A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 71.: Jószomszédi viszony

2012.05.19. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


– Na, ez az, ami a rendszerváltás óta megváltozott, hogy még ebben a kibaszott országban is megjelent az asszertív viselkedés, képesek vagyunk kellő öntudattal képviselni az érdekeinket a mindennapokban is. És ez az, ami részben nekünk, jogvédőknek, meg jogi ismereteket oktató civil szervezeteknek köszönhető. – fejezte be szónoklatát Bence kicsit önelégülten, és lehúzta az utolsó kortyot a korsójából. Jól is tette, mert érezte, ahogy megrezeg zsebében a mobil, lopva az órájára pillantott, még csak egy félórája ülnek a kocsmában, már indul is haza, ahogy Zsókának ígérte. Határozottan kezet rázott a kollégákkal, mélyen a szemükbe nézve, és csak az utcára kilépve vette föl a telefont, semmi szükség, hogy ők is hallják a mentegetőzését. – Már épp indulok, csak nehezen nyílt a biciklitároló ajtaja … – kezdte, de hamar rájött, hogy erre semmi szükség, mert Zsóka pityergős hangja félbeszakította: – Tudsz már jönni? Jaj, de jó! Mert, képzeld, a Jani most vágja a bokrunkat ... igen, itt a kertben, az erkély alatt… van nála láncfűrész, és én hiába szóltam, azt mondta, hogy leszarja, nekik beárnyékolja a nappalit … nem tudnál tenni valami … jó, de siess, mert a felét már kivágta.

Zsóka és Bence alig négy hónapja költöztek a kertes társasházba, Zuglóba, még pont időben, a baba előtt. Az elsőn volt a lakásuk, kis erkély nézett a kertre, pont alatta meg egy magasra nyúló, többtövű bokorféle, kellemes árnyékot vetve délután az erkélyre kitett babakocsira. És a Jani, a közös képviselőnő férje éppen ezt készül kivágni. A sör tette-e, vagy a lelkesítő kocsmai szónoklat, de Bence nagyon határozottan pattant le a bringáról, és olvasta a Jani fejére, hogy a közös tulajdonról csak közösen lehet határozni, és amit tesz, az tkp. birtokháborítás, azaz lesz szíves sürgősen abbahagyni. A Jani meg beindította erre a láncfűrészt. Bence hátrább lépett néhányat, és nyelt is sűrűn, de a szeme sarkából látta, hogy Zsóka az erkélyen áll, és őket nézi, úgyhogy nem hagyta magát, ráüvöltött a Janira, hogy akkor beszél az Évával, a közös képviselővel, addig meg hagyja ezt abba, sarkon fordult, bevágtatott a lépcsőházba, ahol először is határozott mozdulattal kirántotta a láncfűrész vezetékét a konnektorból. Az erőteljes csöngetésre Éva feldúltan nyitott ajtót, de Bence szóhoz jutni sem engedte, elmondta a jogi helyzetet. Éva pislogott, szinte hallatszott, ahogy kattognak a fogaskerekek, picit csuklott, amivel némi vermutszagot eresztett a levegőbe, majd mézédes mosollyal közölte: – Magának igaza van, Bence.

Ezen Bence hökkent meg, mert persze titkon remélte, hogy egy bírónő (mert az volt a közös képviselőnő civilben) tisztában van a birtokháborítás fogalmával, de mégsem erre volt felkészülve, hiszen közben a Jani ordítozása hallatszott a kertből, hogy basszák meg mind, majd akkor ők fognak ezentúl levelet gereblyézni, meg a hóeltakarítás sem az ő dolga, és egy ilyen kis pöcs, aki egy villanykörtét sem tud kicserélni a lépcsőházban, hogy jön ez ahhoz, és ez a rohadt bokor, a kurva árnyék, az kell nekik, de lakjanak ők a földszinten, akkor meglátják, és így tovább. Közben több szomszéd is hazaért, Bence nekik is elmondta, mi történt, sokan bólogattak, Margit néni óvatosan körbepillantva bevallotta, hogy szerinte az Éva alkoholista, a Jani meg az ő virágágyását is felkapálta öt éve, a Matyi azt mondta, hogy szerinte meg az elszámolás nem okés a közös költséggel, és lakógyűlés sem volt két éve. Bence kissé megnyugodott, felment, örült, hogy Zsóka hősként ünnepli, a baba éppen elaludt, így volt egy kis nyugi. Le is ült az íróasztalhoz, megfogalmazott egy levelet a lakóközösségnek, hogy a bokor ügyében hívjanak össze lakógyűlést, ami amúgy is rég esedékes, és egyébként az ilyen egyoldalú lépések jogellenesek, lásd itt és itt, paragrafusszám, satöbbi.

Rögtön föl is szaladt a Matyiékhoz, hogy írnák már alá ők is, aztán majd becsönget sorba a szomszédokhoz, hadd lássa a bírónő, hogy van itten ellenzék. Matyi kissé zavartan behívta, elolvasta a levelet, forgatta, hümmögött, majd mondta, hogy hát persze, ha Bence gondolja, ő aláírhatja, csak hát van itt, ugyebár, ez a másik levél is. Másik levél? Igen, ez, a bírónőtől. „Tisztelt Lakótársak! A közös kertben, a ház falánál található aranyvessző-bokor miatt a földszinti lakásunk nappalija állandóan sötét. Ez a lakásunk jelentős értékvesztését eredményezi, ezért a kivágását javasoljuk. Mivel ismert ellenvélemény nincs, és a kivágást saját költségünkre vállaljuk, társasházunk Alapító okirata értelmében nem szükséges lakógyűlést összehívni, hanem írásban is szavazhatunk. Kérem, aki támogatja a kezdeményezésünket, aláírásával jelezze.” Bence leült. A papírt rajta kívül az összes lakó aláírta már.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr874323946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.