A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCXXIX.: A jövő emlékei

2017.03.25. 07:00 kolbenheyer

chiang.jpgÉn is a filmet néztem meg először (Érkezés), és utána láttam neki Ted Chiang írásainak: Életed története és más novellák (Budapest, Agave, 2016; az amerikai eredeti: Stories of Your Life and Others, New York, Tor, 2002). Jól tettem, mert így nem lőttem le magamnak a film nagy csavarját, sőt utána meghökkenhettem, hogy a novella mennyire nem erre a csavarra épül és mennyivel logikusabb. Chiang ugyanis nem sztorizik. Bő húsz év alatt alig 15 novellát írt, amik rendszeresen begyűjtötték a műfaj legjelentősebb díjait (Hugo, Nebula, Locus). Szinte mindegyik olyan világot mutat be, amiben bőven elférne egy hosszabb regény. Chiang azonban nem sokat vacakol karakterépítéssel (ilyen szempontból a film alapanyaga, a kötetnek címet adó Életed története még a legkidolgozottabb), a cselekmény is elmondható pár mondatban, sőt a zseniálisabbnál zseniálisabb fiktív világokból is épp csak annyit kapunk, ami a mondandó kifejtéséhez kell. Mert ez a lényeg: a novellák gondolatkísérletek, sőt inkább tanmesék. Elég sajátos célközönségnek ír: olyannak, aki hajlandó a legabszurdabb ötletet elfogadni kiindulópontnak, utána pedig elviseli, hogy leginkább filozófiai fejtegetést olvashat az alapötlet rettenetesen szigorú – ám általában meghökkentően rövid – kibontásáról.

Én mindig imádom a kultúrtörténeti utalásokkal jól telezsúfolt alternatív világokat. Még inkább azokat, amelyekben a csattanó éppen a miénktől teljesen különböző világ alapvető hasonlósága, sőt azonossága – a miénkkel. Két ilyen gyöngyszem is van a kötetben, a Bábel tornya és a Hetvenkét betű. Műfajilag mindkettő nagyon ügyesen táncol a fantasy és a sci-fi határán, hogy az olvasónak már az is szellemi kihívás legyen, hogy megfejthesse, miért is sci-fi egy első pillantásra mágikus, sőt kifejezetten vallási legendákból építkező történet. Hát azért, mert az alapötlet éppen az, hogy a legenda valóság és a világot ennek megfelelő, de ugyanúgy koherens fizikai törvények uralják. Miután erre rácsodálkoztunk, előbb-utóbb az is feltűnik, hogy ebben a teljesen képtelen világban az emberek ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint mi, és nagyjából hasonló, de legalábbis számunkra is jól értelmezhető válaszokat adnak. Gyönyörű parabolák az emberi megismerésről, arról, hogy paradigmáink csak leírási kísérletei a világnak, nem azonosak velük.

A sci-fik megunhatatlan gumicsontja az idő, pontosabban az időutazások kikerülhetetlen paradoxona. Chiang nem újat mond eben a témában, hanem mélyet. Mert az időutazás okozta legnagyobb probléma nem a múlt megváltoztathatatlansága (bár ennek szemléltetése is nagyon szórakoztató tud lenni), hanem a jövőé. A magyar kiadásban sajnos nem szereplő nagyon rövid írás, a Mit várnak tőlünk? kütyüje, a prediktor szemlélteti ezt legtalálóbban. Az aprócska szerkezet egyetlen nyomógombjával mindössze egy fényforrást hozhatunk működésbe, igen ám, de a prediktor a jelet egy másodperccel visszaküldi a múltba: más szóval mindig azután nyomjuk meg a gombot, miután a fény felvillant, és ezen nem tudunk változtatni. Szintén nem fért bele a magyar kötetbe A kereskedő és az alkimista kapuja című novella, ami az Ezeregyéjszaka egymásba helyezett elbeszélései modorában járja körül az időutazás miatt fixált időfolyam állomásait, az okok és következmények fejre állását. Viszont mindenkinek, akit zavart egysmás az Érkezés történetvezetésében, ajánlom elolvasni az Életed történetét: feleslegesen langyos vigasz helyett éles állításokat kapunk a szabad akarat hiányáról.

Chiang meghökkentő magabiztossággal építkezik tudományos (fizikai, informatikai, nyelvészeti, matematikai), meghaladottan tudományos és vallási ismeretekből (itt külön bájos, hogy kínai származású amerikaiként kizárólag a zsidó-keresztény kultúrkör mémjeit hasznosítja újra), de én óvnék attól, hogy mindezt másnak tekintsük, mint alapanyagnak. Ahogy említettem, tanmeséket olvasunk, ahol az író szándéka nem az volt, hogy megpróbáljunk hinni beszélő rókákban és hollókban, hanem hogy a fiktív környezetben elhangzott tanulságot sajátunkká tegyük. A pokol mint Isten hiánya című novellát többen olvasták valláskritikaként, és maga Chiang is tett így érthető nyilatkozatot. Senkit nem beszélnék le erről (tanultam kommunikációelméletet), de nem csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy valószínűleg az Életed története sem az idegenek érkezésének tényszerűségéről szól, hanem arra is, hogy a mű kérdésfelvetése (Milyen a feltétlen szeretet?) általános érvényű, csak épp különösen szemléletes Jób történetének parafrázisán keresztül körüljárni.

Szólj hozzá!

Címkék: regény sci fi érkezés chiang kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr5112359611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.