A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXXV.: Az egyesített elmélet tündöklése és bukása

2015.10.10. 07:00 kolbenheyer

morris.jpgIan Morris Why the West Rules – For Now című könyvét (Miért a Nyugat uralkodik – egyelőre; New York, Farrar, Straus & Giroux, 2010) sokan dicsérték, ezért olvastam el. Köztük Niall Ferguson, aki szerint Morris olyasmit tett le az asztalra, amire a fizikusok régóta várnak: a nagy egyesített elméletet. A címben feltett kérdést már többen próbálták megválaszolni (maga Ferguson, Diamond, Acemoglu és Robinson, valamint Mokyr), de Morris könyve valóban egyedi abból a szempontból, hogy a Nyugat és a Kelet összevetését megpróbálja számszerűsíteni. Alkotott egy társadalmi fejlettségi indexet négy alkotórészből: az átlagos energiafogyasztásból, a városiasodottságból, az információáramlásból és a katonai erőből. Az indexet grafikonon ábrázolva az derül ki, hogy a Nyugat az élelemtermelés megindulásától kezdve vezetett, ám ezt a vezető szerepét kb. 500 és 1700 között átengedte a Keletnek. Morris azt ígéri, megmutatja, miért volt ez így, és hogy mi következik mindebből a jövőre nézve. Az eredmény egészen zavarba ejtő: a könyv nagy része rettenetesen érdekes, miközben a magyarázónak szánt részek meghökkentően egyszerűek, az index számítása pedig felháborítóan tautologikus.

A könyv nagy része lenyűgöző történelmi panoráma. Ha valaha történelem tankönyvet kellene írnom, a világtörténelmet így szeretném megkomponálni. Mert Morris valóban szinkron történelmet ír, folyamatosan összevetve és egyenlő súllyal bemutatva a Nyugat és a Kelet történetét. És hogy mi a Nyugat és a Kelet? A könyv ezt is elegáns hanyagsággal kezeli. A Nyugat a termékeny félholdon kialakult élelemtermelő kultúra, és annak mindenkori leszármazottai: tehát az ókori Mezopotámia és Egyiptom, majd a Mediterráneum, aztán a középkori arab világ és a keresztény európai perifériája, aztán újra a mediterrán európai, végül az atlanti centrum. A Kelet egyszerűbb, mert centruma nem vándorolt, csak bővült: a Sárga-folyó völgyében kialakult élelemtermelő kultúra, majd a változó határú Kína. Tulajdonképpen logikus, de azért a mindenkori centrum meghatározása némileg önkényes. Az Oszmán Birodalom történelmi rehabilitálása pl. talán ilyen mértékben túlzás. Külön érdekes, hogy Morris régész lévén az emberré válással indít, így a homo sapiens előtti emberfajtákról is részletesen beszámol. Hogy aztán az orrunk alá dörgölje, hogy mindez mit sem számít, hiszen a mai ember tabula rasa-t csinált (khm, valószínűleg kiirtotta rokonait).

De mi derül ki mindebből? Meglepően kevés. Mármint ha oksági magyarázatra vágyunk. Mert amúgy nagyszerű az éghajlatváltozások rendszerszerű beépítése a történelembe, és igazán meggyőző az ún. óvilági cserék elmélete. Kolumbuszi cserének az Amerika felfedezése után a kontinensek élővilága közti kapcsolatot nevezzük – első lépésként az Amerikába hurcolt európai kórokozókat. Ennek mintájára nevezi Morris óvilági cserének a nyugati és a keleti kultúrkör növekedése miatt bekövetkezett érintkezéseket, és az ezek nyomában járó járványokat mindkét civilizációs centrumban. De arra a kérdésre, hogy miért a Nyugat vezet, már kevésbé eredeti választ kapunk. Először azt, hogy azért, mert hamarabb kezdett élelmet termelni, hiszen véletlenül bővebben állt rendelkezésre háziasítható vadnövény és -állat. Hihető, de Diamond könyve óta nem újdonság. Aztán, hogy a Földközi-tenger olyan olcsó szállítási hálózatot jelentett, ami Keleten nincs. Végül, hogy a tenger- és széláramlatok miatt egyszerűbb volt felfedezni Amerikát, az atlanti gazdaság pedig a fejlődés motorja lett. Mindez nyilván igaz, de fájóan determinisztikus. Azt pedig direkt hagytam a végére, hogy akkor miért vezet egy darabig a Kelet: mert a Nyugat magasabbról zuhant a második óvilági csere után, és Kína a nagy csatornával saját Földközi-tengert kapott. Hm.

Mindez azonban még rendben lenne. Ami nincs, az a fejlettségi index. Négy eleme van, mert mondjon valaki jobbat. Mindegyik maximuma a jelenben 250 pont. Hogy miért egyforma súllyal esnek most latba, az a homályban marad. Ami azért különösen idegesítő, mert három tényező (városiasodottság, információáramlás, katonai erő) igazából csak a 20. században ad hozzá az indexhez, addig egészen apró számok, és valójában csak az energiafelhasználást vetjük össze. Mivel a másik három végül is ebből következik, ez nem is baj, de akkor miért bohóckodunk. Mert azt, hogy a mai amerikai katonai erő 250 pont, és ebből visszafelé megbecsüljük mondjuk a római légiók erejét, nem tudom másnak nevezni. Az információáramlást legalább a mindenkori írástudásból próbálja meg kiszámolni. Ott nem is a becsléssel van bajom, mert hogy lehetne másképp, hanem azzal, hogy mit vetünk össze mivel. Mi a mindenkori Nyugat és Kelet, mekkora kiterjedésű? A városiasodottságnál eleve mindenkori legnagyobb városokat veti össze. Tessék?! Mit mutat, hogy ma Tokió jóval nagyobb, mint New York? Úgy értem a két ország statisztikai hivatalának eltérő módszertanán túl. Még súlyosabb ez a kérdés a valóban számító energiafelhasználásnál. Mert mit jelent, ha összevetem Róma és Csangan lakóinak átlagos energiafelhasználását? Reprezentatívak? Milyen értelemben? A legárulkodóbb, hogy Morris úgy védi módszerét, hogy átrajzolja a grafikonokat 10 és 20%-os hibahatárokkal, majd az eredményekre fölényesen rámutat: lám ez lehetetlen, hiszen ekkor és ekkor a Nyugat/Kelet nem lehetett ilyen fejlett/fejletlen. Tehát a grafikon azért jó, mert jó. Ilyen egyesített elméletet én is tudok.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: történelem nyugat morris kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr687736868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.