Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15.
Ajszin Dzsioro hala-i Fijangu, a Tiszta Piros Zászló Medve ágának dzsalan edzsenje elgondolkodva nézte katonáit. Fijangu valójában csak az első mandzsu nyíl niru edzsenje volt, de mivel Ajan távozásakor rábízta a teljes ág vezetését és Fulín, a Zászló gusa edzsenje, Fijangu nagybátyja, azóta úgy tett, mintha a kinevezés végleges lenne, a katonák is dzsalan edzsennek szólították. Fijangu némileg zavarban volt, hiszen bármennyire is utálta tisztavérű mandzsu családja a mandzsusítottakat, a fiatal tiszt pontosan látta, milyen rátermett vezető Ajan. Ezért aztán nagybátyja rosszallását is kockáztatva folytatta a határőrizet megerősítését, sőt jó példával elöl járva maga vezette az első mandzsu nyilat az Amurhoz. Már visszafele tartottak Mukdenbe, amikor Hulun Buirnál a felderítői elfogták a mongol bakit. Nugáj, azt mondja, ez a neve. És hogy Ajannal lovagolt el Halhába. Aki valójában katonaszökevény, sőt, annál is rosszabb, hiszen a császár alattvalóit készül megszöktetni. Ha hinni lehet Nugájnak. Állítólag csak nemrég döbbent rá, mire használja fel őt Ajan, ezért csak most szökött meg. És majdnem megölték, innen a sérülései. Az arcán futó karmolás nyomokat ez persze nem magyarázza. A szökés azonban nem hazugság: miután visszafordultak, az Arguny kifolyásánál megtalálták a kis mongol tábort. A felderítői szerint egy másik mongol csapat is közeledett dél felől, csak harcosok, mintha üldöznék a szökevényeket. Ajan, az áruló, ízlelgette magában. Eltűnne az akadály az előreléptetés útjából, de rossz fényt vetne a Zászlóra.
Ajan összeszorított szájjal lovagolt vissza a táborba, bal kezével próbálta összefogni mellén egyetlen ruhadarabját, a vékonyka köpenyt, ami alá befújt a kora tavaszi szél. Nem tudta mire vélni a találkozást Fijanguval. A mandzsu lovas megjelenése a táborban végleg elkeserítette. Tudta, hogy Baján és katonái egy napon belül ideérnek, a harmadik gőzösnek pedig még nyoma sincs. Harcol, ha harcolni kell, de óriásiak lesznek a veszteségek. Egy mandzsu nyíllal szemben azonban semmi esélyük. A lovas azonban Fijangu üzenetét hozta, találkozzanak, teljes dzsalan edzseni egyenruhában. Aztán bizonyossá vált, amit sejtett, hogy Nugáj hozta rájuk a veszedelmet. Nugáj, az áruló. És valami még rosszabb. Ceceg és Oktáj esküvője után az első csoport elindult a Hulun Nurhoz, majd a következő hetekben lebontották a maradék jurtákat is. Ajan és katonái hatszor tették meg az utat. Az utolsó csoporttal jött Hulan az unokatestvérével. Ajan kedélye a vad remény és a legsötétebb kétségbeesés között ingadozott, és gyakran vágtatott előre felderítőnek, hogy el tudja szakítani tekintetét az özvegyről. Amikor a megérkezésük előtti napon visszatért a karavánhoz, Hulant nem látta. Lemaradt, mondták, de az egyik baki velük van. Tudta, hogy értelmetlen a féltékenység, de újra vágtába ugratta a lovát. Aztán meghallotta a sikolyokat. Nugáj, a kutya. A puskáját nem használhatta az egymásba gabalyodott testek miatt. A lóról leugorva még látta, ahogy Nugáj leüti Hulan unokatestvérét, aki mintha jobban megijedt volna attól, hogy leesett a süvege, mint hogy dől a vér az orrából. Aztán Ajan kése belehasított Nugáj karjába. De nem vette üldözőbe, mert először Hulanról akart gondoskodni.
Fijangu indulást vezényelt, amikor a gőzhajó dudaszavát meghallották, és a nyíl hadrendbe fejlődött. Végigsimította a háta mögé, a nyeregre erősített piros dzsalan edzseni egyenruhát, és Nugájhoz fordult: – Szóval ez a Baján a szökevény szállás ura? – Igen, dzsalan edzsen, de őt is becsapták, csak nemrég tudhatta meg, azóta üldözi őket. – De miért csak egy bejle üldözi őket? – Állítólag a Bogd Gegen megtiltotta … – A beszélgetés hirtelen félbeszakadt, ahogy felértek a domb gerincére. A vízparton nagy volt a sürgés, gyerekek, öregek, nők igyekeztek minél gyorsabban feljutni a hajóra. A kazán a füst alapján teljes gőz alatt volt, indulásra készen. Ajan kéttucatnyi lovassal távolodott tőlük, hogy magára vonja az ellenség csapását. Dél felől vagy száz lovas közeledett, ám a mandzsukat látva megtorpantak. A csoportból kimagasló lófarok mutatta a bejle jelenlétét. Ajan katonái ügetésre lassítottak, már csak ötszáz méter a távolság, hamarosan lőni fognak egymásra. Fijangu felnézett a mögötte álló lovas kezében lobogó hatalmas piros selyemzászlóra, és előhúzta az íját. – Lássuk, milyen lövész vagy Nugáj! Te találod el puskával Bajánt, vagy én nyíllal? – A bejlét?! De dzsalan edzsen … – Hallottad a parancsot, Nugáj! – A sebhelyes arcú mongol elsápadt, de vállához emelte puskáját. Lőtt. Baján lefordult a lováról. A két egymással szemben vágtató mongol csapat zavarodottan megállt. Fijangu oldalra fordult, és eleresztette az ideget. A közvetlen közelből kilőtt nyílvessző szinte teljesen átütötte Nugáj testét. Aztán tüzet vezényelt, és az első mandzsu nyíl Baján csapata fölé lőtt a levegőbe. Azok vad menekülésbe kezdtek. Fijangu Mukdenben tett jelentése szerint Baján bejle áruló lett és szökést kísérelt meg. A szökést megakadályozták, a bejlét megölték, de a harcban elesett Ajan dzsalan edzsen is. Eltemették, és csak az egyenruháját hozták haza.
Kislexikon
Folytatása következik február 20-án
Kolbenheyer ír 160.: Mongol 16. Mandzsu becsület
2016.02.13. 07:00 kolbenheyer
Szólj hozzá!
Címkék: mongol kolbenheyer ír
A bejegyzés trackback címe:
https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr257870172
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.