A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXVI.: Képzelt zsidók

2015.05.23. 07:00 kolbenheyer

sand.jpgBizonyára egyetértünk abban, hogy lehetetlen elmenni egy könyv mellett, aminek a címe The Invention of the Jewish People (A zsidó nép kitalálása; London – New York, Verso, 2009; a héber eredeti: Matai ve’ekh humtza ha’am hayehudi? Tel Aviv, Resling, 2008). Shlomo Sand izraeli történész végigvezet minket a zsidó történelem historiográfiáján és bemutatja, hogyan uralkodott el rajta a cionista ideológia, és ez miért és hogyan eredményezte a zsidó múlt teljesen történelmietlen rekonstruálását. Tézise, hogy a mai Izrael (és persze a világ) zsidósága nem az ókori júdeai zsidó nép leszármazottja, sőt a zsidóság semmilyen szempontból nem tekinthető népnek. A könyv úgy volt számomra revelatív erejű, hogy egyrészt elméleti kiindulópontja ismert és egyértelmű: a modern nemzeteket a 19. században politikai közösségekként konstruálták meg, amelyhez kreatívan használták fel az adott terület népességének (ethnoszainak) nyelvét és kulturális emlékeit (erről kicsit részletesebben lásd Benedict Anderson könyvének ismertetőjét itt). Másrészt tisztában voltam a zsidó történelem ellentmondásainak és a nyitott kérdéseinek egy részével, leginkább ami a diaszpóra eredetét illeti. Harmadrészt személy szerint kevéssé érdekel az izraeli identitás-politika, ami a könyv aktualitását és rettenetesen polarizált fogadtatását adta. Mégis lenyűgöző az impozáns olvasottságú Sand kínálta intellektuális hajsza a heterogén és töredékes történelem (történelmek?) egységes, ezért aztán egyrészt hamisító, másrészt elhallgató nacionalista narratívába öntése nyomában.

A mai történelemkönyvek az Ószövetség legtöbb „történeti” leírását már csak mint metaforát említik. Ábrahám elköltözése Urból Kánaánba, vagy Mózesnek és népének menekülése Egyiptomból kétféle eredettörténet meséje: a Vörös-tenger szétnyílását épp úgy nem kell szó szerint vennünk, mint Hunort, Magort és a csodaszarvast. Ehhez képest azonban Dávid és Salamon zsidó királyságát történelmi tényként tanítjuk. Pedig a régészeti leletek semmilyen hatalmas zsidó állam létezését nem támasztják alá, és annak állítólagos kettészakadása is homályban marad. Miközben az Ószövetség egyértelműen Júdea-párti és Izrael-ellenes, minden más forrás arra mutat, hogy előbbi egy jelentéktelen törzsi-vallási közösség volt, míg utóbbi jelentősebb állam. A világi történetírás ma már a monoteizmus fokozatos kialakulását feltételezi, melyben a „babiloni fogság” játszhatott döntő szerepet. Csakhogy a „fogságról” ma már tudjuk, hogy valójában nem létezett, óvatosan a vezetőréteg eltávolításáról szokás beszélni. De ha nincs fogság, nincs visszatérés sem. Azt meg épp a bibliai leírások erősítik meg, hogy az ókori Júdea területén számos vallási közösség élt, és a zsidónak nevezettek sem korlátozták istenfélelmüket csak Jahvéra. Összeállítható ebből egy alternatív történet? Talán.

Júdeában számos törzsi-vallási közösség élt, ahogy szerte az ókori Keleten. Köztük alakult ki Jahve kultusza, méghozzá több központtal is (Jeruzsálem mellet Szikem és Szamária is). A vezetőrétegek magukat a kor szokásai szerint valamelyik fejlett civilizációs központból (Mezopotámia, Egyiptom) származtatták. Itt, Mezopotámia kultúrközpontjaiban alakult ki a monoteizmus, amit aztán a perzsa királyok tettek meg egyik tartományuk privilegizált vallásának. Mérsékelt sikerrel. Nagy Sándor hódításai mindent felforgattak, és Júdeában a Hasmoneus (Makkabeus) dinasztia hozott létre hellenizált államot, melynek uralkodó (szó szerint: az uralkodó papi dinasztiát legitimáló) vallása volt a zsidó vallás. Ez a történelem első valódi zsidó állama, és csak ez téríti meg tömegesen és kényszerrel a terület lakosait. Merthogy a zsidó vallás térítő vallás lett és maradt nagyon sokáig. A hellenizált egyistenhit platonista filozófiai érvkészlettel felszerelve hódító útra indult a Földközi-tenger térségében, először a görög nyelvű városokban, majd a római hódítást kihasználva a Nyugat latin nyelvűiben is. A zsidókat ugyanis senki sem űzte el Júdeából, sem a rómaiak a Templom lerombolásakor, sem az arabok az iszlám hódításkor. A diaszpóra nem Ábrahám (nem létező) népe, hanem egy terjeszkedő vallási civilizáció, akárcsak leágazásai a kereszténység, és az iszlám.

És a történet itt nem ér véget. Mert akkor hova tűntek a zsidók Júdeából? Sehova. Csak épp áttértek a kereszténységre, majd nagyrészt az iszlámra, mint ahogy ez mindenhol máshol történt. A zsidóság a két új uralkodó vallási civilizáció területén megtűrt vagy üldözött kisebbséggé vált, annak minden következményével. Mert ha a térítés veszélyes, akkor a közösséget zárttá kell tenni, sőt mivel a menekülés más valláshoz csábító, még zártabbá. Megszületett a magán belül házasodó vérségi közösség mítosza, és a keresztény erkölcsi példázat (a „bolygó zsidó”) átértelmezése a vándorló, hazavágyó közösségre. Már ahol. Mert ahol a monoteista vallás és egyház megszervezése politikai haszonnal járt, de védekezni kellett valamely agresszív keresztény vagy muzulmán szomszéddal szemben, ott újra és újra felvirágzottak zsidó királyságok: Jemen, a berber Észak-Afrika és végül Kazária. Tényleg véletlen, hogy a világnak ezeken a pontjain maradt fenn nagytömegű zsidó népesség? Nincs válasz, hiszen ezt nem kutatjuk. Minek is, ha a zsidóság júdeai eredetű kóbor nemzet, ami végre hazatért. Hacsak …

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem izrael zsidó sand kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr677271879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.