Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CCXXXIII.: Nem mind arany, ami fénylik

2017.05.13. 07:00 kolbenheyer

covers_314488.jpgA fiaimnak vettem, de miután a húsvéti szünetben napokig nem tudták letenni, én is elolvastam Pierce Brown Vörös lázadás című könyvét (Budapest, Agave, 2014; az amerikai eredeti: Red Rising, New York, Del Rey, 2014). Igen, sci-fi-ről van szó, és igen, egy újabb YA (vagy mondjuk régimódian: ifjúsági) regényről. Ebből egyenesen következik, hogy akit a műfaji korlátok taszítanak, az semmiképp ne kezdjen bele. Mondhatnánk persze, hogy a műfaji korlátokon belül is lehet egészen kiemelkedőt alkotni, de hiába mondanánk, mert a Vörös lázadás minden erénye ellenére – mert vannak neki olyanjai – sem kiemelkedő alkotás. Ha viszont valaki izgalomra vágyik, és néhány csöppet sem eredeti ötlet szellemes újrahasznosítására, akkor uccu neki. A Vörös lázadás nem lesz klasszikus, de magasan az antiutópikus tini-regények átlaga fölött suhan el. Olyan magasan, hogy egész biztos elolvasom a folytatást, és remélem, nem fogok csalódni annyira, hogy lemondjak a harmadik részről.

A könyv legműködőképesebb része a történet. Azért nem beszélnék a karakterekről külön érdemben, mert tényleg csak karakterek és nem szereplők: a főszereplőn, aki egyben az egyes szám első személyű elbeszélő is, nincs háttértörténetük, hanem csak tulajdonságaik, mint egy szerepjátékban: erő, furfang, becsület stb. vagy ezek ellentéte. A történet viszont annak ellenére működik, hogy sok szempontból nagyon ismert. Leginkább az Éhezők viadala átiratának tűnik szerkezetében: az első harmadban megismerjük az elnyomott tini főhőst, a másodikban felkészítjük a megmérettetésre, a harmadikban pedig izgulunk az életéért (jó, inkább a mellékszereplőkéért, hiszen hátravan még két kötet). A részletek viszont mégsem sejthetőek előre, a fordulatok valódiak, mégpedig annak ellenére, hogy utólag azokat is visszavezethetjük előképeikre. A másik nyilvánvaló forrás a Végjáték, de az alapkonfliktus és a könyvön végighúzódó fő feszültség pont annyira különbözik mindkét alapműétől, hogy nem unatkozunk.

A világépítés már egy kicsit problémásabb. Érdekesnek nagyon is érdekes. Azzal nincs is bajom, hogy a fejlett technológiájú jövőben ókori és középkori elemek bukkannak fel: lenyeltem én ennél már nagyobb hülyeséget is, ha szórakoztatott. De csak akkor szórakoztat, ha az alapötlet elfogadása után az építkezés önmagában következetes. És ez sajnos nincs mindig így. A sajátos kasztrendszer a legjobban megoldott elem: kapunk a keletkezéséhez elfogadható magyarázatot, és a működése sem lesz hiteltelen a cselekmény során. Az egyik gond a nagyságrend. Az Éhezők Viadala egy gyér népességű USA-ban játszódik, a Végjáték ugyan a túlnépesedett Naprendszerben, de a cél néhány tábornok kiképzése. A Vörös lázadás is sokmilliárdos emberiséggel számol, így azonban a nagyon személyfüggő történetvezetés hiteltelen lesz. A másik a nemi szerepek. Ez az Éhezők Viadalá-ban is gond, de kisebb. Ha a versengés erőszakos, akkor nehéz elhinni, hogy a lányok esélyei ugyanolyak, mint a fiúké. Katniss éppen ezért íjász, és a történet jelentős részében bujdokol, a Vörös lázadás-ban viszont érthetetlen módon nem maradnak alul teljesen a lányok a bunyóban.

A cselekmény és a világ közös építőeleme az erőszak. Úgy látszik, ez nem csak megúszhatatlan a mai ifjúsági könyveknél, de fokozódik is a helyzet. Mert a Vörös lázadás jelenetei a Trónok harcá-éival vetekednek. Egyáltalán nem szeretem, főleg, hogy a tinik a megcélzott közönség (nyilván ezzel magyarázható, hogy a folyamatosan zubogó vér és ömlő belek mellett egy futó csók a legerotikusabb jelenet, a kamasz főhősnek egy bűnös gondolata sincs). Kényszeredetten elfogadom, ha úgy érzem, a világhoz szervesen hozzátartozik: a Trónok harcá-nál ez így is van, ettől (is) válik egész mássá az epikus fantasy. Igaz lehet ez a Vörös lázadás-ra is, de csak korlátozottan. Kíváncsi vagyok a folytatásokra azért is, mert most még nehéz eldönteni, hogy a felrajzolt világ valóban működőképes-e ennyi erőszakkal. A hierarchia fenntartására használt erőszak érthetőnek tűnik, de az elnyomók fajnemesítő erőszakprogramja problémás. Várjuk ki a végét.

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi regény mars antiutópia brown kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

http://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr1612448417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.