónkból segélyezzük őket. (Most direkt nem térnék ki a két probléma rasszista olvasatára, mert ugye kik a bankárok, és kik a segélyezett szegények, na, ugye, mindannyian tudjuk, kik, de most tényleg nem erről van szó.) De mi köze a két legendának egymáshoz?

Az, hogy mindkettő abból indul ki, hogy egy káros gyakorlatot az államnak a polgárok érdekében korlátoznia kell. A káros gyakorlat pedig a túl magas kamat, amit a bank/az uzsorás erőltet ránk, és mi ennek a kárvallottjai vagyunk. Lehet-e cáfolni ilyen, logikusnak tetsző legendákat? Persze, hogy lehet: arra való a közgazdász, hogy méricskéljen és számítgasson kicsit, és megmondja, minek mi a következménye. És bizony volt itt méricskélés és számítgatás. Az eredmény pedig az, hogy ha az állam korlátozza a kamatszedést, annak a következményei súlyosak. A szegényebbek és/vagy kisebb kapcsolati tőkével rendelkezők nehezebben jutnak hitelhez, ami visszafogja a befektetéseket, és ezáltal a gazdasági növekedést. Méghozzá nagyon. Miközben a gazdagok és/vagy jó kapcsolatokkal rendelkezők továbbra is vígan kölcsönöznek és gyarapodnak. Ráadásul a történelmi példákból az is egyértelmű, hogy itt egymást erősítő folyamatokkal állunk szemben. Az oligarchikus hatalom megpróbálja korlátozni a hitelezést, ezzel szűkíti a társadalmi felemelkedés lehetőségét, míg a demokratikus kormányzatok szélesítik a hitelezést, és ezzel növelik a mobilitást. A mobil társadalom erősíti a demokratikus intézményeket, míg a statikus társadalom eltűri az oligarchikusakat.

Talán az az érdekes még az egészben, hogy minderre kis jóindulattal és józan ésszel is rájöhettünk volna. Miért ne tételeznénk fel polgártársainkról, hogy tudják, mi a jó nekik, és aszerint döntenek? Olyan kamattal vesznek fel hitelt, amilyen nekik tetszik. És miért is tételeznénk fel bármilyen államról, hogy mindannyiunk helyett kitalálja, mi is a jó? Mert a javunkat akarja? Vagy inkább, ahogy a vicc is mondja, a javainkat?
De mi, magyarok, még mindig nem használjuk a józan eszünk és a jó érzésünk, de ha már nem, akkor a megszerezhető tudás sem érdekel minket. Inkább hiszünk a mindenható államban. Látjuk is az eredményét. Ti nem?

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

2 komment

Címkék: gazdaság bank demokrácia uzsora

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr654035988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.