A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCV.: Második eljövetel

2016.09.10. 07:00 kolbenheyer

der-jesus-deal.jpgAlig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy majdnem húsz év múlva Andreas Eschbach folytatta legjobb könyvét A Jézus-videó-t. Nem tudom, hogy most is tíz évet kell-e várni a magyar fordításra, pedig ha a Blackout-ot azon frissiben kiadták magyarul, akkor a Der Jesus Deal sokkal inkább megérdemelné (A Jézus-üzlet; Köln, Lübbe, 2014). Időutazásos történetet hálás folytatni: egyszerre lehet megírni az előzményt és a folytatást úgy, hogy a kettő összeérjen. De éppen ezért már eleve önmagába záródó időutazásos történetet nehéz folytatni, hiszen nagyon meg kell indokolni a miértet és a hogyant. Az eredmény egészen különös: a cselekmény tökéletesen össze van csiszolva az előzménykötetével, sőt egész egyszerűen annak egyik záró epizódjával kezdődik – csak persze más szemszögből. Ugyanakkor a műfaj mintha egészen más lenne. Nem az előzőhez hasonló üldözős sztorit kapunk, hanem lassan beindulni akaró családi drámát sok-sok elmélkedéssel a hitről és a bizonyosságról, aztán világpolitikai játszmát, miközben a könyv mintha újrakezdődne: főszereplőt és ezzel szemszöget váltunk és persze idősíkot is. A tökéletes összecsiszolás az előzménnyel még amiatt is meghökkentő, hogy miközben az az akkori jelenben játszódott, a cselekmény szerint nem telik el a folytatásig húsz év. De akkor a közelmúltban járunk? Vannak erre utaló jelek, de sosem derül ki: furcsa is lenne fiktív világpolitikát vetíteni a 2000-es évekbe.

A Jézus videó-ban a botrányéhes média és a tanításai megalapozatlanságának leleplezésétől tartó katolikus egyház a kritika tárgya, de a hangsúly nem ezen, hanem az intellektuális és akciódús kalandon van. A Der Jesus Deal főgonoszai az amerikai evangelikál mozgalom tagjai (egyszerűen nem találom, mi lenne ennek a szép magyar fordítása, bizonyosan nem az evangélikus, az foglalt, itt nem róluk, hanem a Bibliát szó szerint olvasó, „újjászületett” amerikai protestánsokról van szó). A kritika és az írói állásfoglalás is élesebb. Itt nem egy sötétből operáló, önmagát túlélt hierarchikus szervezetről van szó (ez lenne mondjuk a katolikus egyház), hanem egy növekvő erejű „népi” mozgalomról, amelyik hatalmas anyagi és politikai erővel rendelkezik. És éppen emiatt kapcsolódhat össze a valláskritika az amerikai hatalmi-katonai gépezet kritikájával. Mit tehet meg az USA, és mit képes megtenni: ezek a kérdések nem újak és egyediek, de politikai thrillerbe kiválóak. Ugyanakkor nagyszabású keretet biztosítanak a történet folytatásához: eléggé nagyszabásút és eléggé újszerűt ahhoz, hogy tényleg megérje végigolvasni a sokszáz oldalt. És a világleírás annyira alapos, a történetépítés annyira aprólékos, hogy teljesen hihetővé válik a tökéletesen abszurd terv, aminek meghiúsításán a világ sorsa múlik.

A Jézus videó ügyesen kikerülte az időparadoxonban való elsüllyedést. De ha megint időutazásos regényt írunk, akkor ez a módszer nem alkalmazható örökké. A Der Jesus Deal megküzd az időutazás fizikájával és filozófiájával. Előbbit hagynám is, de utóbbi igen érdekes. Mert mi történik, ha az időutazó megváltoztatja a múltat? Eschbach válasza az, hogy semmi, mert a múlt azért múlt, mert megváltoztathatatlan. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Csak az megváltoztathatatlan múlt, amiről tudunk. Az ismeretlen nem egyszerűen még fel nem tárt objektív valóság, hanem még el nem dőlt alternatívák együttese. Bizony. bizony, Schrödinger macskája nyivákol. Történetszövés szempontjából a megoldás tökéletes: miközben az ismert történelmi események nem változhatnak, így az olvasó fejének sem kell fájnia, hogy mi is fog máshogy történni, aközben az ismeretlen időutazók szélárnyékban bizony kihasználhatják a jövőről szóló tudásukat. Ezért aztán a predesztináció paradoxona megmarad: az időutazó beteljesítheti saját vagy más gyerekkorának különös eseményeit.

A leginkább arra voltam kíváncsi és a legjobban attól féltem, amit egy Jézus korába induló időutazásról szóló második regény már semmiképp nem kerülhet el. Milyen lesz Jézus? Nem árulom el, de annyit igen, hogy nem okozott csalódást. Eschbach mást és többet írt, de megőrizte az első kötet nagyszerűségét ezen a téren: senkit nem sért, mindenki hihet, amit akar. A nagy találkozás magyarázat nélkülisége teljesen nyitva hagyja a kérdést, hogy Jézus mit és honnan tud, mire és miért képes. Különösen fontos ez azután, hogy a könyv nem egyszerűen nevetségesnek, hanem egyenesen embertelennek és veszélyesnek állítja be a vallási fundamentalizmust. Ateista szemszögből pedig nem mindig látni a különbséget azok között, akik képesek elhinni egy olyan abszurd és logikátlan történetet, mint a kereszthalálét és feltámadásét. Az első kötet homályban hagyta, miben is hisz az ún. Igaz Egyház és mi is történik a videón és annak hatására. A második kötet nem feltétlenül tesz ehhez hozzá bármit is tényszerűen, de bennem egyáltalán nem hagyott hiányérzetet. Mert Eschbach nem arról akar írni, ki volt Jézus és mi tett, ezt mindenki rég eldöntötte magának, és hitében megingathatatlan. Hanem arról, hogy mit teszünk mi Jézusra figyelve. És tetteink nem őt minősítik, a vallás nevében elkövetett szörnyűségek nem hullanak vissza rá: tetteink csak azt mutatják meg, hogy megértettük-e a főparancsot.

Szólj hozzá!

Címkék: regény jézus időutazás sci fi kolbenheyer olvas eschbach

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr288798372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.