Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Kolbenheyer olvas CCXXVII.: Furcsa háború

2017.03.11. 07:00 kolbenheyer

dominion_book_cover.jpegC. J. Sansom azért is tartott szünetet Shardlake kalandjaiban, mert közben írt egy egészen más könyvet. Kíváncsi voltam, megérte-e emiatt várni a derék Matthew-ra. Megérte. A Dominion (London, Macmillan, 2012) alternatív történelmi regény, mégpedig a legjobb fajtából, ahol mindhárom szón hangsúly van. Mivel a fülszöveg is elárulja, én sem lövöm le a poént, ha leírom, hogy egy olyan 1952-ben járunk, ahol Nagy-Britannia békét kötött a nácikkal Franciaország veresége után, mivel nem Churchill lett a miniszterelnök. A náci Németország uralja Európát, de befejezhetetlen háborút vív Oroszország roncsaival az Urálban, Japán hasonlóképp beleragadt a kínai háborúba, Nagy-Britannia a tengelyhatalmak árnyékában igyekszik foggal-körömmel egyben tartani birodalmát, az USA pedig távolról szemléli az Óvilág őrületét. Sokan sokat kihoztak már ehhez hasonló alapötletből, Sansomtól ez alkalommal is inkább a mélységet várjuk, mint a színpompás felszínt. Nincsenek nagyszabású csatajelenetek, nincsenek képzeletet felülmúló atrocitások, nincs túlbonyolított, gyorsan pörgő cselekmény. Ehelyett van maroknyi főhős, akik csetlenek-botlanak, hogy végrehajthassanak egy viszonylag egyszerű küldetést, amiben nem csak az ellenfél könyörtelensége, hanem saját kétségeik, gátlásaik, gyarlóságaik akadályozzák őket.

A Dominion épp csak annyira alternatív, hogy szinte teljes egészében történelmi maradhasson. Attól még, hogy egy megbeszélés a Downing Street 10-ben máshogy alakul, nem változik meg az időjárás, és Sansom precízen leírja a rettenetes téli szmogot, amiben London fuldoklott 1952 végén. Nem talál ki más politikusokat, hanem elképzeli, hogyan reagáltak volna az 1940-es békére és Nagy-Britannia csatlósi szerepére. II. Erzsébet trónra lépett volna, csak épp szomorúbb országban. A divat az 1950-es éveket idézi, de még inkább a ’30-40-eseket, hiszen a második világháború elmaradása, illetve a szélsőjobb diadalmenete visszavetette volna a női egyenjogúság kiteljesedését. India brit gyarmat marad, de a függetlenségi törekvések nem tűnnek el a történelemből, és a gyarmatbirodalomhoz való ragaszkodás egyre több gondot, egyre több terhet jelent a lassan fasizálódó anyaországnak. Mert lassú fasizálódás van, hiszen 1940-ben egy meg nem szállt demokrácia köt békét, ahol nincsenek faji törvények és fegyveres erőszakszervezetek. Egyelőre. Mert a nagyszerű épp az, ahogy a szereplők számára is szinte észrevétlenül, egy évtized alatt kezd átalakulni az ország, válnak természetessé az addig britekhez méltatlannak tartott dolgok.

Sansom bármilyen hátteret használ is, mindig regényt ír, ahol a szereplőknek valódi története van. Bár a cselekmény pár nap alatt játszódik, állandóan visszautazunk a múltba, hogy a gyerek- és ifjúkor megidézésével váljanak hússá-vérré a karakterek, hogy megismerjük traumáikat, titkaikat, kapcsolataikat. Természetesen igaz ez a negatív szereplőkre is, még ha most ők kissé halványabbra sikeredtek is. A kalandregény jelenbéli fordulatai és a múltbéli szálak jelenetei felelgetnek egymásra, egyre több mindenre derül fény, egyre jobban megérti az olvasó a szereplők irracionálisnak tűnő viselkedését. És nem csak a kalandregény dramaturgiájába tökéletesen illeszkedő múltbéli titkok vannak, de egész egyszerűen személyes problémák. Fájdalmasan szép a főszereplő és felesége elhidegülésének leírása, ahol egy családi tragédia, egy múltbéli titok, a jelen „szükségszerű” hazugságai, a kalandok kihívásai és persze a kötelező félreértések ékei egy mélyebb hasadékot repesztenek a megterhelt kapcsolat sziklájába. És Sansom tudja, hogy nincs egyszerű happy end, ha egy feszültség évek alatt halmozódott fel, akkor nem lehet a végén csak egymás karjába borulni, a legtöbb, amit az író megtehet szereplőiért – ha már nem ír folytatást, amiből minden későbbi történés kiderül –, a nyitva hagyott vég, az újrakezdés lehetősége.

Az alternatív történelmi regény a „mi lett volna, ha” kérdéssel játszik, és az olvasót olyan erkölcsi kérdések elé állítja, amiktől a valódi történelem megkímélte. Mi lett volna, ha a nácik győznek? Sansom nem egyszerűsíti le a kérdést. Ezért fontos, hogy nem horogkeresztes zászlókba burkolt, masírozó SS-katonáktól hemzsegő világba repít minket. Mert nem kérdés, hogy harcolsz, ha üldöznek. De rossz döntés lett volna – az első világháború iszonyatát megtapasztalva – 1940-ben békét kötni a biztos vereség előestéjén? És egy olyan világban élve, ahol az erő érvényesül, ahol a megkérdőjelezhetetlen vezér teremt szociális békét, olyan fontos az ódivatú brit demokrácia minden apró kelléke? Amelyik amúgy se otthon, se a gyarmatokon nem képes társadalmi békét teremteni, hanem csak a született úriemberek finnyás klubjaként működik. És mit ér meg a demokrácia? Fegyveres harcot? Mekkora személyes kockázattal? És mitől nem terrorista az, aki ártatlan sorkatonák barakkjait robbantja fel elhivatottságában? A nácik ellen a kommunistákkal szövetkezni olyan jó ötlet? Miközben Sansom felteszi ezeket a megválaszolhatatlan kérdéseket, finoman figyelmezteti nyugati olvasóit az egyik szereplő történetén keresztül: Közép-Európa népeit a valódi történelem sem kímélte meg ezektől a kérdésektől.

Szólj hozzá!

Címkék: anglia regény náci sansom alternatív történelem kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

http://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr312315027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.