A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXXIII.: Az utolsó birodalom

2015.09.26. 07:00 kolbenheyer

darwinunfinished.jpgÍgérem, egy időre utoljára olvasok és írok gyarmatokról, de olyan ez, mint a Kazinczy utca, ha az ember egyszer betér valahova, akkor a többi kocsmát is kipróbálja, amíg meg nem unja. John Darwin könyve pedig ígéretes volt, miután nagyon élveztem az After Tamerlane című művét, belevágtam az Unfinished Empire-ba (Befejezetlen birodalom; New York, Bloomsbury, 2012). Az angol gyarmatbirodalom története lenyűgöző, ha nem is az utolsó birodalom, ahogy Kipling sejtette, de mindenképp az egyik legnagyobb és legglobálisabb. Darwin nem kronologikus történetet ír, és nem is veszi sorra módszeresen az angol gyarmatokat. Az elvileg tematikus fejezetek azonban mégis kínálnak egyfajta meta-kronológiát, a gyarmatosítás ideáltípusáét, hiszen a birodalom kitalálásával indít, aztán a felfedezéseken, a hódításon, a kivándorláson, az uralmi formákon, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokon át jut el a lázadásokig és a birodalom bomlásáig. Az egyes fejezetekben aztán persze a különféle korszakokból és régiókból hoz nagyon szemléletes példákat, mindez a végére azonban már-már kuszává válik. De Darwin jó író és szerkesztő, így a kötet záró, összegző fejezete mindent a helyére rak. Ez a letisztult kép azonban azt is elárulja, hogy az Unfinished Empire-nak nincsen új tézise, Darwin inkább csak kiegészítette és alátámasztotta azt, amit az angol világbirodalomról máshol már leírt. Nem mintha ez nem lenne nagyon érdekes. Mert hogyan is jöhetett létre, mi is volt, és miért bomlott fel az „utolsó birodalom”?

Anglia sokáig csak egy volt az európai gyarmatosító hatalmak sorában, sőt nem is különösebben sikeres a spanyolokkal, portugálokkal, hollandokkal és franciákkal összevetve. A gyarmatosítás célja pedig, hogy kizárják egymást bizonyos területek gazdasági (értsd: kereskedelmi) kiaknázásából, de legalábbis megakadályozzák a saját kizárásukat. Ennek a versengésnek a 18-19. század fordulóján hirtelen, és egy bő évszázadra vége lett. A hétéves, majd a napóleoni háborúk Anglia egyértelmű tengeri fölényét eredményezték: megszűnt egy európai invázió veszélye, és akadálytalanná vált a gyarmatosítás. Amíg a kontinentális hatalmak sakkban tartották egymást, addig Anglia „fényes elszigeteltségben” uralkodott a világtengeren. Ugyanebben az időben váratlanul szétesett az indiai Mogul Birodalom, a helyi angol kereskedelmi érdekeltség, a Brit Kelet-Indiai Társaság pedig pozíciói védelmében olyan helyi háborúkba keveredett, ami mindenki meglepetésére India uralmát eredményezték. Egyetlen más európai gyarmatosítónak sem sikerült soha egy nagy ázsiai birodalmat teljes egészében elfoglalni. Végül mindezekkel egy időben a gőzgépek megjelenése forradalmasította az angol textilipart, így létrejött az az exportcikk, amivel Anglia eláraszthatta a világot. Anglia megtehette és meg is tette, hogy gyarmatbirodalmát megnyitja mindenki előtt: eljött a szabad kereskedelem kora.

A Brit Birodalom legalább négy birodalom volt. Otthon leginkább a telepes gyarmatokat tekintették a birodalomnak, ahova a népességfelesleg kivándorolt, és amikkel szoros gazdasági kapcsolatok épültek ki: Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot és esetleg Dél-Afrikát. Anglia az első telepes gyarmatait elvesztette, ebből lett az Egyesült Államok. A reakció erre azonban az lett, hogy a többi helyen fokozatosan bevezették a felelős kormányzást. Ez a politika egy évszázadra bevált, a világháborúk bizonyították, hogy a domíniumok britebbek a briteknél. A második birodalom az indiai szupergyarmat volt. India jelentőségét nem lehet eltúlozni, a Brit Birodalom a valóságban (de Szueztől keletre mindenképp) Brit-Indiai Birodalom volt: a bárhol bevethető gyarmati hadsereg zömét és a finanszírozását India biztosította. Ezért utasították el a legvégsőkig az angolok az indiai önkormányzatiságot, hiszen India kiválásával a brit katonai költségvetés megduplázódott volna. A harmadik birodalmat jobb híján kezeljük egyben: ezek az Afrikában és Ázsiában szétszórt további gyarmatok. Elhelyezkedésük látszólagos véletlensége nem csak a folyamat tervezetlenségét mutatja, de azt is, hogy a birodalomnak két epicentruma volt: a Brit-szigetek és India körül kristályosodott ki. Az első három tette lehetővé a negyedik, talán legfontosabb birodalom fenntartását: a szabad kereskedelemre épülő informális világuralmat. Az angol gazdaság nem önmagában a gyarmataiból profitált a legtöbbet, hanem a gyarmatosításban is megnyilvánuló, a szabad kereskedelmet világszerte biztosító hatalmából.

A birodalom felbomlása utólag elkerülhetetlennek, sőt történelmi igazságtételnek tűnik. A kortársak azonban egyiknek sem látták. Sőt, sokszor még bomlásnak sem. India függetlenedését sokan a további konfliktusokat elkerülő, okos politikai manővernek tartották, amik fenntartják Anglia ázsiai hatalmát annak mindennapos költségei nélkül. Hiszen miért bomlana fel egy birodalom, melynek központja a világ liberális mintaállama, amellyel való gazdasági kapcsolat kölcsönösen előnyös, és amelyik geopolitikailag szinte sérthetetlen. Talán azért, mert bár az előbbi állítások igazak is lehetnek, nem ezek miatt jött létre a birodalom. Ha elfogadjuk, hogy egy fura történelmi véletlen miatt, azaz az európai hatalmi egyensúly és az ázsiai politikai káosz egybeesése folytán, akkor megérthetjük azt is, hogy mindezek elmúltával a birodalom léte nem volt magától értetődő. Ahogy persze a létrejöttét sem predesztinálta semmi, a bomlása is konkrét események következménye volt, amiket azonban nem ellensúlyozott semmi. 1939-42 között Anglia geopolitikai sebezhetetlensége és tengeri uralma végérvényesen megsemmisült. Innentől ketyegett az óra.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: anglia történelem darwin birodalom gyarmatosítás kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr857619496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.