A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 142.: Armageddon

2015.05.02. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Az első részt itt, a másodikat pedig itt olvashatod.

p1040591.JPGA keleti látóhatár már kezdett derengeni, és a szél is feltámadt. Gershem már nem izzadt, úgy érezte, soha többé nem fog, a vizestömlője is rég kiürült. Fájt a tüdeje és a bokája, ahol két éve eltört, de csak meredt maga elé, és mintha nem is az övé lenne, úgy nézte a két, sarus lábfejét, bal, jobb, bal, jobb, nem megbotlani, nem megállni, főleg most, hogy már egész jól látja őket a derengésben. Úgy számolta, hogy Megiddo talán három parsaotra van, óránként meg kell tennie egyet, ezért indult rögtön sötétedés után, alighogy a többiek elaludtak. Az aranyat elhozta, bár tudta, hogy ezt végképp árulásnak fogják tekinteni. Pedig az eleve az övé volt, és hát szüksége lesz rá. Az első óra után azt hitte, nem fogja bírni a tempót, a vize is gyorsabban fogyott, és a sötétben az utat is csak találomra követte. A vén Menachemnek elég lett volna egy pillantás az égre, de most egyedül volt. De bírta, és jól számolt, három óra múltán elérte Megiddót. Az éjszakai rohanás azonban nem ért véget, pedig Gershem már tántorgott. Néha a nyakához nyúlt, tenyerébe szorította a láncon lógó tesseráját, az egyetlen dolgot, amivel itt az Isten háta mögött is igazolhatja római polgárjogát. Megiddóban persze a tessera nem volt elég, de erre számított, azért kellett az arany. Rántott egyet az övén, hogy a gladius máshol verdesse a lábát, és futólépésre gyorsított, ahogy ráébredt a hajnal közelségére. Az egész szökésnek semmi értelme, ha nem teszi meg a második három parsaotot is napfelkeltéig.

Gershem bar-Meir a gümnaszionban Caius Mariusnak szólíttatta magát, az arcát borotválta, a haját pedig görög divat szerint csigákba rendezte, öntudatlanul is menekülve a nomen est omentől, idegen közöttünk. A Trasteverében a legtöbb nem itáliai a görög koinét használta, Gershem családja is azt beszélte otthon, de persze a rabbitól megtanult héberül, a litteratortól pedig latinul. A tesseráját azzal akasztotta apja a nyakába, hogy reméli, ingyen gabonára az aedilisek kegyéből sosem szorul, de ez mindig igazolhatja római polgárjogát. Éppen ezért érte váratlanul, amikor a szünhedrion üléséről hazatérve apja közölte vele, hogy Jeruzsálembe küldi, Arkhelaosz etnarcha udvarába. Ne aggódjon, Jeruzsálemben is van gümnaszion, bár jobban tenné, ha ünnepnapokon a Templomot látogatná, hétköznapokon pedig a júdeai nemesség és a gazdag kereskedők házait. Kapcsolatok, ez volt apja kedvenc szava, kapcsolatok teszik a sikeres üzletembert, és ő csak tudta, Alexandriában egyszerű papirusz-árus volt, Rómában viszont az egyiptomi hálózat vezető kereskedője. A kapcsolatépítés Arkhelaosz udvarában váratlanul könnyen ment, a fiatal zsidó arisztokraták épp úgy kedvelték a bort és a hetérákat, mint Gershem. Egészen a jóslatig. Gershem sosem merült el igazán a Tóra tanulmányozásában, nem is értette igazán, miről beszélnek, nem is beszélnek, csak suttognak a palotában, fiatal oroszlán lesz Júda és csillag tűnik fel Jákob törzséből. De úgy látszott, az etnarcha komolyan vette, persze tudták miért, Edom idegen birtok lesz, folytatódott az egyik idézet. Már a nagy Heródes is tüzet okádott, ha edomita származására figyelmeztették, hát még a megalázott, gyanakvó Arkhelaosz. Amikor parancsot kaptak, hogy menjenek Betlehembe, nevetett. Amikor elindultak, és katonák is jöttek velük, még hangosabban nevetett. Aztán amikor észrevette a többiek szemében, hogy akár hiszik, akár nem, meg fogják tenni, mert ez az udvar törvénye, a talpnyalók törtetése, akkor szökött meg először.

Azután találkozott Bekelével és Menachemmel. Kezdettől rühellte az etióp csökönyösségét és a babiloni okoskodását, de csak velük találhatta meg Mirjamot hamarabb. Az arany persze mindig segített. Joszéf először nem akarta elhinni, mi fenyegeti, de szerencsére Bekele és Menachem meggyőzték. Miért csak a hozzájuk hasonló szerencsétleneknek hisznek az emberek? Északnak indultak, vissza Galileába, ahol Antipasz tetrarcha az úr, és ahol Názáretben Joszéf háza áll. De ez hibának bizonyult, Arkhelaoszt és talpnyalóit nem zavarta a kisebbik Heródes-fi esetleges panasza. Bekele eszement tempót diktált, az öszvérek alig bírták, Menachem is szédelgett, de a katonák egyre közeledtek. Tegnap világossá vált, hogy mindjárt vége, már csak az éjszaka választja el őket. Az is világos volt, hogy Bekele mit akar, harcolni fog, ehhez ért, időt nyerni a többieknek. Tőle is ezt várta, ahogy a kardját és a sisakját méregette, és tudna is Gershem harcolni, ha akarna, tanult eleget a gümnaszionban. De ennek semmi értelme nem lett volna. Nem akart magyarázkodni, tudta, hogy nem hinnének neki, Gershemnek, az idegennek közöttünk, ezért sötétedéskor indult és elvitte az aranyat is. Kellett is, mert a tessera csak arra volt elég, hogy Megiddóban a primus pilus elé vezessék. A többit az arany tette, anélkül egyetlen legionárius sem kutyagolt volna vele vissza. A nap már felbukkant a domb felett, és Gershem meglátta a láncinges, íját feszítő etiópot, meg a feléje közeledő zsidó katonákat. Ekkor harsant fel a kürt, és sorakozott fel a gerincen Gershem mellett a Legio VI Ferrata VIII. cohorsának III. centuriája.  Gershem a térdére támasztott kézzel állt. Három parsaot Megiddóba, a hatodik légió táborába, három parsaot vissza, és mindez miért? Hogy megmentsék Jehoshuát.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr697080181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.