A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLV.: Pénzt és életet!

2014.06.07. 07:00 kolbenheyer

deaton.gifAngus Deaton nagyon olvasmányos és nagyon modern könyvet akart írni arról, hogyan javultak drámaian az életkörülmények az utóbbi kétszáz évben, hogyan zajlik ez a folyamat jelenleg, és mi várható a jövőben. A The Great Escape (A nagy szökés; Princeton-Oxford, Princeton University Press, 2013) tényleg olvasmányosra és modernre sikerült, még ha ennek nem is tudok felhőtlenül örülni. Szögezzük le gyorsan: nagyon jó volt egy ennyire széles látókörű és realistán optimista könyvet olvasni arról, mennyivel gazdagabb és egészségesebb az emberiség ma, mint történelmében bármikor, de még egy fél évszázada is. Jó volt annak ellenére, hogy a címadás utalása a híres háborús filmre inkább szellemeskedő, mint szellemes. Jó volt annak ellenére, hogy a legszélesebb nagyközönségnek szánt könyv tele van aprólékos magyarázatokkal (milyen egy logaritmusos grafikon, hogy számoljuk a GDP-t, mit jelent a születéskor várható átlagos élettartam, stb.). És jó volt annak ellenére, hogy a három nagy fejezet (az egészség, a pénz és a segély) együtt mutatja be világunkat, valójában mégsem forr szervesen össze. Mindezeknél ugyanis sokkal fontosabb az adatokkal alátámasztott derűs érvelés, ami teljesen világossá teszi, hogy a modernizáció- és globalizációellenesség nem csak úgy általában a józan ésszel, de az emberek kinyilvánított véleményével is ellenkezik.

Bár a könyvnek ez a második fejezete, én mégis ezzel kezdem: sose voltunk ilyen gazdagok. Az anyagi javak megsokszorozódása a fejlett világban az elmúlt kétszáz évben példátlan történelmi jelenség. De boldoggá tesz-e, és részesül-e belőle mindenki? Az első kérdésre nehéz válaszolni, de több mérés is létezik. Ha az életüket értékelni kell, akkor a gazdag országok lakói egyértelműen többre tartják azt, mint a szegényeké (az élet értékelése ugyanakkor nem egyenesen arányos az anyagi javak gyarapodásával: minél gazdagabb egy nemzet, annál nagyon gyarapodás okoz csak mérhető javulást). Ha azt kérdezzük az emberektől, éreztek-e mostanában boldogságot, akkor az összefüggés nem ilyen szoros az anyagiakkal, de a trend ott is egyértelmű. A gazdagságból nem mindenki részesül, a világ többsége ma is szegény. Csak éppen csökkenő többsége. A fejlődő világ rohamosan fejlődik, az utóbbi harminc évben különösen. A világ régiói közti anyagi különbség csökkenőben van. Sajnos ezzel ellentétes az USA-ban zajló folyamat: az elit nagy iramban gyarapszik, a középosztály és a szegények viszont nem. A jelenség új, a ’70-es években kezdődött, és nem vagy alig jellemző Európára és Japánra. Ettől még aggasztó, mert károsan hat a demokráciára.

Ha valakit ez mind nem győz meg arról, hogy a Föld sokkal jobb hely, mint bármikor eddig, az vizsgálja meg az egészségügyi adatokat. A születéskor várható élettartam az anyagiaknál is rohamosabb ütemben növekszik. A két folyamat összefügg, de nem olyan szorosan, és ok-okozatiságuk iránya sem egyértelmű. A Nyugat ugyanis jóval előbb lett gazdag, mint hosszú életű és egészséges. A mostani fejlődő világ viszont sokkal hosszabb életű és egészségesebb, mint a Nyugat volt ilyen életszínvonalon. Az egészségügy fejlődése ugyanis csak részben pénzkérdés. A legnagyobb hatású fejlesztések nem feltétlenül drágák: néhány fertőző járvány elleni oltóanyag, illetve a hasmenéses betegségek utáni hidratálás kifejezetten olcsó, és évtizedeket javított az élettartamon. Ma a világ régiói között sokkal kisebb a különbség az élettartamban, mint a gazdagságban. Ráadásul az emberek nem csak tovább élnek, de valószínűleg jobban is, hiszen egyre magasabbak, nő az agytérfogatuk, és igen, egyre okosabbak. És a javulás annak ellenére tart, hogy az afrikai AIDS-járvány az ottani eredmények javát megsemmisítette. Az élettartam egyre lassabban növekszik, hiszen a nagy ugrást a kisgyerekek megmentése jelentette, az alacsony csecsemőhalandóság elérése után az idősek életének meghosszabbítása már kevésbé látványos folyamat. Mielőtt a harmadik témára áttérnénk, még fontos kiemelni, hogy mind a gazdagodás, mind az egészségesebbé válás fő motorja Kína és kisebb mértékben India meghökkentő emelkedése

A könyv harmadik fejezete a legmeglepőbb: szenvedélyes érvelés a fejlődő országok segélyezése ellen. Deaton rokonszenve nyilvánvaló: annak szurkolunk, hogy a Nyugat után mindenki másnak is sikerüljön a nagy szökés. De ennek nem a segélyezés az útja szerinte, sőt az kifejezetten zsákutca, vagy annál is rosszabb. A segélyezés ugyanis a valóságban azt jelenti, hogy ellenőrizhetetlen módon juttatunk pénzt diktatúráknak, akik ezt saját fennmaradásukra költik részben közvetlenül, részben közvetve: miután a segélyek miatt megszabadulnak a lakosság jólétének terhétől, jövedelmüket szabadon költhetik fegyverre. A segélyezés tehát függetleníti a diktátort népe adóitól, így az értük viselt felelősségtől is, és fordítva: elnyomja a hatalom ellenőrzésének igényét. A segély egy dologra jó: a Nyugat lelkiismeretének megnyugtatására. Ezt azonban ne a diktatúrák fenntartásával érjük el. A segély helyett sokkal hasznosabb lenne a kereskedelmi korlátozások lebontása (az USA és az EU a segélyek többszörösét költi saját parasztjai védelmére), ingyen hozzáférhető gyógyszerek fejlesztése (szabadalom nélkül nem fejlesztene ki senki milliókért gyógyszert, de ilyen áron a szegények nem tudják megvenni), a bevándorlás engedélyezése (a bevándorlók hazautalt pénze a segélyek sokszorosa, és az kapja, akinek szánták). Ezekkel tényleg a következő szökevényeknek segítenénk.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: egészségügy közgazdaságtan segély kolbenheyer olvas deaton

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr206089874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.