Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (12) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (25) evolúció (9) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (20) iszlám (6) izrael (38) jézus (9) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (144) kolbenheyer olvas (177) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (18) krimi (6) külpolitika (19) kultúra (23) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mszp (62) náci (47) nacionalizmus (8) németország (6) nemzet (30) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (9) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (14) politika (206) pszichológia (6) rasszizmus (18) regény (16) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (7) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (55) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (114) tüntetés (6) usa (41) választások (34) választás 2010 (44) vallás (13) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (46) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer olvas CLXXIX.: Magyaróra Westeroson

2015.06.20. 07:00 kolbenheyer

300px-beyond_the_wall_cover.jpgHa nincs e-book, és nem olyan könnyű könyvekhez hozzájutni, akkor ezt biztos nem olvasom el. De egy rakás szakkönyv után (amik persze roppant érdekesek voltak, ahogy az elmúlt hetekben a kedves olvasó is megtudhatta), átfutottam a James Lowder szerkesztette Beyond the Wall című antológiát (A Fal mögött; Dallas, Ben Bella, 2012). Az első néhány írásba csak belelapoztam, sőt később is akadt néhány hasonló: na, ez az, ami nem érdekel, amatőr rajongók tejesen érdektelen véleménye G. R. R. Martin amúgy nagyszerű A tűz és a jég dala ciklusáról. Volt, hogy a téma láttán lapoztam rögtön: a képregény-alkotás nehézségei, vagy a könyvgyűjtők viszontagságai az elektronika korában sajnos hidegen hagynak. De aztán az egyik írás elkapott, és onnan kezdve sorjáztak azok, amik miatt mégis megérte az egész. Mint egy jó magyarórán. Azt ugyanis nem bánom, hogy Martin műve is a fantasy gettó rabja, ezért az akadémikus esztétika nem vesz róla tudomást, hiszen ilyet nem nagyon olvasok. Annak viszont nagyon örülök, amikor egy jó értelemben vett műkedvelő a kedvenc regénye értelmezéséhez új szempontot ad, gyakran saját szakmájából, élettapasztalatából merítve. Ilyennek találtam az elbeszélés történetiségének, a kitalált világ erkölcsiségének és a karakterek pszichológiájának kérdését.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: martin kolbenheyer olvas trónok harca

Kolbenheyer olvas CLXXVIII.: Jó, de miért?

2015.06.13. 07:00 kolbenheyer

the_why_axis.jpgAz már eleve jól kezdődik, ha két közgazdász szellemes szójátékkal indít. Uri Gneezy és John A. List könyvének a címe, The Why Axis (A miért-tengely; New York, Public Affairs, 2013) utalás a koordináta rendszer Y tengelyére (kiejtve mindkettő: váj), azaz a könyv fő üzenetére: amit nem tudunk – és a világ dolgainak zömével így van – azt meg kell mérni. Ezt erősíti meg a borítókép dupla nyíl végű Y betűje, hiszen a mérések aztán egész különös irányba terelhetik a gondolkodásunkat. A könyv szerkezete kristálytiszta: néhány jelentős társadalmi problémát (férfi-női egyenlőtlenség, gyenge közoktatás, faji és egyéb diszkriminációk, jótékonykodás korlátai) vizsgál meg a viselkedési közgazdaságtan szemszögéből – rengeteg kísérlettel. Igen, kísérlettel. A döntéshozatal nagy csapdái a bejáratott módszerek melletti kitartás vagy éppen a tapasztalattal „alátámasztott” megérzésekre hallgatás a leghalványabb empirikus bizonyíték nélkül. Ha nem tudjuk, mi miért nem működik és/vagy hogyan működhetne jobban, akkor kísérletezni kell: ellenőrzött módon, kontrollcsoporttal megvizsgálni több lehetőséget. Gneezy és List nagyon meggyőzően mutat be sok hatalmas mintán végzett kísérletet, és ezek alapján jó arányérzékkel javasol jelentős vagy apró változtatásokat, vagy éppen további kutatásokat. Az egyetlen problémám a könyvvel az volt, hogy túl jó, ezért aztán már több eredményéről olvastam másoktól, főleg az előszót is jegyző Steven Levitt-tól, vagy Tim Harfordtól. (Az egyik témát, az anyagi motivációjú diszkriminációt emiatt ki is hagyom ismertetőmből.)

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás közgazdaságtan list kolbenheyer olvas gneezy

Kolbenheyer olvas CLXXVII.: Szex és London

2015.06.06. 07:00 kolbenheyer

dabhoiwala.jpgA tévésorozatok instant sikerreceptje történelmi (és áltörténelmi) témák esetén már egy jó ideje a vér és cicik. Míg az előbbiben a hivatalos történetírás sem szenvedett sosem hiányt, utóbbi méltatlanul alulreprezentált volt, egészen mostanáig, amikor is szabályos bestseller lett Faramerz Dabhoiwala The Origins of Sex című könyve (A szex eredete; London, Penguin, 2012). Az eredeti témaválasztást talán nekem sem kell tovább dicsérnem, és az is teljesen egyértelmű, hogy a könyv valóban hatalmas forrásanyagot mozgat meg, ráadásul nem a szokványos formában. Magánlevelek, irodalmi alkotások, pamfletek, újságcikkek egészítik ki a hivatalos iratokat, amiken keresztül a szerző bemutatja, no és igen, itt az első probléma, mert nem a szex eredetét (hiszen mit is keresne az egy történelemkönyvben), hanem az általa első szexuális forradalomnak nevezett átalakulást a 17. század végétől a 19. század elejéig. Vagy talán nem is csak azt, hanem tovább az egész 19. századot, azaz a viktoriánus erkölcsöt, – kompromisszumot, ahogy ő nevezi – és aztán persze máig tartó hatását. A könyv alapállítását én abban foglalnám össze, hogy a 17. század végétől gyökeresen átalakult az európai felfogás a szexről, a viktoriánus erkölcs ennek az átalakulásnak egy törékeny equilibriuma volt, ami aztán törvényszerűen torkollott a 20. század második felének szabadságába. Miközben a könyv gyakran állítja, hogy az európai, sőt a nyugati mentalitás történetét vázolja fel, valójában csak Angliáról szól, egészen pontosan Londonról. Ami ezek szerint szexuális szempontból is a világ közepe.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem szex erkölcs kolbenheyer olvas dabhoiwala

Kolbenheyer ír 144.: Genius loci

2015.05.30. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

p1110263.JPG– Gyere csak, kisfiam, mutatok valamit! Apádnak küldték, biztos a városszépítők miatt, de ez most nem érdekes, szóval gyorsan átlapoztam, és akkor meglátom benne ezeket. Nézd csak! – De mi ez, anya? – Nem ismered meg? Pedig te is odajártál, nem? Az iskola! Az orsolyitáké, vagy hogy is hívták, amikor te jártál oda, belvárosi, vagy mi. – Tényleg! Olyan ismerős volt, csak nem tudtam … mert, ugye, nem olyan iskola-szerű, ezek a szűk folyosók … és hát nem ma volt. Mikor is? Harminc éve, atyavilág. – Hát amikor én jártam oda, ez még nem is volt iskola. Mármint ez a rész. Csak a nagy épület. Itt hátul ez a zárda volt, ahol a nővérek laktak. – Igen! Mi is zárdának hívtuk, bár fogalmunk se volt, mit jelent, de olyan jól írta le, hogy zárda, le van zárva, nem volt persze lezárva, csak olyan szűk, sötét, nyomasztó volt. Utáltam, amikor ott volt óránk, főleg az orosz. Ahhoz kis terem is elég volt. Meg persze amúgy is utáltuk volna. – A mi időnkben még rács választotta el az iskolától, és nem mehettünk be oda, legalábbis elvileg, mert egyrészt néha berendeltek valakit, ha különösen sok volt a rovásán, emlékszem, engem is, amikor, de ezt most talán hagyjuk is. Másrészt meg volt, hogy beszöktünk. A csillagvizsgáló miatt. – Tényleg! A csillagvizsgáló! Azt még mi is láttuk az udvarról, csak persze nem tudtuk, mi az, csak toronynak hívtuk, és mindenféle mesék keringtek, hogy életveszélyes, meg denevérek laknak benne. Nagyon félelmetes volt, nem is tudom, miért mentem be …

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXVI.: Képzelt zsidók

2015.05.23. 07:00 kolbenheyer

sand.jpgBizonyára egyetértünk abban, hogy lehetetlen elmenni egy könyv mellett, aminek a címe The Invention of the Jewish People (A zsidó nép kitalálása; London – New York, Verso, 2009; a héber eredeti: Matai ve’ekh humtza ha’am hayehudi? Tel Aviv, Resling, 2008). Shlomo Sand izraeli történész végigvezet minket a zsidó történelem historiográfiáján és bemutatja, hogyan uralkodott el rajta a cionista ideológia, és ez miért és hogyan eredményezte a zsidó múlt teljesen történelmietlen rekonstruálását. Tézise, hogy a mai Izrael (és persze a világ) zsidósága nem az ókori júdeai zsidó nép leszármazottja, sőt a zsidóság semmilyen szempontból nem tekinthető népnek. A könyv úgy volt számomra revelatív erejű, hogy egyrészt elméleti kiindulópontja ismert és egyértelmű: a modern nemzeteket a 19. században politikai közösségekként konstruálták meg, amelyhez kreatívan használták fel az adott terület népességének (ethnoszainak) nyelvét és kulturális emlékeit (erről kicsit részletesebben lásd Benedict Anderson könyvének ismertetőjét itt). Másrészt tisztában voltam a zsidó történelem ellentmondásainak és a nyitott kérdéseinek egy részével, leginkább ami a diaszpóra eredetét illeti. Harmadrészt személy szerint kevéssé érdekel az izraeli identitás-politika, ami a könyv aktualitását és rettenetesen polarizált fogadtatását adta. Mégis lenyűgöző az impozáns olvasottságú Sand kínálta intellektuális hajsza a heterogén és töredékes történelem (történelmek?) egységes, ezért aztán egyrészt hamisító, másrészt elhallgató nacionalista narratívába öntése nyomában.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem izrael zsidó sand kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 143.: KJK

2015.05.16. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

p1110336.jpgKauni hasító fájdalmat érzett a bal alkarján, és azt, hogy valami meleg végigcsordul rajta. A vére. Felszakította, amikor kitaszította az ajtót. Futott, rohant, ahogy csak bírt, próbálta kitépni az agyából ezt az őrültséget. Szúrt a tüdeje, fénykarikák táncoltak a szeme előtt, de a fülében visszhangzott, amit a boszorkány mondott neki. Elbotlott, felállt, beverte a fejét egy alacsony ágba, de rohant tovább. Egyáltalán minek kószál éjnek idején, miért nem maradt otthon az ágyban, a testvérei mellett? Hirtelen nevetségesnek érezte a kérdést. Hogy maradhatna pont ő otthon, amikor ő nem egy közönséges … Felüvöltött, hiszen érezte, hogy lassan bizonyosságként szivárog az elméjébe a boszorkány szava. De nem, ő csak egy közönséges parasztgyerek! Majdnem elhitte! Félt, reszketett, de a lábai még vitték. Méghogy belőle varázsló lehet! Nem, nem akar varázsló lenni! Csak ugyanolyan, mint bárki más a faluban. Dehogy olyan, hiszen mennyivel hatalmasabb lehet! És akkor elűzheti a démont, véget vethet a szárazságnak! De nem lesz hatalmasabb! És a falu? Megmentheti a falut? Meg kell mentenie a falut! Sietnie kell, a mestere már várja. Zavartan megállt. Milyen mester? Úgy érezte, mindig is tudta, hogy a hegyen túl vár rá valaki, miközben ugyanolyan pontosan tudta, hogy az előbb még fogalma sem volt semmilyen mesterről. Nem akar varázsló lenni, nem akar hős lenni! Ekkor botlott meg másodszor, és verte be a fejét a kőbe. A varázslók nem ájulnak el ilyen ostobán, gondolta, és elájult.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXV.: A jóízű erkölcs

2015.05.09. 07:00 kolbenheyer

the_righteous_mind.jpgJoshua Greene annyit emlegette két hete ismertetett könyvében (Moral Tribes) Jonathan Haidt munkásságát, hogy muszáj volt elolvasnom a The Righteous Mind (Az igazságszerető elme; New York, Pantheon, 2012) című művét. És érdemes volt. Persze ha az ember egymás után falja az evolúciós pszichológiai tárgyú értekezéseket, akkor ne csodálkozzon, hogy újra és újra beleütközik ugyanazokba a kísérletekbe, hivatkozásokba, elméletekbe. Nem csodálkoztam. Sőt, le voltam nyűgözve. Mert laikusként igenis kell a többoldalú megerősítés, hogy alapvető dolgokat kell másként gondolnom. És Haidt kitűnő tanár: könyve az egyik leglogikusabban szerkesztett mű, amit valaha is olvastam, kristálytiszta előszóval, szimmetrikus fejezetbeosztással, állandó összegzésekkel, majd az újabb fejezet végén szuper-összegzésekkel, a legvégén pedig mindent összefoglaló hiper-összegzéssel. És akkor még nem beszéltünk a vezérmetaforákról, amik igazán szemléletessé tesznek mindent, és amiknek posztom címe is köszönhető. Mert valljuk be, hogy az elefánt és lovasa, a hat ízt érzékelő erkölcsi nyelv, no meg a csimpánz és a méh keveréke jól sikerült képek. Szomorú hírem van a filozófusoknak: egy újabb tudományterület szakadt ki, és kelt önálló, természettudományos megalapozottságú életre. Erkölcseink és erkölcsi konfliktusaink megértéséhez az evolúció és a neurológia eredményeit felhasználó pszichológia visz a legközelebb. Es war doch recht schön, Ihnen zuzuhören, Herr Professor Kant.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: evolúció erkölcs pszichológia kolbenheyer olvas haidt

Kolbenheyer ír 142.: Armageddon

2015.05.02. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Az első részt itt, a másodikat pedig itt olvashatod.

p1040591.JPGA keleti látóhatár már kezdett derengeni, és a szél is feltámadt. Gershem már nem izzadt, úgy érezte, soha többé nem fog, a vizestömlője is rég kiürült. Fájt a tüdeje és a bokája, ahol két éve eltört, de csak meredt maga elé, és mintha nem is az övé lenne, úgy nézte a két, sarus lábfejét, bal, jobb, bal, jobb, nem megbotlani, nem megállni, főleg most, hogy már egész jól látja őket a derengésben. Úgy számolta, hogy Megiddo talán három parsaotra van, óránként meg kell tennie egyet, ezért indult rögtön sötétedés után, alighogy a többiek elaludtak. Az aranyat elhozta, bár tudta, hogy ezt végképp árulásnak fogják tekinteni. Pedig az eleve az övé volt, és hát szüksége lesz rá. Az első óra után azt hitte, nem fogja bírni a tempót, a vize is gyorsabban fogyott, és a sötétben az utat is csak találomra követte. A vén Menachemnek elég lett volna egy pillantás az égre, de most egyedül volt. De bírta, és jól számolt, három óra múltán elérte Megiddót. Az éjszakai rohanás azonban nem ért véget, pedig Gershem már tántorgott. Néha a nyakához nyúlt, tenyerébe szorította a láncon lógó tesseráját, az egyetlen dolgot, amivel itt az Isten háta mögött is igazolhatja római polgárjogát. Megiddóban persze a tessera nem volt elég, de erre számított, azért kellett az arany. Rántott egyet az övén, hogy a gladius máshol verdesse a lábát, és futólépésre gyorsított, ahogy ráébredt a hajnal közelségére. Az egész szökésnek semmi értelme, ha nem teszi meg a második három parsaotot is napfelkeltéig.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXIV.: Törzsi erkölcseink

2015.04.25. 07:00 kolbenheyer

moraltribes_300dpi.jpgJoshua Greene Moral Tribes (Erkölcsi törzsek; New York, Penguin, 2013) című könyvében az evolúciós pszichológia legfrissebb eredményei alapján elmagyarázza, hogyan működik az erkölcsi érzékünk, hogyan és miért hibázik gyakran, milyen erkölcsöt kellene éppen ezért követnünk, és ennek segítségével hogyan oldjuk meg a világ gondjait. Nagyképű? Nem, de ambiciózus. És rettenetesen érdekes. A könyv központi metaforája a modern pásztorok kísérlete a közerkölcsök tragédiájának elkerülésére. A közgazdasági tanmese szerint a közlegelők tragédiáját az okozza, hogy minden pásztor abban érdekelt, hogy újabb állatokat hajtson a közlegelőre, így jutva több haszonhoz, ám így az tönkremegy. Greene és a pszichológia szerint azonban erkölcsi érzékünk elég jól kivédi az ilyen helyzeteket: ha meg is szegjük néha, valójában tudjuk, mi az erkölcsi szabály. Amire nem képes, az a közerkölcsök tragédiájának elkerülése: amikor az új legelőkön különböző erkölcsi törzsek pásztorai találkoznak, és képtelenek egyetérteni abban, mi erkölcsös és mi nem. Engedélyezzük vagy tiltsuk-e az abortuszt vagy a melegházasságot? A kérdés nem az, hogy erkölcsösen vagy erkölcstelenül járunk-e el, hanem, hogy kinek az erkölcse szerint.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: evolúció erkölcs pszichológia greene kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 141.: Égen a csillag

2015.04.18. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Az első részt itt olvashatod.

p1100720.JPGMenachem nem mozdult, amíg Bekele el nem tűnt a vállára vetett zsákkal és kezében a hosszú, kettős végű lándzsával. Nem aludt már, de nem akarta megzavarni a hatalmas termetű etiópot. Tudta, mi a dolga, de tudta azt is, hogy sosem fogja rávenni Mirjamot a menekülésre, ha az láthatja Bekele áldozatát. Becsúsztatta a sitara yabot, az asztrolábiumot, ahogy a görögök mondták, a kis zsákba, amiben Bekele a mirrhát és a tömjént hozta magával, ellenőrizte a vizestömlőket, felszíjazott mindent az öszvérekre és felrázta a családot. Azonnal indulniuk kell, és így is kicsi az esély, hogy eljutnak Caesareaba. Nem hagyott időt a tiltakozásra, szelíden simogatta hosszú, ősz szakállát, miközben feltuszkolta Mirjamot az öszvér hátára, és már indultak is. Nem hiába bízott benne Bekele, nem hiába hívták Menachemnek, a vigasztalónak. Valami nagy nyugalom szállta meg. Bekele öngyilkos harcra készül Arkhelaosz katonáival, az áruló megszökött az arannyal, ők pedig ostoba öszvéreken menekülnek a tenger felé. Kíváncsi volt, hogy ha újra elővenné a MulApin harmadik tábláját, akkor újra úgy értelmezné-e a csillagok állását, mint hónapokkal ezelőtt, amikor útra kelt. De a táblát, minden más csomaggal, ami csak hátráltatná őket, otthagyta, a tenyérnyi, bronzból készült sitara yab volt egyetlen, amitől képtelen volt megválni. Hasznát már nem veheti, de még mindig csillagász volt.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXIII.: Történészek a ködben

2015.04.11. 07:00 kolbenheyer

ferguson_vh.jpgA Niall Ferguson által szerkesztett kötet címe és témaválasztása – Virtual History (Virtuális történelem; London, Picador, 1997) – roppant izgalmas, de sajnos ennél sokkal jobbat nehéz mondani a kötetről. Ferguson az elő- és utószón kívül írt egy fejezetet is a többi nyolc, más-más szerző tollából származó mellé: ezek az angol-amerikai (világ-?) történelem jelentős eseményeit vizsgálják meg, feltéve azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha minden másképp alakul. A  (főleg a beletűzdelt terjengős idézetek miatt) rettenetesen hosszú előszóban Ferguson arról győzködi az olvasót, hogy ez a kérdés nem csak érdekes, de tudományosan is védhető. Engem nem kellett volna ilyen hosszan győzködni, főleg, hogy a szöveg nagy része annak illusztrálása, hogy a történelemírásban milyen mélyen gyökerezik a determinizmus. Pontosabban a felvilágosodás tudományos szemlélete betonozta be végképp a történelemformáló nagy erők ellenállhatatlan erejének képzetét, és ezzel az emberi döntések (meg a véletlen!) szerepének kiiktatását. Ferguson azon érve, hogy a modern tudomány (leginkább a fizika) már nem ilyen determinisztikus szemléletű, tehát a történelemtudománynak sem kéne elavult modelleket utánoznia, kevéssé hat meg. Az azonban számomra cáfolhatatlan érv, hogy ha nem vizsgáljuk meg a mi lett volna, ha kérdését, akkor valójában sosem bizonyítjuk a felvázolt oksági láncot. Honnan tudjuk, hogy A okozta B-t, ha nem mutatjuk be, hogy A hiánya mihez vezetett volna?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem ferguson virtuális kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 140.: Az oroszlán kölyke

2015.04.04. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

p1040801.JPGA keleti látóhatár már kezdett derengeni, és a szél is feltámadt. Bekele kibontotta a zsákot, kihúzta az aketonokat és kigöngyölte. Először a lóra adta fel, az felkapta a fejét és kapált a lábával kicsit, de aztán megnyugodott, ahogy megérezte a megszokott vértezet szagát. Kigöngyölte a sajátját is, végigsimított rajta a lassan gyarapodó fényben. Hosszú volt, a feje búbjától a bokájáig négy és egynegyed könyök, vagyis egy egész öl hosszú, nem hiába nevezték Bekelének, aki nagyra nőtt. Felvette az aketont, meghúzta a szíjakat. Belebújt a láncingbe és eligazgatta. Ez már csak neki járt, a lónak nem hozott erre a hosszú útra, túl nagy lett volna a súly. Elégnek kell lennie az aketon kettős szövetének és közte a gyapot és lószőr keverékének, a kardvágások zömét felfogja, ám a lándzsa persze beleakadhat. De már nincs mit tenni. A fejébe nyomta a sisakot az aketon kámzsájára, eligazgatta a fülénél, meg az orrvédőt. Felcsatolta a görbe kardot az övére, a két hosszúnyelű, a nyélre merőleges, hullámos pengéjű dobókést a hátára, mindegyiket megmozgatta, hogy könnyen csúsznak-e a kezébe. Felajzotta az íjat, és úgy tette a puzdrába, a nyílvesszők tollát ellenőrizte, a tegezbe csúsztatta őket, majd mindkettőt a nyeregre szíjazta. A bal karjára szíjazta a kerek, nádból készült és vert bronzzal megerősített pajzsot. Kigöngyölte a lándzsát a vászonból, és amikor a nyereg mellé csatolta, a könyök hosszúságú, kettős bronzhegyen már megcsillant a felkelő nap fénye. A vértezet és a fegyverek súlya miatt csak a nagy kőről tudott felszállni a lovára. A sarkával megbökte, felporoszkált a dombra, elővette az íjat, az idegre illesztette az első vesszőt, s várt. Most már minden az oroszlánon múlik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXII.: Salamon király és a barna M&M’s-ek

2015.03.28. 07:00 kolbenheyer

think-like-a-freak.jpgSteven D. Levitt és Stephen J. Dubner megírta a harmadik Freakonomics-könyvet (a Freakonomics és a Superfreakonomics után) Think Like a Freak címmel (Gondolkodj lökonómusként; New York, William Morrow, 2014), amit lelkesen elolvastam, és most egy kicsit kevésbé lelkesen ismertetek. Az első két könyv roppant szórakoztató és egyben elgondolkodtató történetek füzére volt, arra a közös szálra felfűzve, hogy az emberek mindig reagálnak az őket érő ösztönzőkre, de ezek a reakciók nem feltétlenül előre kiszámíthatók, hatásuk viszont elegendő adatfelvétel esetén utólag mérhető, így mégiscsak megpróbálhatunk tudományosan tervezni a társadalmi-gazdasági életben is, nem pedig csupán erkölcseinkre hallgatva az általános elfogadott sémákat követni. A Think Like a Freak azt ígéri, hogy a történetek leírásán túl tanácsokat is próbál adni, hogyan és hogyan ne közelítsünk meg problémákat. Miközben nagyon dicséretesnek tartom, hogy ilyen módon megpróbálták az egyes fejezeteket tematikusan jobban felépíteni, nem tagadhatom csalódásomat. A könyv rövid: az eddigieknél kevesebb esetet dolgoz fel. Másrészt arra hivatkozva, hogy most tanácsadás zajlik, gyakran visszautalnak az előző két könyv legnagyszerűbb történeteire. Ez így együtt már nagyon emlékeztet a kopaszodó rókára. Amit viszont elmesélnek, az tényleg és újra ragyogó.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Kolbenheyer ír 139.: Késés

2015.03.21. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

p1100994.JPG– Fél óra múlva itt van Emma, készülődjünk! – mondta Feri, többes szám első személyben inkább csak polkorrektségből, hiszen pontosan tudta, hogy nem egészen két perc alatt belebújik a cipőjébe és a kabátjába, de Fruzsinak kell a félóra a sminkhez és a ruhaválogatáshoz. Buliba készültek, szilveszteri buliba, két év óta először, az az angyal Emma, az egyetemista bébiszitter valami szerelmi bánat miatt nem akar idén bulizni, vállalta Jakabot. Fruzsi eltűnt a fürdőszobában, Feri meg szórakozottan hümmögött Jakab gügyögésére, miközben összerakta kis kupacba a bérleteket, pénztárcát, kulcsot, jaj, hol a kulcs? Már csak tíz perc, milyen kínos lesz Emma előtt bemutatni az idióta kisgyerekes párt, aki még a kulcsát sem találja. Kabátzsebek, nincs, – ez meg kinek a mellénye? – fiókok, nincs, könyvespolc a hálóban, aztán a nappaliban, ott sincs, újrakezdeni az egészet, semmi, csak az idegesség nő. A fürdőből sem hallatszott már semmi, Fruzsi mindjárt kilép, mosolyogva, várva az elismerést, ő meg tiszta ideg a kulcs miatt. Feri kétségbeesetten nézett körül, hol lehet? Jakab elgondolkozva nézett vissza. – Jakab, te játszottál a kulccsal, hova tetted? – Jakab mosolygott, motyogott valamit és eltotyogott. Feri szaladt utána, de Jakab nem mutatta jelét, hogy a kulcsot keresné. Feri gügyögött, könyörgött, hízelgett, aztán fenyegetőzött, nem lesz több kakaós keksz, de semmi. Lerogyott a földre, feladta. De legalább Emma késik, és Fruzsi is tovább szépítkezik. Jakab odabújt hozzá. – Kisfiam, hol a kulcs? – suttogta. Jakab ráragyogtatta mosolyát, kibújt a karjából, a kinyíló fürdőszoba-ajtón kilépő anyja lába között besurrant, felágaskodott a vécé mellett, és a vécépapír-guriga közepéből diadalmasan kiemelte a kulcsot.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXXI.: Nemzeti szocializmus

2015.03.14. 07:00 kolbenheyer

alyrk.jpgÚjabb könyv került a kezembe Götz Aly-tól, ezúttal a Rasse und Klasse című cikkgyűjtemény (Faj és osztály; Frankfurt, Fischer, 2003): az 1990-es és korai 2000-es években különböző újságokban megjelent, általában valamilyen aktuális eseményből, hírből kiinduló írásokat tartalmaz, melyek központi témája a nácizmus egymástól elválaszthatatlan faji/nemzeti és szocialista (azaz: osztály-) jellege, valamint ennek a különösen sikeres elegynek a továbbélése és/vagy interpretációja. Vannak cikkek, melyekben megjelennek a később könyv terjedelemben is kifejtett és általam korábban recenzált nagy témák: a „szívességi” diktatúra vagy az antiszemitizmusnak a társadalmi mobilitási irigységből való származtatása. Vannak aztán a jelen nemzetközi konfliktusait történelmi kontextusba helyező cikkek. Európában 1923 óta folyik etnikai tisztogatás, Hitler ennek nem feltalálója, „csak” folytatója, és a délszláv háborúk tanúsága szerint nem is az utolsó a sorban. Jugoszlávia az az ország (volt), ahol a második világháborús saját bűnökkel semmilyen szembenézés nem történt, talán ezért is következtek be azok újra. Ha Oszama bin Ladent és társait meg akarjuk érteni, kár az iszlám miszticizmust tanulmányozni: megdöbbentő hasonlóságot, azaz pszeudovallási köntösbe öltöztetett szociálforradalmári hevületet az 1920-as évek Európájában, az I. világháborút megjárt reakciós forradalmárokban kell keresnünk és találnunk.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem német náci hitler kolbenheyer olvas aly

Kolbenheyer ír 138.: Pret a manger

2015.03.07. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

pret.jpgAkkor én vagyok az emberetek! Kiáltott fel a taxis, illetve, hogy így, tegezve, vagy inkább magázva mondta-e, az nem volt eldönthető, hiszen az eset London külterületén történt, és a mondat angol nyelven hangzott el. A taxisnak kék turbánja és pödört, fényezett és enyhén felfelé kunkorodó bajsza volt, de ennek végeredményben sem a mondathoz, sem az egész történethez semmi köze. Judit bevágódott a hatalmas, fekete Austinba a három gyerekkel, és megkezdődött a száguldás. Már csak fél órájuk van. Hogy az elején kezdjem, ahhoz vissza kell ugornunk a Pret a manger-ba. Vagy talán még előbbre. Judit a húga három gyerekét vitte nyaralni Londonba, régi ígéret volt, nagy készülődés, és iszonyú nagy élmény. Városnézés a Big Bus-on, aztán a Globe, a Tower, a Westminster apátság és persze a Heim Pál székesegyház, ahogy Zalán, a legkisebb nevezte a szállásukról is látható, hatalmas kupolát, nyilván óvodáskorának asztmarohamai emlékére, amikor sokat időzött az ezek szerint a londoni katedrálissal közös névadóval büszkélkedő gyógyintézményben. De a londoni kiruccanás csúcsa nyilvánvalóan a Pret a manger volt, mégiscsak gyerekekről beszélünk, és a szendvicsek, szárított mangó és frissen facsart narancslé szentháromságában oldódott leginkább a hangulat és a nyelvek.

Olvasom tovább »

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXX.: Az igazat, és csakis az igazat

2015.02.28. 07:00 kolbenheyer

Scott_Turow_Artatlan_b1_72dpi.jpgScott Turow Ártatlan című jogi krimijét (Budapest, Agave, 2013; az amerikai eredeti: Innocent, New York, Grand Central, 2010) egy bocsánatkérő mosoly kíséretében kaptuk ajándékba, hogy ugyanis ez csak a folytatása az igazán híres könyvnek. Így aztán jó darabig álldogált a polcon. Az sem tett jót neki, hogy kifejezetten vastagnak tűnt, és a tárgyalótermi krimikből is elegem lett néhány éve egy Grisham-túladagolás következtében. Ám most elolvastam, és nagyon kellemesen csalódtam. Turow különös folytatást írt: miközben a könyv tele van a húsz évvel (!) korábbi előzményre történő utalásokkal, hiszen ugyanazok a figurák vívják ugyanazokban a szerepekben a jogi csatákat, mégsem lövi le az akkori poénokat, nem tudjuk meg az akkori cselekmény fordulatait. Húsz éves kihagyással folytatni egy sztorit komoly kihívás: a valóságban is eltelt ennyi idő, és a világ megváltozott. Turow tökéletesen alkalmazkodott ehhez, van itt már DNS-vizsgálattól kezdve a melegekkel szembeni toleranciáig minden. Az egyetlen személyes panaszom, hogy az egész könyvet belengi a szomorúság. Ám a kiváló karakterek, a lebilincselő cselekmény és a részletesen felépített világ gyorsan olvastatják a könyvet.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi kolbenheyer olvas turow

Kolbenheyer ír 137.: A természet lágy öle

2015.02.21. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

lagy.jpg– Jó napot! – Kezicsókolom! Segíthetek? – Igen, azaz nem, csak egy üveg mézet, tudom, ott van a hátsó polcon … Hm. Hárs nincs? – Lássuk csak. Úgy tűnik nincs. Mindjárt felírom, és rendelünk! Be tetszik jönni érte holnapután? – Nem is tudom. Most szerettem volna. Tudja, ez a fránya köhögés. Mindig jót szokott tenni. – Igen, arra egyszerűen csodálatos a hársméz! Ajánlhatok esetleg egy kiváló gyógyteát köhögés ellen? Csak természetes alapanyagból készült, mondhatni kézműves termék, semmi mesterséges nincs benne! Én magam mindig ezt iszom, ha köhögök, nem mintha gyakran köhögnék, tudja, ez is amolyan civilizációs ártalom, az a sok mesterséges anyag, amit az emberek esznek-isznak, nem csoda, ha allergizál, aztán ripsz-ropsz megfáznak és már köhögnek is, de nyilván magának nem kell ecsetelnem! – Nem, nekem nem kell. És miből is van az a tea? – Hát ez igazán különleges! Ez egy mexikói kaktusz virága, amit megszárítanak! – Kaktusz? – Igen, kaktusz. Nagyon egészséges! Sokan azt hiszik, hogy a kaktusz mérgező, de ez is csak amolyan civilizációs dolog: persze, hogy mérgező, ha nem megfelelő mértékben és formában fogyasztják, úgy minden az, de aki tudja, hogyan és mennyit, annak igazi csodaszer, én mondom! – Maga mondja. Értem. Tudja, én meg mit mondok?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXIX.: Mert sötét az éj és tele van iszonyattal

2015.02.14. 07:00 kolbenheyer

lázálom.jpgHa egy író híres lesz, akkor a korai műveit is el lehet adni. G. R. R. Martin esetén a Trónok harca sikere miatt adták ki (újra) a Lázálom című vámpírregényt (Pécs, Alexandra, 2013, az amerikai eredeti: Fevre Dream, New York, Poseidon, 1982). A korai itt azonban nem azt jelenti, hogy sikertelen. Az USA-ban siker volt, már akkor a műfaj egyik megújítójának tartották, Martin mégsem írt folytatást. Ezt jó jelnek is tekinthetjük, nem az az író, aki akárhány bőrt képes lehúzni a rókáról, épp ellenkezőleg, lassan ír, épp ezért nem tekintjük mégsem jó jelnek, mert már olvasnánk a Trónok harca következő kötetét. De térjünk vissza a vámpírokhoz. Kézenfekvő az összevetés, elsősorban a „híres” sorozattal: mennyire előlegezi meg a Lázálom a Trónok harca világépítő és karakterrajzoló egyediségét? Másrészt persze a vámpírregényekkel: igazolható-e a műfaj megújítása, és mit is jelentsen az? Végül harmadik témaként felvetnék valami tényleg egyedit, még akkor is, ha eldönthetetlen, hogy Martin ezt mennyire szánta komolynak, nem pedig iróniának, de a regény egyik fő témája a faji kérdés.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy martin vámpír kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 136.: A paracasi koponyák

2015.02.07. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

para.jpgKorán érkeztem, vagy nem is tudom, talán nem én érkeztem korán, hanem a többiek késnek, ha jönnek egyáltalán. Akkora divat már a kocsmakvíz, minden jobb helyen van, hogy nem mindenhova tolong a közönség. Vagy még nem tolong, legalábbis. Kértem a szokásos vicét, vörösborból, de szigorúan üvegesből, mit tudom én, mit akarnak itt rám sózni folyóbor címén, és leültem a szokásos sarokasztalhoz bevárni a csapatomat. Közben megjött Miki, a kvízmester is, hosszú ujjú fekete pólóra fehér alapon kockás rövid ujjú ing, bő piros nadrág, barna mokaszin, körszakáll és copfba fogott haj. Még sose láttam, mégis rögtön felismertem a leírás alapján. Múlt héten Vilma volt, én meg akkor jártam itt először, de a haverom szerint Miki is jó, sőt nekünk talán még jobb is, ő se csípi a természettudományos meg sportkérdéseket. Hát legyen, bár ahogy hallom, két hete főleg a baskírok meg a jezidiek körül forgott a kvíz, azért túlzásokba se kéne esni. Lassan szállingóznak a többiek is, akad még rajtunk kívül három csapat, mehet a kvíz. A kérdések nem rosszak, egyáltalán nem rosszak, de miért nem bírja befogni a száját? Maga a kérdés is egy végtelen mondat, de utána jön még újabb és újabb magyarázat, személyes anekdota és pontosítás, példák és ellenpéldák, rögtön kiver a veríték, hogy mikor mondja ki a megoldást is. De mégsem ebből lett a baj.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVIII.: Második csapás

2015.01.31. 07:00 kolbenheyer

silkworm.jpgKezdjük a vallomással: a poszt címe (rossz) szóvicc. J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimisorozatának főhőse Cormoran Strike, és én a második kötetet fogom ismertetni. A Silkworm (Selyemhernyó; London, Sphere, 2014) ismertetőm írásakor még nem jelent meg magyarul, de már nagyon készül. Rowling neve egyelőre még mindent elad. A kérdés, hogy az ígéretes kezdet után a krimisorozat is fenn tudja-e tartani az érdeklődést. Az én válaszom bizonytalan, jóllehet a könyvet faltam, és egész biztos el fogom olvasni a harmadik részt is. Az első rész ismertetésekor azt állítottam, hogy Rowling magabiztosan, de egyben invenciózusan kezeli a klasszikus brit krimi toposzait: az össze nem illő, vagy épp egymást kiegészítő nyomozópárost, a zárt helyszínt és meghatározott gyanúsítotti kört, valamint az elhelyezett utalásokból elvileg megfejthető, de mégis izgalmasan csavaros megfejtést. Mindez igaz a Selyemhernyó-ra is. Állítottam azt is, hogy Rowling krimije egyben a főszereplőkről szóló nagyregény is. Újabb pipa. Végül úgy tűnt, nem egyszerűen utalás, de tiszteletadás Agatha Christienek. Ez is igaz maradt. Akkor?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

Kolbenheyer ír 135.: Tisztaság, rend, hatékonyság

2015.01.24. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

rend.jpg– Működő országban szeretek lakni. – ez a mondat visszhangzott Peti fejében, amikor bekanyarodott a ház elé. Matthias válaszolta mindenkinek ezt, amikor kérdezték, miért megy vissza Salzburgba, amikor már magyarul is ilyen szépen megtanult. A simára aszfaltozott utak, a virágoktól roskadozó erkélyek és a jól öltözött emberek elég meggyőzően bizonyították a kijelentés igazát. A ház előtti parkoló táblája, miszerint a jogszerűtlenül parkoló autókat a tulaj költségére elszállítják, kissé meghökkentette Petit, de aztán meggyőzte magát, hogy ha bérel egy apartmant egy hétre, akkor nem jogszerűtlen a parkolása (bár a kisördög csak tovább kérdezgette, hogy ezt vajon honnan tudja majd a parkolóőr, ha meg nem is foglalkozik vele, akkor mit ér a tábla?). A házba belépve tisztaság, de nem az otthonról oly ismerős hipószag fogadta. A falon az üzemeltető felhívása, hogy a síbakancsokat rögtön a bejáratnál vegyék le, mert rongálódik a lépcső, no meg a zaj miatt (Lärmbelastung). Oké, nem egy magyaros vendégszeretet, de hát működik, és lássuk be, fontosabb a tisztaság, rend, hatékonyság, mint a mimóza lelkek, különben is, ha betartod a szabályokat, nincs mitől félned, és megy is minden mint a karikacsapás. Nagyszerű lesz ez a hét, mondta a családjának, csalódás kizárva.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVII.: Ész, erő, és oly szent akarat

2015.01.17. 07:00 kolbenheyer

rakovszky-szilankok.jpgRakovszky Zsuzsa új, Szilánkok című regényét (Budapest, Magvető, 2014) csak erős családi buzdításra olvastam el, mivel tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, mint ahogy annak idején A kígyó árnyéka sem tetszett. És lőn. A dolog persze ennél bonyolultabb. Merthogy itt a történet érdekelt, a környezet még inkább, volt olyan figura is, akivel azonosulni lehetett (bár persze kevés), sőt a közvetített világszemlélet sem áll távol tőlem (iskolásabban szólva: nagyjából egyetértek a mondanivalóval). Sokkal jobban zavartak az írói eszközök. A cím az elbeszélésmódra is vonatkozik, a folyamatos történet helyett időbeli ugrásokkal tarkított részleteket kapunk, gyakran különböző szereplők szemszögéből, sőt különböző műfaji megoldásokkal. Ezzel önmagában semmi gond, sőt nagyon is izgalmas lehet, de nekem túl sok volt az elhallgatás. Nem annyira a cselekményből, mert abból azért olyan túl sok nincsen, inkább a motivációkból. A betoldott ál-újságcikkek kezdetben szórakoztatóak, de a múlt századelő dagályos pátosza idővel unalmassá válik. A naplórészletekkel pedig mindig az a baj, hogy terjedelmükkel eleve hiteltelenné válnak. Rakovszky a lezáráshoz még egyfajta krimi-szálat is előkészített: a váratlan fordulat szereplői, eszközei, motivációja mind megjelent időben, de fel sem tűnt, hiszen semmi sem utalt arra, hogy jeleket keressünk.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény történelem rakovszky tanácsköztársaság kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 134.: Rasszizmusról szó sem lehet

2015.01.10. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

rassz.jpgNa, mit szóltok? Remélem, nem hangzik nagyképűnek, de ezt a feladatot különösen jól sikerültnek gondolom, ez a kedvencem. Annyira megragadott az egész, amikor olvastam róla, mert sajnos nem teljesen eredeti ötlet, valljuk be. Szóval most olvastam, hogy milyen szépen visszavezethetők ezek az előítéletek a 19. századba, de ami igazán döbbenetes, hogy az is kimutatható ezzel, hogy előbb volt az előítélet, és csak utána a jelenség. Hogy ezt mi bizonyítja? Azt hittem, ez egyértelmű … Hát, itt van ugye ez a karikatúra, ahol a csendőrnek rajzolt miniszterelnök dologra szólítja fel a cigányoknak rajzolt ellenzékieket, és mellette ez az adatsor, hogy a cigányoknak szinte mind van munkája. Erre gondoltam, tehát, hogy annak ellenére, hogy dolgoznak, ugyebár mégis van ez a közvélekedés, mert hát nem lenne érthető a karikatúra vicce, ha nem azt gondolnák … Problémás? Mármint micsoda problémás? Az egész feladat? De miért? Nem, még nem olvastam a lektorikat, nem is tudom, miért. Mert azok szerint problémás? Jó, akkor megnézem, és ha kell javítom … Pedig tényleg azt hittem, hogy tetszeni fog, mert egyrészt ugye a források, hogy karikatúra, az azért érdekes, meg másrészt hogy ilyen egyértelműen cáfolható, és akkor nem fogják azt írni a vizsgázók, hogy … Értem, jó, akkor megnézem.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLXVI.: Történelmi bakteriológia

2015.01.03. 07:00 kolbenheyer

a-sajt-es-a-kukacok--7438275-90.jpgKülönös érzés egy nagy klasszikus recenzálása. Carlo Ginzburg A sajt és a kukacok című könyve (Budapest, Európa, 2011; az olasz eredeti: Il formaggio e i vermi, Torino, Einaudi, 1976) több évtizede a történeti kutatások egy új irányának, a mikrotörténelemnek az alapműve, számtalan újabb kutatást és kritikát inspirált nálam sokkal avatottabbak tollából. Én mégis csak most vettem a kezembe, és csodálkoztam rá. Mert csodálkozni van min. Ginzburg egy 16. századi észak-itáliai molnár inkvizíciós perének anyagát dolgozta fel, és ennek segítségével próbálta meg rekonstruálni egy nagyon különös, paraszti származása ellenére nem csak írni-olvasni tudó, de a vallás nagy kérdésein elmélkedő ember világképét. A perbefogott molnár ugyanis (legalábbis első kihallgatás-sorozata során) nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy elmondja véleményét az egyetlen tanult személynek, aki hajlandó volt őt meghallgatni, az inkvizítornak. Mit gondolt Menocchio a teremtésről, Istenről, a túlvilágról, és kideríthető-e, hogy amit gondolt, azt miből merítette? De Ginzburg ennél is továbblép, és megpróbálja az általa is kivételesnek tartott egyedi esetet általános tanulságok levonására is felhasználni. Rekonstruálható-e Menochio szavaiból a korabeli paraszti világkép, feltárhatók-e a népi kultúra és a magaskultúra egymásra hatásai? Ismertetőmben én is ezt az utat járnám be.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem vallás kolbenheyer olvas mikrotörténelem ginzburg