A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CXCVIII.: Jövőre Jeruzsálemben

2016.05.14. 07:00 kolbenheyer

chabon.jpgEgy bestseller-listán láttam meg Michael Chabon könyvét, és nem tudtam ellenállni a képtelen címnek: The Yiddish Policemen’s Union (A Zsidó Rendőrszakszervezet; New York, Harper Collins, 2007). A fülszöveg aztán végleg olvasásra csábított. Gyerekkoromban szívesen olvastam krimiket csak az izgalom kedvéért, Agatha Christie-t vagy Conan Doyle-t, amíg bele nem untam. Aztán Umberto Eco nyilatkozatai A rózsa neve, és még inkább A Foucault-inga után ébresztettek rá, hogy a krimi tökéletes posztmodern műfaj. Alapvető kérdésfeltevései, hogy ki is tette, vagy hogy van-e terv, bármely egzisztencialista vagy transzcendens tartalom elrejtésére és egyben közvetítésére alkalmassá teszik. Így gondolhatta Chabon is, amikor krimibe csomagolta alternatív világban játszódó politikai thrillerét vagy a csoda és a hit mibenlétét boncolgató filozofikus regényét. Ezen a három szinten szeretnék mesélni a könyvről: a gyilkos személyét és a gyilkosság motivációját kutató kriminek, az alternatív valóság nagyon is ismerős politikai sakkjátszmájának és a zsidó Messiás-várás egyszerre reményteli és teljesen reményvesztett hitvilágának szintjén. És persze mindegyik szint mögött ott van a tökéletesen felépített, hihetetlenül szellemes, mert egyszerre döbbenetesen meglepő és testközelien hiteles világ: az alaszkai ideiglenes zsidó letelepedési övezet nyomasztóan klausztrofóbiás és közben világmegváltó lázálmokat dédelgető világa.

A The Yiddish Policemen’s Union igazi hard boiled krimi: a csak a szakmájának élő, széthullott magánéletű, alkoholista detektív felettesei tiltása ellenére nyomozni kezd a lepukkadt nagyváros ócska szállodájában talált ismeretlen halott drogos gyilkosa után. A közhelygyűjtemény a későbbiekben csak tovább gyarapszik, és mégis, már a krimi szintjén működik. Mert nem csak felskiccelt vonásokat kapunk, hanem történeteket, és mert a nyomozás tényleg izgalmas, még ha színpadiasan meg is rendezett. Ugyanis ebben a krimiben tényleg minden előkerülő fegyver elsül: minden szál összefonódik, minden mellékszereplő jelentőssé válik, minden apróság kulcs a megfejtéshez. És miközben az olvasó már akár el is engedné a krimi-szálat, mert közben rájön, hogy valami nagyobbnak a részese, világpolitikai összeesküvésnek vagy isteni csodának, és innen nézve mellékes, ki ölte meg azt a kis zsidót, Chabon nem engedi el. Lesz gyilkos és lesz megfejtés, a krimi műfaji szabályait nem rúgjuk fel. Annak ellenére nem, hogy a tettes kiléte és a terv mibenléte már rég nem emiatt érdekes. És a világ és szereplőinek közhelyes ócskasága nem önmagában áll, hanem szerves része a politikai és teológiai Armageddonnak.

A fülszöveg is elárulja, ezért nekem sem kell titkolnom: a könyv világa egy alternatív ma. Már a második világháború is máshogy alakult (emlegetik a berlini atombombát, és a mandzsu miniszterelnököt), de a lényeg, hogy Izrael elvesztette a legelső háborút az arabok ellen, a menekülő zsidókat pedig ideiglenesen az USA fogadta be. Alaszka déli szigetei közül jelölnek ki néhányat ideiglenes letelepedési övezetnek, az egyezmény azonban hatvan év múlva, a regény jelenében lejár, a zsidókra pedig újabb kiutasítás vár. Ez a világvége hangulat cseng össze nagyon szépen az esős-havas nagyváros ócska külkerületeiben zajló nyomozással. És ez a világvége hangulat a politikai thriller alapja is: milyen politikai játszmába bonyolódnak az amerikai szövetségi hatóságok, a helyi (indián) politikusok, az amerikaiak szolgálata mellett saját víziót is követő zsidó FBI-ügynökök és a szervezett bűnözéstől sem távol álló ortodox szekták. Ki kit használ fel, és mire; ki mit tesz meggyőződésből és mit érdekből, de egyáltalán van-e ennek a különbségtételnek jelentősége? Nem csak az alapvetően emberi megnyilvánulások miatt hiteles ez a szál, de amiatt is, hogy minden szellemes különbség ellenére ráismerünk a mai konfliktusokra és összeesküvés-elméletekre.

De ha itt a(z újabb) világvége a zsidók számára, akkor távol van-e még a Messiás? A krimi-szálon hamar megérkezünk a feketekalapos ortodoxok világába, a csodavárás lázálmába. Ez újra és újra szembesíti a főszereplő nyomozópárost azzal a kérdéssel, hogy ki is a zsidó, mi tesz valakit zsidóvá. Származás vagy megélt hit, esetleg elegendő az örök száműzöttség keresztje (kicsi, ám szándékos képzavar – a blogszerző)? Aztán mit kezdjünk az állítólagos csodákkal? Mert a megtapasztalásukból eredő személyes hit nem teszi őket bizonyíthatóvá, de még elképzelhetővé sem, csak még zavarba ejtőbbé, amire a természetes reakció a gúnyos elutasítás. Vagy az elfojtott vágyakozás, hogy hátha én is, vagy a legkeserűbb kétségbeesés, hogy én miért nem. A kérdések kérdése emögött persze az, hogy mitől váltson meg a Megváltó. Mert a könyv három szintjének pókhálójában a politikai thriller világába Izrael újjáalapítása illeszthető, de a főszereplők személyes tragédiáit ez nem oldja fel. Nehéz félrehessegetni személyes elfogultságomat, de nem tudom a könyvet máshogy olvasni: a félreértett és üldözött Messiás mégiscsak elhozza a megváltást mindazoknak, akik felé fordulnak és elfogadják megbocsátó áldását.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi történelem zsidó alternatív történelem kolbenheyer olvas chabon

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr188480234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.