A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CV.: Sötétség Délen

2012.07.07. 07:00 kolbenheyer

Azért is szeretek bizonyos fajta regényeket olvasni, mert rengeteget tudok meg belőlük a világról. Egy nagy tudású barátom ugyan már többször óva intett, hogy a történelemtudomány narratívája is gyakran veszélyesen közel van a fikcióhoz, hát akkor még a vállaltan irodalmi igényű alkotások. Ezzel elsősorban a személyes tapasztalatot szegezném szembe (no meg a felségem véleményét): a valóban esetleges, és valószínűleg sok ponton téves tudásom elképesztően nagy része származik fikciós olvasmányélményekből. Mindezt most Kathryn Stockett A segítség (Budapest, Európa, 2010; az amerikai eredeti: The Help, New York-London, Penguin, 2009) című regénye olvastán vetettem papírra. A könyv (spoiler alert!) saját megszületésének fiktív történetét meséli el: egy unatkozó fehér úrilány az 1960-as évek elején az amerikai Délen titokban interjúkat készít fekete szolgálókkal, majd nem kis botrányt kavarva New Yorkban megjelenteti azokat. A három főszereplő felváltva meséli a történetet, ami egyben nyelvi játékra is alkalmat ad, hiszen hol iskolázatlan fekete szereplő, hol college-ből hazatért fehér beszél. (A magyar fordítónak ez nagy kihívás volt, és nem is vagyok maradéktalanul elégedett az eredménnyel: a vidékies suk-sükölés nem egészen ugyanaz. Hogy a címadást ki erőltette, reméljük, sosem tudjuk meg, mert ritka nagy marhaság volt a szolgáló, cseléd, esetleg bejárónő helyett leragadni az első szótári jelentésnél.) Mit tudhatunk meg a könyvből a szegregáció mindennapjairól, a szegregáló társadalomról és persze a nőkről?

Azt nem mondhatjuk, hogy A segítség ismeretlen témát dolgoz fel. Éppen ezért nem is akar szerencsére a brutalitással lenyűgözni: a háttérben van ugyan némi lövöldözés, de inkább a mindennapi szegregációval nyomaszt. Tökéletes természetességgel meséli el, ahogy a fehérek és feketék nem csak külön iskolákba és kórházakba járnak, de a könyvtár, sőt az üzletek is szegregáltak. Fehér boltban vásárolhat fekete, de csak ha szolgálói egyenruhában megy, hiszen akkor a gazdái megrendelését hajtja végre. A fehér és fekete városrészt összekötő – vagy inkább elválasztó? – híd állandó rendőri ellenőrzések színtere. Van külön fekete újság, és persze fekete templom: az Úr színe előtt úgy látszik mégsem egyforma minden bárány. Jelképessé azonban a vécé növi ki magát a regényben. Az egyik negatív főszereplő mániájává válik a kezdeményezés, hogy a fekete szolgálót tartó fehér úri családok építsenek házukban (de legalább a garázsban) külön vécét a szolgálóknak, különben kiteszik magukat a néger betegségek fertőzésveszélyének.

Ha a szegregáció egy társadalomban természetes, az nem jelenti azt, hogy mindenki elvakult rasszista. A könyv erénye, hogy bár fel sem merül, hogy ne kellene minden fehérnek szembenéznie azzal a ténnyel, hogy elfogad egy olyan helyzetet, ami őt érdemtelenül előnyben részesíti, nem is mutatja be őket elítélendő szörnyetegként. Az élet egyszerűen zajlik, a munka, a család, az üzlet, a politika mind-mind eltakarhatja a faji kérdést. A könyv tele van jó szándékú fehérekkel, akik elítélik az erőszakot, de a lenézést is, akik jót akarnak és jót is tesznek, de természetesen elkülönülve élik le életüket. Az „separate but equal” jelszava hamis volt, és hangoztatói rosszindulata sem kérdőjelezhető meg: de a fehér társadalom jelentős része önáltatva, reflektálatlanul fogadta el. Természetesen senki sem születik rasszistának. A fehér úrigyerekeket fekete szolgálók nevelik, és a szívük szakad meg abban a pillanatban, amikor azok iskolás korukban elvesztik „színvakságukat”. A fehér társadalom sem egységes, érdekes módon mind a fehér középosztály, mind a feketék megvetően néznek le a szegény fehérekre, a „white trash”-re. A szegregáció kölcsönös bizalmatlansághoz vezet: a feketék sem tűrik maguk között a fehéreket.

A segítség három nő története. A faji kérdés mellett három különböző női sors is kibontakozik, ami bőrszíntől függetlenül is tipizálható. A családon belüli erőszak szenvedő alanya, a szülők által elvárt családalapítás helyett a botrányos karriert választó értelmiségi és a gyerekét eltemető özvegy a női egyenjogúságért folytatott küzdelem ikonjai. Mert az 1960-as években nem csak a feketék szabadultak fel az elnyomás alól, de a nők is. Ahogy a feketék, úgy a nők is mind a mai napig ritkábban kerülnek vezető pozícióba, kevesebbet keresnek, és kevésbé képesek érdekeiket érvényesíteni. Mert a szegregáció hatása sokáig mérgező. De örüljünk: a sötétség látványosan oszladozik.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Szólj hozzá!

Címkék: usa szegregáció kolbenheyer olvas stockett

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr874359504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.