Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (12) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (25) evolúció (7) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (20) iszlám (6) izrael (37) jézus (9) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (139) kolbenheyer olvas (170) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (17) krimi (6) külpolitika (19) kultúra (23) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mszp (62) náci (47) nacionalizmus (8) németország (6) nemzet (29) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (8) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (14) politika (206) rasszizmus (18) regény (16) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (7) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (55) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (111) tüntetés (6) usa (41) választások (34) választás 2010 (44) vallás (13) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (45) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CLXXII.: Salamon király és a barna M&M’s-ek

2015.03.28. 07:00 kolbenheyer

think-like-a-freak.jpgSteven D. Levitt és Stephen J. Dubner megírta a harmadik Freakonomics-könyvet (a Freakonomics és a Superfreakonomics után) Think Like a Freak címmel (Gondolkodj lökonómusként; New York, William Morrow, 2014), amit lelkesen elolvastam, és most egy kicsit kevésbé lelkesen ismertetek. Az első két könyv roppant szórakoztató és egyben elgondolkodtató történetek füzére volt, arra a közös szálra felfűzve, hogy az emberek mindig reagálnak az őket érő ösztönzőkre, de ezek a reakciók nem feltétlenül előre kiszámíthatók, hatásuk viszont elegendő adatfelvétel esetén utólag mérhető, így mégiscsak megpróbálhatunk tudományosan tervezni a társadalmi-gazdasági életben is, nem pedig csupán erkölcseinkre hallgatva az általános elfogadott sémákat követni. A Think Like a Freak azt ígéri, hogy a történetek leírásán túl tanácsokat is próbál adni, hogyan és hogyan ne közelítsünk meg problémákat. Miközben nagyon dicséretesnek tartom, hogy ilyen módon megpróbálták az egyes fejezeteket tematikusan jobban felépíteni, nem tagadhatom csalódásomat. A könyv rövid: az eddigieknél kevesebb esetet dolgoz fel. Másrészt arra hivatkozva, hogy most tanácsadás zajlik, gyakran visszautalnak az előző két könyv legnagyszerűbb történeteire. Ez így együtt már nagyon emlékeztet a kopaszodó rókára. Amit viszont elmesélnek, az tényleg és újra ragyogó.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Kolbenheyer ír 139.: Késés

2015.03.21. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

p1100994.JPG– Fél óra múlva itt van Emma, készülődjünk! – mondta Feri, többes szám első személyben inkább csak polkorrektségből, hiszen pontosan tudta, hogy nem egészen két perc alatt belebújik a cipőjébe és a kabátjába, de Fruzsinak kell a félóra a sminkhez és a ruhaválogatáshoz. Buliba készültek, szilveszteri buliba, két év óta először, az az angyal Emma, az egyetemista bébiszitter valami szerelmi bánat miatt nem akar idén bulizni, vállalta Jakabot. Fruzsi eltűnt a fürdőszobában, Feri meg szórakozottan hümmögött Jakab gügyögésére, miközben összerakta kis kupacba a bérleteket, pénztárcát, kulcsot, jaj, hol a kulcs? Már csak tíz perc, milyen kínos lesz Emma előtt bemutatni az idióta kisgyerekes párt, aki még a kulcsát sem találja. Kabátzsebek, nincs, – ez meg kinek a mellénye? – fiókok, nincs, könyvespolc a hálóban, aztán a nappaliban, ott sincs, újrakezdeni az egészet, semmi, csak az idegesség nő. A fürdőből sem hallatszott már semmi, Fruzsi mindjárt kilép, mosolyogva, várva az elismerést, ő meg tiszta ideg a kulcs miatt. Feri kétségbeesetten nézett körül, hol lehet? Jakab elgondolkozva nézett vissza. – Jakab, te játszottál a kulccsal, hova tetted? – Jakab mosolygott, motyogott valamit és eltotyogott. Feri szaladt utána, de Jakab nem mutatta jelét, hogy a kulcsot keresné. Feri gügyögött, könyörgött, hízelgett, aztán fenyegetőzött, nem lesz több kakaós keksz, de semmi. Lerogyott a földre, feladta. De legalább Emma késik, és Fruzsi is tovább szépítkezik. Jakab odabújt hozzá. – Kisfiam, hol a kulcs? – suttogta. Jakab ráragyogtatta mosolyát, kibújt a karjából, a kinyíló fürdőszoba-ajtón kilépő anyja lába között besurrant, felágaskodott a vécé mellett, és a vécépapír-guriga közepéből diadalmasan kiemelte a kulcsot.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXI.: Nemzeti szocializmus

2015.03.14. 07:00 kolbenheyer

alyrk.jpgÚjabb könyv került a kezembe Götz Aly-tól, ezúttal a Rasse und Klasse című cikkgyűjtemény (Faj és osztály; Frankfurt, Fischer, 2003): az 1990-es és korai 2000-es években különböző újságokban megjelent, általában valamilyen aktuális eseményből, hírből kiinduló írásokat tartalmaz, melyek központi témája a nácizmus egymástól elválaszthatatlan faji/nemzeti és szocialista (azaz: osztály-) jellege, valamint ennek a különösen sikeres elegynek a továbbélése és/vagy interpretációja. Vannak cikkek, melyekben megjelennek a később könyv terjedelemben is kifejtett és általam korábban recenzált nagy témák: a „szívességi” diktatúra vagy az antiszemitizmusnak a társadalmi mobilitási irigységből való származtatása. Vannak aztán a jelen nemzetközi konfliktusait történelmi kontextusba helyező cikkek. Európában 1923 óta folyik etnikai tisztogatás, Hitler ennek nem feltalálója, „csak” folytatója, és a délszláv háborúk tanúsága szerint nem is az utolsó a sorban. Jugoszlávia az az ország (volt), ahol a második világháborús saját bűnökkel semmilyen szembenézés nem történt, talán ezért is következtek be azok újra. Ha Oszama bin Ladent és társait meg akarjuk érteni, kár az iszlám miszticizmust tanulmányozni: megdöbbentő hasonlóságot, azaz pszeudovallási köntösbe öltöztetett szociálforradalmári hevületet az 1920-as évek Európájában, az I. világháborút megjárt reakciós forradalmárokban kell keresnünk és találnunk.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem német náci hitler kolbenheyer olvas aly

Kolbenheyer ír 138.: Pret a manger

2015.03.07. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

pret.jpgAkkor én vagyok az emberetek! Kiáltott fel a taxis, illetve, hogy így, tegezve, vagy inkább magázva mondta-e, az nem volt eldönthető, hiszen az eset London külterületén történt, és a mondat angol nyelven hangzott el. A taxisnak kék turbánja és pödört, fényezett és enyhén felfelé kunkorodó bajsza volt, de ennek végeredményben sem a mondathoz, sem az egész történethez semmi köze. Judit bevágódott a hatalmas, fekete Austinba a három gyerekkel, és megkezdődött a száguldás. Már csak fél órájuk van. Hogy az elején kezdjem, ahhoz vissza kell ugornunk a Pret a manger-ba. Vagy talán még előbbre. Judit a húga három gyerekét vitte nyaralni Londonba, régi ígéret volt, nagy készülődés, és iszonyú nagy élmény. Városnézés a Big Bus-on, aztán a Globe, a Tower, a Westminster apátság és persze a Heim Pál székesegyház, ahogy Zalán, a legkisebb nevezte a szállásukról is látható, hatalmas kupolát, nyilván óvodáskorának asztmarohamai emlékére, amikor sokat időzött az ezek szerint a londoni katedrálissal közös névadóval büszkélkedő gyógyintézményben. De a londoni kiruccanás csúcsa nyilvánvalóan a Pret a manger volt, mégiscsak gyerekekről beszélünk, és a szendvicsek, szárított mangó és frissen facsart narancslé szentháromságában oldódott leginkább a hangulat és a nyelvek.

Olvasom tovább »

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXX.: Az igazat, és csakis az igazat

2015.02.28. 07:00 kolbenheyer

Scott_Turow_Artatlan_b1_72dpi.jpgScott Turow Ártatlan című jogi krimijét (Budapest, Agave, 2013; az amerikai eredeti: Innocent, New York, Grand Central, 2010) egy bocsánatkérő mosoly kíséretében kaptuk ajándékba, hogy ugyanis ez csak a folytatása az igazán híres könyvnek. Így aztán jó darabig álldogált a polcon. Az sem tett jót neki, hogy kifejezetten vastagnak tűnt, és a tárgyalótermi krimikből is elegem lett néhány éve egy Grisham-túladagolás következtében. Ám most elolvastam, és nagyon kellemesen csalódtam. Turow különös folytatást írt: miközben a könyv tele van a húsz évvel (!) korábbi előzményre történő utalásokkal, hiszen ugyanazok a figurák vívják ugyanazokban a szerepekben a jogi csatákat, mégsem lövi le az akkori poénokat, nem tudjuk meg az akkori cselekmény fordulatait. Húsz éves kihagyással folytatni egy sztorit komoly kihívás: a valóságban is eltelt ennyi idő, és a világ megváltozott. Turow tökéletesen alkalmazkodott ehhez, van itt már DNS-vizsgálattól kezdve a melegekkel szembeni toleranciáig minden. Az egyetlen személyes panaszom, hogy az egész könyvet belengi a szomorúság. Ám a kiváló karakterek, a lebilincselő cselekmény és a részletesen felépített világ gyorsan olvastatják a könyvet.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi kolbenheyer olvas turow

Kolbenheyer ír 137.: A természet lágy öle

2015.02.21. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

lagy.jpg– Jó napot! – Kezicsókolom! Segíthetek? – Igen, azaz nem, csak egy üveg mézet, tudom, ott van a hátsó polcon … Hm. Hárs nincs? – Lássuk csak. Úgy tűnik nincs. Mindjárt felírom, és rendelünk! Be tetszik jönni érte holnapután? – Nem is tudom. Most szerettem volna. Tudja, ez a fránya köhögés. Mindig jót szokott tenni. – Igen, arra egyszerűen csodálatos a hársméz! Ajánlhatok esetleg egy kiváló gyógyteát köhögés ellen? Csak természetes alapanyagból készült, mondhatni kézműves termék, semmi mesterséges nincs benne! Én magam mindig ezt iszom, ha köhögök, nem mintha gyakran köhögnék, tudja, ez is amolyan civilizációs ártalom, az a sok mesterséges anyag, amit az emberek esznek-isznak, nem csoda, ha allergizál, aztán ripsz-ropsz megfáznak és már köhögnek is, de nyilván magának nem kell ecsetelnem! – Nem, nekem nem kell. És miből is van az a tea? – Hát ez igazán különleges! Ez egy mexikói kaktusz virága, amit megszárítanak! – Kaktusz? – Igen, kaktusz. Nagyon egészséges! Sokan azt hiszik, hogy a kaktusz mérgező, de ez is csak amolyan civilizációs dolog: persze, hogy mérgező, ha nem megfelelő mértékben és formában fogyasztják, úgy minden az, de aki tudja, hogyan és mennyit, annak igazi csodaszer, én mondom! – Maga mondja. Értem. Tudja, én meg mit mondok?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXIX.: Mert sötét az éj és tele van iszonyattal

2015.02.14. 07:00 kolbenheyer

lázálom.jpgHa egy író híres lesz, akkor a korai műveit is el lehet adni. G. R. R. Martin esetén a Trónok harca sikere miatt adták ki (újra) a Lázálom című vámpírregényt (Pécs, Alexandra, 2013, az amerikai eredeti: Fevre Dream, New York, Poseidon, 1982). A korai itt azonban nem azt jelenti, hogy sikertelen. Az USA-ban siker volt, már akkor a műfaj egyik megújítójának tartották, Martin mégsem írt folytatást. Ezt jó jelnek is tekinthetjük, nem az az író, aki akárhány bőrt képes lehúzni a rókáról, épp ellenkezőleg, lassan ír, épp ezért nem tekintjük mégsem jó jelnek, mert már olvasnánk a Trónok harca következő kötetét. De térjünk vissza a vámpírokhoz. Kézenfekvő az összevetés, elsősorban a „híres” sorozattal: mennyire előlegezi meg a Lázálom a Trónok harca világépítő és karakterrajzoló egyediségét? Másrészt persze a vámpírregényekkel: igazolható-e a műfaj megújítása, és mit is jelentsen az? Végül harmadik témaként felvetnék valami tényleg egyedit, még akkor is, ha eldönthetetlen, hogy Martin ezt mennyire szánta komolynak, nem pedig iróniának, de a regény egyik fő témája a faji kérdés.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy martin vámpír kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 136.: A paracasi koponyák

2015.02.07. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

para.jpgKorán érkeztem, vagy nem is tudom, talán nem én érkeztem korán, hanem a többiek késnek, ha jönnek egyáltalán. Akkora divat már a kocsmakvíz, minden jobb helyen van, hogy nem mindenhova tolong a közönség. Vagy még nem tolong, legalábbis. Kértem a szokásos vicét, vörösborból, de szigorúan üvegesből, mit tudom én, mit akarnak itt rám sózni folyóbor címén, és leültem a szokásos sarokasztalhoz bevárni a csapatomat. Közben megjött Miki, a kvízmester is, hosszú ujjú fekete pólóra fehér alapon kockás rövid ujjú ing, bő piros nadrág, barna mokaszin, körszakáll és copfba fogott haj. Még sose láttam, mégis rögtön felismertem a leírás alapján. Múlt héten Vilma volt, én meg akkor jártam itt először, de a haverom szerint Miki is jó, sőt nekünk talán még jobb is, ő se csípi a természettudományos meg sportkérdéseket. Hát legyen, bár ahogy hallom, két hete főleg a baskírok meg a jezidiek körül forgott a kvíz, azért túlzásokba se kéne esni. Lassan szállingóznak a többiek is, akad még rajtunk kívül három csapat, mehet a kvíz. A kérdések nem rosszak, egyáltalán nem rosszak, de miért nem bírja befogni a száját? Maga a kérdés is egy végtelen mondat, de utána jön még újabb és újabb magyarázat, személyes anekdota és pontosítás, példák és ellenpéldák, rögtön kiver a veríték, hogy mikor mondja ki a megoldást is. De mégsem ebből lett a baj.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVIII.: Második csapás

2015.01.31. 07:00 kolbenheyer

silkworm.jpgKezdjük a vallomással: a poszt címe (rossz) szóvicc. J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimisorozatának főhőse Cormoran Strike, és én a második kötetet fogom ismertetni. A Silkworm (Selyemhernyó; London, Sphere, 2014) ismertetőm írásakor még nem jelent meg magyarul, de már nagyon készül. Rowling neve egyelőre még mindent elad. A kérdés, hogy az ígéretes kezdet után a krimisorozat is fenn tudja-e tartani az érdeklődést. Az én válaszom bizonytalan, jóllehet a könyvet faltam, és egész biztos el fogom olvasni a harmadik részt is. Az első rész ismertetésekor azt állítottam, hogy Rowling magabiztosan, de egyben invenciózusan kezeli a klasszikus brit krimi toposzait: az össze nem illő, vagy épp egymást kiegészítő nyomozópárost, a zárt helyszínt és meghatározott gyanúsítotti kört, valamint az elhelyezett utalásokból elvileg megfejthető, de mégis izgalmasan csavaros megfejtést. Mindez igaz a Selyemhernyó-ra is. Állítottam azt is, hogy Rowling krimije egyben a főszereplőkről szóló nagyregény is. Újabb pipa. Végül úgy tűnt, nem egyszerűen utalás, de tiszteletadás Agatha Christienek. Ez is igaz maradt. Akkor?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

Kolbenheyer ír 135.: Tisztaság, rend, hatékonyság

2015.01.24. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

rend.jpg– Működő országban szeretek lakni. – ez a mondat visszhangzott Peti fejében, amikor bekanyarodott a ház elé. Matthias válaszolta mindenkinek ezt, amikor kérdezték, miért megy vissza Salzburgba, amikor már magyarul is ilyen szépen megtanult. A simára aszfaltozott utak, a virágoktól roskadozó erkélyek és a jól öltözött emberek elég meggyőzően bizonyították a kijelentés igazát. A ház előtti parkoló táblája, miszerint a jogszerűtlenül parkoló autókat a tulaj költségére elszállítják, kissé meghökkentette Petit, de aztán meggyőzte magát, hogy ha bérel egy apartmant egy hétre, akkor nem jogszerűtlen a parkolása (bár a kisördög csak tovább kérdezgette, hogy ezt vajon honnan tudja majd a parkolóőr, ha meg nem is foglalkozik vele, akkor mit ér a tábla?). A házba belépve tisztaság, de nem az otthonról oly ismerős hipószag fogadta. A falon az üzemeltető felhívása, hogy a síbakancsokat rögtön a bejáratnál vegyék le, mert rongálódik a lépcső, no meg a zaj miatt (Lärmbelastung). Oké, nem egy magyaros vendégszeretet, de hát működik, és lássuk be, fontosabb a tisztaság, rend, hatékonyság, mint a mimóza lelkek, különben is, ha betartod a szabályokat, nincs mitől félned, és megy is minden mint a karikacsapás. Nagyszerű lesz ez a hét, mondta a családjának, csalódás kizárva.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVII.: Ész, erő, és oly szent akarat

2015.01.17. 07:00 kolbenheyer

rakovszky-szilankok.jpgRakovszky Zsuzsa új, Szilánkok című regényét (Budapest, Magvető, 2014) csak erős családi buzdításra olvastam el, mivel tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, mint ahogy annak idején A kígyó árnyéka sem tetszett. És lőn. A dolog persze ennél bonyolultabb. Merthogy itt a történet érdekelt, a környezet még inkább, volt olyan figura is, akivel azonosulni lehetett (bár persze kevés), sőt a közvetített világszemlélet sem áll távol tőlem (iskolásabban szólva: nagyjából egyetértek a mondanivalóval). Sokkal jobban zavartak az írói eszközök. A cím az elbeszélésmódra is vonatkozik, a folyamatos történet helyett időbeli ugrásokkal tarkított részleteket kapunk, gyakran különböző szereplők szemszögéből, sőt különböző műfaji megoldásokkal. Ezzel önmagában semmi gond, sőt nagyon is izgalmas lehet, de nekem túl sok volt az elhallgatás. Nem annyira a cselekményből, mert abból azért olyan túl sok nincsen, inkább a motivációkból. A betoldott ál-újságcikkek kezdetben szórakoztatóak, de a múlt századelő dagályos pátosza idővel unalmassá válik. A naplórészletekkel pedig mindig az a baj, hogy terjedelmükkel eleve hiteltelenné válnak. Rakovszky a lezáráshoz még egyfajta krimi-szálat is előkészített: a váratlan fordulat szereplői, eszközei, motivációja mind megjelent időben, de fel sem tűnt, hiszen semmi sem utalt arra, hogy jeleket keressünk.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény történelem rakovszky tanácsköztársaság kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 134.: Rasszizmusról szó sem lehet

2015.01.10. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

rassz.jpgNa, mit szóltok? Remélem, nem hangzik nagyképűnek, de ezt a feladatot különösen jól sikerültnek gondolom, ez a kedvencem. Annyira megragadott az egész, amikor olvastam róla, mert sajnos nem teljesen eredeti ötlet, valljuk be. Szóval most olvastam, hogy milyen szépen visszavezethetők ezek az előítéletek a 19. századba, de ami igazán döbbenetes, hogy az is kimutatható ezzel, hogy előbb volt az előítélet, és csak utána a jelenség. Hogy ezt mi bizonyítja? Azt hittem, ez egyértelmű … Hát, itt van ugye ez a karikatúra, ahol a csendőrnek rajzolt miniszterelnök dologra szólítja fel a cigányoknak rajzolt ellenzékieket, és mellette ez az adatsor, hogy a cigányoknak szinte mind van munkája. Erre gondoltam, tehát, hogy annak ellenére, hogy dolgoznak, ugyebár mégis van ez a közvélekedés, mert hát nem lenne érthető a karikatúra vicce, ha nem azt gondolnák … Problémás? Mármint micsoda problémás? Az egész feladat? De miért? Nem, még nem olvastam a lektorikat, nem is tudom, miért. Mert azok szerint problémás? Jó, akkor megnézem, és ha kell javítom … Pedig tényleg azt hittem, hogy tetszeni fog, mert egyrészt ugye a források, hogy karikatúra, az azért érdekes, meg másrészt hogy ilyen egyértelműen cáfolható, és akkor nem fogják azt írni a vizsgázók, hogy … Értem, jó, akkor megnézem.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVI.: Történelmi bakteriológia

2015.01.03. 07:00 kolbenheyer

a-sajt-es-a-kukacok--7438275-90.jpgKülönös érzés egy nagy klasszikus recenzálása. Carlo Ginzburg A sajt és a kukacok című könyve (Budapest, Európa, 2011; az olasz eredeti: Il formaggio e i vermi, Torino, Einaudi, 1976) több évtizede a történeti kutatások egy új irányának, a mikrotörténelemnek az alapműve, számtalan újabb kutatást és kritikát inspirált nálam sokkal avatottabbak tollából. Én mégis csak most vettem a kezembe, és csodálkoztam rá. Mert csodálkozni van min. Ginzburg egy 16. századi észak-itáliai molnár inkvizíciós perének anyagát dolgozta fel, és ennek segítségével próbálta meg rekonstruálni egy nagyon különös, paraszti származása ellenére nem csak írni-olvasni tudó, de a vallás nagy kérdésein elmélkedő ember világképét. A perbefogott molnár ugyanis (legalábbis első kihallgatás-sorozata során) nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy elmondja véleményét az egyetlen tanult személynek, aki hajlandó volt őt meghallgatni, az inkvizítornak. Mit gondolt Menocchio a teremtésről, Istenről, a túlvilágról, és kideríthető-e, hogy amit gondolt, azt miből merítette? De Ginzburg ennél is továbblép, és megpróbálja az általa is kivételesnek tartott egyedi esetet általános tanulságok levonására is felhasználni. Rekonstruálható-e Menochio szavaiból a korabeli paraszti világkép, feltárhatók-e a népi kultúra és a magaskultúra egymásra hatásai? Ismertetőmben én is ezt az utat járnám be.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem vallás kolbenheyer olvas mikrotörténelem ginzburg

Kolbenheyer olvas CLXV.: Lájkolnám, ha lájkolnának

2014.12.20. 07:00 kolbenheyer

SOCIAL1688x2550.jpgRég olvastam ilyen lassan, sok kihagyással tudományos ismeretterjesztő könyvet, mint Matthew D. Lieberman Social (Társas; New York, Crown, 2013) című művét. Pedig a téma és a következtetések érdekesek, és az sem volt utolsó, hogy ha bárki kérdezte, mit olvasok, lazán odavethettem, hogy neuropszichológiát. Lieberman igyekszik a laikusok számára is mindent érthetővé tenni, ennek örömteli következménye, hogy nagyon világos a könyv szerkezete, az elején felvázolja, melyik fejezet miről fog szólni, minden fejezet végén összegzi a tanulságot és átvezet a következő témára, majd a neurológiai részek végén és az egész könyv befejezésekor még egyszer összefoglal mindent. A másik következmény viszont az, hogy mindig részletesen elmondja, az adott kísérletnél az agy melyik régióját vizsgálták, sőt ezt rajzon is bemutatja, milyen eszközt használtak, és miért. Persze, ha mindezt nem tenné, bizonyára hiteltelenebbé is válna, de engem, hiába igyekszem, teljesen hidegen hagy a dorzomediális prefrontális kortex. De mi is az érdekes téma és következtetések? Lieberman szerint az emberi agy legfőbb feladata, amire az evolúció kialakította, a társas kapcsolataink kezelése. A könyv szépen végigvezet a „társas fájdalom”, a „gondolatolvasó rendszer” és a „trójai személyiség” vizsgálatán, majd megpróbál a kutatási eredményekből hasznosítható jó tanácsokat gyúrni. Tegyük mi is ezt.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: agy biológia pszichológia kolbenheyer olvas lieberman

Kolbenheyer ír 133.: Arany Prága

2014.12.13. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

sör.jpg− Tanár úr! Visszamehetünk a szállásra? – kérdezte Milán, de mintha a plafontól és a szemközti ablaksortól akarná tudni a választ, úgy tekergette a nyakát, sőt a vállával és a hosszú karjaival is sikerült valamilyen leírhatatlan hullámzó mozdulatot tennie. – De miért? – hökkent meg Misi, miközben a fánkról a szájára ragadt porcukrot törölgette. A kisvendéglőben rendelt reggeli nagyszerű volt, csakúgy mint az ebéd és a vacsora, a gyerekek persze nyavalyogtak, de hát ez a dolguk. Kényelmesen evett mindenki, utána még vécére mennek, a jókislányok fogat is mosnak, a rosszkislányok elszívnak egy cigit, szóval idő még lenne, de miért akarnak visszamenni a szállásra? A prágai osztálykirándulás második napja volt, a vendéglőből együtt metróznának be az Óvárosi térre, egyenesen a Mucha Múzeumba. Ráadásul pont Milán, aki mintha kétoldalt felnyírt hajával, piros boxeréről ágyékig letolt farmerjával és neonzöld tornacipőjével igazolni akarta volna a mai tinikkel szembeni előítéleteket, ha a tavalyi igazgatói intője az igazolatlan órák miatt és a szülei által rendszeresen elvégzett, és gyakran pozitív drogtesztek nem bizonyították volna, hogy esetében rég nem előítéletekről van szó. – Nincs meg a telefonom. – vonta meg a vállát és túrt bele a hajába – Nem találtam reggel, és még megnézném néhány helyen. – Jó, de siessetek, egészkor indulni szeretnék. – válaszolta kelletlenül Misi.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXIV.: Becsület és hűség

2014.12.06. 07:00 kolbenheyer

anofficerandaspyrobertharris.jpgVégre itt van Robert Harris legújabb regénye: An Officer and a Spy (Egy tiszt és egy kém; London, Hutchinson, 2013)! Újra történelmi regény, de mégis más. Most nem az ókorban járunk, ahol a források dokumentálta sarokkövek köré az írói fantázia bármit építhet, és nem is valamilyen alternatív időben amire mindez fokozottan igaz. Dreyfus kapitány perére 1894-95-ben került sor, végső felmentésére pedig 1906-ban. Millió dokumentum, korabeli publikáció és tudományos összegzés maradt fenn és készül egyre-másra, az események kimenetele, a bűnösség és ártatlanság kérdése pedig mindenki előtt ismert. Hogy lehet ebből regényt írni? Lehet, mégpedig izgalmas, fordulatos regényt, amiben az előbb felsoroltak ellenére lehet izgulni a hősökért, gondolkodni a rejtélyeken és álmélkodni az intrikákon. És miközben zajlik a bűnügy és felderítése, megismerkedünk a korabeli Párizzsal és Franciaországgal. Fel sem tűnik, annyira természetes a leírás, de a forradalmak, a köztársaság és a baloldali radikalizmus hazája akkoriban még elképesztően merev osztálytársadalom, ahol a katonai előléptetés talán legfontosabb feltétele a „társadalmi csiszoltság”, ahogy az egyik szereplő kifejezi magát. Természetesen Harris most is szembesít minket világunk kortalan, általánosítható jellemzőivel, mint az antiszemitizmus, a nacionalizmus és a titkosszolgálati jogtiprás.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény történelem kolbenheyer olvas robert harris dreyfus

Kolbenheyer ír 132.: Az önérzetes pultos lány és más történetek

2014.11.29. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

pult.jpg− Holnap csütörtök van, próbálja meg a piacon a románoknál, aranyoskám! − mondta a lángosos, vörösre festett ötvenes nő, nem sokkal idősebb Andrásnál, de hangjából a megszerezhetetlen élettapasztalat áradt, ami bizonyos szempontból igaz is volt, fővárosi tanárként a tiszántúli kisváros legalább olyan, mint Gaugainnek Tahiti. A románokat nyársvétel céljából ajánlotta a lángosos, miután kiderült, hogy nála már csak huszonhárom darab van (a lángosos lakókocsi előtt voltak kitéve bográcsok, grillezők, no meg nyársak), Andrásnak pedig úgy ötven kellene. Az egész szalonnasütés el volt átkozva, a kezdetektől fogva. Eredetileg azért találták ki, mert hiányzott egy esti program a nyári iskolai táborban, és hát a tábortűz, ugye, gitárszó, éneklés, miegymás. Aztán jöttek az anyagi gondok, kevesebb volt a jelentkező, takarékoskodni kellett. A szalonnasütés sokkal olcsóbb, mint egy vacsora az étteremben! Így tűnt Budapestről: kell pár kiló szalonna, hagyma meg kenyér, aztán annyi. A helyszínen, a tűzrakó helyet körüljárva viszont rögtön kiderült, hogy nyársak és fa sem ártana. Se közel se távol olyan erdő, ahol vágni és faragni lehetne, de ha a nyársak darabja négyszáz, akkor az olcsóságnak lőttek, és András próbálta kitalálni, miből fogja kifizetni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXIII.: Hogyan (ne) legyünk vademberek?

2014.11.22. 07:00 kolbenheyer

jared_diamond_a_vilag_tegnapig.JPGA méltatások társadalomtudományi trilógiájának záró darabjaként emlegetik Jared Diamond A világ tegnapig című (Budapest, Typotex, 2013; az amerikai eredeti: The Wold Until Yesterday, New York, Penguin, 2012) könyvét: a Háborúk, járványok, technikák és az Összeomlás folytatása, összegzése és továbbgondolása. Akik nem ismernék: Diamond nem történész, hanem biológus, aki nem végzett eredeti kutatást társadalomtudományos területen, bár rendszeres új-guineai utazásain az anekdotikusnál jóval mélyebb ismereteket szerzett a tradicionális társadalmakról. Amit ír, az nem új felfedezés, hanem olyan friss szemléletű szintézis, amitől szakembernek és laikusnak egyaránt leesik az álla. A világ tegnapig a korábbi könyveinél is inkább emlékeztet a legjobb tévés ismeretterjesztő sorozatokra, ahol a bölcs narrátor a világ legizgalmasabb pontjain felbukkanva mutat rá mások figyelmét elkerülő részletekre, amikből váratlan és lenyűgöző kép áll össze. Ma az emberiség (de legalábbis a könyv olvasóinak) jó része nyugati, iskolázott, iparosodott, gazdag és demokratikus társadalomban él (western, educated, industralized, rich, democratic − WEIRD). Ez azonban, ahogy az angol mozaikszó is mutatja, történeti értelemben különös, rendhagyó kivétel. Génjeink, értelmünk, érzelmeink és szokásaink java tradicionális (vadász-gyűjtögető vagy földművelő-állattenyésztő) körülmények között fejlődött ki. Nézzünk szembe „vademberi” önmagunkkal minden misztika, romantika és elfogultság nélkül, és tanuljunk a találkozásból.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom diamond kolbenheyer olvas bioló új-guinea

Kolbenheyer ír 131.: A terv

2014.11.15. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

terv.jpgSzeptember 1. Kicsit aggódva néztem körül, de egyben reménykedve is. A sok ismeretlen arc azt jelentette, hogy kezdhetem elölről, de egyben azt is, hogy most sikerülhet. A padtársam, Matyi, használhatónak tűnt, rögtön el is mondtam neki a tervet, és megtettem helyettesemnek. Tetszett neki.

Szeptember 3. A kezdet bíztató. Miután Matyival ketten léptünk oda egy-egy fiúhoz, sorban beálltak. Sőt, a növekedés gyorsult, hólabda-effektus, mondta otthon apu. Csak a rangokban vagyok bizonytalan. Nem kellett volna Matyit rögtön hadseregtábornokká tenni, mert így mindenki azt várja, legalábbis ezredes lesz.

Szeptember 10. Akadályba ütköztünk. Van egy másik csapat. A Kovi is elkezdett szervezkedni. Úgy derült ki, hogy ma be akartam léptetni a Horányit meg a Méhest, hadnagyi rangot ajánlottam nekik, de ők csak kiröhögtek, hogy a Kovinál már századosok, és elfutottak.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXII.: Agatha Christie reloaded

2014.11.08. 07:00 kolbenheyer

kakukkszó.jpgAzt, hogy J. K. Rowling jó író, én már a Harry Potter első kötete után tudtam. Akik fanyalogtak, azok olvassák el az Átmeneti üresedés-t. De a Kakukkszó (Budapest, Gabo, 2014 ; az angol eredeti: The Cuckoo’s Calling, London, Sphere, 2013) remélhetőleg végleg meggyőz mindenkit, hiszen egyszerre műfaji stílusbravúr, sajátosan szerzői nagyregény és félreismerhetetlen hommage. Hogy a Robert Galbraith álnév használata valóban őszinte kísérlet volt-e arra, hogy a hírnév okozta elfogultságoktól és előítéletektől mentessen mérettessék meg új könyve, vagy csupán ragyogóan kivitelezett reklámfogás, igazából hidegen hagy. Ha lesz folytatás, akkor mindenesetre világossá teszi az életmű többi részétől való műfaji elhatárolódást. A nyelv most is zseniális, az angolul tudóknak pedig külön csemege az egyes szereplők szociolektusainak és dialektusainak írásbeli tükröződése. A címmel ellátott, rövidebb fejezeteket viszont továbbra sem szereti Rowling: a könyv csupán három nagy részre tagolódik, így szinte lehetetlenné teszi a visszakeresést, ami egy kriminél, ahol minden lehet kulcs, meglehetősen fontos. A latin mottók elegánsak, de talán feleslegesek, sőt egy leheletnyit sznobok.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

Kolbenheyer ír 130.: Tubicám

2014.11.01. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

tubicám.jpgMintha tűvel szurkálnák a karomat. Szinte látom magam előtt a fecskendőben elkeveredő vért, bár persze fogalmam sincs, hogy a vér elkeveredik-e egy fecskendőben, vagy kis gömbökként lebeg, nem látunk mi igazi vért, csak képeken. Mindent csak képeken. A tükörből egy idegen arc néz vissza rám, de meg sem lepődöm. Üres minden és idegen. Tegnap még együtt ültünk a körhintán, forogtunk, villogtak a vásári fények, a sötétség eltakarta az olcsóságot és a tubicám jókedve öröklétet ígért. Most meg itt vagyok, és csak arra tudok gondolni, hogy elment, hogy elvitte, hogy elment vele, hogy becsaptak. Az a szalonnaszerű képe lebeg előttem, ahogy rám vigyorog a körhintán, a képe, amiről mindenki kérdezgette, hogy miért ilyen, de amivel én nem törődtem, mert a cimborám volt. Reggel van és szürkeség, de forog még velem minden. A körhinta üresen áll, a tócsákban csikkek, a füvön eldobott műanyagpoharak és üvegek, fekete-fehér a világ. Az asszonyok a késeket élezik a konyhában, énekelnek talán, de egyre rosszabbul hallom. Fekszem valahol, de mintha mozogna alattam az ágy. Nem szédülök, már nem forog a világ, inkább zötykölődik, fel-le, nézem az eget, a rohanó felhőket: hova visztek, kik vagytok? Kapaszkodom az asztallapba (igen, egy asztallapon fekszem!), és a tubicámra gondolok, meg arra, hogy miért jobb egy idegen.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXI.: Tengernyi ostobaság

2014.10.25. 07:00 kolbenheyer

vom meer.jpgNyelvgyakorlásnak indult, a kiszámíthatatlan véletlenszerűség kegyéből: egy hamburgi könyvesbolt turkáló-ládájában akadt a kezembe James Hamilton-Paterson Vom Meer (A tengerről; Hamburg, Mare, 2010) című könyve, a szerző sok helyen megjelent cikkeinek német nyelvű gyűjteményes kiadása. A fülszöveg ugyan meglehetősen megtévesztő, de a tengerről (is) jó volt németül olvasni. A kötet válogatás a szerző folyóiratokban megjelent cikkeiből. Ebből következően az átfogó nagy témát, a tengert leszámítva csak az köti össze őket, hogy bizonyos személyes (szigonyos halászat a Fülöp-szigeteken) és globális (a tőkehalak eltűnése Új-Fundland vizeiről) motívumok a szerzőt annyira foglalkoztatják, hogy több írásába is beleszőtte őket. Vannak rövidebb, esszéisztikusabb írások helyekről (Noirmoutier), jelenségekről (élőlények tömeg-érzékelése, az ún. quorum sensing), személyes kalandokról (gömbhal-halászat), és vannak hosszabb riportok súlyosabb kérdésekről, ezekből fogok szemezgetni. Az érdeklődő laikusnak akkor is érdekes lehet a delfinek intelligenciája, a naplemente utáni zöld villanás oka vagy a búvárkodás története, ha ezért végig el kell viselnie a szerző elképesztő nagyképűségét és modoros spleenjét. Mert a könyv nem csak a tengerről és az emberek tengernyi ostobaságáról szól, de Hamilton-Paterson rettegéséről is, hogy még a végén környezetvédőnek, kultúrsznobnak vagy tudom is én, valami iránt elkötelezettnek fogják tartani.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: biológia tenger kolbenheyer olvas hamilton-paterson

Kolbenheyer ír 129.: Katapult

2014.10.18. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

katapult.jpgA centurio talpa alatt ropogtak a kavicsok. Összehúzta a szemét, de csak pár lépést kellett mennie nappal szemben, és máris befordult a szomszéd kertkapuján. Nyár volt, kánikula ígérkezett, a reggeli langymelegben még mindenki otthon pihegett, legalábbis az úton nem látott senkit. Koránra beszélték meg, nem tudni, meddig tart, amíg összeszerelik. Elment a ház mellett, a hátsó kertrészbe. Lecsatolta a kardját és a falnak támasztotta, szemével büszkén simítva végig, tegnap köszörülték ilyen simára. Nem tudta elég gyakran megköszönni a jó sorsnak, hogy egy hadmérnök veterán lett a szomszédja. Nemrég építette a házat, elvileg a fiának, de az még sokáig valamelyik távoli provinciában szolgál. A centurio hamar összeismerkedett vele, amint kiderült a közös érdeklődés. És tegnap épp kardokat köszörültek, amikor kiderült, hogy katapultot is tud készíteni. A centurio azonnal lecsapott az ötletre. A következő hadjáraton rettenetesen hasznos lehet, ha meg tudja javítani a sérült hajítógépeket, vagy akár maga is össze tud egyet eszkábálni végszükség esetén. Úgyhogy ma reggel azért jött, hogy megtanulja. Elégedetten nézett végig az előkészített szerszámokon, a farudakon, köteleken, szegeken.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLX.: Credo, quia absurdum

2014.10.11. 07:00 kolbenheyer

böjte.jpgKevés meglepőbb ajándékot kaptam, mint Böjte Csaba Ablak a végtelenre című könyvét (Budapest, Helikon, 2013). Meglepő, mert maga a könyv telitalálat, miközben az ajándékozóval sosem beszéltünk hitbéli kérdésekről, teljesen világias környezetben érintkeztünk csak és abban is bizonytalan volt, hogy Csaba testvér és én is katolikusok vagyunk-e. Az olvasóra bíznám a véletlen értelmezését ebben a kérdésben. A könyv egy beszélgetés szerkesztett változata: Karikó Éva kérdéseket tesz fel, amikre Böjte Csaba bibliai idézetekkel és személyes történetekkel telitűzdelt választ ad. A szerkesztés kicsit erőltetett, a Hiszekegy mondataira fűzték fel a gondolatokat, de azok persze nem mindig engedelmeskednek a szerkesztői akaratnak, szerencsére. Másrészt a szellősen szedett könyvben a főszöveg csak egy keskeny hasábban fut végig, az oldalak belső hasábjába a szerkesztő a témához kapcsolódó verseket, imákat helyezett el. Végül Csaba testvér válaszainak vélelmezett kulcsmondatai nagyobb betűkkel nyomva és középre zárva kiugranak a folyamatos szövegből, amúgy újságcikk-szerű belső címekké válva. Mindez engem csak zavart, de a tartalom bőven kárpótolt a formai kihívásokért. Mert Böjte Csaba válaszai jórészt kiszámíthatók, de elpusztíthatatlan optimizmusuk és személyes hitelességük össztömege – nem, nem elsöprő, hanem felemelő.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: vallás keresztény böjte kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 128.: Szolgál és véd

2014.10.04. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

szolgál.jpgGréti még kivasalta az ing ujját is, kivárva, míg befejeződik a Lacrimosa-tétel, és csak utána vette fel a telefont. Bonifác elment Szegedre valami konferenciára, Van de Graaf generátor, vagy mi, szóval egyedül volt, Mozartot hallgatott és vasalt. Ki zavarhat ilyenkor? Biztos megint atkamentes párnát vagy ingyen vércukormérést akarnak rásózni. – Halló?! – Gréti? Végre! Nagy baj van! – Bonifác? Mi történt? – Ellopták a tárcám! Pontosabban az egész táskám! – Hol? Hogy? – Ez most mindegy … szóval csak épp leugrottam … még eszembe jutott, hogy veszek egy újságot a vonat indulása előtt … – És otthagytad a táskád a vonaton? – Iiigen … de ez most már mindegy, nem? Szóval most mit csináljak, Gréti? – Teljesen mindegy. Nem te volnál, Bonifác, ha … Szóval, rendőrségen voltál már? – Rendőrségen?! – Igen, rendőrségen, Bonifác! Tudod, ha valamit ellopnak, akkor a rendőrségnek kell szólni, ne legyél már idióta! Kérdezd meg, hol a kerületi kapitányság, menj oda, jelentsd be, aztán majd megmondják, mi lesz. – Aha, értem, hát, ha gondolod, na jó, akkor majd hívlak. Szia! – Szia. – Letették. Gréti kihúzta a vasalót, leült az erkélyajtó előtti fotelba és elgondolkodva rágyújtott. Tényleg mihez kezdene nélküle? A részecskegyorsításon kívül.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír