A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXI.: Nemzeti szocializmus

2015.03.14. 07:00 kolbenheyer

alyrk.jpgÚjabb könyv került a kezembe Götz Aly-tól, ezúttal a Rasse und Klasse című cikkgyűjtemény (Faj és osztály; Frankfurt, Fischer, 2003): az 1990-es és korai 2000-es években különböző újságokban megjelent, általában valamilyen aktuális eseményből, hírből kiinduló írásokat tartalmaz, melyek központi témája a nácizmus egymástól elválaszthatatlan faji/nemzeti és szocialista (azaz: osztály-) jellege, valamint ennek a különösen sikeres elegynek a továbbélése és/vagy interpretációja. Vannak cikkek, melyekben megjelennek a később könyv terjedelemben is kifejtett és általam korábban recenzált nagy témák: a „szívességi” diktatúra vagy az antiszemitizmusnak a társadalmi mobilitási irigységből való származtatása. Vannak aztán a jelen nemzetközi konfliktusait történelmi kontextusba helyező cikkek. Európában 1923 óta folyik etnikai tisztogatás, Hitler ennek nem feltalálója, „csak” folytatója, és a délszláv háborúk tanúsága szerint nem is az utolsó a sorban. Jugoszlávia az az ország (volt), ahol a második világháborús saját bűnökkel semmilyen szembenézés nem történt, talán ezért is következtek be azok újra. Ha Oszama bin Ladent és társait meg akarjuk érteni, kár az iszlám miszticizmust tanulmányozni: megdöbbentő hasonlóságot, azaz pszeudovallási köntösbe öltöztetett szociálforradalmári hevületet az 1920-as évek Európájában, az I. világháborút megjárt reakciós forradalmárokban kell keresnünk és találnunk.

Götz Aly újra és újra leírja: a náci állam elsősorban szocialista volt, az utolsó háborús évekig kitartó népszerűségét a homogén etnikai/faji közösségen belül ténylegesen eredményes egyenlősítő törekvéseinek köszönhette. A 2001-ben megszüntetett Rabattgesetz (a kereskedelemben alkalmazható engedményeket, akciókat szabályozó, valójában inkább tiltó törvény) 1933-ban született. Célja a zsidó alkuszellem kiirtása volt, de a világháború után kiépült nyugatnémet jóléti államban is a kispolgári biztonság egyik oszlopának számított. Nem véletlen, hogy 1933-as kidolgozója ugyanaz a személy volt, aki az 1950-es években a további alkalmazásáról vagy esetleges megszüntetéséről szóló vitában megvédte. Nézzünk egy másik példát. Az újraegyesítés után egy arisztokrata leszármazott megpróbálta visszaperelni ősei földjét az egykori NDK területén: a fő érve az volt, hogy nagyapja a nácik börtönében halt meg. A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy Malte zu Putbus, a kétségkívül reakciós porosz junker nem lehetett a nácik áldozata, így földjei maradnak a jelenlegi gazdák birtokában. A nácik ugyanis nem egyszerűen kivégezték Putbust, de földjét szét is osztották (az akkori kedvezményezettek utódai a mai birtokosok), ezzel megvalósítva azt a szociálisan indokolt földreformot, amit a weimari köztársaság elmulasztott.

A háború után Németországban bíróság elé állították a náci bűnösöket, sőt egy általános nácitlanítás is történt az állami alkalmazottak körében. Ennek ellenére mind keleten, mind nyugaton sokan maradtak pozícióban, ami persze érthető: nem lehet egy egész országot lecserélni. Ami már kevésbé érthető, legalábbis Aly szerint, ahogy az utókor is néha szemet akar hunyni efelett. Bernhard Benning több német nagybank igazgatója volt, majd a Bundesbank, a (nyugat)német jegybank elnökségi tagjának választották. A 60. születésnapjára a sajtóban megjelent méltatásban a laudátor értetlenkedik, miért is tartóztatta le 1945-ben a szovjet hadsereg a mindig is liberális bankvezért. Aly tippje szerint azért, mert ő szervezte meg Ukrajna szisztematikus kirablását, így a kérdés talán inkább az, miért engedték szabadon. Az NDK-ban Dr. Jussuf Ibrahimot mindenki a gyerekgyógyászat óriásának tartotta, számtalan díszpolgári és -doktori címmel büszkélkedhetett. Óriási felháborodást váltott ki, amikor kiderült, Dr. Ibrahim az 1930-as években az ún. eutanázia-program részvevője volt: azokat a fogyatékos gyerekeket, akik várhatóan sokáig éltek volna, így „túl drágának” minősültek a népi közösség számára, meggyilkolták. A felháborodást nem az váltotta ki, hogy Ibrahim ilyet tett, hanem hogy egy történész lerombolja a kelet-németek egyik ikonját.

A németek viszonya a második világháborúhoz máig kettős. Egyrészt ismerős a már-már túlzó önostorozás. 1999-ben a Wehrmacht háborús bűneit bemutató vándorkiállítás járta Németországot. Tudatosította, hogy nem csak az SS, a fanatikus nácik, de az egyszerű sorozott közkatonák is gyakran bestiálisan viselkedtek. Amikor az (akkor még) fiatal magyar történész, Ungváry Krisztián bebizonyította, hogy a kiállítás egyes fotóin nem német, hanem magyar katonák ölnek civileket, hosszú pereskedés lett a vége. Csak ne akarja elvitatni a németek bűneit! Másrészt az újraegyesített Berlin 1991-ben felülvizsgálta a díszpolgári címeket, megszüntetve a kommunista potentátok kitüntetését. Ennek esett áldozatul Nyikolaj Berszarin, Berlin első szovjet városparancsnoka, aki az éhező város élelemellátását megszervezte. Megszálló volt, de egy önvédelmi háborúban foglalta el az ellenség fővárosát. Részt vett a náci Németország szó szerinti porig rombolásában, de ebből született meg a mai gazdag és szabad Németország. 1945. május 8-án igazából a németek is győztek, nem?

Kolbenheyer kommentpolitikája

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem német náci hitler kolbenheyer olvas aly

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr197026751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.