Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (10) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (25) evolúció (7) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (6) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (20) iszlám (6) izrael (37) jézus (9) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (11) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (125) kolbenheyer olvas (156) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (16) külpolitika (19) kultúra (23) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mszp (62) náci (46) nacionalizmus (8) németország (6) nemzet (29) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (8) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (14) politika (206) rasszizmus (18) regény (14) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (6) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (54) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (107) tüntetés (6) usa (41) választások (34) választás 2010 (44) vallás (11) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (45) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CLVII.: Sárga irigység

2014.08.30. 07:00 kolbenheyer

goetz-aly-cover.jpgHa valaki korszakalkotó könyvet ír, könnyen úgy jár, hogy a finnyás olvasó a többi művét már nem találja annyira érdekesnek. Valami ilyesmit éreztem Götz Aly Warum die Deutschen? Warum die Juden? (Miért a németek? Miért a zsidók?; Frankfurt, Fischer, 2012) című könyve után, ami persze nem is akarta felülmúlni a Hitler népállamá-t. Az összevetés más szempontból is méltánytalan: a Warum die Deutschen? nem eredeti levéltári kutatásokra alapuló könyv, hanem a rendelkezésre álló források és értelmezések felhasználásával készült, kissé hosszúra nyúlt történeti esszé, amit a szerző saját felmenőinek személyes napló- és levélrészleteivel illusztrál. Ha önmagában nézzük tehát, nagyon is izgalmas kísérletről van szó: megmagyarázni azt, hogy miért németek, és miért zsidók ellen követték el a holokausztot, mindezt az antiszemitizmus 1800-tól kezdődő történetébe ágyazva. A kérdés persze eleve túlzás, hiszen Aly elég jó történész ahhoz, hogy tudja, és hangsúlyozza is, hogy a történelemben lehetőségek vannak csak, és nem szükségszerűségek. Így aztán az esszé inkább az alcímről szól (Egyenlőség, irigység és fajgyűlölet), gondolatmenetében pedig erősen rímel Ungváry legutóbb ismertetett könyvére. Aly tehát elsősorban a társadalmi mobilitás gerjesztette irigységgel és a kollektivista gondolkodás elterjedésével magyarázza az antiszemitizmus térnyerését, és figyelmeztet a hagyományos történeti narratívák esetlegességére.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem németország náci zsidó antiszemitizmus kolbenheyer olvas aly

Kolbenheyer olvas CLVI.: Turáni átok

2014.06.21. 07:00 kolbenheyer

ungváry.jpgUngváry Krisztián évtizedes kutatásainak eredményét tette súlyos kötetével az asztalra, de sajátos módon mintha nem is időzíthette volna tökéletesebben. A Horthy-rendszer mérlege (Pécs-Budapest, Jelenkor-OSZK, 2013) önmagában megtévesztő cím, de az alcímmel (Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon) kiegészítve kíméletlenül összegzi a lényeget. A két világháború közti Magyarországon a szociálpolitikát szinte kizárólag csak újraelosztással, azaz mások diszkriminálásával tudták elképzelni, ennek áldozatai pedig több sajátos körülmény összejátszása folytán döntően a zsidók voltak. Az időzítés pedig három szempontból is tökéletes. A magyar politikában és közbeszédben aktuális kérdés a 20. század újra- és átértékelése: Ungváry világossá teszi, hogy mi számít szerecsenmosdatásnak. A német történetírásban előtérbe került a holokauszt funkcionalista értelmezése, ahol a gyilkosság „csupán” a rablás kényszerű végső állomása: Ungváry méltó párját írta meg Götz Aly Hitler népállama című könyvének. Végül lassan elfogadottá válik a nyugati történetírásban a sztálini és a hitleri diktatúra párhuzamosságának elemzése (v.ö. Snyder vagy Applebaum könyveit): Ungváry pontosan világít rá a háború előtti és utáni rasszista közbeszéd (németek kitelepítése!) és államszocialista törekvések azonosságára.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem holokauszt zsidó ungváry horthy miklós kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 125.: Az első

2014.06.14. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1040811.JPGÚjra megnézte, hogy lehalkította-e a telefonját, nagyon nem akart semmi zajt. Persze, ha minden a tervek szerint alakul, akkor a kölyök csak úgyis utána hívja fel. De szeretett biztosra menni: mi van, ha valami váratlan történik, megijed a kölyök, és tanácsot akarna kérni tőle. A telefoncsörgés a téli csendben iszonyú hangos lenne, és a meglepetésnek annyi. Nem azért ülnek itt órák óta a hajnal előtti hidegben, hogy egy telefon mindent tönkretegyen. Megmozgatta a lábujjait a csizmában, minden rendben volt, de a tapasztalata szerint azok kezdenek leghamarabb elérzéketlenedni. Akkor mozogni kell, hiába a lapulás és leselkedés, az elgémberedett vagy elfagyott lábujjakért nagy árat fizetne. Vajon a kölyök gondol-e erre. Neki is ülnie kell, csak úgy van takarásban, ráadásul görnyedten, bele-belenézve a távcsőbe. Tiszta hülyeség, ami a filmekben van, hogy a mesterlövészek csak a távcsövön át néznek. Nincs ember, akit ne zavarna, hogy csak egy pontot lát, kell az összkép, ráadásul a mozgást könnyebben veszi észre az ember a perifériás látásával. Ha már sejted, hol van, amit keresel, akkor jön a távcső. Persze, közben bele-belenézel, hogy a becsült távolság jól van-e beállítva, ilyenek.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLV.: Pénzt és életet!

2014.06.07. 07:00 kolbenheyer

deaton.gifAngus Deaton nagyon olvasmányos és nagyon modern könyvet akart írni arról, hogyan javultak drámaian az életkörülmények az utóbbi kétszáz évben, hogyan zajlik ez a folyamat jelenleg, és mi várható a jövőben. A The Great Escape (A nagy szökés; Princeton-Oxford, Princeton University Press, 2013) tényleg olvasmányosra és modernre sikerült, még ha ennek nem is tudok felhőtlenül örülni. Szögezzük le gyorsan: nagyon jó volt egy ennyire széles látókörű és realistán optimista könyvet olvasni arról, mennyivel gazdagabb és egészségesebb az emberiség ma, mint történelmében bármikor, de még egy fél évszázada is. Jó volt annak ellenére, hogy a címadás utalása a híres háborús filmre inkább szellemeskedő, mint szellemes. Jó volt annak ellenére, hogy a legszélesebb nagyközönségnek szánt könyv tele van aprólékos magyarázatokkal (milyen egy logaritmusos grafikon, hogy számoljuk a GDP-t, mit jelent a születéskor várható átlagos élettartam, stb.). És jó volt annak ellenére, hogy a három nagy fejezet (az egészség, a pénz és a segély) együtt mutatja be világunkat, valójában mégsem forr szervesen össze. Mindezeknél ugyanis sokkal fontosabb az adatokkal alátámasztott derűs érvelés, ami teljesen világossá teszi, hogy a modernizáció- és globalizációellenesség nem csak úgy általában a józan ésszel, de az emberek kinyilvánított véleményével is ellenkezik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: egészségügy közgazdaságtan segély kolbenheyer olvas deaton

Kolbenheyer ír 124.: Annyira tudtam

2014.05.31. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1040718.JPGNehezen találtam meg a termet de úgy látszik, itt nem lehet elkésni. Meglepően kevesen voltak benn, azok alapján, amit hallottam a Garayról, teltházra számítottam. Persze korán volt még, a szociológusok nem szeretnek korán kelni, és ez kifejezetten egy bevezető kurzus volt. Azért is voltam itt, mert majdnem minden bölcsésznek kreditet ért ez az előadás, mindenki azt mondta, hogy a vizsga komolytalan, viszont a Garay iszonyat jófej, és még tanulhatsz is tőle. Középtájt ültem le, és közben laza arcot vágva próbáltam nézelődni. A tarsolylemezeseket rögtön kiszúrtam. Legalább nyolcan voltak, elöl ültek, és mindenhol hallatszottak. Nem tudom, miért van, hogy ha háromnál többen vannak, akkor feltétlenül hangosnak kell lenniük, olyasmi lehet ez, mint a kutyák kényszere, hogy körbepisiljék a sajátnak vélt területet. Az egyetemen kopasz bakancsos csak elvétve volt, de tarsolylemezesektől hemzsegett a töriszak. Na, basszus, most nézhetem őket egész órán. De minek vannak itt? Azt mondják, a Garay elég egyértelműen a másik oldalon, ja, vagy pont azért, és akkor majd jól beszólnak, hú de fáin lesz ez. És akkor vettem észre a csajt. Egy sorral hátrébb ült sajnos, és elég messze az ablaknál, persze így nem kellett teljesen hátrafordulnom, hogy megnézzem, de szembefényben is volt. Ami miatt viszont észrevettem azt a kis vöröset is a fekete hajában. Atyaég! Tudtam, annyira tudtam!

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLIV.: Sok rizs, kevés só

2014.05.24. 07:00 kolbenheyer

robinsonB1.jpgAkkor szoktam igazán haragudni egy könyvre, ha ahhoz képest van elrontva, amilyen sokat ígér. Kim Stanley Robinson A rizs és a só évei (Budapest, Metropolis Média, 2009, az amerikai eredeti: The Years of Rice and Salt, New York, Bantam Books, 2002) című művének elolvasása után végigfutottam a neten található néhány értékelőt: a többség a mennyekbe dicséri a nagyszerű ötletei miatt, a kisebbség kétségbeesetten szidja a semmitmondása miatt. És bizony ez a kettő nem kioltja, hanem erősíti egymást. Mert az alapötlet zseniális: az 1330-as évek nagy pestise Európa lakosságának nem csak a harmadát, de az egészét irtja ki, és a történelem innentől kezdve nélkülünk, az európai antik-keresztény civilizáció nélkül zajlik. A probléma egy része rögtön abból adódik, hogy Robinsonnak kevésnek tűnt ez az ötlet, mert rögtön van egy másik is: a könyv hétszáz éven átívelő cselekményének hősei folyamatosan újjászületnek egy buddhistának álcázott világszemlélet keretében. Én személy szerint örültem volna, ha egy komolyan vett alternatív történelmet kapok, de lehet tőlem spirituális sci-fi-fantasy is, de. De valamelyik legyen, sőt, ha már az a terv, akár mindegyik egyszerre. De az alternatív történelem unalmas és érthetetlen. Az újjászületős spiritualizmus unalmas és érthetetlen. Az író stílusa pedig (na, kitalálták már?) unalmas és érthetetlen. Sok rizs(a), kevés só.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kína sci-fi buddhizmus iszlám lélekvándorlás kolbenheyer olvas kim stanley robinson alternatyv történelem

Kolbenheyer ír 123.: Anyanap

2014.05.17. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080692.JPGA cukrászda ablakán még csordogáltak lefelé a cseppek, de már nem igazán esett kinn. A galérián ültek, az esőáztatta fonott karosszékekre láttak rá és a tócsáktól csillogó utcára. Gabi még időben fordult meg ahhoz, hogy elkapja a gravitációnak engedelmeskedni óhajtó kólásüveget. Persze nem csak a gravitáció volt a ludas, hanem Zoli is, aki éppen Boti elől menekült. – Miért nem bírtok már nyugton maradni?! De tényleg, miért nem bírnak nyugton maradni? ¬– fordult Gabihoz Andi elkínzott arckifejezéssel, miközben a barackos minyon utolsó morzsáit tüntette el. – Unatkoznak… Talán, ha kimennének… – válaszolta Gabi halkan és vontatottan, hiszen jól tudta, hogy Andi fel fog csattanni: – Az esőbe?! De a tieid nyugton vannak?! Ők miért tudnak? – Gabi mosolyogva nézett Gergőre és Misire, akik az asztal lábát rugdosva hol a kergetőző Zolira és Botira, hol az ablakon keresztül az utcára néztek vágyakozva. Jó gyerekek, kétség sem fér hozzá, de nem is szokott visszaélni a türelmükkel. Gabi tudta, hogy Andinál a kedves határozottsággal lehet célt elérni, felpattant hát: – Már nem is esik! Gyertek, gyerekek, fel a kabátot, és kifelé veletek! A sarokig szaladhattok, de egyedül ne menjetek át a zebrán! Gyere, Andi, majd én fizetek. – És már el is indultak.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLIII.: Nehéz vas

2014.05.10. 07:00 kolbenheyer

iron-curtain-20882-20130113-95.jpgAnne Applebaum könyve, az Iron Curtain (Vasfüggöny; New York, Doubleday, 2012; az Európa Kiadó készül megjelentetni magyarul) kétségkívül fontos könyv, ahogy rengeteg méltatója is állítja, de nagyon elszánt olvasót kíván. A bő ötszáz oldal két nagy fejezetben vezet végig három közép-európai ország, Kelet-Németország, Lengyelország és Magyarország történetén 1944 és -48, majd 1948 és -56 között. A szerző rengeteg eredeti levéltári forrást, könyvtárnyi szakirodalmat (lásd a rettenetesen hosszú jegyzeteket és bibliográfiát!), valamint kortársakkal készített interjúk sorát használta fel. Mindezt eredeti nyelven, a fordításról szaktörténészek gondoskodtak (és valóban minden magyar név stimmel, az összes mellékjellel). Irigylésre méltó apparátus, és meg is van az eredménye. Ez az eredmény azonban szinte agyonnyomja az olvasót, hiszen sorban zuhognak rá az egyes résztémákhoz kapcsolódó nevek, események, fogalmak, mindez egymás után németül, lengyelül és magyarul. Annyira sok, hogy a magyar részeknél sem volt hiányérzetem, sőt, rengeteg újdonsággal találkoztam, éppen ez a gondom: megjegyezhetetlenül sokkal. De hagyjuk a nyavalygást: végre valaki feldolgozta a kommunizmus hatalomra jutásának sötét és véres történetét, kívülállóként, de egyöntetű együttérzéssel. Köszönjük.

Olvasom tovább »

2 komment

Címkék: történelem magyarország kommunizmus lengyelország ndk kolbenheyer olvas applebaum

Kolbenheyer ír 122.: A másik orca

2014.05.03. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080882.JPG– Késésben voltam. Mondjuk, ez nem meglepő, mindig abban vagyok, eleve nem lehet szállítóként nem késésben lenni, ahogy megtervezik az útvonalunkat, aztán az utolsó pillanatban még persze szólnak, hogy figyelj már, ugorjál be még oda, mert, vagy izé, ez a tegnapi kuncsaft azt kéri, hogy, meg ilyesmi. Szóval nyomtam rendesen, de nem mentem túl gyorsan, nem is lehet, amióta ezek az okosok beépítették azt a csomó fekvőrendőrt. Néztem is jobbra, láttam, hogy nem jön semmi, balra épp csak pillantottam, oké, bringás, majd megáll, jobbkezes kereszteződés, ugye. Lassítani? Hülye vagy? Gödör alján? Lejtett ám az utca rendesen, ha ott megállok, akkor felfele gyorsíthatok, tudod mennyi benzin az? És szerinted miből van a lóvé, a fizuból? Ha nem spórolok a benzinen, cseszhetem. Aztán persze meg kellett állni, amikor már csattantunk. El se hiszem, hogy az idióta nem állt meg, de aztán ott feküdt az úttesten. Folyt az arcán a vér, remegve ült a padkán, amíg kiegyenesítettem a bringáját annyira, hogy hazatolhassa. Megnéztem, nem volt komoly baja, a kocsin se látszott semmi, jó a lökhárítóm ám, szóval megegyeztünk, és húztam tovább. Most mi a fenét kellett volna még csinálnom, azt mond meg? –

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLII.: Ember az embertelenségben

2014.04.26. 07:00 kolbenheyer

Max-Brooks-World-War-Z-Zombiháború_cover.jpgÉletem első zombikönyve Max Brooks World War Z – Zombiháború (Szeged, Könyvmolyképző, 2011; az amerikai eredeti: New York, Crown, 2006) című műve, és lehet, hogy az utolsó. Szívből gyűlölöm a zombikat és a horror minden alfaját. Undorodom és egyben rettegek is a sötétség minden teremtményétől. Mindezen semmit sem változtatott Brooks könyve, sőt. De mindez nem változtat semmit azon sem, hogy a könyv zseniális, letehetetlenül izgalmas, kifejezetten intellektuális olvasmány. Aki netán csak a filmet látta, az gyorsan felejtse el, mert akár tetszett, akár nem, semmi köze a könyvhöz. Brooks áldokumentumot írt, ahogy az alcím jelzi oral history-t: a zombiháború után egy évtizeddel a túlélőkkel készült interjúkat szerkesztette kötetbe. Olyan apróságokra is ügyelt, mint a lábjegyzetekben finoman vegyített valós és fiktív tények, vagy a „jogi megfontolásból” kihúzott nevek. Hatalmas tablót kapunk: a riportalanyok Japántól Ukrajnán át Chiléig a világ minden tájáról, a közkatonáktól a Szabad Föld rádiósain át az alelnökig minden társadalmi csoportból, az önfeláldozó hőstől a cinikus menekültön át a kvázi háborús bűnösig minden erkölcsi pozícióból mutatják be a történteket. Néhány interjúalany visszatér, mások említik egymást, vagy közös harmadik szereplőket, eseményeket, így a mozaik fokozatosan összeáll. A riportok részben kronologikus, részben tematikus fejezetekbe rendezése szintén segíti az összkép kibontakozását. De a szerző „riporter”, még ha hitetlenkedve kérdez is néha, csak alanyai szemén át látunk, így a végeredmény nem simul tökéletesen össze, pont olyan marad, mint a való világ.

Olvasom tovább »

3 komment

Címkék: regény sci fi zombi brooks kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 121.: Édes

2014.04.19. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080510.jpg„Bocsánot, ném látto o forkomot?” Salamon majdnem félrenyelte a levest (húsleves libából, régi zsidó recept, de ez egy másik történet, és elmesélésére más alkalommal kerül majd sor), amikor ez a párbeszéd eszébe jutott. Eszébe meg onnan jutott, hogy másnapos fáradtságát úgy próbálta leküzdeni, hogy elmesélte a szüleinek, jó legyünk pontosak, az apjának, a nyugalmazott filológusnak, a tegnap esti nyelvleckéket Agataval. Ha azt hitte, hogy apját lenyűgözi majd, amikor elmeséli, hogy képzeld, a lengyelek nem tudnak ’a’-t mondani, vagy ’á’-t vagy ’o’-t mondanak, akkor tévedett, mert Dr. Dr. hc. Magosvári Endre csak mosolygott, hogy persze hogy nem, a magyarokon kívül senki sem tud. Salamon rendületlenül próbálkozott tovább, hogy Agata nyelvérzéke milyen kitűnő amúgy, eleve sok nyelven tud, Vikivel, aki a társaságba hozta, Padovában ismerkedtek meg Erasmuson, és természetesen olaszul beszélnek, de a többiek kedvéért alapvetően angolul, de ért valamit németül és oroszul is. Dr. Dr. hc. Magosvári Endre mosolygott tovább, szép, szép, de ezt azért sokan tudják, khm, hogy ne is menjünk messzire, itt van mindjárt ő, ha még a latint meg a spanyolt is hozzátesszük. Salamon nyelte a csigatésztát és mondta tovább, hogy de nem is ezt akarta mesélni, hanem hogy annak ellenére, hogy a lengyelek úgy általában nem tudnak ’a’-t mondani, sőt nem is hallják, mi mikor mondunk, Agata abszolút hallja, próbálkozik is, de inkább ’o’ lesz, de ez is szuper, mert legalább az ’á’-tól meg tudja különböztetni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLI.: Aki szegény, az a legszegényebb

2014.04.12. 07:00 kolbenheyer

scarcity.jpgMiután a közgazdasági modellek racionálisan döntő emberképét a mindennapi valóság rendszeresen megtépázza, egyre nagyobb figyelem irányul a viselkedési közgazdaságtanra (behavioral economics), ami már szinte pszichológia. Az emberek nem irracionálisan döntenek, hanem megfelelő pszichológiai mechanizmusok mentén, ezek megértésével a gazdasági folyamatok elemzése is könnyebbé válik. Sendhil Mullainathan közgazdász, míg Eldar Shafir pszichológus, közös művük a Scarcity (Szűkösség; New York, Times Books, 2013) pedig egy új szemléletmódot mutat be, ami további vizsgálatokon keresztül akár önálló kutatási területté is válhat. Mi a közös a mélyszegénységben élőkben, akik nem képesek onnan kitörni, az elfoglalt üzletemberekben, akiknek nincs egy szabad percük sem, vagy a sikertelen diétáról diétára váltó elhízottakban? Lehet-e az élet ennyire különbözőnek látszó jelenségeit közös mechanizmussal magyarázni? És ha lehet, akkor meg lehet-e változtatni gondolkodásmódunkat elsősorban a szegényekről, akik helyzetének, pontosabban a helyzetükből eredő szűkösségnek a legdrámaiabbak a következményei? Mullnaithan és Shafir azt állítják, hogy mindezt lehet, sőt kell is. A következőkben megpróbálom elmagyarázni, szerintük hogy működik a szűkösség pszichológiája, ebből következően miért is szegények a szegények, és végül, ha így van, hogyan kellene rajtuk segíteni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan pszichológia szegénység kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 120.: Dohány

2014.04.05. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1010268.jpgSzóval, akkor mondhatjuk, hogy titeket tulajdonképpen ez tart csak egyben. A dohány. – Kolos felháborodott kézmozdulatot tett, nagy levegőt is vett, hogy tiltakozzon, de aztán csak arra futotta, hogy belekortyoljon a sörébe és lesüsse a szemét. Ami egyenlő a beismeréssel. De kicsit előreszaladtunk. A Róma-Juve meccs annyira szar volt, hogy csak röhögni tudtak rajta, és szinte menekültek a puccos sportkocsmából, ahol a csempézett falak és a faburkolatú mennyezet minden négyzetméterére jutott egy plazmatévé. Minden boksz minden padjáról nézheted valamelyiket, Beni nyaka mégis teljesen elmerevedett, pedig juszt sem akarta nézni a meccset. Átmentek a törzshelyükre, foglaltak előre asztalt is, mert péntekenként tömve szokott lenni. Tömve is volt: az összes kopott furnérszéken, meg foszló, piros kárpitos padon ültek. Talán a tömeg miatt, vagy csak a nikotinsárga falak tették, de Beni látni vélte a vágható füstöt, ami a helyet valóban jellemezte a dohányzást kitiltó rendelet előtt. Most már persze csak az utcán cigiztek, a járókelők kerülgették a topogva, sietősen dohányzókat, a Belvárosban értelmezhetetlen öt méteres távolságról mintha senki sem hallott volna.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Három tény

2014.04.04. 19:21 Horváth Andor Márton

  1. A "Kormányváltás" jelszó alatt futó tömörüléssel kapcsolatban nincs olyan vélemény, amely szerint ez a jelszó ne üres hazugság volna. Aki a "Kormányváltás"-ra szavaz, az tudja, hogy a kormányt ezek a pártok nem fogják leváltani. Az ilyen értelmű szavazatnak van értelme, de mérhetetlen kiábrándult cinizmust árul el a szavazópolgárról. Ez a cinizmus megalapozott.
  2. Az LMP-t sokan kihagyják a lehetőségek közül, mondván, hogy minek 1-2 mandátumért ennyit küzdeni, ráadásul egy ilyen diszfunkcionális párt mandátumaiért. Hát azért, mert ez az egyetlen párt, amelyik nem a Kádár-korszak korrupciójának és látszatdemokráciájának szellemi örököse, és nem istenít náci eszméket sem. És igazán nagyot még nem is hazudott - ellentétben még a Millával is.
  3. Mindenki a két nagy politikai tömörülésről, oldalról beszél, noha már tíz évvel ezelőtt is világos volt, hogy a "baloldal" és "jobboldal" mennyire nem írja le a magyar politikai palettát. Valójában tényleg két jelentős politikai kör van. Az egyik az MSZP-Fidesz-váltógazdaságban érdekelt; ez a kör használja ki rendre a liberális és konzervatív demokrata szavazókat. A másik pedig a Jobbik.

Ki-ki döntse el, ezekkel a tényekkel hogy boldogul.

1 komment

Kolbenheyer olvas CL.: Kezdetben vala az Ige

2014.03.29. 07:00 kolbenheyer

könyvtolvaj.jpgMit nem tudunk még a hitleri Németországról, a második világháborúról, a holokausztról? Sztálingrád? Koncentrációs táborok? Gestapo? Mind megvolt már? És mi van, ha egy regényben mindez csak háttér, be-bevillanó képek, távolról felmeredő fenyegetés, de a fókusz egy kisvárosi német munkáscsalád szenvedése és tragédiája? Mi van, ha az almatolvajlás részleteiig hitelesre formázott cselekményt a végletekig művi (mesterkélt?) szerkezet, narráció és betétek ellenpontozzák? És mi van, ha a könyv végighúzódó alaptémája veszélyesen táncol az irodalmi köldöknézés határán, amikor a szavak hatalmát teszi meg a tragédia és a katarzis origójának? Mindezt olyan jól sikerült egybegyúrnia Markus Zusaknak, hogy A könyvtolvaj (Budapest, Ulpius-Ház, 2010; az ausztrál eredeti: The Book Thief, Sidney, Picador, 2005) című regénye mellbevágó. Nehezen rázódtam bele, leginkább a cselekménytől folyamatosan eltávolító írói eszközök miatt, legalábbis ezt válaszoltam a kérdésekre, de így utólag még inkább azért, ami miatt a végére érve sem mondhatom, hogy gyönyörű. Annyira, de annyira szomorú, miközben a témához képest nem különösebben kegyetlen, nem is meglepő, csak éppen a bőr alá mászóan rettenetes. Ez most ajánlás? Az, de nem feltétlenül. Fel fog kavarni. (A bevezető végére egy kis crossover: A könyvtolvaj olvasása közben írtam Az utazó-t. Nem véletlenül.)

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Kolbenheyer ír 119.: Sztereó

2014.03.22. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080081.jpgRemekül. Szerintem megértették, hogy jó kezekben van a gyerekük. Mondtam nekik, hogy akár tetszik, akár nem, én ember fogok faragni belőlük! – Karcsi már megbánta, hogy megkérdezte Flóriántól, hogy is sikerült a szülői értekezlet. Már majdnem kicsúszott a száján, hogy ha az ő gyerekéről lenne szó, szerényebb igényei lennének, megelégedne azzal, ha megtanulna angolul, embert meg nem kell faragni belőle, jó az így is, ahogy született. Csak barátságos akart lenni, és mivel előző nap Flórián reggeltől jajgatott, hogy ma benn lesz estig, mert ötkor szülői, addig már nem érdemes hazamenni, az meg mindig elhúzódik, főleg kezdő osztálynál, nyilván minden szülő külön is akar vele beszélgetni. Persze Karcsi már akkor vágta, hogy az önsajnálatba mekkora adag önfényezés van csomagolva, de hát Flóriánnak végül is sokat köszönhet, ő volt a vezetőtanára, ő hívta ide a gyakorlat után, azóta is mentorának érzi magát. Na ja, de meddig még. Mert Flórián gondoskodott róla, hogy mellette kapjon asztalt a tanáriban, természetesnek vette, hogy segít megszervezni az erdélyi nyári tábort, visszautasíthatatlanul kérte fel osztályfőnök-helyettesnek, és legalább kétnaponta elhangzott az ominózus mondat: Karcsi, ma ráérsz, ugye?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Vissza-visszanyelve

2014.03.20. 10:00 Aba Sámuel

Gyűlölöm az MSZP-t, mélyen megvetem, és viszolygok tőle. Mégis a baloldali összefogás listájára és a baloldali összefogás mszp-s jelöltjére fogok szavazni. Meggyőződésem, hogy hosszútávon az a baloldal és az ország egyetlen esélye, ha az MSZP egyszer örökre eltűnik a magyar politikából. Az mszp-sek ugyanis nemcsak távlati programjukat, értékeiket és az ország érdekét képesek könnyedén feláldozni, de gyakorlatilag bármit gondolkodás nélkül odadobnának, hogy elkerüljék a népszerűségvesztést és természetesen elsősorban az ezzel járó képviselői, bizottsági, felügyelőbizottsági helyek és üzleti pozíciók elvesztését. És mindezen a fiatalítás sem segít, az MSZP ugyanis hermetikusan lezárt alternatív univerzumként termeli ki a Szekeres Imre és Puch László klónok újabb és újabb generációit. Április 6-án mégis a Mesterházy Attila vezette listára és az MSZP jellegtelen, párttitkár kinézetű jelöltjére fogok szavazni.

Olvasom tovább »

4 komment

Címkék: mszp jogállam választás 2014

Kolbenheyer olvas CXLIX.: A hangyák és mi

2014.03.15. 07:00 kolbenheyer

conquestjpg-477ff884e699d551.jpgMegint egy biológus, és nem is „csak” az emberi történelemről ír, de az egész emberi társadalomról erkölccsel, vallással, művészettel. Edward O. Wilson The Social Conquest of Earth című könyve (A Föld társadalmi meghódítása; New York-London, Liveright, 2012) egyfajta opus magnum, az érdeklődő laikus számára készült összegzés arról, mit tud mondani az evolúcióbiológia emberi mivoltunkról, arról, hogy miért és hogyan élünk társadalomban. Biológiai értelemben a Föld legsikeresebb fajai a társadalomépítők, egyszerűsítve: a hangyák és mi. (Nem erről szeretnék írni, úgyhogy csak zárójelben: a rovarok között nem csak a hangyák, de a termeszek, méhek és darazsak is lehetnek társadalomépítők.) Wilson végigvezet az emberré válás útjának ma ismert lépcsőin és a társadalomépítő rovarok elképesztő világán. Mindezt azért teszi, hogy bemutassa, milyen evolúciós erők hozták létre és tartják fenn ezeket a társadalmakat, és hogyan magyarázhatók evolúciós okokkal az emberi társadalmak leginkább emberi, az embert az állatvilág többi tagja fölé emelő vonásai.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: evolúció biológia társadalom wilson őstörténet kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 118.: Az utazó

2014.03.08. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080436.JPGEgy darabig napközben nem történt semmi, egészen meg is feledkezett róla. Az éjszakák persze mások, érezte, hogy amint elkezd sötétedni, és hát február volt még, tehát hamar kezdett, nő benne a feszültség, nem, mondjuk ki nyíltan, a félelem. De legalább nappal nem volt semmi, sőt reggelente rendszerint úgy ébredt, hogy eszébe se jutott, ez most persze elég hülyén hangzik, hiszen honnan tudhatná valaki, hogy mi nem jut az eszébe, de természetesen ez azt jelentette, hogy csak délután jött rá, hogy egész eddig minden simán ment, jókedvű volt, és, hát igen, eszébe se jutott. De ma megtörtént nappal is. Sőt, kétszer. Bár igazából nem úgy, ahogy számított rá, persze sehogy se számított rá, hiszen eddig nappal sose történt meg, de már többször eszébe jutott éjjel, hogy mi lenne, ha nappal törne rá. Mert éjjel legalább nem látja senki, csak a kialvatlanság nő, ahogy egyre nehezebben alszik el. És most, amikor megtörtént, mégsem az történt. De tudta, hogy csak idő kérdése. Legalább senki sem vette észre, gondolta, és közben szorongott, hogy az hogyan is lehet, mégis, mi a fene történik valójában, sőt, történik-e bármi is, vagy …

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVIII.: A nemzeti tizenegy

2014.03.01. 07:00 kolbenheyer

cover._American_Nations-576x860.jpgEurópai szemmel mindig zavarba ejtő az amerikai nemzetek mibenléte: a nyílegyenes határok által elválasztott, azonos nyelvű, de a világ minden tájáról odaszármazott emberek hogyan is alkothatnak olyan közösséget, mint Európában az angolok, a németek vagy a magyarok? Colin Woodard American Nations című könyve (Amerikai nemzetek; New York, Penguin, 2011) szerint sehogy, merthogy érdemes különbséget tenni az Észak-Amerikát alkotó három államszövetség (Kanada, USA, Mexikó) és az őket benépesítő 11 nemzet között. (A szóhasználat kritikájáról majd később, de már itt megjegyzem, hogy Mexikóról valójában csak érintőlegesen van szó, ott további nemzetek élnek Woodard szerint.) De kik is alkotják a nemzeti tizenegyet? A három nem angol nyelvű nemzet léte a legkézenfekvőbb: Új-Franciaország (Quebec magja és egy kis enklávé New Orleans környékén), El Norte (Mexikó északi, és az USA déli határvidéke), valamint az Első Nemzet (Észak-Kanada és Grönland őshonos népei). De Woodard az angol nyelvű USA és Kanada területén is nyolc további nemzetet feltételez, mégpedig elsősorban különböző eredetű és vallású első telepeseik, és az eltérő alapértékeikből levezethető, azóta megfigyelhető jellegzetes politikai mozgásuk alapján. Az amerikai nemzetek határai nem csak az államszövetségek, de a tagállamok határait sem követik: Jenkiföld (Új-Angliától a Nagy-tavak vidékén át Közép-Nyugatig), Új-Hollandia (tkp. New York környéke), a Köztes Vidék („Midlands”, Pennsylvaniától a Közép-Nyugatig, de körülöleli Jenkiföldet a Nagy-tavak északi partjainál), Árapály („Tidewater”, kb. Virginia és Maryland), a Mély Dél (Észak-Karolinától Texasig), Nagy-Apalachia (Nyugat-Virginiától Texasig), a Távol-Nyugat (a nyugati prérik és a Sziklás-hegység) és a Balpart (a csendes-óceáni partvidék).

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem usa nemzetállam kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 117.: Regresszió

2014.02.22. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1070752.JPGA fejlődéslélektan sima ügy, muszáj, hogy az legyen, ismételgette magában Nóra. Előtte a jegyzetek, a bekapcsolt laptop, jó most éppen a facebookon, mert még gyorsan megnézte, hogy megjelent-e az Instagramra felrakott kép, de amúgy a szakkifejezéseknek akart utánanézni, ha szükség lesz rá, hatalmas bögre kávé, és persze az aszpirin. Szemezett vele egy ideig, nem lehet ennyire hülye, hogy kiüti magát este, most, hogy tényleg hajnal volt-e arról ne nyissunk vitát, aztán reggel, oké, délben, csak aszpirinnel bír leülni tanulni. Ráadásul fejlődéslélektant. Ami nyilván sima ügy. Minden fontos vizsga megvan, mindig a pepsziket hagyta a végére (pedagógia-pszichológia), ezzel is finoman jelezve, igazából nem is finoman, hogy ugye a fontossági sorrend, szóval, hogy ki nem szarja le, milyenek ezek a pepszi jegyek. De azért megbukni nem kéne, szóval be az aszpirint, és nézzük, mit is kéne tudni. A handoutok érdektelenek, az órai jegyzete kivehetetlenül kusza, meg különben is, nem-nem, nincs különben is, tessék figyelni. Csak épp a tegnap este, izé hajnal, oké-oké, tényleg hajnal lehetett már, meg a Peti. Micsoda hülyeség, komolyan venni. Nem, nem fogja komolyan venni, csak kicsit át kell gondolni, mit is mondott meg csinált, úristen, ugye nem, nem, biztos azt nem, annyira nem lehetett … Most mi van? „A regressziót személyes példákkal lehet a legjobban érzékeltetni :-)” Ez volt a jegyzetében. Emlékezett is arra az órára.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVII.: Az ingyenebéd

2014.02.15. 07:00 kolbenheyer

mokyr.JPGA gazdaságtörténet egyik legérdekesebb, mert egyelőre megválaszolatlan kérdése az, hogy miért gazdagodott meg a Nyugat. Maga a kérdés is bonyolult, hiszen sem az nem világos, mit értünk Nyugaton, sem az, mikor is gazdagodott meg, az meg főleg nem, hogy a Nyugat gazdagodása vagy a többiek lemaradása a magyarázatra szoruló jelenség. (És akkor nem is beszéltünk arról – sőt, javaslom, ne is beszéljünk –, hogy vannak, akik az egész jelenséget mint avítt haladás-fogalmat elutasítják.) Joel Mokyr A gazdagság gépezete (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004; az angol eredeti: The Lever of Riches, London, Oxford University Press, 1990) című könyvében a technológiai kreativitást nevezi meg a Nyugat felemelkedése okaként. Bevezetőjében az ugrásszerű gazdasági növekedésnek négy formáját különbözteti meg, ezek hozzák létre a mindennapok közgazdaságtanában nem létező ingyenebédet: amikor a kibocsátás nem valamilyen más igény rovására, hanem önmagában, mégpedig jelentősen nő. A megtakarítások bővülése révén megnövekvő tőkejavak okozta növekedést (ún. solowi növekedés), a kereskedelem miatti specializáció eredményezte növekedést (ún. smithi növekedés) és a gazdaság (tkp. a népesség) növekedéséből következő volumenhatások miatti növekedést (ezt Mokyr nem nevezi el, de én boserupinak mondanám) a könyv nem tárgyalja, csak a tudáskészlet bővüléséből következő schumpeteri növekedést.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság történelem kolbenheyer olvas mokyr

Kolbenheyer ír 116.: Bal

2014.02.08. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1050034.JPGMunkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától függetlenül. – Az igazgatóhelyettes úgy szavalta, mintha legalábbis a Toldi volna („Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”), Tünde már szinte azt is hallotta, hogy „írta Arany János”. Az év eleji munkavédelmi oktatás megszervezése és utána a bájcsevely a snájdig munkavédelmissel az igazgatóhelyettes feladatai közé tartozott, aki példaszerűen el is látta azokat. Most is ez okból szavalta a jogszabályt, amikor meghallotta, mi történt Tündével. Szokás szerint rohant otthonról, éppen néhány perccel később, mint szeretett volna, tényleg a szokásos reggeli rutin. Mire a gyerekek megreggeliztek („Mama, van még ribizlilekvár? Kiborult a kakaó, mit csináljak?), bepakoltak (Mama, hol az üzenőm? Aláírtad? Hányszor kértem, hogy este pakoljatok be?!), felöltöztek (Kivasaltad a fehér ingem? De ma zongoravizsgám lesz! Tegnap este miért nem bírtál szólni?!) és elindultak (Kulcs? Bérlet? Ne felejtsetek edzésre menni!), elment a villamos is, így rohant le a metrómegállóba. Utált így rohanni, beleizzad a blúzába, a frizuráját is szétfújja a szél, de nem késhet el. A bejáratnál kikerült néhány hajléktalant, meg a keresztbetolakodókat, akik még Metropolt akartak szerezni, és akkor volt, hogy zuhanni kezdett.

Olvasom tovább »

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVI.: Forrest Gump från Sverige

2014.02.01. 07:00 kolbenheyer

a-szazeves-ember-aki-kimaszott-az-ablakon-es-eltunt--9817828-90.jpgHa olyan könyvet keres a kedves Olvasó, amin tényleg, de tényleg hangosan fog röhögni, akkor megérkeztünk: Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Budapest, Athenaeum, 2013; a svéd eredeti: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, Stockholm, Piratförlaget, 2009) című művét ajánlom. A két szálon futó cselekmény lehetetlenül vicces: a karakterek akkor is szórakoztatnak, ha semmit sem csinálnának, de folyton elképesztő kalandokba keverednek, amikről nagyon jópofa nyelven értesülünk. (Sajnos a magyar fordításról nem tudok beszámolni, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva azt képzelem, hogy a skandináv könyvek hitelesebbek németül: mindenesetre a német szöveg a rengeteg konjunktívval és névszói szerkezettel fergeteges.) Az öregek otthonából való menekülés története modern kisvárosi Felix Krull: a következmények nélkül megoldódó képtelen kalandok habkönnyű sora. Allan évszázados élettörténete pedig a svéd Forrest Gump, ahol a történelmet erősen lábszagos alulnézetből vizsgálhatjuk, kacagásunk pedig némileg komolyabbá és sötétebbé válik. De attól tartok, a helyzet- és karakterkomikum, illetve a nyelvi humor önmagában nem tartana ki több száz oldalon, ha nem ágyazódna többféle intellektuális keretbe. És ezeket felismerve kacagunk tényleg.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: humor regény svéd kolbenheyer olvas jonasson

Kolbenheyer ír 115.: Örök szundi

2014.01.25. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1080037.JPGAkkor ez már az örök szundi? – kérdezte Ágoston, ami, valljuk be, nagyon logikus kérdés, ha az ember négy éves, és érdeklődésére, hogy az Aranka néni mikor ébred fel, azt a kissé elhaló választ kapja anyjától, hogy Ágókám, ő már nem ébred fel. Krisztitől csak egy újabb sóhajra tellett, meg egy kis simogatásra, miközben gyilkos tekintettel próbálta ledöfni férjét, aki valószínűleg nem hallott arról, hogy az embernek meg kellene éreznie, ha valaki rossz szándékkal figyeli hátulról, ilyen kis bizsergésnek kellene lennie a tarkóján, meg felálló szőrszálaknak, de nem volt, nem lehetett, mivel tovább bámulta elmerengve vitéz szokolgrádai Gyurits Belizár császári és királyi altábornagy síremlékét. Halottak napjához képest ragyogóan sütött a nap, a temető kőfalára felfutó vadszőlő levelei égővörösek, az ösvényt szegélyező bükköké pedig aranysárgák voltak. A valószerűtlenül kék égen vadlibák V alakja húzott el. A temetőben érthető módon nagy volt a forgalom, Kriszti már kényelmetlenül is érezte magát, hogy mindenki őket kerülgeti, amiért csak úgy ácsorognak. De Vili nem bírt elszakadni vitéz szokolgrádai Gyurits Belizár sírjától, és az egésznek a Mimi néni volt az oka, bár ha jobban belegondolunk, és Kriszti napok óta mást sem csinált, mint jobban belegondolt, akkor Sanyi nagyapa, az Isten nyugosztalja.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír