A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCIII.: Ami a konnektoron kifér

2016.06.18. 07:00 kolbenheyer

blackout.jpgAz utóbbi idők legnagyobb német könyvsikere: hát nyilván muszáj volt elolvasni. Sőt, azóta magyarra is lefordították Marc Elsberg Blackout című könyvét (Budapest, Animus, 2016; a német eredeti München, Blanvalet, 2012). És tényleg jó, bár azóta olvastam jobbat is, de arról majd más alkalommal. A fülszövegnél többet nem szeretnék a cselekményből elárulni: egy téli napon váratlanul összeomlik az európai áramellátás, és a helyreállítása már csak azért sem olyan egyszerű, mert hamar kiderül, hogy egyfajta terrortámadásról van szó. Katasztrófaregénybe oltott krimi. Úgy tűnik, hogy a nagy népek közül a németek szenvednek egyedül az általam most stílszerűen P. Howard-szindrómának elkeresztelt betegségben. A szerző (enyhén fazonírozott) neve kellemesen nemzetközi, a cím az eredetiben és minden fordításban közérthetően angol, a főszereplő olasz, a helyszínek pedig telepöttyözi Európát. Miközben a helyi ízeknek is nagy divatja van, ha valami igen fontosról, az egész világot érintőtől akarunk írni, akkor az nem lehet magyar, pardon, német. De ez legyen a legkisebb baj, a következőkben inkább az egyszerre tartalmi és nyelvi visszafogottságról, a divatosan érdekes, de megjósolhatóan kezelhetetlen szerkezetről és az izzadtságszagúságában is természetes európaiságról szeretnék írni.

Azt sokan tapasztaltuk már, hogy ha elmegy az áram pár órára, akkor semmi sem működik: nincs fűtés, leenged a hűtő, sötét van és számítógép híján unatkozunk. Ha mindez nem csak a mi utcánkban történik és napokig tart, akkor a világ összeomlik. Mert az előző listához tegyük hozzá, hogy nem fog működni a vízellátás, a benzinkutak, a hírközlés és a telefonok, a szemétszállítás, a tömegközlekedés, bezárnak a bankok és a boltok, leállnak a kórházak. Elsberg a következményeket végiggondolja és pontosan leírja. De miközben néhány jelenet valóban szívszorító, a többi pedig elgondolkodtató, nem válik a regény olvasása monoton nyomasztássá. Elég ugyanis egyszer elmesélni, hogy mi történne, ha egy kórházat kiürítenének, mivel semmi sem működik és minden elfogyott, sőt az orvosok és ápolók zöme be sem tud jönni dolgozni, ám lenne ott néhány kómában fekvő, szállíthatatlan beteg. Ha megszűnik minden ellenőrzés, a körülmények pedig szörnyűek, akkor az ember elaljasul. De a Blackout nem lesz Mad Max. Mondanám, hogy maradunk a realitás talaján, ha ilyen talaj létezne ebben a helyzetben. Elsberg nem csak a szörnyű tényekkel spórol, de nyelvileg is végig távolságtartó, hűvös marad – hogy ez mennyire szándékos, mennyire véletlen, vagy mennyire egyszerű ügyetlenség, azt nem tudom eldönteni.

A könyv rettenetesen hosszú, ami leginkább a rengeteg szálon futó cselekmény következménye. Az áramkimaradás okát és következményeit természetesen sokkal életszerűbben és érdekesebben lehet bemutatni, ha több helyszínen több különböző szereplővel tesszük ezt. De a több határozottan ne legyen sok. A vízerőmű és az atomerőmű szála egy darabig feleslegesen párhuzamos, majd az utóbbi egyértelműen legyűri az előbbit, ki lehet találni, hogy miért. (Igen, a hűtőrendszerhez áram kell, ami ugye nincs.) A két idős francia házaspár kálváriája pedig egyszerűen gyenge: a krimi-szálhoz szükségtelen, a világépítéshez már felesleges, érzelmileg pedig harmatos. Persze érezzük, hogy a szerző rendesen kutatott, nem csak az áramtermelés és –ellátás szakértője, de a katasztrófavédelemnek vagy épp az Europolnak is utánanézett. Ettől még megtehette volna, hogy három-négy szálon futtatja csak a cselekményt. Ehhez persze az is kellene, hogy a többi szálon is legyen főszereplő, de nincs, azok inkább vágóképek, amik úgy tesznek, mintha történetet mesélnének el.

A Blackout Európában játszódik, és ez már magában is üdítő: nem csak az USA, vagy legyünk pontosabbak, New York van kitéve folyton földi és földönkívüli támadásoknak. De a Blackout egyértelműen európai tanmese is: ha már ennyire össze vagyunk fonódva, akkor csak együtt lábalhatunk ki a bajból. Mert miközben a főszereplők zöme teljes természetességgel működik együtt – aki meg nem, az látványosan belátja és megjavul –, a nemzeti és nemzetközi szervezetek egy darabig még féltékenykednek, gyanakodnak és egymásra mutogatnak. Sokkal jobban örülök egy ilyen tanmesének, mint olyannak, ami az EU szörnyűségéről és bukásáról szólna. És hihetőbb is így, hiszen Európa tényleg összenőtt, amit éppen egy ilyen közös katasztrófa bizonyít a legjobban.

P.S.: És újra itt a nyári szünet. Észrevehettétek, hogy Kolbenheyer egy ideje nem ír. Hogy ez ideiglenes vagy végleges-e, még számára is a jövő titka. Olvasni fog, de a heti megjelenés csak könyvismertetőkkel tarthatatlan. Majd meglátjuk.

Szólj hozzá!

Címkék: katasztrófa krimi regény kolbenheyer olvas eslberg

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr688797860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.