Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (27) evolúció (9) fantasy (7) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (215) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (20) krimi (15) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (49) nacionalizmus (9) németország (9) nemzet (31) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (9) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (6) rasszizmus (18) regény (22) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (9) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (56) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (135) tüntetés (6) usa (42) választások (34) választás 2010 (44) vallás (13) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CCXVII.: String Wars

2016.12.03. 07:00 kolbenheyer

smolin.jpgEzt a könyvet mintegy döntőbíróként olvastam el: két barátom vitatkozott azon, hogy természettudományos jártasság híján érthető és érdekes-e egy ilyen könyv. Az ítélet vegyes: kifejezetten érdekes, de csak részben érthető. Lee Smolin Mi a gubanc a fizikával? (Budapest, Akkord, 2011; az amerikai eredeti: The Trouble with Physics, Boston, Houghton Mifflin Harcourt, 2006) című könyve nem nagyon lehet más, hiszen kettős célkitűzését nem lehet egyszerre megvalósítani. Elméleti fizikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki felismerje és másoknak is megpróbálja elmagyarázni, szerinte mi nem stimmel a mai fizikával. És muszáj belemenni a részletekbe ahhoz, hogy a fizikusok, akikhez is szól, komolyan vegyék. Emiatt a szélesebb olvasóközönség elveszti a fonalat menet közben, pedig a fizika állítólagos válságának tudományszociológiai okai őket is érintik. A belső megértés és a külső nyomás együtt változtathatna csak a Smolin szerint beteg rendszeren, ami a legkiválóbb elmék megfeszített munkája és a nagyvonalú anyagi támogatás ellenére is zsákutcába vezette az elméleti fizikát: egyeduralkodóvá vált a húrelmélet. Emiatt a könyv mintha három, különböző műfajú mű antológiája lenne: egy lenyűgözően szellemes, a művelt laikusnak szóló fizikatörténet, egy a matematikától megtisztított, de így is csak fizikusok számára érthető helyzetkép a mai fizikai elméletekről és kutatásról, és egy szenvedélyes vitairat némi szociológiai és pszichológiai alátámasztással az egyetemi világ fonákságairól.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: tudomány szociológia fizika húrelmélet kolbenheyer olvas smolin

Kolbenheyer olvas CCXVI.: Harry Potter és a nem létező folytatás

2016.11.26. 07:00 kolbenheyer

hp8.jpgJ. K. Rowling megígérte, hogy nem ír több folytatást Harry Potter-nek. Aztán mégis írt. Vagyis mégsem, hiszen nem regényt, hanem drámát írt. Engem mindez csak annyiban érdekel, hogy bár sose ígért volna semmit, és bár írt volna még folytatásokat. A Harry Potter és az elátkozott gyermek-et (Budapest, Animus, 2016; az angol eredeti: Harry Potter and the Cursed Child, London, Little, Brown and Co., 2016) így is pillanatok alatt felfaltam. A regényfolyamot én lezártnak éreztem, az epilógust annak bizonyítékaként értelmeztem, hogy tényleg vége, minden jó, nincs több kaland. A feleségem már akkor mondta, hogy az, hogy a seb tizenkilenc éve nem fájt, nagyon azt sugallja, hogy hamarosan fog. És szerencsére valóban újra fájni kezdett. De miért drámában? Azzal, hogy csak párbeszédeket kapunk, no meg néhány szerzői-rendezői utasítást, a cselekmény egyszerre lesz szikár és gyors, vagy kritikusabban fogalmazva: lukacsos. Amit elhatározunk, rögtön meg is tesszük, amire szükségünk van, rögtön a kezünkben is terem, amitől félünk, az szembejön a következő oldalon. Persze én nem vagyok mérvadó, mert utálok drámát olvasni, a nyomtatott forma állandóan kizökkent a világból, elidegenít a szereplőktől és a cselekménytől. De ha már dráma, jól használja-e Rowling? Zseniálisan.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: dráma harry potter rowling kolbenheyer olvas

Kolbenheyer olvas CCXV.: Hamuszürke Ragnarök

2016.11.19. 07:00 kolbenheyer

gilbers2.jpgStatisztikailag alighanem igaz, hogy a második részek eleve kudarcra vannak ítélve. Legalábbis a jól sikerült első részek, még pontosabban, a jól sikerült, ugyanakkor nem nyilvánvalóan folytatásosra tervezett első részek második részei vannak kudarcra ítélve. A világot és a karaktert már nem kell felépíteni, de tovább kellene fejleszteni, a cselekmény nem könnyen folytatható, ám az újabb epizódnak legalább akkorát kellene durrannia, mint az elsőnek, és hát már az elsőkönyveseknek járó, apróbb hibákat elnéző előzékenység sem várható el a kritikusoktól és az olvasóktól. Harald Gilbers Germania című krimije minden hibája ellenére nagyszerű volt, az Odin’s Söhne címmel megjelenő folytatást (Odin fiai; München, Knaur, 2015) is szívesen olvastam, de a katarzis elmaradt. A Germania sok szempontból lezárult: nem csak a gyilkost kapták el, de a két nyomozó sorsa is elvált, a lángba borult Berlin háttere előtt a náci a fontra ment, a zsidó pedig „eltűnt”, miután hivatalosan halottnak vélik. Mindez 1944 nyarán. Lehet-e, kell-e ezt folytatni? Az eredmény azt mutatja, hogy nehezen. A világvége előtt még történhetnek dolgok, de a kép nem csak a téli időjárástól és a folyamatosan szálló portól és hamutól válik szürkévé. Inkább epilógus, semmint finálé.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi történelem náci kolbenheyer olvas gilbers

Kolbenheyer olvas CCXIV.: Mint villám bukott le az égből

2016.11.12. 07:00 kolbenheyer

schatzing3.jpgKétszer dicsértem már Frank Schätzing könyveit (itt és itt), de meg kell törnöm a sorozatot. Nagyon vártam az újabb könyvet, aztán vártam még egy évet, hogy megjelenjen puhakötésben is, mert németül akartam elolvasni, de mostanra kiadták már magyarul is: Breaking News (Budapest, Athenaeum, 2016; a német eredeti: Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2014). Legutóbb azt írtam, hogy „a roppant élethűen felépített világ, a lektűrhöz mérten eléggé komplex főszereplők […], valamint a rafináltan előrelátható, mégis izgalmas cselekmény” lennének a könyv legfőbb erényei. Schätzing azonban magasabbra tört: csúcsminőségű, szórakoztatva nevelő lektűr helyett nagyregényt akart írni. Egyszerre történelmi és családregényt, ami persze izgalmas marad és nevel, sőt, ami filozofál is az élet értelméről, az emberi felelősségről, a bűnről és a megbocsátásról. Nem azért vagyok szarkasztikus, mintha a könyv ne tenné mindezt, vagy mintha én tudnék ennél jobbat, hanem azért, mert Schätzing igenis tudott ennél jobbat. A regénybeli gonoszok kódneve Samael, a judaizmus bukott angyala, nekünk inkább a keresztény megfelelője, Lucifer ismertebb: az Úr seregeit vezette, mígnem „mint villám bukott le az égből”. Nagyon szomorú egy idol ledőlését végignézni, hát még ha ezt 950 hosszú oldalon át kell elviselni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika regény izrael palesztin kolbenheyer olvas schaetzing

Kolbenheyer olvas CCXIII.: A félreértett birodalom

2016.11.05. 07:00 kolbenheyer

stollberg.jpgÍgérem, egy darabig utoljára szemezgetek a Beck kiadó sorozatából, de legutóbb marokszám akadtak a kezembe, és hát tényleg az egyik jobb, mint a másik. Barbara Stollberg-Rilinger Das Heilige Römische Reich Deutscher Nation (A német nemzet Szent Római Birodalma; München, Beck, 2009) című könyve szintén egy olyan államalakulatot mutat be, amivel csúnyán elbánt a modern nemzetállami történetírás perspektívája. A magyar olvasónak már a cím is meglepő lehet, hiszen a hazai történelemkönyvek csak Német-római Birodalomként emlegetik ezt az államot. Persze a rövidség kedvéért a németek is, de ott azért ismertebb a teljes neve is annak a birodalomnak, amelyik legitimitását egyrészt az állítólagos római örökség adta (a translatio imperii, a császári hatalom átruházása a középkori frank majd német uralkodókra), másrészt a keresztény világrend második, világi kardjának forgatása univerzális uralkodóként, végül, az előző kettő lassú eróziója folytán a sajátos német rendi „szabadság”. Stollberg-Rilinger könyve a koraújkorban veszi fel a fonalat és követi a birodalom történetét a megszűnésig. Olyan korszakokon át tehát, amelyekben a fentiek egyre anakronisztikusabbnak tűntek: a formálódó nemzetállamok között kakukktojás maradt ez a se nem német, se nem szent, se nem római izé.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem németország kolbenheyer olvas német-római császárság stollberg-rilinger

Kolbenheyer olvas CCXII.: A hosszú életű beteg ember

2016.10.29. 07:00 kolbenheyer

faroqhi.jpgMúltkor az iráni „nemzeti történelem” dekonstrukcióját mutattam be, most viszont egy olyan könyvet fogok, ahol a nemzeti perspektíva hiánya jelenti a problémát. Suraiya Faroqhi Geschichte des Osmanischen Reiches (Az Oszmán Birodalom története; München, Beck, 2000) című könyve is klasszikus országtörténet, az Oszmán dinasztia államalapításától meséli el azt az utolsó szultán lemondatásáig. Csakhogy itt egy ma már nem létező országról van szó, habár a török nemzettudat … de erről majd később. Először mindig kronologikus fejezetek mutatják be egy-egy korszak eseménytörténetét, majd ahhoz kapcsolódóan a legkülönbözőbb tematikus fejezetek következnek a legkülönbözőbb témákról a gazdaságtól kezdve, a vallásokon vagy a művészetek át a trónöröklési rendig vagy éppen a nők szerepéig. Minden korszakhoz más tematikus fejezetek kapcsolódnak, mindig ami éppen érdekesnek mutatkozik. És ezek nem győzik sorra megcáfolni az Oszmánokról kialakult sztereotípiákat. A Birodalom semmivel sem inkább volt expanzionista, mint a koraújkori Európa keresztény államai, csak éppen egy darabig náluk sikeresebben összpontosította erőforrásait. És persze hanyatlani sem kezdett el Szulejmán halála után azonnal, egészen a 18. század közepéig területi veszteségei minimálisak voltak. De minek köszönhető ez a negatív megítélés?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem oszmán kolbenheyer olvas faroqhi

Kolbenheyer olvas CCXI.: Isten országa

2016.10.22. 07:00 kolbenheyer

gronke.jpgMár többször háborogtam a nemzeti történetírás ellen, hiszen a modern nemzetállamok keretének visszavetítése a történelembe tudománytalan és sokszor politikai motiváltsága miatt veszélyes fikció. Mondhatjuk persze, hogy vannak „természetesebb” keretek, olyan történeti földrajzi egységek, amelyeknek a nemzetállamok kora előtt is volt valamiféle önmagában elmesélhető történetük. De őszintébb, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy a még oly nagyszerű könyvkiadás is figyelembe veszi az olvasó értelmezési kereteit és azokba illeszthető műveket rendel meg. Ennek tett eleget Monika Gronke Geschichte Irans (Irán története; München, Beck, 2003) című könyvével. Első ránézésre klasszikus országtörténet: kronológiai rendben meséli el az egyes uralkodó dinasztiák és birodalmak kialakulását és elenyészését az arab hódítástól napjainkig. Mindezt minden korszakban kiegészíti egy-egy az államszervezetről írt fejezet, amely nem is a valójában érdektelen szervezeti felépítést, mint inkább a hatalomgyakorlás legitimációját tárgyalja. Ehhez aztán – ahogy látni fogjuk – szorosan kapcsolódnak a síitizmusról írt fejezetek is. Az eredmény pedig gyönyörű lebontása a sosem létezett nemzeti folytonosságnak: Irán nem mindig is volt perzsa nemzetállam, a sía csak történelmének rövidebb felében azonosítható úgy-ahogy Iránnal, és nem volt semmi a történelméből eleve elrendelt az iszlám forradalomban.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem irán kolbenheyer olvas gronke síitizmus

Kolbenheyer olvas CCX.: Sosemvolt birodalom

2016.10.15. 07:00 kolbenheyer

heinen.jpgNagy Sándor ugyan a világtörténelem egyik legismertebb alakja, a hellenizmus kora mégis általában csak a klasszikus görög történelem hanyatló utózöngéjeként vagy a klasszikus római történelem dekadensen jelentéktelen mellékszíntereként él a köztudatban. Heinz Heinen Geschichte des Hellenismus (A hellenizmus története; München, Beck, 2003) című karcsú kötete ezen változtatna: miközben a karcsúság kétségkívül növeli a szélesebb körű elterjedés esélyét, csökkenti az elmélyülés lehetőségét. A Beck kiadó egészen kiváló sorozata persze eleve ezt a célt tűzi ki: művelt laikusoknak bemutatni a nagyjából letisztult, konszenzusos mainstream történelmet. Mégis folyton ott a hiányérzet: épp amikor kezd valami érdekessé válni, már ugrunk is a következő fejezethez. Heinen először a hellenisztikus államok politikai eseménytörténetét mutatja be (ez nyilván kötelező kűr, de kevéssé izgalmas), majd a hellenisztikus államszervezetet (itt már sok az újdonság, csak hát ugye, ahogy mondtam, a mélység …), végül pedig a hellenisztikus kultúrát, azon belül is kitüntetett módon a vallást (ez a legizgalmasabb, de lehet, hogy túl szubjektív vagyok). Újra és újra leszögezi, hogy terjedelmi okokból a korszak végpontját Egyiptom római meghódításában jelöli ki, és újra és újra kénytelen leszögezni, hogy ez csak a szűk értelemben vett hellenisztikus államok (tehát a sándori birodalom utódállamainak) végét jelenti, mert a hellenizmus a görög nyelvű és kultúrájú (kelet)római birodalomban és a kereszténységben élt tovább. Na, erről kérem a következő könyvet.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem kolbenheyer olvas hellenizmus heinen

Kolbenheyer olvas CCIX.: Hammurapi cipője és a fáraó vízilovai

2016.10.08. 07:00 kolbenheyer

cline.gifHammurapi, Babilon királya, a nagy törvényalkotó egyszer a szomszédos Mitanni uralkodójától egy pár krétai bőrcipőt kapott ajándékba, ám azokat különösebb kommentár nélkül visszaküldte. Talán nem volt megfelelő a méret? Ismerjük a két király idevonatkozó levelezését, de ez nem derül ki. Apophisz, az Alsó-Egyiptomot meghódító hükszoszok királya pedig annyira felháborodott azon, hogy a Felső-Egyiptomban uralkodó Szeknerné fáraó vízilovai egész éjjel hangosan ordítoznak, hogy hadat üzent neki és saját kezűleg megölte. A történet ugyan valószínűtlen, hiszen a két uralkodó több száz kilométerre székelt egymástól, ugyanakkor Szeknerné múmiája valóban azt tanúsítja, hogy a fáraót harci bárddal fejbe vágva ölték meg. Nem csak azért idéztem Eric H. Cline 1177 B.C. (Kr.e. 1177; Princeton – Oxford: Princeton University Press, 2014) című könyvéből ezt a két abszurd történetet, hogy alátámasszam, milyen olvasmányosan teszi elevenné a szerző a késői bronzkor világát. Hanem azért is, mert a könyv egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a rendelkezésünkre álló írásos forrásanyag és a régészeti feltárások bizonyos kérdésekre választ adnak, de a többségüket homályban hagyják. Mit tudunk a késői bronzkorról, mit nem, és főleg, mi történt Krisztus előtt 1177-ben?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem összeomlás bronzkor kolbenheyer olvas cline

Kolbenheyer olvas CCVIII.: És mi középen vagyunk

2016.10.01. 07:00 kolbenheyer

simms.jpgÍrásom címe Bismarck híres mondására utal: „Az én Afrika-térképem Európa: itt van Oroszország, itt van Franciaország, és mi középen vagyunk.” Brendan Simms Europe (London, Penguin, 2013) című könyvének ez a második tézise, míg az első az, hogy az államok állandó versengésben vannak egymással, erőviszonyaik alakulása, az egymással vívott háborúk sikerei és kudarcai határozzák meg egész politikájukat, minden egyéb az államszervezet változásaitól a gazdasági folyamatokon át az ideológiákig ennek a következménye. Az európai történelmet, pontosabban a világtörténelmet (de legalábbis az utóbbi ötszáz évét) fel lehet fűzni arra az egyszerű szálra, hogy mindenki a Németország feletti ellenőrzés megszerzéséért, de legalábbis a mások által való ellenőrzés megakadályozásért küzd váltakozó felállásban és ideológiai magyarázatok árnyékában. Mert aki Németország ura, az Európa ura, és az végső soron a világ ura. Az Európán kívüli világpolitikát alapvetően az európai hatalmak alakították (igen, az USA az ő értelmezésében európai hatalom), mégpedig szigorúan az európai konfliktusaik függvényeként. Akárhogy is ragozzuk, a német farok csóválja az egész világkutyát.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem németország külpolitika kolbenheyer olvas simms

Kolbenheyer olvas CCVII.: Halhatatlan Holmes

2016.09.24. 07:00 kolbenheyer

horowitz.jpgSherlock Holmes reneszánszát éli, nem vitás. Én is nemrég ismertettem Mich Cullin könyvét. Anthony Horowitz A Selyemház titka (Budapest, Animus, 2012; az angol-amerikai eredeti: The House of Silk, New York, Little, Brown, 2011) című műve azonban valami más – legalábbis a szerző ígérete szerint. Nem átdolgozás vagy újrahasznosítás, nem posztmodern intertextualitás, hanem egész egyszerűen egy új Sherlock Holmes regény. Mégpedig hivatalos folytatás: a jogutódok felkérésére vette fel a fonalat ott, ahol Sir Arthur Conan Doyle elejtette. De hogyan ír az ember folytatást egy bő száz éve megalkotott, de abba is hagyott  krimisorozathoz? Lehetséges ez egyáltalán? Horowitz váltig bizonygatja, hogy igen, talán túlzottan is váltig: a regény utószavaként írt egy esszét a regényíráshoz, mik is lennének azok az alapszabályok, amiket egy jó Sherlock-folytatáshoz az írónak be kell tartania. Ennyi? Vedd a receptet és kövesd? Szerencsére az esszét én is csak utószóként olvastam, így a kétségeim csak utólag merültek fel, addig egész egyszerűen élveztem a cselekményt, a jól ismert karaktereket és a Doyle modorában tartott nyelvet.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi regény horowitz sherlock kolbenheyer olvas

Kolbenheyer olvas CCVI.: Mi és a migránsok

2016.09.17. 07:00 kolbenheyer

luft.jpgHa eddig nem ismertük volna, akkor Stefan Luft Die Flüchtlingskrise (A menekültválság; München, Beck, 2016) című könyve lenne az a mű, amire megalkothatnánk a németes alapossággal kifejezést. A karcsú kötet minden aktuális adatot felvonultat a menekültekkel, kategorizálásukkal és a rájuk vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban, miközben végig megőrzi olvasmányosságát. Mégsem önmagában ez nyűgöz le, hiszen az olvasmányosság nem képes egyben megjegyezhetőséget is jelenteni, hanem az, hogy a tényszerűség és az elfogulatlanság nem sótlan vagy amorális pártatlanság képét ölti, hanem a megértésből fakadó józan kritikáét. Azt sem a szerző, sem én nem fogom hosszan bizonygatni, hogy amit megélünk, az nem a világvége, Európa öngyilkossága, még csak nem is liberális ármány. De azzal bátran nézzünk szembe, hogy a migráció nagyságrendje problémák sorát veti fel, mégpedig az európai államok tehetetlenségének, a meglévő jogi és anyagi keretek elégtelenségének és bizony a menekültek bizonytalan integrációjának kérdéseit. A közös gyökér épp hogy nem a folyamat tervezettsége, hanem a szereplők improvizálása és részben ki sem mondott érdekeinek össze nem hangolása, a nemzetállami politikák pillanatnyi szavazatmaximálást célzó kiszámíthatatlansága. Tetteinknek és tetteink hiányának következményei, még pedig nem szándékolt következményei is vannak.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika eu menekült kolbenheyer olvas luft

Kolbenheyer olvas CCV.: Második eljövetel

2016.09.10. 07:00 kolbenheyer

der-jesus-deal.jpgAlig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy majdnem húsz év múlva Andreas Eschbach folytatta legjobb könyvét A Jézus-videó-t. Nem tudom, hogy most is tíz évet kell-e várni a magyar fordításra, pedig ha a Blackout-ot azon frissiben kiadták magyarul, akkor a Der Jesus Deal sokkal inkább megérdemelné (A Jézus-üzlet; Köln, Lübbe, 2014). Időutazásos történetet hálás folytatni: egyszerre lehet megírni az előzményt és a folytatást úgy, hogy a kettő összeérjen. De éppen ezért már eleve önmagába záródó időutazásos történetet nehéz folytatni, hiszen nagyon meg kell indokolni a miértet és a hogyant. Az eredmény egészen különös: a cselekmény tökéletesen össze van csiszolva az előzménykötetével, sőt egész egyszerűen annak egyik záró epizódjával kezdődik – csak persze más szemszögből. Ugyanakkor a műfaj mintha egészen más lenne. Nem az előzőhez hasonló üldözős sztorit kapunk, hanem lassan beindulni akaró családi drámát sok-sok elmélkedéssel a hitről és a bizonyosságról, aztán világpolitikai játszmát, miközben a könyv mintha újrakezdődne: főszereplőt és ezzel szemszöget váltunk és persze idősíkot is. A tökéletes összecsiszolás az előzménnyel még amiatt is meghökkentő, hogy miközben az az akkori jelenben játszódott, a cselekmény szerint nem telik el a folytatásig húsz év. De akkor a közelmúltban járunk? Vannak erre utaló jelek, de sosem derül ki: furcsa is lenne fiktív világpolitikát vetíteni a 2000-es évekbe.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény jézus időutazás sci fi kolbenheyer olvas eschbach

Kolbenheyer olvas CCIV.: Pontosan tudni, mit nem tudunk

2016.09.03. 07:00 kolbenheyer

rosen.jpgA megunhatatlan Beck Wissen sorozatból most Klaus Rosen Die Völkerwanderung (A népvándorlás; München, Beck, 2009) című könyvét ismertetném, amely nagyon érdekesen indul, meglepően, de tartalmasan folytatódik, és csalódást keltően, de valójában érthető okokból hiányosan fejeződik be. Mert a népvándorlás történetét legalább háromféleképpen el lehetne mondani, és Rosen másfélszer el is mondja, miközben nem rejti véka alá, hogy a harmadikat teljesen kihagyta. Hogy ne beszéljek rébuszokban: a népvándorlás története egyrészt egy konkrét eseménytörténet, amit elsősorban római írásos forrásokból ismerünk; másrészt egy az előbbi magyarázatát megkísérlő leírás a kor gazdasági-társadalmi jelenségeiről és folyamatairól; harmadrészt egymással versengő nemzetállami kultúrtörténeti konstrukciók, aszerint, hogy ki a rómaiaktól, ki pedig a germánoktól származtatja magát. Rosen a harmadikkal indít, de mielőtt végleg belemerülne, átcsap az elsőbe, amit a könyv méreteihez képest nagyon alaposan végigvisz, és végig ott lebegteti az orrunk előtt a kérdést, hogy mi is van a másodikkal.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem népvándorlás kolbenheyer olvas rosen

Kolbenheyer olvas CCIII.: Ami a konnektoron kifér

2016.06.18. 07:00 kolbenheyer

blackout.jpgAz utóbbi idők legnagyobb német könyvsikere: hát nyilván muszáj volt elolvasni. Sőt, azóta magyarra is lefordították Marc Elsberg Blackout című könyvét (Budapest, Animus, 2016; a német eredeti München, Blanvalet, 2012). És tényleg jó, bár azóta olvastam jobbat is, de arról majd más alkalommal. A fülszövegnél többet nem szeretnék a cselekményből elárulni: egy téli napon váratlanul összeomlik az európai áramellátás, és a helyreállítása már csak azért sem olyan egyszerű, mert hamar kiderül, hogy egyfajta terrortámadásról van szó. Katasztrófaregénybe oltott krimi. Úgy tűnik, hogy a nagy népek közül a németek szenvednek egyedül az általam most stílszerűen P. Howard-szindrómának elkeresztelt betegségben. A szerző (enyhén fazonírozott) neve kellemesen nemzetközi, a cím az eredetiben és minden fordításban közérthetően angol, a főszereplő olasz, a helyszínek pedig telepöttyözi Európát. Miközben a helyi ízeknek is nagy divatja van, ha valami igen fontosról, az egész világot érintőtől akarunk írni, akkor az nem lehet magyar, pardon, német. De ez legyen a legkisebb baj, a következőkben inkább az egyszerre tartalmi és nyelvi visszafogottságról, a divatosan érdekes, de megjósolhatóan kezelhetetlen szerkezetről és az izzadtságszagúságában is természetes európaiságról szeretnék írni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: katasztrófa krimi regény kolbenheyer olvas eslberg

Kolbenheyer olvas CCII.: Globalizáció, ó, ó, ó

2016.06.11. 07:00 kolbenheyer

rosenberg.jpgAmikor Akire Iriye és Jürgen Osterhammel főszerkesztők hatkötetes világtörténetének harmadik kötetét ismertettem, azt írtam, hogy „a vállalkozással, célkitűzéseivel, lenyűgöző eredményével és elkerülhetetlennek tűnő nehézségeivel szeretnék foglalkozni”. Az ötödik kötet végigolvasásának heroikus küzdelmei után annyit tehetek hozzá, hogy a hangsúly mindenképpen a kudarcon van. Az Emily Rosenberg szerkesztette kötet, Weltmärkte und Weltkriege – A World Connecting 1870-1945 (Világpiacok és világháborúk – Az összekapcsolódó világ; Cambridge, MA – München, Harvard University Press – Beck, 2012) a szerkesztési elv ötletessége és a történelemszemlélet modernsége ellenére kudarcot vall. Sajátos módon ez a kötet jelent meg legelőször, – hiszen az egyes köteteket önállóan is élvezhető műveknek is szánták – talán ezért viseli magán az első próbálkozás gyengeségeit. Itt a német cím sikerült erőltetettebbre: a könyvben alig esik szó világháborúkról, világpiacokról annál inkább. Az angol viszont pontos: a szerzőket nem annyira a világtörténelem, hanem a világ globalizációjának története érdekelte. A kötet öt fejezete ennek öt aspektusát járja körül: a modern állam megszületése, a gyarmatbirodalmak kiteljesedése, a nemzetközi migráció, a nemzetközi áruszállítás, végül a globalizáció egyéb fórumai kerülnek tárgyalásra.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem rosenberg kolbenheyer olvas osterhammel iriye

Kolbenheyer olvas CCI.: Reacher said nothing

2016.06.04. 07:00 kolbenheyer

child.jpgÉvekkel ezelőtt már a kezembe került Lee Child egyik Jack Reacher regénye. Élveztem, de mély nyomot nem hagyott. A mély jelző talán most is túlzás, de most az első hat regény egybecsomagolt változatát szereztem meg (New York, Penguin, 2001) – és nem tudtam letenni. Könnyen lehet, hogy a sorozat eleje egyszerűen jobb, mint a későbbi folytatások (erről néhány teljesen légből kapott gondolatomat majd később), vagy csak jó pillanatban kapott el, mindenesetre határozottan elgondolkodtam a sorozatgyártó iparosmester nagyszerűségéről. És egyszerűségéről. Mert Jack Reacher, a főhős figurája, illetve a regény szövegének nyelvi megformálása annyira, hm, hogy is mondjam, letisztult? Vagy áramvonalas? És éppen ez teszi a történeteket tökéletesen csereszabatossá. Mert az első hat regényben legalábbis a cselekmény tényleg mindig más: a legkülönbözőbb környezetben játszódik és a legkülönbözőbb motivációval és módszerekkel gyilkoló tettest kell elkapni. Jó, Bond-lány mindig van, bár finom különbségeket itt is kapunk, nem csak a hajszínben, hanem abban is, hogy az érzelmi szál épp csak vibrálni kezd, vagy a cselekmény egyik központi elemévé válik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi child kolbenheyer olvas jack reacher

Kolbenheyer olvas CC.: Memento mori

2016.05.28. 07:00 kolbenheyer

cullin.jpgAhogy két hete is írtam, a krimi tökéletes posztmodern műfaj. Mert nem csak az a kérdés, hogy milyen gyakran rakjuk ki a kirakóst, és még nem is csak az, hogy mennyire lesz meglepő a kirajzolódó kép, hanem, hogy vajon csak egyféleképpen lehet-e kirakni, sőt, tovább megyek, ki lehet-e rakni egyáltalán. Mitch Cullin nyilvánvalóan megragadta a Sherlock-reneszánsz kínálta lehetőséget, de kicsivel szemérmesebb volt, mint magyar kiadója, amelyik rögtön a címbe emelte a reklámot: Mr. Holmes (Budapest, Agave, 2016; az amerikai eredeti: A Slight Trick of the Mind, New York, Doubleday, 2005). Én is bedőltem, neki, de nagyon nem bántam meg. Reméltem, hogy az adaptációban lesz valami truváj, de nem erre számítottam. Kénytelen vagyok mindenkit figyelmeztetni, hogy bár Sherlock három rejtélynek is a nyomába ered, ez a könyv nem krimi. Nem úgy krimi. Határozottan szépirodalom. És rettenetesen szomorú. De annyira szép, annyira érzékenyen megírt könyv, hogy letehetetlen. Mert az öregedésről, az elmúlásról, az elszalasztott lehetőségekről, a megbánásról nem lehet mást írni, mint tragédiát. De mint tudjuk az igazi tragédia nem letaglóz a bemutatott szenvedéssel, hanem felemel.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi regény sherlock kolbenheyer olvas cullin

Kolbenheyer olvas CXCIX.: Hány bőre van a rókának?

2016.05.21. 07:00 kolbenheyer

levitt_dubner_4.jpgSteven Levitt és Stephen Dubner szerint legalább négy. When to Rob a Bank? című könyvük (Mikor raboljunk bankot?; New York, Harper Collins, 2015) a Lökonómia tartós sikerét lovagolja meg újra. A valóban nagyszerű első kötetet egy hasonlóan kitűnő második követte, majd egy az előző kettő sikerén élősködő, de továbbra is szórakoztató harmadik. És íme itt a negyedik, amihez új ötletek sem kellettek, elég volt a szerzők blogjának (freakonomics.com) jobban sikerült posztjait egybegereblyézni, úgy tenni, mintha tematikus fejezetekbe rendeznék őket, írni egy önkritikusan szellemes előszót és kész. A könyv önmagában olvashatatlan: ha valaki nem ismeri a szerzők gondolkodásmódját és korábbi műveit, akkor a rövid írások nehezen értelmezhetők (főleg azok, amik meg sem kísérlik gazdasági köntösbe öltöztetni a focidrukker vagy pókermániás karcolatait). Ha azonban nem várunk tőle mást, csak amit ígér, hogy két okos fickó nem utolsó sorban a saját anyagi érdekeltsége miatt lehúz egy negyedik bőrt a rókáról, akkor továbbra is jól szórakozhatunk. Sőt, érdekes további olvasmányötleteket is kaphatunk, mint például a kalózdemokrácia működéséről és annak korlátairól: ugyanis a nagyobb szabadság teszi vonzóvá és sikeressé, de a siker eredményezi a parazita gazdasági tevékenység szükségszerű összeomlását is.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan levitt kolbenheyer olvas dubner

Kolbenheyer olvas CXCVIII.: Jövőre Jeruzsálemben

2016.05.14. 07:00 kolbenheyer

chabon.jpgEgy bestseller-listán láttam meg Michael Chabon könyvét, és nem tudtam ellenállni a képtelen címnek: The Yiddish Policemen’s Union (A Zsidó Rendőrszakszervezet; New York, Harper Collins, 2007). A fülszöveg aztán végleg olvasásra csábított. Gyerekkoromban szívesen olvastam krimiket csak az izgalom kedvéért, Agatha Christie-t vagy Conan Doyle-t, amíg bele nem untam. Aztán Umberto Eco nyilatkozatai A rózsa neve, és még inkább A Foucault-inga után ébresztettek rá, hogy a krimi tökéletes posztmodern műfaj. Alapvető kérdésfeltevései, hogy ki is tette, vagy hogy van-e terv, bármely egzisztencialista vagy transzcendens tartalom elrejtésére és egyben közvetítésére alkalmassá teszik. Így gondolhatta Chabon is, amikor krimibe csomagolta alternatív világban játszódó politikai thrillerét vagy a csoda és a hit mibenlétét boncolgató filozofikus regényét. Ezen a három szinten szeretnék mesélni a könyvről: a gyilkos személyét és a gyilkosság motivációját kutató kriminek, az alternatív valóság nagyon is ismerős politikai sakkjátszmájának és a zsidó Messiás-várás egyszerre reményteli és teljesen reményvesztett hitvilágának szintjén. És persze mindegyik szint mögött ott van a tökéletesen felépített, hihetetlenül szellemes, mert egyszerre döbbenetesen meglepő és testközelien hiteles világ: az alaszkai ideiglenes zsidó letelepedési övezet nyomasztóan klausztrofóbiás és közben világmegváltó lázálmokat dédelgető világa.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi történelem zsidó alternatív történelem kolbenheyer olvas chabon

Kolbenheyer olvas CXCVII.: Matchmaker, make me a match

2016.05.07. 07:00 kolbenheyer

roth.jpgA tavalyi év egyik gazdasági sikerkönyve Alvin E. Roth Who Gets What – and Why (Ki kap mit – és miért; Boston, Houghton Mifflin Harcourt, 2015) című műve volt, amiben a Nobel-díjas közgazdász a piaci tervezés alapelveiről ír, leginkább nem hagyományos értelemben vett, tehát nem egymással helyettesíthető, tömeges árucikkeket kínáló piacok példáin szemléltetve. Mert a szabad piac alapelve, miszerint az kapja az árut, aki többet fizet érte, hiszen az eladó csupán a profitban érdekelt, a vevő pedig fel tudja mérni, mennyit ér neki valami, nem ilyen egyszerűen működik akkor, ha a két félnek sok szempont alapján kell választania egymást. A házasságkötés „piaca” talán a legszemléletesebb példa: nem elég, ha az egyik fél a kínálatot felmérve igyekszik a legtöbbet ajánlani, hanem a két félnek kölcsönösen éppen egymást kell választania. A piacnak egyáltalán nem feltétele, hogy az ”árut” pénzért adják-vegyék. Az ilyen helyzetek mégis piacok, hiszen a felek meg akarnak kapni valamit, azért hajlandók áldozatokat hozni, és az „üzletkötések” valószínűségét nagymértékben növeli, ha összeköthető minél több részvevő (a piac „sűrű”), ha az üzletkötés időtartama nem nyúlik a végtelenbe (a piac gyors), és ha a résztvevők megbíznak abban, hogy a piacon azt kapják, amit szeretnének (a piac biztonságos). Éppen ezért elkerülendők azonban a túlterheltség és a túlzott gyorsaság veszélyei, valamint az, hogy a felek taktikai okokból ne merjék feltárni valós preferenciáikat.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: piac közgazdaságtan kolbenheyer olvas a. e. roth

Kolbenheyer olvas CXCVI.: Mágia öt órakor

2016.04.30. 07:00 kolbenheyer

jonathan_strange_and_mr_norrell_cover.jpgAmikor először megjelent magyarul, a címe megfogott (ez volt a célja, jó üzleti fogás, gratulálok), de a vastagsága és belelapozva a nyelvezete elriasztott. Aztán ahogy egyre híresebb lett, végül megvettem a fiamnak, aki le volt tőle nyűgözve, így én is belekezdtem. Susanna Clarke A hollókirály (Budapest, Agave, 2006; az angol eredeti: Jonathan Strange and Mr Norrell, London, Bloomsbury, 2004) című könyvét nevezik a felnőtt Harry Potter-nek is, ami nem csak a mágikus világ, de az ízig-vérig brit háttér miatt is érthető. Ugyanakkor, bár állítom, hogy a Harry Potter sokkal, de sokkal több könnyű kalandregénynél, mégis nagyobb levegővételt javasolnék A hollókirály elkezdésekor. A magyar címet már dicsértem üzletileg, de valójában sokkal merészebb az angol eredeti: ezt a könyvet csak az fogja végigolvasni, aki hajlandó kezébe venni 800 oldalt, ami két ismeretlen emberről szól. Igen, mágusokról van szó, de A hollókirály fittyet hány a jelenkori fantasy műfaji toposzainak: ez a mágia nem az a mágia, se kardok, se sárkányok. Britsége pedig nem egyszerű világépítés, hanem a paródia és a hommage hihetetlenül finom elegye, nyelvileg meg – állítólag – pastiche, azaz a 19. század nagy angol regényíróinak modorában készült. Végül érdemes ezen is kicsit elmerengeni: A hollókirály klasszikus nagyregény, nem eleve sorozat (azóta sem készült folytatás, bár Susanna Clarke tervezett egy ugyanabban a világban, de később és más karakterekre fókuszáló regényt), hanem leírásokban gazdag, lassan hömpölygő, hosszabb időszakot felölelő, sok szereplőt felvonultató, a főszereplők jellemfejlődését követő és a drámai cselekményt gondosan felépítő és lezáró könyv.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy alternatív történelem kolbenheyer olvas susanna clarke

Kolbenheyer olvas CXCV.: Volt egyszer az ember

2016.04.23. 07:00 kolbenheyer

harari.jpgYuval Harari jeruzsálemi történészt Jared Diamond művei inspirálták Sapiens című könyvének (Budapest, Animus, 2015; a 2011-es héber eredetiből a szerző angol fordításában: New York, Harper, 2014) megírására. A célkitűzés azonban még ambiciózusabb: az emberiség (pontosabban a Homo sapiens, de erről még később) teljes történelmének felvázolása, és egyben a jövő lehetőségeinek feltárása a történelem értelmére való rákérdezéssel együtt. Igazat kell adni a kritikusoknak, hogy ez eleve lehetetlen vállalkozás, ami elkerülhetetlen hibákhoz vezet, de igaza van a lelkesedőknek is, hogy ilyen célkitűzés megér minden kockázatot. A leegyszerűsítő általánosságokat ezért nem fogom felsorolni, és nem azért, mert az amúgy tényleg lehengerlően szellemes próza az olvasót könnyen átlendíti ezeken, hanem mert mégsem ezeken áll vagy bukik a könyv. Hanem a kérdésfeltevéseken, amik akkor is megérnék az elolvasását, ha teljesen hamis válaszokat kínálna rájuk, de nem ezt teszi. A kérdés pedig az, hogy hogyan hódította meg az ember a Földet, hogy tartós lesz-e az uralma, és egyáltalán mi ennek az uralomnak az értelme, célja.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem biológia társadalom homo sapiens kolbenheyer olvas harari

Kolbenheyer olvas CXCIV.: Harmadik felvonás

2016.04.16. 07:00 kolbenheyer

career_of_evil_oct_2015.jpgBár általában is élvezettel olvasom, amit később ismertetek, régen volt, hogy éjjel egyig fennmaradva úgy faltam egy könyvet, mint J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt harmadik krimijét a Career of Evil-t (A gonosz pályafutása; London, Sphere, 2015). Úgy tűnik, minden évben kapunk egy folytatást, de így is nehéz kivárni a következőt. A második rész ismertetésében kételyeimnek adtam hangot, hogy fenntartható-e a kezdet magas színvonala krimiként, nagyregényként és stílusgyakorlatként is. A válasz most határozottan pozitív lesz. Mivel a klasszikus krimisorozatok inkább csak az azonos főszereplő(k) köré épített végtelenített és végteleníthető szériák, abban még most sem vagyok biztos, hogy Cormoran Strike és Robin Ellacott kalandjai a Harry Potter heptalógiához hasonlóan megtervezettek és szerkesztettek-e. Annak ellenére reménykedem benne, hogy igen, hogy ez egyben a végességet is jelenti. Mert az új kaland természetesen önmagában zárt egész krimiként, van új gyilkosság és a végén elkapják a gyilkost, de a regényszálak szépen szövődnek tovább, sőt sokkal többet kapunk, mint a második részben. Újra elmondom, hogy a Harry Potter második része kísért, ott is mintha elakadt volna az összekötő ív építése, de aztán persze kiderült, hogy mégsem.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

Kolbenheyer olvas CXCIII.: „Litvánia! Szép hazám!”

2016.04.09. 07:00 kolbenheyer

snyder2.jpgTimothy Snyder a Bloodlands óta világsztár, de előtte is írt jó könyveket. Szinte nem is hittem a szememnek, amikor megtaláltam The Reconstruction of Nations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569-1999 (Nemzetek újjáépítése: Lengyelország, Ukrajna, Litvánia és Fehéroroszország; New Haven-London, Yale University Press, 2003) című művét: kedvenc témámról, a nemzetek „feltalálásáról” és „megvalósításáról” mégpedig Közép-Európában. A világ igazságtalan, és szláv nyelveken többen olvasnak, mint magyarul, ezért a lengyel történelemmel kell beérnünk, de nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat Magyarországgal. Snyder a bevezetőben világossá teszi, hogy a romantikus nemzeti mítoszokat annak tekinti, amik, és ahol nincs más út, ott iróniával fog hozzájuk közeledni. Ennek visszatérő illusztrációja a poszt címében is szereplő halhatatlan sor: Mickiewicz Pan Tadeusz-a lengyel nemzeti eposz, ami a hazaszeretet énekli meg! A három nagy fejezet közül az első a történelmi Litvánia (a mai Litvánia és Fehéroroszország) területén, és különösen Wilno/Vilnius/Vilnia/Vilne városában formálódó és versengő nacionalizmusokat mutatja be. A második a lengyel-ukrán határvidék, azon belül pedig Lwow/Lviv/Lemberg/Lemberik ezzel párhuzamos története. Végül a harmadik a 20. század végi Lengyelország páratlanul sikeres nemzeti és külpolitikájával zárja le a nemzetépítések történetét.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem lengyel litván ukrán nacionalizmus snyder kolbenheyer olvas fehérorosz