Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CLII.: Ember az embertelenségben

2014.04.26. 07:00 kolbenheyer

Max-Brooks-World-War-Z-Zombiháború_cover.jpgÉletem első zombikönyve Max Brooks World War Z – Zombiháború (Szeged, Könyvmolyképző, 2011; az amerikai eredeti: New York, Crown, 2006) című műve, és lehet, hogy az utolsó. Szívből gyűlölöm a zombikat és a horror minden alfaját. Undorodom és egyben rettegek is a sötétség minden teremtményétől. Mindezen semmit sem változtatott Brooks könyve, sőt. De mindez nem változtat semmit azon sem, hogy a könyv zseniális, letehetetlenül izgalmas, kifejezetten intellektuális olvasmány. Aki netán csak a filmet látta, az gyorsan felejtse el, mert akár tetszett, akár nem, semmi köze a könyvhöz. Brooks áldokumentumot írt, ahogy az alcím jelzi oral history-t: a zombiháború után egy évtizeddel a túlélőkkel készült interjúkat szerkesztette kötetbe. Olyan apróságokra is ügyelt, mint a lábjegyzetekben finoman vegyített valós és fiktív tények, vagy a „jogi megfontolásból” kihúzott nevek. Hatalmas tablót kapunk: a riportalanyok Japántól Ukrajnán át Chiléig a világ minden tájáról, a közkatonáktól a Szabad Föld rádiósain át az alelnökig minden társadalmi csoportból, az önfeláldozó hőstől a cinikus menekültön át a kvázi háborús bűnösig minden erkölcsi pozícióból mutatják be a történteket. Néhány interjúalany visszatér, mások említik egymást, vagy közös harmadik szereplőket, eseményeket, így a mozaik fokozatosan összeáll. A riportok részben kronologikus, részben tematikus fejezetekbe rendezése szintén segíti az összkép kibontakozását. De a szerző „riporter”, még ha hitetlenkedve kérdez is néha, csak alanyai szemén át látunk, így a végeredmény nem simul tökéletesen össze, pont olyan marad, mint a való világ.

A zombikönyvek és -filmek állítólag mindig társadalomkritikák, és itt is gyakran elhangzik, hogy mi mindent máshogy csináltunk „azelőtt”. Ez nyilván kötelező eleme minden posztapokaliptikus műnek, de önmagában számomra érdektelen. Sokkal izgalmasabbak azok a részletek, amik az emberi viselkedésről szólnak a szélsőséges körülmények között. És Brooks nem tocsog szükségtelenül a rettenetben, van abból elég itt a műfaji kötöttségből fakadóan. De majdnem mindennek megmutatja minden arcát, mégpedig szellemesen végiggondolva, mi történne, ha megtörténne a lehetetlen. Milyen lenne egy celeb-valóságshow a zombijárvány kitörésekor? Egy elzárt, felfegyverzett és mindennel ellátott házból néznék a hírességek, mint pusztul el New York, a világ meg közben őket nézné. Milyen lenne egy egyszerre a zombik és saját haditengerészete elől menekülő tengeralattjáró? Lapulás a mélységben, hallgatózás hírek után, kétségbeesett kísérlet a készletek feltöltésére és közben egy mikrokozmosz működtetése. Milyen lenne a nemzetközi űrállomásról végignézni a világ pusztulását? Megpróbálni működtetni a műholdakat, hiszen a hírközlés összeomlása beteljesítené a tragédiát, de közben elveszteni a visszatérés reményét. Milyen lenne lekésni az ország evakuálását, egyedül (kettesben) maradni a vadonban? Megtanulni túlélni a természetben és egyben irtani a zombikat, közben szépen megőrülni vagy inkább szentté válni. Hogy boldogul egy kerekesszékes egy túlélő városban? Részt vesz a járőrözésben, és éppen a széke menti meg, amikor megtámadják.

Brooks nem csak arra ügyel, hogy a rengeteg szereplő minivilága hiteles legyen, hanem arra is, hogy a világ egésze, a „történelmi” események illeszkedjenek a könyvön kívüli valósághoz. Mert a zombiháború nem szünteti meg az országokat és a politikát, sőt még az egymás elleni háborút sem. Az események úgy fordulatosak, hogy közben mindig mélyen gyökereznek a háború előtti világban. Az, hogy Kína titkolózik és ezzel majdnem a világ vesztét okozza, hogy az USA vezeti a végül győztes koalíciót, és hogy Oroszország barbarizálódik, miközben győz, nem annyira meglepő, de az események leírása mégsem sematikus. Vannak azonban ennél meglepőbben következetes történések. A fordulat Dél-Afrikából indul, ahol az apartheid régi katonai terve teszi lehetővé a győzelmet, de iszonyatos áron. Izrael biztonsági fala felépül, és az első sikert jelenti a járvány megállításában. Irán beveti az atomfegyvert, ám Pakisztán ellen. A világ legerősebb gazdasága a járványt határain kívül tartani tudó, ám rengeteg amerikai menekültet befogadó Kuba lesz, miközben nem mellékesen liberalizálódik. De a legfélelmetesebb az, hogy a járvány kitörésekor Észak-Korea teljes lakossága eltűnik, és mivel senki sem meri átlépni a határt, soha nem is derül ki, mi lett velük.

A könyv a kitalált múltról szól, ahogy arra a kitalált jövőben emlékeznek. A múlt felidézése mindig a tanulságok levonását célozza meg. Van-e itt tanulság, változik-e az emberiség, miután visszaléphetett a kihalás széléről? A választott szerkezet megengedi, hogy a sok szereplő sokféleképpen lássa, az író pedig ne foglaljon állást. Hacsak nem tekintjük állásfoglalásnak azt, hogy történhet az emberiséggel bármi, akár zombiháború, az ember ember marad. Nyilván megváltozik minden: átszervezik a gazdaságot (állami tervezés és elosztás – mint minden háborúban), átszervezik a hadsereget (új fegyverek és taktika – mint minden háborúban), átszervezik a médiát (ellenőrzött, hasznos tájékoztatás és lelkesítő propaganda – mint minden háborúban), és még sorolhatnánk. A tökéletesen megváltozott világ tökéletesen ugyanolyan. Igen, ezt mégis tekinthetjük állásfoglalásnak.


Kolbenheyer kommentpolitikája

3 komment

Címkék: regény sci fi zombi brooks kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

http://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr25861877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Conan The Librarian 2014.04.26. 19:56:12

Pozitív csalódás volt a könyv, jó részek vannak benne, néhol egészen meglepő ötletekkel is találkozni. Valamikor még tuti, hogy újraolvasom.

Zizifull 2014.04.26. 21:12:58

A konyv es a film olyan viszonyban vannak egymassal, mint amikor Assimov-nak megfilmesitettek az En a robot cimu konyvet.

doggfather · http://apengeele.blog.hu/ 2014.04.26. 21:24:02

eddig nem olvastam, de most kedvet kaptam hozzá. Köszi a posztot.