A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Mitől keresel ilyen sokat? Jó volt a magyartanárom.

2012.02.24. 07:00 kolbenheyer

Közhely, hogy az oktatás jó befektetés a jövőbe. Nem azért közhely, mert nem igaz, hanem azért, mert mondogatni ugyan jólesik, de nem szokott belőle következni semmi. Mert hogyan is kellene az oktatásba fektetni? Növeljük a tanári fizetéseket? Csökkentsük az osztálylétszámokat? Szereljük fel modernebb eszközökkel az iskolákat? Fejlesszük a tanárképzést? Mindez bizonyára segít, de ki tudja, mennyire, és főleg mikor. Az tudja, aki megméri. És az eredménye lehangoló: mindez segít ugyan, de viszonylag keveset. És akkor jöjjön a jó hír. Van, ami látványosan segít. Mit tennénk annak érdekében, hogy egész életünkben a keresetünk 2%-kal magasabb legyen az átlagnál? Az a tényező, ami ezt eredményezi nem más, mint a tanár személye. Bizony.

Chetty, Friedman és Rockoff 2,5 millió (!) amerikai gyerek iskolai eredményeit, majd továbbtanulását, keresetét, lakóhelyét elemezte egy harmincéves (!) időtartamban. Megnézték a gyerekek angol és matek teszteredményeit, majd azt, hogy továbbtanultak-e, mennyit kerestek, mikor lett gyerekük és hol laknak. Mindezt összevetették azzal, hogy mikor ki tanította őket. A tanárok esetében megvizsgálták, hogy az általuk tanított osztályok teszteredményei hogyan alakultak. Ezek alapján minősíthetőek lettek, voltak nagy hozzáadott értéket produkáló tanárok, és olyanok, akik erre nem voltak képesek. A kutatás két nagy kérdéskört vizsgált. Megbízhatóak-e a teszteredmények, azaz nem arról van-e szó, hogy a válogatott, jó hátterű gyerekek eredményei eleve jobbak lesznek, a szerencsétlen sorstársaké pedig rosszak, azaz a tanár ki van szolgáltatva a gyerekanyagnak. A másik kérdés pedig az, hogy a tanárok a tesztre vagy az életre tanítanak-e, azaz a jobb teszteredményeknek van-e bármilyen hatása a gyerekek felnőttkorára.

Az eredmény döbbenetes. A jó tanárok bárhol képesek értéket hozzáadni: ekkora mintán világosan kiderült, hogy a tanárváltásoknál mindig ugrásszerűen javul egy osztály eredménye, ha olyan tanárt kapnak, akinek eddig is javultak a tanítványai, és fordítva, a rossz tanár rontott az osztály teljesítményén. Másrészt az iskolai teszteredmények statisztikailag igenis befolyásolták a későbbi jövedelmeket. Bármilyen családi háttérrel rendelkezett egy  diák, ha csak egyetlen évig jó tanárt fogott ki, jövőbeni keresete 2%-kal nagyobb volt azokhoz a kortársaihoz képest, akiket rossz tanár tanított. Ez egyetlen iskolaév eredménye, gondoljunk bele, mi történik, ha valakit hosszú évekig jó, vagy épp rossz tanárok tanítanak. Még egyszer: az angol és a matek tesztről van szó, kis hazánkra lefordítva, ha jó a magyartanárod, bizony többet fogsz keresni, akár gépészmérnök leszel, akár szinkronszínész.

Mi a tanulság? Természetesen ez a legnehezebb. Az nyilvánvaló, hogy szükséges lenne a gyerekek eredményeinek sztenderd mérése: minden magyar iskolában, minden évfolyamon kötelező tesztek kellenek. Az is nyilvánvaló, hogy ezeket össze kell vetni a tanárok személyével, és ennek az összevetésnek következménye kell, hogy legyen. A jó tanárokat meg kell fizetni, a rosszakat ki kell rúgni. A valóságban nyilván van egy csomó buktató. Hogyan akadályozzuk meg a csalást, és azt, hogy kizárólag a tesztre készítsenek fel a tanárok? Nem tudom. De azt igen, hogy az oktatáson múlik mindannyiunk jövője, ez a jövő minden pénzt megér, de az elköltése önmagában nem garantálja a sikert. Pedig garantálnunk kell. Akkor fogsz ugyanis jól keresni, ha jó a magyartanárod.

(Már-már társszerzőm Paradise Lost.)

Kolbenheyer kommentpolitikája


 

3 komment

Címkék: oktatás gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr884188451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tina0611 2012.02.24. 12:57:58

Sajnos hiába derül ki egy tanárról, hogy rossz, nem tehetsz mást, minthogy másik iskolába viszed a gyereked. A lányoméknak 3 év kemény küzdelembe került, összefogva a szülőkkel, hogy leváltsák az osztályfőnöküket, aki matekot is tanított (szakközép). Míg az első 3 évben a legrosszabb, legkezelhetetlenebb osztály voltak, a mostani ofő szerint ez egy jó osztály lett volna jó kezekben. Most igyekeznek bepótolni a rossz éveket így érettségi előtt, mindennapos +fakultációkkal.

kalamajka49 2012.02.24. 17:09:21

Sajnos a magyar társadalom jelenlegi anómiás állapotában sok diák nem veszi komolyan az olyan teszteket, amelyeknek eredménye rájuk nincs semmilyen hatással. Valószínűleg bőven nem a többség, de statisztikákat már jelentősen torzítani képes hányad, ami ráadásul feltehetően elég egyenlőtlenül oszlik el mindenféle változó (település, iskolatípus) szerint.

Hogy értsd mire gondolok: mandiner.blog.hu/2011/09/08/miket_irnak_a_diakok_egy_nevtelen_felmeresbe

wuff enough! 2012.02.27. 12:17:42

Azért ne essünk túlzásokba, több változós a dolog! Tény, hogy sok múlik rajta. De máson is.