A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 147.: Mongol 3. A nyugati kapu

2015.11.14. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2.

3.jpgDonggo hala-i Ajan tűnődve forgatta kezében a rénszarvascsontból faragott hüvelykvédő gyűrűt. Rögtön megismerte, pedig tíz év telt el azóta, hogy utoljára látta. A Kuang Hszü Császár uralmának hatodik évét írták, vagy ahogy újabban mondják, 1881-et. A gyűrűt apjától kapta, családi örökség volt, de állandó használatban, védte az ujját nyilazáskor. Ezért ez volt az egyetlen értéktárgy nála annak idején, amikor életének megmentője zálogot kért tőle. A tajcsi naplementekor várja a fekete sztúpánál, szólt az üzenet, és a kölyökképű mongol katona már ki is hátrált a sátrából. A tajcsi a mongol nemesség, az Altan urag tagjainak címe, akik a nagy Dzsingisztől származtatják magukat. Ajan emlékezett a kékfarkas bundát viselő, görbe lábú öregre, és ezek szerint az sem felejtette el őt. Mennyi lehet most, talán hatvan? És mit akarhat a zálogért? Évek óta nem gondolt a zálogra. Különös, illékony dolog a hála, emlékezett rá, hogy akkor érezte, de most semmi késztetés nem volt benne, hogy lerója tartozását. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott a másik megmentett, a szakállas félvér. Nem értette, miért veszik le a nyakából a kis keresztet, de a tiltakozáshoz is kába volt. Amikor másnap Ajan megpróbálta elmagyarázni neki a zálog értelmét, hangosan nevetett, még hogy őt bármire is kötelezhetné az a kócbajszú! Nincsenek véletlenek, így az sem lehet az, hogy most mindketten itt vannak az Ili-folyónál, és ezek szerint a mongol főnök is. Mégis csak érdemes lesz este elmenni a sztúpához, ha másért nem, hát azért, hogy megnézze, mit csinál a félvér.

A Tien San havát már rózsaszínűre festette a lemenő őszi nap, amikor Ajan felért a fekete sztúpához. A sztúpa valamikor leéghetett, már csak megfeketedett rom volt, törött csonk. Turkesztán és Dzsungária rég muzulmánná vált. Ajan lenézett. Az Ili-folyó völgye, Kína három nyugatra nyíló kapuja közül a középső, egyetlen hatalmas katonai tábor. A domboldalon a két mandzsu zászló zöme, az Ürümcsiben állomásozó Szegélyezett Piros és Ajan Pekingből érkezett Tiszta Sárgája. Alattuk a legkülönbözőbb kínai egységek kavalkádja: a régi Zöldlobogós Hadsereg császárhű egységei és a nyugati tartományokban toborzott Hszian Hadsereg. Az Ili kanyarulatában különálló, fehér sátrak szabályos négyszöge volt látható, a nyugati mintájú Északi Óceán Hadsereg, amit barbárok vezettek. Végül a dombok mögött sorakozott néhány jurta, a mongol segédcsapatoké. Az orosz tábort innen nem látta Ajan, de a folyó túlpartján elügetett egy lovas járőr, kozákok vagy kalmükök, nem tudta kivenni. Miután a Kuang Hszü Császár csapatai leverték a tajping felkelést, azután a kínai muzulmánok lázadását és felszámolták Jakub Bég turkesztáni államát, visszakövetelték az oroszoktól az Ili völgyét is. Miközben a diplomaták tárgyaltak, a két hadsereg farkasszemet nézett. Ajan lépteket hallott, és megfordult. A szakállas félvér volt, az Északi Óceán Hadsereg kék egyenruhájában. Elmosolyodott, amikor meglátta Ajant, de nem szólt semmit. Nekidőlt a romos sztúpának, dohányt és papírt vett elő, cigarettát sodort és rágyújtott.

– Donggo hala-i Ajan, a harmadik mandzsu nyíl niru edzsenje, a Tiszta Sárga Zászló Tigris ágából. Nick Lucas, a második zászlóalj hadnagya, az Északi Óceán Hadsereg Kék ezredéből. – A három mongol a sztúpa mögül lépett elő, és aki megszólította őket, meghajolt. A közös nyelvet, a pekingi mandarint használta. Újra meghajolt, és jobb karjával széles mozdulatot tett, mintegy színpadra híva az üzenet küldőjét: – Engke tajcsi, a Szecsen Kán tartományának Bajan zászlójából. – Ajan felkapta a fejét. Az eddig leghátul álló és most előlépő, kékfarkas-prémet viselő tajcsi nem a Szecsuánban látott öreg volt, hanem egy csupaszképű ifjú. Kezét köszönésképp összekulcsolta, biccentett, majd leült és várakozóan nézett a két idegenre. A félvér eldobta a cigarettát és közelebb lépett: – Ki vele! Miért vagyunk itt? – Még Ajan is meghökkent az otrombaságon. A mongol főnök arca nem rezzent. – Apám többek között egy gyűrűt és egy keresztet hagyott rám azzal, hogy ha szükségem lesz rá, behajthatom a tartozásokat. – A félvér felröhögött, és Ajan megint undort érzett, jóllehet Lucas csak kimutatta, amit ő is gondolt. – Szükségem van a segítségetekre. Szükségünk van a segítségetekre. – folytatta a tajcsi zavartalanul. – Képzelem! De miért segítenék egy zöldfülű mongol uracskának? Mert az apja megmentett? Katonák voltunk! – robbant ki Lucasból. Ajan még mindig nem szólt egy szót se, de kérdőn meredt a mongolra. – Mert nektek is szükségetek van valamire. – Pénzt kínálsz? Mennyit? – a félvér újra röhögött. – Pénzt is. De leginkább mást. – Mi mást? – bukott ki Ajanból. A mongol arca továbbra is rezzenéstelen maradt, de a tekintete mintha mosolygott volna. – Célt, Eje baki. – Ajan két évtizede nem hallotta mongol nevét másnak a szájából, de Engke választ sem várva a félvérhez fordult: – Célt, Nyikolaj Szergejevics.

Kislexikon

Folytatása következik november 21-én

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr297870026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.