Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (27) evolúció (9) fantasy (7) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (20) iszlám (6) izrael (38) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (205) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (20) krimi (14) külpolitika (19) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (48) nacionalizmus (9) németország (7) nemzet (31) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (9) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (14) politika (207) pszichológia (6) rasszizmus (18) regény (21) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (9) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (56) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (128) tüntetés (6) usa (42) választások (34) választás 2010 (44) vallás (13) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CCVII.: Halhatatlan Holmes

2016.09.24. 07:00 kolbenheyer

horowitz.jpgSherlock Holmes reneszánszát éli, nem vitás. Én is nemrég ismertettem Mich Cullin könyvét. Anthony Horowitz A Selyemház titka (Budapest, Animus, 2012; az angol-amerikai eredeti: The House of Silk, New York, Little, Brown, 2011) című műve azonban valami más – legalábbis a szerző ígérete szerint. Nem átdolgozás vagy újrahasznosítás, nem posztmodern intertextualitás, hanem egész egyszerűen egy új Sherlock Holmes regény. Mégpedig hivatalos folytatás: a jogutódok felkérésére vette fel a fonalat ott, ahol Sir Arthur Conan Doyle elejtette. De hogyan ír az ember folytatást egy bő száz éve megalkotott, de abba is hagyott  krimisorozathoz? Lehetséges ez egyáltalán? Horowitz váltig bizonygatja, hogy igen, talán túlzottan is váltig: a regény utószavaként írt egy esszét a regényíráshoz, mik is lennének azok az alapszabályok, amiket egy jó Sherlock-folytatáshoz az írónak be kell tartania. Ennyi? Vedd a receptet és kövesd? Szerencsére az esszét én is csak utószóként olvastam, így a kétségeim csak utólag merültek fel, addig egész egyszerűen élveztem a cselekményt, a jól ismert karaktereket és a Doyle modorában tartott nyelvet.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi regény horowitz sherlock kolbenheyer olvas

Kolbenheyer olvas CCVI.: Mi és a migránsok

2016.09.17. 07:00 kolbenheyer

luft.jpgHa eddig nem ismertük volna, akkor Stefan Luft Die Flüchtlingskrise (A menekültválság; München, Beck, 2016) című könyve lenne az a mű, amire megalkothatnánk a németes alapossággal kifejezést. A karcsú kötet minden aktuális adatot felvonultat a menekültekkel, kategorizálásukkal és a rájuk vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban, miközben végig megőrzi olvasmányosságát. Mégsem önmagában ez nyűgöz le, hiszen az olvasmányosság nem képes egyben megjegyezhetőséget is jelenteni, hanem az, hogy a tényszerűség és az elfogulatlanság nem sótlan vagy amorális pártatlanság képét ölti, hanem a megértésből fakadó józan kritikáét. Azt sem a szerző, sem én nem fogom hosszan bizonygatni, hogy amit megélünk, az nem a világvége, Európa öngyilkossága, még csak nem is liberális ármány. De azzal bátran nézzünk szembe, hogy a migráció nagyságrendje problémák sorát veti fel, mégpedig az európai államok tehetetlenségének, a meglévő jogi és anyagi keretek elégtelenségének és bizony a menekültek bizonytalan integrációjának kérdéseit. A közös gyökér épp hogy nem a folyamat tervezettsége, hanem a szereplők improvizálása és részben ki sem mondott érdekeinek össze nem hangolása, a nemzetállami politikák pillanatnyi szavazatmaximálást célzó kiszámíthatatlansága. Tetteinknek és tetteink hiányának következményei, még pedig nem szándékolt következményei is vannak.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika eu menekült kolbenheyer olvas luft

Kolbenheyer olvas CCV.: Második eljövetel

2016.09.10. 07:00 kolbenheyer

der-jesus-deal.jpgAlig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy majdnem húsz év múlva Andreas Eschbach folytatta legjobb könyvét A Jézus-videó-t. Nem tudom, hogy most is tíz évet kell-e várni a magyar fordításra, pedig ha a Blackout-ot azon frissiben kiadták magyarul, akkor a Der Jesus Deal sokkal inkább megérdemelné (A Jézus-üzlet; Köln, Lübbe, 2014). Időutazásos történetet hálás folytatni: egyszerre lehet megírni az előzményt és a folytatást úgy, hogy a kettő összeérjen. De éppen ezért már eleve önmagába záródó időutazásos történetet nehéz folytatni, hiszen nagyon meg kell indokolni a miértet és a hogyant. Az eredmény egészen különös: a cselekmény tökéletesen össze van csiszolva az előzménykötetével, sőt egész egyszerűen annak egyik záró epizódjával kezdődik – csak persze más szemszögből. Ugyanakkor a műfaj mintha egészen más lenne. Nem az előzőhez hasonló üldözős sztorit kapunk, hanem lassan beindulni akaró családi drámát sok-sok elmélkedéssel a hitről és a bizonyosságról, aztán világpolitikai játszmát, miközben a könyv mintha újrakezdődne: főszereplőt és ezzel szemszöget váltunk és persze idősíkot is. A tökéletes összecsiszolás az előzménnyel még amiatt is meghökkentő, hogy miközben az az akkori jelenben játszódott, a cselekmény szerint nem telik el a folytatásig húsz év. De akkor a közelmúltban járunk? Vannak erre utaló jelek, de sosem derül ki: furcsa is lenne fiktív világpolitikát vetíteni a 2000-es évekbe.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény jézus időutazás sci fi kolbenheyer olvas eschbach

Kolbenheyer olvas CCIV.: Pontosan tudni, mit nem tudunk

2016.09.03. 07:00 kolbenheyer

rosen.jpgA megunhatatlan Beck Wissen sorozatból most Klaus Rosen Die Völkerwanderung (A népvándorlás; München, Beck, 2009) című könyvét ismertetném, amely nagyon érdekesen indul, meglepően, de tartalmasan folytatódik, és csalódást keltően, de valójában érthető okokból hiányosan fejeződik be. Mert a népvándorlás történetét legalább háromféleképpen el lehetne mondani, és Rosen másfélszer el is mondja, miközben nem rejti véka alá, hogy a harmadikat teljesen kihagyta. Hogy ne beszéljek rébuszokban: a népvándorlás története egyrészt egy konkrét eseménytörténet, amit elsősorban római írásos forrásokból ismerünk; másrészt egy az előbbi magyarázatát megkísérlő leírás a kor gazdasági-társadalmi jelenségeiről és folyamatairól; harmadrészt egymással versengő nemzetállami kultúrtörténeti konstrukciók, aszerint, hogy ki a rómaiaktól, ki pedig a germánoktól származtatja magát. Rosen a harmadikkal indít, de mielőtt végleg belemerülne, átcsap az elsőbe, amit a könyv méreteihez képest nagyon alaposan végigvisz, és végig ott lebegteti az orrunk előtt a kérdést, hogy mi is van a másodikkal.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem népvándorlás kolbenheyer olvas rosen

Kolbenheyer olvas CCIII.: Ami a konnektoron kifér

2016.06.18. 07:00 kolbenheyer

blackout.jpgAz utóbbi idők legnagyobb német könyvsikere: hát nyilván muszáj volt elolvasni. Sőt, azóta magyarra is lefordították Marc Elsberg Blackout című könyvét (Budapest, Animus, 2016; a német eredeti München, Blanvalet, 2012). És tényleg jó, bár azóta olvastam jobbat is, de arról majd más alkalommal. A fülszövegnél többet nem szeretnék a cselekményből elárulni: egy téli napon váratlanul összeomlik az európai áramellátás, és a helyreállítása már csak azért sem olyan egyszerű, mert hamar kiderül, hogy egyfajta terrortámadásról van szó. Katasztrófaregénybe oltott krimi. Úgy tűnik, hogy a nagy népek közül a németek szenvednek egyedül az általam most stílszerűen P. Howard-szindrómának elkeresztelt betegségben. A szerző (enyhén fazonírozott) neve kellemesen nemzetközi, a cím az eredetiben és minden fordításban közérthetően angol, a főszereplő olasz, a helyszínek pedig telepöttyözi Európát. Miközben a helyi ízeknek is nagy divatja van, ha valami igen fontosról, az egész világot érintőtől akarunk írni, akkor az nem lehet magyar, pardon, német. De ez legyen a legkisebb baj, a következőkben inkább az egyszerre tartalmi és nyelvi visszafogottságról, a divatosan érdekes, de megjósolhatóan kezelhetetlen szerkezetről és az izzadtságszagúságában is természetes európaiságról szeretnék írni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: katasztrófa krimi regény kolbenheyer olvas eslberg

Kolbenheyer olvas CCII.: Globalizáció, ó, ó, ó

2016.06.11. 07:00 kolbenheyer

rosenberg.jpgAmikor Akire Iriye és Jürgen Osterhammel főszerkesztők hatkötetes világtörténetének harmadik kötetét ismertettem, azt írtam, hogy „a vállalkozással, célkitűzéseivel, lenyűgöző eredményével és elkerülhetetlennek tűnő nehézségeivel szeretnék foglalkozni”. Az ötödik kötet végigolvasásának heroikus küzdelmei után annyit tehetek hozzá, hogy a hangsúly mindenképpen a kudarcon van. Az Emily Rosenberg szerkesztette kötet, Weltmärkte und Weltkriege – A World Connecting 1870-1945 (Világpiacok és világháborúk – Az összekapcsolódó világ; Cambridge, MA – München, Harvard University Press – Beck, 2012) a szerkesztési elv ötletessége és a történelemszemlélet modernsége ellenére kudarcot vall. Sajátos módon ez a kötet jelent meg legelőször, – hiszen az egyes köteteket önállóan is élvezhető műveknek is szánták – talán ezért viseli magán az első próbálkozás gyengeségeit. Itt a német cím sikerült erőltetettebbre: a könyvben alig esik szó világháborúkról, világpiacokról annál inkább. Az angol viszont pontos: a szerzőket nem annyira a világtörténelem, hanem a világ globalizációjának története érdekelte. A kötet öt fejezete ennek öt aspektusát járja körül: a modern állam megszületése, a gyarmatbirodalmak kiteljesedése, a nemzetközi migráció, a nemzetközi áruszállítás, végül a globalizáció egyéb fórumai kerülnek tárgyalásra.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem rosenberg kolbenheyer olvas osterhammel iriye

Kolbenheyer olvas CCI.: Reacher said nothing

2016.06.04. 07:00 kolbenheyer

child.jpgÉvekkel ezelőtt már a kezembe került Lee Child egyik Jack Reacher regénye. Élveztem, de mély nyomot nem hagyott. A mély jelző talán most is túlzás, de most az első hat regény egybecsomagolt változatát szereztem meg (New York, Penguin, 2001) – és nem tudtam letenni. Könnyen lehet, hogy a sorozat eleje egyszerűen jobb, mint a későbbi folytatások (erről néhány teljesen légből kapott gondolatomat majd később), vagy csak jó pillanatban kapott el, mindenesetre határozottan elgondolkodtam a sorozatgyártó iparosmester nagyszerűségéről. És egyszerűségéről. Mert Jack Reacher, a főhős figurája, illetve a regény szövegének nyelvi megformálása annyira, hm, hogy is mondjam, letisztult? Vagy áramvonalas? És éppen ez teszi a történeteket tökéletesen csereszabatossá. Mert az első hat regényben legalábbis a cselekmény tényleg mindig más: a legkülönbözőbb környezetben játszódik és a legkülönbözőbb motivációval és módszerekkel gyilkoló tettest kell elkapni. Jó, Bond-lány mindig van, bár finom különbségeket itt is kapunk, nem csak a hajszínben, hanem abban is, hogy az érzelmi szál épp csak vibrálni kezd, vagy a cselekmény egyik központi elemévé válik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi child kolbenheyer olvas jack reacher

Kolbenheyer olvas CC.: Memento mori

2016.05.28. 07:00 kolbenheyer

cullin.jpgAhogy két hete is írtam, a krimi tökéletes posztmodern műfaj. Mert nem csak az a kérdés, hogy milyen gyakran rakjuk ki a kirakóst, és még nem is csak az, hogy mennyire lesz meglepő a kirajzolódó kép, hanem, hogy vajon csak egyféleképpen lehet-e kirakni, sőt, tovább megyek, ki lehet-e rakni egyáltalán. Mitch Cullin nyilvánvalóan megragadta a Sherlock-reneszánsz kínálta lehetőséget, de kicsivel szemérmesebb volt, mint magyar kiadója, amelyik rögtön a címbe emelte a reklámot: Mr. Holmes (Budapest, Agave, 2016; az amerikai eredeti: A Slight Trick of the Mind, New York, Doubleday, 2005). Én is bedőltem, neki, de nagyon nem bántam meg. Reméltem, hogy az adaptációban lesz valami truváj, de nem erre számítottam. Kénytelen vagyok mindenkit figyelmeztetni, hogy bár Sherlock három rejtélynek is a nyomába ered, ez a könyv nem krimi. Nem úgy krimi. Határozottan szépirodalom. És rettenetesen szomorú. De annyira szép, annyira érzékenyen megírt könyv, hogy letehetetlen. Mert az öregedésről, az elmúlásról, az elszalasztott lehetőségekről, a megbánásról nem lehet mást írni, mint tragédiát. De mint tudjuk az igazi tragédia nem letaglóz a bemutatott szenvedéssel, hanem felemel.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi regény sherlock kolbenheyer olvas cullin

Kolbenheyer olvas CXCIX.: Hány bőre van a rókának?

2016.05.21. 07:00 kolbenheyer

levitt_dubner_4.jpgSteven Levitt és Stephen Dubner szerint legalább négy. When to Rob a Bank? című könyvük (Mikor raboljunk bankot?; New York, Harper Collins, 2015) a Lökonómia tartós sikerét lovagolja meg újra. A valóban nagyszerű első kötetet egy hasonlóan kitűnő második követte, majd egy az előző kettő sikerén élősködő, de továbbra is szórakoztató harmadik. És íme itt a negyedik, amihez új ötletek sem kellettek, elég volt a szerzők blogjának (freakonomics.com) jobban sikerült posztjait egybegereblyézni, úgy tenni, mintha tematikus fejezetekbe rendeznék őket, írni egy önkritikusan szellemes előszót és kész. A könyv önmagában olvashatatlan: ha valaki nem ismeri a szerzők gondolkodásmódját és korábbi műveit, akkor a rövid írások nehezen értelmezhetők (főleg azok, amik meg sem kísérlik gazdasági köntösbe öltöztetni a focidrukker vagy pókermániás karcolatait). Ha azonban nem várunk tőle mást, csak amit ígér, hogy két okos fickó nem utolsó sorban a saját anyagi érdekeltsége miatt lehúz egy negyedik bőrt a rókáról, akkor továbbra is jól szórakozhatunk. Sőt, érdekes további olvasmányötleteket is kaphatunk, mint például a kalózdemokrácia működéséről és annak korlátairól: ugyanis a nagyobb szabadság teszi vonzóvá és sikeressé, de a siker eredményezi a parazita gazdasági tevékenység szükségszerű összeomlását is.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan levitt kolbenheyer olvas dubner

Kolbenheyer olvas CXCVIII.: Jövőre Jeruzsálemben

2016.05.14. 07:00 kolbenheyer

chabon.jpgEgy bestseller-listán láttam meg Michael Chabon könyvét, és nem tudtam ellenállni a képtelen címnek: The Yiddish Policemen’s Union (A Zsidó Rendőrszakszervezet; New York, Harper Collins, 2007). A fülszöveg aztán végleg olvasásra csábított. Gyerekkoromban szívesen olvastam krimiket csak az izgalom kedvéért, Agatha Christie-t vagy Conan Doyle-t, amíg bele nem untam. Aztán Umberto Eco nyilatkozatai A rózsa neve, és még inkább A Foucault-inga után ébresztettek rá, hogy a krimi tökéletes posztmodern műfaj. Alapvető kérdésfeltevései, hogy ki is tette, vagy hogy van-e terv, bármely egzisztencialista vagy transzcendens tartalom elrejtésére és egyben közvetítésére alkalmassá teszik. Így gondolhatta Chabon is, amikor krimibe csomagolta alternatív világban játszódó politikai thrillerét vagy a csoda és a hit mibenlétét boncolgató filozofikus regényét. Ezen a három szinten szeretnék mesélni a könyvről: a gyilkos személyét és a gyilkosság motivációját kutató kriminek, az alternatív valóság nagyon is ismerős politikai sakkjátszmájának és a zsidó Messiás-várás egyszerre reményteli és teljesen reményvesztett hitvilágának szintjén. És persze mindegyik szint mögött ott van a tökéletesen felépített, hihetetlenül szellemes, mert egyszerre döbbenetesen meglepő és testközelien hiteles világ: az alaszkai ideiglenes zsidó letelepedési övezet nyomasztóan klausztrofóbiás és közben világmegváltó lázálmokat dédelgető világa.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi történelem zsidó alternatív történelem kolbenheyer olvas chabon

Kolbenheyer olvas CXCVII.: Matchmaker, make me a match

2016.05.07. 07:00 kolbenheyer

roth.jpgA tavalyi év egyik gazdasági sikerkönyve Alvin E. Roth Who Gets What – and Why (Ki kap mit – és miért; Boston, Houghton Mifflin Harcourt, 2015) című műve volt, amiben a Nobel-díjas közgazdász a piaci tervezés alapelveiről ír, leginkább nem hagyományos értelemben vett, tehát nem egymással helyettesíthető, tömeges árucikkeket kínáló piacok példáin szemléltetve. Mert a szabad piac alapelve, miszerint az kapja az árut, aki többet fizet érte, hiszen az eladó csupán a profitban érdekelt, a vevő pedig fel tudja mérni, mennyit ér neki valami, nem ilyen egyszerűen működik akkor, ha a két félnek sok szempont alapján kell választania egymást. A házasságkötés „piaca” talán a legszemléletesebb példa: nem elég, ha az egyik fél a kínálatot felmérve igyekszik a legtöbbet ajánlani, hanem a két félnek kölcsönösen éppen egymást kell választania. A piacnak egyáltalán nem feltétele, hogy az ”árut” pénzért adják-vegyék. Az ilyen helyzetek mégis piacok, hiszen a felek meg akarnak kapni valamit, azért hajlandók áldozatokat hozni, és az „üzletkötések” valószínűségét nagymértékben növeli, ha összeköthető minél több részvevő (a piac „sűrű”), ha az üzletkötés időtartama nem nyúlik a végtelenbe (a piac gyors), és ha a résztvevők megbíznak abban, hogy a piacon azt kapják, amit szeretnének (a piac biztonságos). Éppen ezért elkerülendők azonban a túlterheltség és a túlzott gyorsaság veszélyei, valamint az, hogy a felek taktikai okokból ne merjék feltárni valós preferenciáikat.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: piac közgazdaságtan kolbenheyer olvas a. e. roth

Kolbenheyer olvas CXCVI.: Mágia öt órakor

2016.04.30. 07:00 kolbenheyer

jonathan_strange_and_mr_norrell_cover.jpgAmikor először megjelent magyarul, a címe megfogott (ez volt a célja, jó üzleti fogás, gratulálok), de a vastagsága és belelapozva a nyelvezete elriasztott. Aztán ahogy egyre híresebb lett, végül megvettem a fiamnak, aki le volt tőle nyűgözve, így én is belekezdtem. Susanna Clarke A hollókirály (Budapest, Agave, 2006; az angol eredeti: Jonathan Strange and Mr Norrell, London, Bloomsbury, 2004) című könyvét nevezik a felnőtt Harry Potter-nek is, ami nem csak a mágikus világ, de az ízig-vérig brit háttér miatt is érthető. Ugyanakkor, bár állítom, hogy a Harry Potter sokkal, de sokkal több könnyű kalandregénynél, mégis nagyobb levegővételt javasolnék A hollókirály elkezdésekor. A magyar címet már dicsértem üzletileg, de valójában sokkal merészebb az angol eredeti: ezt a könyvet csak az fogja végigolvasni, aki hajlandó kezébe venni 800 oldalt, ami két ismeretlen emberről szól. Igen, mágusokról van szó, de A hollókirály fittyet hány a jelenkori fantasy műfaji toposzainak: ez a mágia nem az a mágia, se kardok, se sárkányok. Britsége pedig nem egyszerű világépítés, hanem a paródia és a hommage hihetetlenül finom elegye, nyelvileg meg – állítólag – pastiche, azaz a 19. század nagy angol regényíróinak modorában készült. Végül érdemes ezen is kicsit elmerengeni: A hollókirály klasszikus nagyregény, nem eleve sorozat (azóta sem készült folytatás, bár Susanna Clarke tervezett egy ugyanabban a világban, de később és más karakterekre fókuszáló regényt), hanem leírásokban gazdag, lassan hömpölygő, hosszabb időszakot felölelő, sok szereplőt felvonultató, a főszereplők jellemfejlődését követő és a drámai cselekményt gondosan felépítő és lezáró könyv.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy alternatív történelem kolbenheyer olvas susanna clarke

Kolbenheyer olvas CXCV.: Volt egyszer az ember

2016.04.23. 07:00 kolbenheyer

harari.jpgYuval Harari jeruzsálemi történészt Jared Diamond művei inspirálták Sapiens című könyvének (Budapest, Animus, 2015; a 2011-es héber eredetiből a szerző angol fordításában: New York, Harper, 2014) megírására. A célkitűzés azonban még ambiciózusabb: az emberiség (pontosabban a Homo sapiens, de erről még később) teljes történelmének felvázolása, és egyben a jövő lehetőségeinek feltárása a történelem értelmére való rákérdezéssel együtt. Igazat kell adni a kritikusoknak, hogy ez eleve lehetetlen vállalkozás, ami elkerülhetetlen hibákhoz vezet, de igaza van a lelkesedőknek is, hogy ilyen célkitűzés megér minden kockázatot. A leegyszerűsítő általánosságokat ezért nem fogom felsorolni, és nem azért, mert az amúgy tényleg lehengerlően szellemes próza az olvasót könnyen átlendíti ezeken, hanem mert mégsem ezeken áll vagy bukik a könyv. Hanem a kérdésfeltevéseken, amik akkor is megérnék az elolvasását, ha teljesen hamis válaszokat kínálna rájuk, de nem ezt teszi. A kérdés pedig az, hogy hogyan hódította meg az ember a Földet, hogy tartós lesz-e az uralma, és egyáltalán mi ennek az uralomnak az értelme, célja.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem biológia társadalom homo sapiens kolbenheyer olvas harari

Kolbenheyer olvas CXCIV.: Harmadik felvonás

2016.04.16. 07:00 kolbenheyer

career_of_evil_oct_2015.jpgBár általában is élvezettel olvasom, amit később ismertetek, régen volt, hogy éjjel egyig fennmaradva úgy faltam egy könyvet, mint J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt harmadik krimijét a Career of Evil-t (A gonosz pályafutása; London, Sphere, 2015). Úgy tűnik, minden évben kapunk egy folytatást, de így is nehéz kivárni a következőt. A második rész ismertetésében kételyeimnek adtam hangot, hogy fenntartható-e a kezdet magas színvonala krimiként, nagyregényként és stílusgyakorlatként is. A válasz most határozottan pozitív lesz. Mivel a klasszikus krimisorozatok inkább csak az azonos főszereplő(k) köré épített végtelenített és végteleníthető szériák, abban még most sem vagyok biztos, hogy Cormoran Strike és Robin Ellacott kalandjai a Harry Potter heptalógiához hasonlóan megtervezettek és szerkesztettek-e. Annak ellenére reménykedem benne, hogy igen, hogy ez egyben a végességet is jelenti. Mert az új kaland természetesen önmagában zárt egész krimiként, van új gyilkosság és a végén elkapják a gyilkost, de a regényszálak szépen szövődnek tovább, sőt sokkal többet kapunk, mint a második részben. Újra elmondom, hogy a Harry Potter második része kísért, ott is mintha elakadt volna az összekötő ív építése, de aztán persze kiderült, hogy mégsem.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

Kolbenheyer olvas CXCIII.: „Litvánia! Szép hazám!”

2016.04.09. 07:00 kolbenheyer

snyder2.jpgTimothy Snyder a Bloodlands óta világsztár, de előtte is írt jó könyveket. Szinte nem is hittem a szememnek, amikor megtaláltam The Reconstruction of Nations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569-1999 (Nemzetek újjáépítése: Lengyelország, Ukrajna, Litvánia és Fehéroroszország; New Haven-London, Yale University Press, 2003) című művét: kedvenc témámról, a nemzetek „feltalálásáról” és „megvalósításáról” mégpedig Közép-Európában. A világ igazságtalan, és szláv nyelveken többen olvasnak, mint magyarul, ezért a lengyel történelemmel kell beérnünk, de nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat Magyarországgal. Snyder a bevezetőben világossá teszi, hogy a romantikus nemzeti mítoszokat annak tekinti, amik, és ahol nincs más út, ott iróniával fog hozzájuk közeledni. Ennek visszatérő illusztrációja a poszt címében is szereplő halhatatlan sor: Mickiewicz Pan Tadeusz-a lengyel nemzeti eposz, ami a hazaszeretet énekli meg! A három nagy fejezet közül az első a történelmi Litvánia (a mai Litvánia és Fehéroroszország) területén, és különösen Wilno/Vilnius/Vilnia/Vilne városában formálódó és versengő nacionalizmusokat mutatja be. A második a lengyel-ukrán határvidék, azon belül pedig Lwow/Lviv/Lemberg/Lemberik ezzel párhuzamos története. Végül a harmadik a 20. század végi Lengyelország páratlanul sikeres nemzeti és külpolitikájával zárja le a nemzetépítések történetét.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem lengyel litván ukrán nacionalizmus snyder kolbenheyer olvas fehérorosz

Kolbenheyer olvas CXCII.: Ásó, kapa, nagyharang

2016.04.02. 07:00 kolbenheyer

flynn.jpgGillian Flynn regénye, a Holtodiglan (Pécs, Alexandra, 2013; az angol eredeti: Gone Girl, New York, Crown, 2012) már egy ideje várt a sorára, hogy elolvassam, de nem akarózott, mert tartottam a túl sötét thrillertől. A filmet meg pláne nem néztem meg, bármennyire is dicsérték, már csak a sorrend miatt sem: mindig először a könyvet. (Hülyeség: mindig először az eredeti médiumot, ha könyvből lett film, a könyvet, ha filmből lett könyv a filmet, oké, utóbbi esetben a könyv szinte mindig hülyeség, de most már zárójel bezárva.) De a félelem alaptalannak bizonyult, a Holtodiglan izgalmas volt, sőt szórakoztató, de nem félelmetes. Nem azt akarom mondani, hogy ne lennének benne torokszorító fordulatok, vagy hogy a karakterek lennének túl könnyűek. Nem, a könyv működik thrillerként, pontosabban krimiként (nem tudom, miért kell manapság minden olyan krimit thrillernek nevezni, amiben a szereplők pszichológiai mélységet is kapnak). Persze pont a pszichológiai hitelesség (?) miatt működik a könyv az emberi kapcsolatokról szóló drámaként, sőt még mintha filozofálni is igyekezne. De a végén mégsem a rettenet vagy a nagy felismerés vár, hanem az elégedett mosoly, hogy majdnem sikerült átverned, de nem hagytam magam, ez az egész vicc, nagyon jól sikerült, nagyon szórakoztató és egyben nagyon intellektuális vicc.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi flynn kolbenheyer olvas

Kolbenheyer olvas CXCI.: Bildung, Bildung über alles

2016.03.26. 07:00 kolbenheyer

germangenius.jpgA német kultúra szerelmesei számára megkerülhetetlen Peter Watson brit újságíró The German Genius (A német géniusz; London, Harper, 2010) című könyve. Megkerülhetetlen nem utolsósorban méretei miatt: közel ezer oldalon vezet végig az utóbbi két és fél évszázad német kultúrtörténetén, azt a szó lehető legszélesebb értelmében véve. Van itt minden a teológiától a műtrágyagyártásig, az egyetemektől a hadtudományig, a zenétől az irodalomig. És mivel Németország sokkal homályosabb fogalom, mint mondjuk Anglia vagy Franciaország, Watson németnek tekint mindenkit, aki németül beszélt, németül tanult vagy német területeken (is) alkotott, legyenek azok más narratívákban dánok, magyarok vagy csehek. Mindezt olyan könnyed természetességgel teszi, hogy az olvasó kénytelen elfogadni érvelésének sodrását (ha nem is mindig sebészi pontosságát). A könyv tehát kronologikus szerkesztésű enciklopédia, ahol az olvasó csodálkozik a legjobban, hogy élvezettel emészti az egymás után sorakozó életrajzokat, elméleteket és gyakorlati alkotásokat. Az összekötő kapocs azonban nem csak valamilyen misztikus németség (bár erről is ejthetünk még néhány szót), hanem az a két alaptétel, hogy a német kultúra sokkal többet adott a világnak, mint amit általában elismerünk, és hogy épp ebből kifolyólag is sokkal több, mint a nácik és Hitler.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra történelem németország kolbenheyer olvas

Kolbenheyer olvas CXC.: Egy fél Westeros

2016.03.19. 07:00 kolbenheyer

half_a_king.jpgPszeudo-történelmi fantasyt írtak G. R. R. Martin előtt is, sőt a műfaj megújításával is sokan kísérleteztek már, de a Trónok harca óta mégis ő a megkerülhetetlen vonatkozási pont. Joe Abercrombie regénye a Half a King – Az uralkodó (Budapest, Athenaeum, 2015; az angol eredeti: London, Harper Voyager, 2014) pedig nem is nagyon kerülgeti ezt a vonatkoztatási pontot. A könyvnek csak egy főszereplője van, emiatt a történet feszesebb és rövidebb. A drámai ív kisebb, ezzel összefüggésben a világ is kevésbé kidolgozott. Ezek azonban nem minőségi jegyek, inkább azzal függenek össze, hogy a célközönség is valószínűleg fiatalabb. Mindez azonban nem jelenti azt sajnos, hogy újabb irodalmi mérföldkő született, inkább tisztes iparosmunkáról beszélhetünk, még ha a legjobb fajtából valóról is. Mert a karakterábrázolás árnyaltnak van szánva, azaz a szereplők nem fekete-fehérek, de ez mégsem martini magasság (akarom mondani: mélység). Mert a történet nagyon izgalmas, fordulatos, sőt a fordulatokat várjuk ugyan, de nem sejtjük előre, de a kaland mégis eltakar valami fontosat. Mert a világábrázolás – nos, itt leszek a legkevésbé kritikus, sőt: mert a világábrázolásban sokkal több van, mint amit kapunk. Mielőtt megnézzük közelebbről ezt a három témát, vesztegessünk még néhány szót a cím fordítására, illetve annak elmaradására. Nehéz elképzelni azt a kiadót, aki elhiszi, hogy ez a cím lefordíthatatlan (Félig király vagy esetleg Egy fél király?), vagy olyan bevett márkanév, ami már szervesült. Nem, igazából csak egy fantáziátlan és gyáva kiadót tudunk elképzelni, aki nem mer dönteni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy martin kolbenheyer olvas abercrombie

Kolbenheyer olvas CLXXXIX.: Uff

2016.03.12. 07:00 kolbenheyer

dunbarortiz.jpgHagytam magam elcsábítani a címtől, aztán pedig a fokozódó düh és elképedés hajtott tovább. Roxanne Dunbar-Ortiz An Indigenous People’s History of the United States (Az Egyesült Államok őshonos népeinek története, Boston, Beacon Press, 2014) könyve alig mond bármiféle tényszerű újdonságot a témáról, sőt az eddig tudhatóról sem ad szerkesztett összegzést, fogalomhasználata és világlátása pedig vállalhatatlanul tudománytalan, leegyszerűsítő, sőt – megkockáztatom (és tényleg meg fogom kockáztatni) – tulajdonképpen rasszista. Történelmi népszerűsítésnek álcázott politikai pamflet. Már az elején gyanús volt, hogy az amerikai könyvekben kötelező dicséretoldalakon nem történészek, hanem indián politikusok szavai sorakoznak: egy kis hátbaveregetés körbe-körbe. Maga a szerző sem hallgatja el őslakos származását, amiben csak az a zavarba ejtő, hogy sem az nem derül ki, hogy pontosan milyen származású, sem az, hogy ez a származás milyen hatást gyakorolt az éltére, nem más ez tehát, mint egyszerű marketing: én is indián vagyok, szóval jobban tudom, pont. Hát nem tudja jobban, sőt nagyon rosszul tudja, pontosabban az a gyanúm, hogy akár jól is tudhatná, de nem azt mondja, kihasználva, hogy az elnyomott kisebbség haragos hangját jól nevelt fehér emberként igazságosnak, mi több igaznak kell hallanom. Hát juszt sem.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: indián történelem usa kolbenheyer olvas dunbar-ortiz

Kolbenheyer olvas CLXXXVIII.: Összenő, ami összetartozik

2016.03.05. 07:00 kolbenheyer

9783406641039_large.jpgHatkötetes világtörténetet olvasni lehetetlen vállalkozás, a hat kötet közül éppen a harmadikat pedig különösen érthetetlen. Akire Iriye és Jürgen Osterhammel főszerkesztők egyszerre angolul és németül megjelenő gigantikus vállalkozását véletlenül ismertem meg, amikor rábukkantam a Wolfgang Reinhard szerkesztette harmadik kötetre: Weltreiche und Weltmeere – Empires and Encounters 1350-1750 (Világbirodalmak és világtengerek – Birodalmak és találkozások; Cambridge, MA – München, Harvard University Press – Beck, 2015). A véletlen mellett mentségemre szóljon, hogy Osterhammelnek a 19. századot bemutató könyve után amúgy is inkább érdekelt a közvetlen előzmény, másrészt pedig a sok-sok szerző, és kötetenként különböző szerkesztők művei önállóan is olvashatók, sőt kifejezetten önálló olvasásra is szánták őket. A német cím jobban kifejezi a könyv szerkesztési elvét: öt régió köré szervezték a világtörténelem bemutatását, az eurázsiai kontinens, az iszlám világ, Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia és Óceánia, illetve az atlanti világ köré. Mindezt a szerkesztő fogalmakat és kereteket tisztázni akaró bevezetője előzi meg. A világ történetének még ez a négy évszázada is alig fért bele az 1200 oldalba (na jó, majdnem a harmada lábjegyzet), így itt meg sem kísérlem összefoglalni, inkább magával a vállalkozással, célkitűzéseivel, lenyűgöző eredményével és elkerülhetetlennek tűnő nehézségeivel szeretnék foglalkozni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem világtörténelem kolbenheyer olvas reinhard osterhammel iriye

Kolbenheyer ír 162.: Mongol 18. Hé, testvér!

2016.02.27. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17.

18.jpgHezekiah Allen a Minerva korlátjának támaszkodott és nagyot köpött a nyikolajevszki kikötő zavaros vizébe. Bár ha jobban belegondolt, és gondolkodni éppenséggel bőven volt ideje, ebből csak a zavaros víz stimmelt, hiszen a homokpadok miatt a Minerva messze horgonyzott a rakparttól. De éppen ezért nem vitorláztak tovább Vlagyivosztokig, ahol igazi, mélytengeri kikötő volt. Nem akart a kikötésért fizetni és nem akarta, hogy a többi kapitány a fogásról faggassa, mivelhogy egyáltalán nem volt fogás, éppen emiatt nem akart fizetni. Pedig a Minerva egyszer már feltámadt. 1871-ben harminckét társával az Északi Jeges-tenger vízébe fagyott. Allen kapitány és tengerészei, no meg a többi hajó legénysége csak annak köszönhette az életét, hogy az új-angliai bálnavadász-flotta hét szerencsésebb hajója a tengerbe öntötte a keserves munka árán megszerzett bálnaolajat és -csontot, sőt a tengerbe dobták a felszerelést is, hogy társaikat megmenthessék. Harminckét bálnavadászhajót tört össze a jég, vagy használtak fel tüzelőnek az eszkimók, de a Minervát a következő évben teljes épségen találták meg. Hezekiah Allen új legénységet toborzott, amit aztán Alaszkában helybéliekkel egészített ki. Miután a bálnák már a Bering-szoros környékén is megritkultak, rozmárra kezdtek vadászni. De 1881-82 telén rozmárt is alig fogtak, a tavasz közeledtével viszont javítani kellett a korhadt palánkdeszkákat. Ezért kötöttek ki Nyikolajevszkben, és ezért köpködött Allen kapitány komoran a hideg, fekete vízbe.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

Kolbenheyer ír 161.: Mongol 17. Csalfa remény

2016.02.20. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16.

17.jpgTíz nap gőzhajón nagyon unalmas. Sztyeppei pásztoroknak, akiknek a többsége jó, ha hírből hallott róla, és aki látott már ilyet, az is csak a part biztonságából, pedig félelmetes is. És ahogy telnek a napok az egyre szélesebbé váló fekete vízen, az egyre idegenebb tájon, az egyre szűkebbnek tűnő és egyre mocskosabb fedélzeten, úgy egyre félelmetesebb. A Jelizavetát, az Olgát és a Katyerinát nem személyszállításra tervezték, és a hetven-nyolcvan utas nagyon szűkösen fért el rajtuk, csomagjaikat pedig a raktérbe zsúfolták, ahol nemigen fértek hozzá. Engke tudta, hogy a menekülés az Argunynál fog csak igazán elkezdődni, mégis azt remélte, hogy a majdnem végzetessé váló hajóra szállás után a kedélyek megnyugszanak. Nem így lett, és a fiatal tajcsi erejét megfeszítve igyekezett fenntartani a lelkesedést, eloszlatni a kételyeket és elsimítani a konfliktusokat. A hajók sötétedés után megálltak, senki sem akart zátonyra futni. Engke minden este átevezett egyik hajóról a másikra, így minden hajón háromnaponta voltak a tábortűz melletti beszélgetések. Kicsinyke meleget és még kevesebb fényt persze csak a vaskályha adott, a fafedélzeten szigorúan tilos volt tüzet gyújtani, de a mongolok akkor is így nevezték az esti gyűléseket. Leginkább a jövőről faggatták Engkét, aki minden szavát százszor megrágta, hiszen se becsapni, se megijeszteni nem akarta népét. Lassan, nagyon lassan, hitetlenkedve és sok félelemmel kezdték el felfogni, hogy odaát, ahol felkel a nap, nem egy jobb és üresebb új Mongólia várja őket.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

Kolbenheyer ír 160.: Mongol 16. Mandzsu becsület

2016.02.13. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15.

16.jpgAjszin Dzsioro hala-i Fijangu, a Tiszta Piros Zászló Medve ágának dzsalan edzsenje elgondolkodva nézte katonáit. Fijangu valójában csak az első mandzsu nyíl niru edzsenje volt, de mivel Ajan távozásakor rábízta a teljes ág vezetését és Fulín, a Zászló gusa edzsenje, Fijangu nagybátyja, azóta úgy tett, mintha a kinevezés végleges lenne, a katonák is dzsalan edzsennek szólították. Fijangu némileg zavarban volt, hiszen bármennyire is utálta tisztavérű mandzsu családja a mandzsusítottakat, a fiatal tiszt pontosan látta, milyen rátermett vezető Ajan. Ezért aztán nagybátyja rosszallását is kockáztatva folytatta a határőrizet megerősítését, sőt jó példával elöl járva maga vezette az első mandzsu nyilat az Amurhoz. Már visszafele tartottak Mukdenbe, amikor Hulun Buirnál a felderítői elfogták a mongol bakit. Nugáj, azt mondja, ez a neve. És hogy Ajannal lovagolt el Halhába. Aki valójában katonaszökevény, sőt, annál is rosszabb, hiszen a császár alattvalóit készül megszöktetni. Ha hinni lehet Nugájnak. Állítólag csak nemrég döbbent rá, mire használja fel őt Ajan, ezért csak most szökött meg. És majdnem megölték, innen a sérülései. Az arcán futó karmolás nyomokat ez persze nem magyarázza. A szökés azonban nem hazugság: miután visszafordultak, az Arguny kifolyásánál megtalálták a kis mongol tábort. A felderítői szerint egy másik mongol csapat is közeledett dél felől, csak harcosok, mintha üldöznék a szökevényeket. Ajan, az áruló, ízlelgette magában. Eltűnne az akadály az előreléptetés útjából, de rossz fényt vetne a Zászlóra.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

Kolbenheyer ír 159.: Mongol 15. Igen, emlékszem

2016.02.06. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.

15.jpgA Gandan nagy tróntermének ajtaját nyitva hagyták, hadd szellőzzön, hiszen majdnem száz ember tolongott odabenn. A huzat meglebegtette a trón mellett két oldalt kifeszített imazászlókat. A nyolcadik Bogd Gegen kezével végigsimított a legközelebb eső, az öt elem színeiben pompázó zászlókon, kék, fehér, piros zöld és sárga, és a ráírt mantrákat olvasta, vagy legalábbis úgy tett, hogy leplezze zavarát. A Bogd Gegen tizennégy éves volt, és bár már nyolcadszor született újra, még mindig nem tudott elég jól mongolul. Most viszont a Szecsen Kán tartományának mind a huszonnégy zászlós hercegét mutatták be neki. Egymás után léptek be a terembe, prémes fövegben, csillogó vértben, nehéz köpenyben, egy, két vagy három szolga hozta rangjuk egyéb jelvényeit, és féltékenyen méregették egymást, nem lépte-e át valaki a szokások szigorú törvényeit. A trón két oldalán a sárga sapkás és köpenyes szerzetesek sorakoztak, a Bogd Gegen jobbján Norbu rinpócse állt és súgta a fülébe a soron következő kung, vang vagy bejle nevét. – Igen, emlékszem rád. – mondta ilyenkor a Bogd Gegen, hangosan elismételve a herceg nevét, áldást mondott rá, és érdeklődést színlelve meghallgatta mondandóját. A válaszadás szerencsére Tenzin rinpócse feladata volt, aki a balján állt, és méltóságteljes orrhangon közölte, hogy a Bogd Gegen örül vagy szomorú, és az ügyet ide vagy oda utalja. Az idősebb vangok és kungok sorra ellépdeltek a trón előtt, és már csak néhány fiatalabb bejle volt hátra.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

Kolbenheyer ír 158.: Mongol 14. A vadszamár

2016.01.30. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13.
14.jpg
Ceceg és Oktáj megilletődötten állt a jurta előtt a hosszú ujjú selyemruhában. Náluk csak Ajan volt megilletődöttebb. Igyekezett nem kilöttyinteni a tejet a jobbjában tartott kis ezüstedényből, és nem rálépni a baljával fogott selyemszalagokra, ahogy méltóságteljesnek remélt lassú léptekkel közeledett Ceceg szülei felé. A tél még nem ért teljesen véget a mongol sztyeppén, de a nap már sütött, a jégcsapok olvadtak, és az esküvőt az indulás előtt akarták megtartani. Oktáj volt az első, de az általános vélekedés szerint nem az utolsó az Ajannal érkezett mongol bakik közül, aki a Badma-szálláson talált magának feleséget. A sztyeppei szokás szerint a vőlegény apja kéri meg a menyasszony kezét a szüleitől, selyemszalagokkal és egy kupa tejjel fejezve ki jó szándékát. Ők pedig az ajándék elfogadásával és a tej megivásával jelzik, hogy elfogadják az ajánlatot. Oktáj szülei azonban már nem életek, és rokonság híján a dzsalan edzsennek kellett az apa szerepét eljátszania. Ajan éppen abban reménykedett, amikor fiatal, félig vagy egészen árva bakikat választott maga mellé Mukdenben, hogy megtalálják a helyüket Engke népe körében. De arra nem gondolt, hogy neki kell kiházasítania őket. Miközben ő maga, de ezt a gondolatot inkább elhessegette. Hiszen őrültség volt. Két hónapja már, hogy Badma-szállásra érkeztek, és az első csoport holnapután elindul a Hulun Nur-hoz. Nem lehet tovább halogatni, mert közeleg a tavaszi áradás, és Mukdenben is előbb-utóbb kérdések merülnek fel távozása miatt. Ideje lenne felejteni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír