Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (10) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) eu (25) evolúció (7) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (6) holokauszt (10) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (20) izrael (37) jézus (9) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (11) kereszténység (11) kína (10) kolbenheyer ír (121) kolbenheyer olvas (150) kommunizmus (13) közélet (9) közgazdaságtan (15) külpolitika (19) kultúra (23) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (139) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) mdf (12) meleg (12) mszp (62) náci (45) nacionalizmus (8) nemzet (29) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (8) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (14) politika (206) rasszizmus (18) regény (13) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rükverc (11) rukverc (15) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (54) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (104) tüntetés (6) usa (41) választások (34) választás 2010 (44) vallás (11) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (43) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Kolbenheyer ír 121.: Édes

2014.04.19. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080510.jpg„Bocsánot, ném látto o forkomot?” Salamon majdnem félrenyelte a levest (húsleves libából, régi zsidó recept, de ez egy másik történet, és elmesélésére más alkalommal kerül majd sor), amikor ez a párbeszéd eszébe jutott. Eszébe meg onnan jutott, hogy másnapos fáradtságát úgy próbálta leküzdeni, hogy elmesélte a szüleinek, jó legyünk pontosak, az apjának, a nyugalmazott filológusnak, a tegnap esti nyelvleckéket Agataval. Ha azt hitte, hogy apját lenyűgözi majd, amikor elmeséli, hogy képzeld, a lengyelek nem tudnak ’a’-t mondani, vagy ’á’-t vagy ’o’-t mondanak, akkor tévedett, mert Dr. Dr. hc. Magosvári Endre csak mosolygott, hogy persze hogy nem, a magyarokon kívül senki sem tud. Salamon rendületlenül próbálkozott tovább, hogy Agata nyelvérzéke milyen kitűnő amúgy, eleve sok nyelven tud, Vikivel, aki a társaságba hozta, Padovában ismerkedtek meg Erasmuson, és természetesen olaszul beszélnek, de a többiek kedvéért alapvetően angolul, de ért valamit németül és oroszul is. Dr. Dr. hc. Magosvári Endre mosolygott tovább, szép, szép, de ezt azért sokan tudják, khm, hogy ne is menjünk messzire, itt van mindjárt ő, ha még a latint meg a spanyolt is hozzátesszük. Salamon nyelte a csigatésztát és mondta tovább, hogy de nem is ezt akarta mesélni, hanem hogy annak ellenére, hogy a lengyelek úgy általában nem tudnak ’a’-t mondani, sőt nem is hallják, mi mikor mondunk, Agata abszolút hallja, próbálkozik is, de inkább ’o’ lesz, de ez is szuper, mert legalább az ’á’-tól meg tudja különböztetni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CLI.: Aki szegény, az a legszegényebb

2014.04.12. 07:00 kolbenheyer

scarcity.jpgMiután a közgazdasági modellek racionálisan döntő emberképét a mindennapi valóság rendszeresen megtépázza, egyre nagyobb figyelem irányul a viselkedési közgazdaságtanra (behavioral economics), ami már szinte pszichológia. Az emberek nem irracionálisan döntenek, hanem megfelelő pszichológiai mechanizmusok mentén, ezek megértésével a gazdasági folyamatok elemzése is könnyebbé válik. Sendhil Mullainathan közgazdász, míg Eldar Shafir pszichológus, közös művük a Scarcity (Szűkösség; New York, Times Books, 2013) pedig egy új szemléletmódot mutat be, ami további vizsgálatokon keresztül akár önálló kutatási területté is válhat. Mi a közös a mélyszegénységben élőkben, akik nem képesek onnan kitörni, az elfoglalt üzletemberekben, akiknek nincs egy szabad percük sem, vagy a sikertelen diétáról diétára váltó elhízottakban? Lehet-e az élet ennyire különbözőnek látszó jelenségeit közös mechanizmussal magyarázni? És ha lehet, akkor meg lehet-e változtatni gondolkodásmódunkat elsősorban a szegényekről, akik helyzetének, pontosabban a helyzetükből eredő szűkösségnek a legdrámaiabbak a következményei? Mullnaithan és Shafir azt állítják, hogy mindezt lehet, sőt kell is. A következőkben megpróbálom elmagyarázni, szerintük hogy működik a szűkösség pszichológiája, ebből következően miért is szegények a szegények, és végül, ha így van, hogyan kellene rajtuk segíteni.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan pszichológia szegénység kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 120.: Dohány

2014.04.05. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1010268.jpgSzóval, akkor mondhatjuk, hogy titeket tulajdonképpen ez tart csak egyben. A dohány. – Kolos felháborodott kézmozdulatot tett, nagy levegőt is vett, hogy tiltakozzon, de aztán csak arra futotta, hogy belekortyoljon a sörébe és lesüsse a szemét. Ami egyenlő a beismeréssel. De kicsit előreszaladtunk. A Róma-Juve meccs annyira szar volt, hogy csak röhögni tudtak rajta, és szinte menekültek a puccos sportkocsmából, ahol a csempézett falak és a faburkolatú mennyezet minden négyzetméterére jutott egy plazmatévé. Minden boksz minden padjáról nézheted valamelyiket, Beni nyaka mégis teljesen elmerevedett, pedig juszt sem akarta nézni a meccset. Átmentek a törzshelyükre, foglaltak előre asztalt is, mert péntekenként tömve szokott lenni. Tömve is volt: az összes kopott furnérszéken, meg foszló, piros kárpitos padon ültek. Talán a tömeg miatt, vagy csak a nikotinsárga falak tették, de Beni látni vélte a vágható füstöt, ami a helyet valóban jellemezte a dohányzást kitiltó rendelet előtt. Most már persze csak az utcán cigiztek, a járókelők kerülgették a topogva, sietősen dohányzókat, a Belvárosban értelmezhetetlen öt méteres távolságról mintha senki sem hallott volna.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Három tény

2014.04.04. 19:21 Horváth Andor Márton

  1. A "Kormányváltás" jelszó alatt futó tömörüléssel kapcsolatban nincs olyan vélemény, amely szerint ez a jelszó ne üres hazugság volna. Aki a "Kormányváltás"-ra szavaz, az tudja, hogy a kormányt ezek a pártok nem fogják leváltani. Az ilyen értelmű szavazatnak van értelme, de mérhetetlen kiábrándult cinizmust árul el a szavazópolgárról. Ez a cinizmus megalapozott.
  2. Az LMP-t sokan kihagyják a lehetőségek közül, mondván, hogy minek 1-2 mandátumért ennyit küzdeni, ráadásul egy ilyen diszfunkcionális párt mandátumaiért. Hát azért, mert ez az egyetlen párt, amelyik nem a Kádár-korszak korrupciójának és látszatdemokráciájának szellemi örököse, és nem istenít náci eszméket sem. És igazán nagyot még nem is hazudott - ellentétben még a Millával is.
  3. Mindenki a két nagy politikai tömörülésről, oldalról beszél, noha már tíz évvel ezelőtt is világos volt, hogy a "baloldal" és "jobboldal" mennyire nem írja le a magyar politikai palettát. Valójában tényleg két jelentős politikai kör van. Az egyik az MSZP-Fidesz-váltógazdaságban érdekelt; ez a kör használja ki rendre a liberális és konzervatív demokrata szavazókat. A másik pedig a Jobbik.

Ki-ki döntse el, ezekkel a tényekkel hogy boldogul.

1 komment

Kolbenheyer olvas CL.: Kezdetben vala az Ige

2014.03.29. 07:00 kolbenheyer

könyvtolvaj.jpgMit nem tudunk még a hitleri Németországról, a második világháborúról, a holokausztról? Sztálingrád? Koncentrációs táborok? Gestapo? Mind megvolt már? És mi van, ha egy regényben mindez csak háttér, be-bevillanó képek, távolról felmeredő fenyegetés, de a fókusz egy kisvárosi német munkáscsalád szenvedése és tragédiája? Mi van, ha az almatolvajlás részleteiig hitelesre formázott cselekményt a végletekig művi (mesterkélt?) szerkezet, narráció és betétek ellenpontozzák? És mi van, ha a könyv végighúzódó alaptémája veszélyesen táncol az irodalmi köldöknézés határán, amikor a szavak hatalmát teszi meg a tragédia és a katarzis origójának? Mindezt olyan jól sikerült egybegyúrnia Markus Zusaknak, hogy A könyvtolvaj (Budapest, Ulpius-Ház, 2010; az ausztrál eredeti: The Book Thief, Sidney, Picador, 2005) című regénye mellbevágó. Nehezen rázódtam bele, leginkább a cselekménytől folyamatosan eltávolító írói eszközök miatt, legalábbis ezt válaszoltam a kérdésekre, de így utólag még inkább azért, ami miatt a végére érve sem mondhatom, hogy gyönyörű. Annyira, de annyira szomorú, miközben a témához képest nem különösebben kegyetlen, nem is meglepő, csak éppen a bőr alá mászóan rettenetes. Ez most ajánlás? Az, de nem feltétlenül. Fel fog kavarni. (A bevezető végére egy kis crossover: A könyvtolvaj olvasása közben írtam Az utazó-t. Nem véletlenül.)

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Kolbenheyer ír 119.: Sztereó

2014.03.22. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080081.jpgRemekül. Szerintem megértették, hogy jó kezekben van a gyerekük. Mondtam nekik, hogy akár tetszik, akár nem, én ember fogok faragni belőlük! – Karcsi már megbánta, hogy megkérdezte Flóriántól, hogy is sikerült a szülői értekezlet. Már majdnem kicsúszott a száján, hogy ha az ő gyerekéről lenne szó, szerényebb igényei lennének, megelégedne azzal, ha megtanulna angolul, embert meg nem kell faragni belőle, jó az így is, ahogy született. Csak barátságos akart lenni, és mivel előző nap Flórián reggeltől jajgatott, hogy ma benn lesz estig, mert ötkor szülői, addig már nem érdemes hazamenni, az meg mindig elhúzódik, főleg kezdő osztálynál, nyilván minden szülő külön is akar vele beszélgetni. Persze Karcsi már akkor vágta, hogy az önsajnálatba mekkora adag önfényezés van csomagolva, de hát Flóriánnak végül is sokat köszönhet, ő volt a vezetőtanára, ő hívta ide a gyakorlat után, azóta is mentorának érzi magát. Na ja, de meddig még. Mert Flórián gondoskodott róla, hogy mellette kapjon asztalt a tanáriban, természetesnek vette, hogy segít megszervezni az erdélyi nyári tábort, visszautasíthatatlanul kérte fel osztályfőnök-helyettesnek, és legalább kétnaponta elhangzott az ominózus mondat: Karcsi, ma ráérsz, ugye?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Vissza-visszanyelve

2014.03.20. 10:00 Aba Sámuel

Gyűlölöm az MSZP-t, mélyen megvetem, és viszolygok tőle. Mégis a baloldali összefogás listájára és a baloldali összefogás mszp-s jelöltjére fogok szavazni. Meggyőződésem, hogy hosszútávon az a baloldal és az ország egyetlen esélye, ha az MSZP egyszer örökre eltűnik a magyar politikából. Az mszp-sek ugyanis nemcsak távlati programjukat, értékeiket és az ország érdekét képesek könnyedén feláldozni, de gyakorlatilag bármit gondolkodás nélkül odadobnának, hogy elkerüljék a népszerűségvesztést és természetesen elsősorban az ezzel járó képviselői, bizottsági, felügyelőbizottsági helyek és üzleti pozíciók elvesztését. És mindezen a fiatalítás sem segít, az MSZP ugyanis hermetikusan lezárt alternatív univerzumként termeli ki a Szekeres Imre és Puch László klónok újabb és újabb generációit. Április 6-án mégis a Mesterházy Attila vezette listára és az MSZP jellegtelen, párttitkár kinézetű jelöltjére fogok szavazni.

Olvasom tovább »

4 komment

Címkék: mszp jogállam választás 2014

Kolbenheyer olvas CXLIX.: A hangyák és mi

2014.03.15. 07:00 kolbenheyer

conquestjpg-477ff884e699d551.jpgMegint egy biológus, és nem is „csak” az emberi történelemről ír, de az egész emberi társadalomról erkölccsel, vallással, művészettel. Edward O. Wilson The Social Conquest of Earth című könyve (A Föld társadalmi meghódítása; New York-London, Liveright, 2012) egyfajta opus magnum, az érdeklődő laikus számára készült összegzés arról, mit tud mondani az evolúcióbiológia emberi mivoltunkról, arról, hogy miért és hogyan élünk társadalomban. Biológiai értelemben a Föld legsikeresebb fajai a társadalomépítők, egyszerűsítve: a hangyák és mi. (Nem erről szeretnék írni, úgyhogy csak zárójelben: a rovarok között nem csak a hangyák, de a termeszek, méhek és darazsak is lehetnek társadalomépítők.) Wilson végigvezet az emberré válás útjának ma ismert lépcsőin és a társadalomépítő rovarok elképesztő világán. Mindezt azért teszi, hogy bemutassa, milyen evolúciós erők hozták létre és tartják fenn ezeket a társadalmakat, és hogyan magyarázhatók evolúciós okokkal az emberi társadalmak leginkább emberi, az embert az állatvilág többi tagja fölé emelő vonásai.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: evolúció biológia társadalom wilson őstörténet kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 118.: Az utazó

2014.03.08. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1080436.JPGEgy darabig napközben nem történt semmi, egészen meg is feledkezett róla. Az éjszakák persze mások, érezte, hogy amint elkezd sötétedni, és hát február volt még, tehát hamar kezdett, nő benne a feszültség, nem, mondjuk ki nyíltan, a félelem. De legalább nappal nem volt semmi, sőt reggelente rendszerint úgy ébredt, hogy eszébe se jutott, ez most persze elég hülyén hangzik, hiszen honnan tudhatná valaki, hogy mi nem jut az eszébe, de természetesen ez azt jelentette, hogy csak délután jött rá, hogy egész eddig minden simán ment, jókedvű volt, és, hát igen, eszébe se jutott. De ma megtörtént nappal is. Sőt, kétszer. Bár igazából nem úgy, ahogy számított rá, persze sehogy se számított rá, hiszen eddig nappal sose történt meg, de már többször eszébe jutott éjjel, hogy mi lenne, ha nappal törne rá. Mert éjjel legalább nem látja senki, csak a kialvatlanság nő, ahogy egyre nehezebben alszik el. És most, amikor megtörtént, mégsem az történt. De tudta, hogy csak idő kérdése. Legalább senki sem vette észre, gondolta, és közben szorongott, hogy az hogyan is lehet, mégis, mi a fene történik valójában, sőt, történik-e bármi is, vagy …

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVIII.: A nemzeti tizenegy

2014.03.01. 07:00 kolbenheyer

cover._American_Nations-576x860.jpgEurópai szemmel mindig zavarba ejtő az amerikai nemzetek mibenléte: a nyílegyenes határok által elválasztott, azonos nyelvű, de a világ minden tájáról odaszármazott emberek hogyan is alkothatnak olyan közösséget, mint Európában az angolok, a németek vagy a magyarok? Colin Woodard American Nations című könyve (Amerikai nemzetek; New York, Penguin, 2011) szerint sehogy, merthogy érdemes különbséget tenni az Észak-Amerikát alkotó három államszövetség (Kanada, USA, Mexikó) és az őket benépesítő 11 nemzet között. (A szóhasználat kritikájáról majd később, de már itt megjegyzem, hogy Mexikóról valójában csak érintőlegesen van szó, ott további nemzetek élnek Woodard szerint.) De kik is alkotják a nemzeti tizenegyet? A három nem angol nyelvű nemzet léte a legkézenfekvőbb: Új-Franciaország (Quebec magja és egy kis enklávé New Orleans környékén), El Norte (Mexikó északi, és az USA déli határvidéke), valamint az Első Nemzet (Észak-Kanada és Grönland őshonos népei). De Woodard az angol nyelvű USA és Kanada területén is nyolc további nemzetet feltételez, mégpedig elsősorban különböző eredetű és vallású első telepeseik, és az eltérő alapértékeikből levezethető, azóta megfigyelhető jellegzetes politikai mozgásuk alapján. Az amerikai nemzetek határai nem csak az államszövetségek, de a tagállamok határait sem követik: Jenkiföld (Új-Angliától a Nagy-tavak vidékén át Közép-Nyugatig), Új-Hollandia (tkp. New York környéke), a Köztes Vidék („Midlands”, Pennsylvaniától a Közép-Nyugatig, de körülöleli Jenkiföldet a Nagy-tavak északi partjainál), Árapály („Tidewater”, kb. Virginia és Maryland), a Mély Dél (Észak-Karolinától Texasig), Nagy-Apalachia (Nyugat-Virginiától Texasig), a Távol-Nyugat (a nyugati prérik és a Sziklás-hegység) és a Balpart (a csendes-óceáni partvidék).

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet történelem usa nemzetállam kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 117.: Regresszió

2014.02.22. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1070752.JPGA fejlődéslélektan sima ügy, muszáj, hogy az legyen, ismételgette magában Nóra. Előtte a jegyzetek, a bekapcsolt laptop, jó most éppen a facebookon, mert még gyorsan megnézte, hogy megjelent-e az Instagramra felrakott kép, de amúgy a szakkifejezéseknek akart utánanézni, ha szükség lesz rá, hatalmas bögre kávé, és persze az aszpirin. Szemezett vele egy ideig, nem lehet ennyire hülye, hogy kiüti magát este, most, hogy tényleg hajnal volt-e arról ne nyissunk vitát, aztán reggel, oké, délben, csak aszpirinnel bír leülni tanulni. Ráadásul fejlődéslélektant. Ami nyilván sima ügy. Minden fontos vizsga megvan, mindig a pepsziket hagyta a végére (pedagógia-pszichológia), ezzel is finoman jelezve, igazából nem is finoman, hogy ugye a fontossági sorrend, szóval, hogy ki nem szarja le, milyenek ezek a pepszi jegyek. De azért megbukni nem kéne, szóval be az aszpirint, és nézzük, mit is kéne tudni. A handoutok érdektelenek, az órai jegyzete kivehetetlenül kusza, meg különben is, nem-nem, nincs különben is, tessék figyelni. Csak épp a tegnap este, izé hajnal, oké-oké, tényleg hajnal lehetett már, meg a Peti. Micsoda hülyeség, komolyan venni. Nem, nem fogja komolyan venni, csak kicsit át kell gondolni, mit is mondott meg csinált, úristen, ugye nem, nem, biztos azt nem, annyira nem lehetett … Most mi van? „A regressziót személyes példákkal lehet a legjobban érzékeltetni :-)” Ez volt a jegyzetében. Emlékezett is arra az órára.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVII.: Az ingyenebéd

2014.02.15. 07:00 kolbenheyer

mokyr.JPGA gazdaságtörténet egyik legérdekesebb, mert egyelőre megválaszolatlan kérdése az, hogy miért gazdagodott meg a Nyugat. Maga a kérdés is bonyolult, hiszen sem az nem világos, mit értünk Nyugaton, sem az, mikor is gazdagodott meg, az meg főleg nem, hogy a Nyugat gazdagodása vagy a többiek lemaradása a magyarázatra szoruló jelenség. (És akkor nem is beszéltünk arról – sőt, javaslom, ne is beszéljünk –, hogy vannak, akik az egész jelenséget mint avítt haladás-fogalmat elutasítják.) Joel Mokyr A gazdagság gépezete (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004; az angol eredeti: The Lever of Riches, London, Oxford University Press, 1990) című könyvében a technológiai kreativitást nevezi meg a Nyugat felemelkedése okaként. Bevezetőjében az ugrásszerű gazdasági növekedésnek négy formáját különbözteti meg, ezek hozzák létre a mindennapok közgazdaságtanában nem létező ingyenebédet: amikor a kibocsátás nem valamilyen más igény rovására, hanem önmagában, mégpedig jelentősen nő. A megtakarítások bővülése révén megnövekvő tőkejavak okozta növekedést (ún. solowi növekedés), a kereskedelem miatti specializáció eredményezte növekedést (ún. smithi növekedés) és a gazdaság (tkp. a népesség) növekedéséből következő volumenhatások miatti növekedést (ezt Mokyr nem nevezi el, de én boserupinak mondanám) a könyv nem tárgyalja, csak a tudáskészlet bővüléséből következő schumpeteri növekedést.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság történelem kolbenheyer olvas mokyr

Kolbenheyer ír 116.: Bal

2014.02.08. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

P1050034.JPGMunkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától függetlenül. – Az igazgatóhelyettes úgy szavalta, mintha legalábbis a Toldi volna („Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”), Tünde már szinte azt is hallotta, hogy „írta Arany János”. Az év eleji munkavédelmi oktatás megszervezése és utána a bájcsevely a snájdig munkavédelmissel az igazgatóhelyettes feladatai közé tartozott, aki példaszerűen el is látta azokat. Most is ez okból szavalta a jogszabályt, amikor meghallotta, mi történt Tündével. Szokás szerint rohant otthonról, éppen néhány perccel később, mint szeretett volna, tényleg a szokásos reggeli rutin. Mire a gyerekek megreggeliztek („Mama, van még ribizlilekvár? Kiborult a kakaó, mit csináljak?), bepakoltak (Mama, hol az üzenőm? Aláírtad? Hányszor kértem, hogy este pakoljatok be?!), felöltöztek (Kivasaltad a fehér ingem? De ma zongoravizsgám lesz! Tegnap este miért nem bírtál szólni?!) és elindultak (Kulcs? Bérlet? Ne felejtsetek edzésre menni!), elment a villamos is, így rohant le a metrómegállóba. Utált így rohanni, beleizzad a blúzába, a frizuráját is szétfújja a szél, de nem késhet el. A bejáratnál kikerült néhány hajléktalant, meg a keresztbetolakodókat, akik még Metropolt akartak szerezni, és akkor volt, hogy zuhanni kezdett.

Olvasom tovább »

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLVI.: Forrest Gump från Sverige

2014.02.01. 07:00 kolbenheyer

a-szazeves-ember-aki-kimaszott-az-ablakon-es-eltunt--9817828-90.jpgHa olyan könyvet keres a kedves Olvasó, amin tényleg, de tényleg hangosan fog röhögni, akkor megérkeztünk: Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Budapest, Athenaeum, 2013; a svéd eredeti: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, Stockholm, Piratförlaget, 2009) című művét ajánlom. A két szálon futó cselekmény lehetetlenül vicces: a karakterek akkor is szórakoztatnak, ha semmit sem csinálnának, de folyton elképesztő kalandokba keverednek, amikről nagyon jópofa nyelven értesülünk. (Sajnos a magyar fordításról nem tudok beszámolni, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva azt képzelem, hogy a skandináv könyvek hitelesebbek németül: mindenesetre a német szöveg a rengeteg konjunktívval és névszói szerkezettel fergeteges.) Az öregek otthonából való menekülés története modern kisvárosi Felix Krull: a következmények nélkül megoldódó képtelen kalandok habkönnyű sora. Allan évszázados élettörténete pedig a svéd Forrest Gump, ahol a történelmet erősen lábszagos alulnézetből vizsgálhatjuk, kacagásunk pedig némileg komolyabbá és sötétebbé válik. De attól tartok, a helyzet- és karakterkomikum, illetve a nyelvi humor önmagában nem tartana ki több száz oldalon, ha nem ágyazódna többféle intellektuális keretbe. És ezeket felismerve kacagunk tényleg.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: humor regény svéd kolbenheyer olvas jonasson

Kolbenheyer ír 115.: Örök szundi

2014.01.25. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1080037.JPGAkkor ez már az örök szundi? – kérdezte Ágoston, ami, valljuk be, nagyon logikus kérdés, ha az ember négy éves, és érdeklődésére, hogy az Aranka néni mikor ébred fel, azt a kissé elhaló választ kapja anyjától, hogy Ágókám, ő már nem ébred fel. Krisztitől csak egy újabb sóhajra tellett, meg egy kis simogatásra, miközben gyilkos tekintettel próbálta ledöfni férjét, aki valószínűleg nem hallott arról, hogy az embernek meg kellene éreznie, ha valaki rossz szándékkal figyeli hátulról, ilyen kis bizsergésnek kellene lennie a tarkóján, meg felálló szőrszálaknak, de nem volt, nem lehetett, mivel tovább bámulta elmerengve vitéz szokolgrádai Gyurits Belizár császári és királyi altábornagy síremlékét. Halottak napjához képest ragyogóan sütött a nap, a temető kőfalára felfutó vadszőlő levelei égővörösek, az ösvényt szegélyező bükköké pedig aranysárgák voltak. A valószerűtlenül kék égen vadlibák V alakja húzott el. A temetőben érthető módon nagy volt a forgalom, Kriszti már kényelmetlenül is érezte magát, hogy mindenki őket kerülgeti, amiért csak úgy ácsorognak. De Vili nem bírt elszakadni vitéz szokolgrádai Gyurits Belizár sírjától, és az egésznek a Mimi néni volt az oka, bár ha jobban belegondolunk, és Kriszti napok óta mást sem csinált, mint jobban belegondolt, akkor Sanyi nagyapa, az Isten nyugosztalja.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLV.: Iskola a határon

2014.01.18. 07:00 kolbenheyer

vihar.jpgSaját csapdámba sétáltam, amikor nemrég azt írtam, nem vonzanak a „nihilista vagy egzisztencialista” könyvek, pláne nem, ha ifjúsági irodalomnak vannak csomagolva. Mert amikor megláttam tanítványaimnál Seita Parkkola finn írónő Vihar című könyvét (Szentendre, Cerkabella, 2012; a finn eredeti: Viima, Helsinki, WSOY, 2006) csak nem bírtam ellenállni. Gyengeségemben nagy szerepe volt Jani Ikonen illusztrációinak, amik egyszerre illeszkednek tökéletesen a könyv minimalista nyelvezetéhez és szürreális történetéhez. Fekete-fehér, egyszerűen vagy alig árnyékolt geometrikus formák, amik mégis folyton görbült térbe vannak helyezve, technikájuk pedig nyilván nem véletlenül emlékeztet a festékszórós graffitikre. Tökéletesen dizájnolt termék, annyira kúl, hogy megtalálja olvasóit. A gondok persze itt kezdődnek (és végződnek), hiszen a hátam borsózik attól, hogy a könyv szereplőihez hasonló kiskamaszok kezébe adjam (ők tizenkét évesek), én is tizenöt évesek kezéből kaptam ki. De még akkor is nehéz és félelmetes olvasmány. De akkor kinek szól? És miről? A Vihar azon a határon táncol, ami a szimbólummá érett metaforát választja el az öncélúan művészkedő sületlenségtől. Finom és tehetséges tánc, egy jó beszélgetést biztosan megér.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény kolbenheyer olvas parkkola

Kolbenheyer ír 114.: Zöld pokol

2014.01.11. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1060347.JPGA feje hasogatott és a szája teljesen ki volt száradva, innen sejtette, hogy baj van, különben a szempilláin átszűrődő zöldes fény megnyugtatta volna, az erdőben mindig zöld a fény. Gyorsan behunyta a szemét és összegömbölyödött, mert az ébredező érzékei azt súgták, nem az erdőben van. Pedig az utolsó emléke az volt, ahogy felnézett a levelekre, amiken átszűrődött a napfény. És a zúgás. Azért nézett fel, amiatt a különös zúgás miatt. Óvatosan résnyire nyitotta a szemét. Zöld volt, amin feküdt, de nem falevél és fű, az biztos. Megszagolta. Olyan szaga volt, mint azoknak a fehér kannáknak, amiket a városiak hajigálnak el az útszélen, amikben olyan remekül lehet vizet gyűjteni. Kicsit jobban kinyitotta a szemét. Minden zöld volt. A falon egyforma négyzetes kövek, hidegek, csillogók. Végre meg mert mozdulni, felült, de vissza is hanyatlott, úgy fájt a feje. De akkor már látta a rácsokat. Egy ketrecben volt, még ha csak egyik oldalt voltak is rácsok, a többin falak. Kinn félhomály, nem látott messze, csak ugyanazt a zöldet mindenhol. Hol lehetnek a többiek?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Vége a demokráciának?

2014.01.10. 07:00 Horváth Andor Márton

Egy katolikus paptól hallottam ezt a nagyon bölcs mondást: "a szabadság nem csupán azt jelenti, hogy lehetőségünk van bármit megtenni, hanem azt, hogy képességünk is van a végtelen lehetőségekből kiválasztani a leghelyesebbet". A pap átugrott azon az apró bökkenőn, hogy ebből nem következik, hogy neki igaza van, amikor leghelyesebb útnak a keresztény vallást jelöli meg. De mindenképpen helyes a szabadságnak ez a szigorú értelmezése.

Olvasom tovább »

55 komment

Címkék: politika mszp orbán fidesz magyarország gyurcsány demokrácia választás 2014

Kolbenheyer olvas CXLIV.: Nem minden volt rossz

2014.01.04. 07:00 kolbenheyer

timur.jpgMegaspoiler, mert a végével kezdem. Egy rettenetesen különc, ám szeretetreméltó médiaceleb napjainkban egy berlini kórházban lábadozik, miután neonácik megverték az utcán. Fogadja a politikusok jókívánságait, akik egyben pártjukba is beszerveznék politikai műsorai és megveretése miatti hőssé válása okán. Ő azonban saját pártot alapít és kampányba kezd. Szlogenje: Nem minden volt rossz. Neve: Adolf Hitler. Timur Vermes alapvetésében abszurd, kivitelezésében szatirikusan realista regénye a Nézd, ki van itt (Budapest, Libri, 2013; a német eredeti: Er ist wieder da, Köln, Eichborn, 2012) ide fut ki. Egyszerű vicc vagy gondolatébresztő provokáció? Nem csak azért nehéz eldönteni, mert a könyv tudatosan csak kérdez, és nem válaszol, hanem azért is, mert ez az erénye esetleg csak gyengeségéből kovácsoltatott. Vermes rutinos ghost writer, viccesen és hangulatfestően ír, de regényíróként elsőkönyves szerző. Bombasikerrel indított, amit persze jelentős részben a témaválasztásnak köszönhet: Hitler napjainkban, zseniális. De tényleg az, Hitler az egyik leglenyűgözőbb történelmi figura, bármikor eladható márka. Vermes nagyon jó érzékkel csavar ezen, és az alapötlet maga elviszi a könyvet. Utána kezdünk csak töprengeni, hogy mit is olvastunk: min is nevetünk, mit is kritizálunk, és mit vegyünk komolyan. Mielőtt ebbe belevágunk, szögezzük le még egyszer nyomatékosan: Hitler nyelvezetének megidézése kitűnően sikerült, a szöveget feltétlenül németül kell elolvasni. Muss sein.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény németország náci hitler kolbenheyer olvas timur vermes

Kolbenheyer ír 113.: Döntsd

2013.12.28. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1060963.JPG1985 nyara sokkal jobban indult, mint az előző évé. Anyáék még tavasz elején bejelentették egy vacsoránál, olyan igazi ünnepélyes pózban, csillogó szemmel, hogy külföldre utazunk. Életemben először! Amikor csak hitetlenkedve néztem egyikről a másikra, apa mondta még, hogy a bátyjától kapunk majd meghívót, meg van most rá egy kis pénz és különben is … aztán furán anyára nézett, akinek megtelt a szeme könnyel, és gyorsan kiment a konyhába a tejért … most, hogy nagyapád, szóval, érted, most utazhatunk, hm, és a pénz is tőle, na, hát ez, mondta apa, és gyorsan nagyot harapott a kenyérből. Nagypapa tavaly halt meg, anya évekig ápolta, nem nagyon utaztunk. Zavartan szöszmötöltem a tányéromban, akkor most örüljek, vagy szégyelljem egy kicsit magam, de aztán vége lett a vacsorának és kezdődött a Derrick. Apát és anyát mintha kicserélték volna, hol iszonyú lelkesen szerveztek valamit, hol majd felrobbantak a feszültségtől, és bezavartak a szobámba. Nem jött meg a nagybátyám meghívólevele, és anya nem hitte el, hogy tényleg postázta, és persze apa volt a hibás, amiért nem kérdez rá egyértelműen, amikor Laci bácsi telefonál, mert mindig ő hív minket, általában szombatonként, neki olcsó, neki mindig minden olcsó, legalábbis anya szerint, apa meg túl udvarias és csak hajbókol, pedig testvérek, nem igaz, de igaz. Aztán megjött a levél, de az Ibusznál kiderült, hogy csak egyikük válthat valutát.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLIII.: Vak vezet világtalant

2013.12.21. 07:00 kolbenheyer

ofarrell.jpgA nyugati, boldogabb népeket úgy általában szokás irigyelni, mai témánk szempontjából konkrétan meg hol azért, mert joggal lehetnek büszkék történelmükre mint sikersorozatra, hol viszont azért, mert képesek egyszerűen kinevetni a történelmet, és nem méltóságteljes vigyázzba merevednek, ha szóba kerül. Az igazság, mint oly sok hasonló közhelyes-anekdotikus vita esetén, ennél bonyolultabb, hogy egy újabb közhellyel éljek. John O’Farrell humoros áttekintése az angol (pardon: brit) történelemről, An Utterly Impartial History of Britain (London, Doubleday, 2007) valóban humoros, ami már önmagában nagy teljesítmény, hiszen ötszázötven oldalon át kell fenntartani az érdeklődét és a szellemességet az egymás után sorjázó nyavalyás tények zuhogásában. A humor persze gyakran csak annyi, hogy egy felsorolás végére odabiggyeszt valami nyilvánvalóan anakronisztikust, vagy egy eseményt a későbbi irodalmi-filmes feldolgozás puszta alapanyagaként állít be. Sokszor párbeszédesíti a történteket, ami nem csak a terjedelmet növeli jótékonyan, de tényleg vicces is lehet: „Elvesztettünk egy csatát! De elvesztettük a háborút is? – Öööm. Igen.” De nyilvánvalóan a legjobb, amikor a jelennel von párhuzamot: „Csak az olajért vonultok be! ¬– Nyilvánvalóan. Ellenérv?” Vagy csak szimpla leírásszerűen: „És soha többé nem fordult elő, hogy valaki kórházból olyan betegséggel távozzon, ami nem volt neki, amikor bevonult.” És humoron kívül van más is? Van, és éppen az a bonyolultabb.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: anglia humor történelem kolbenheyer olvas ofarrell

Kolbenheyer ír 112.: Csók

2013.12.14. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1070732.JPGGergő lazán panyókára vetett melegítőnadrággal lépett be a szobába, jobbra-balra nézegetve vigyorgott és merev, kinyújtott lábbal, földre vert sarokkal menetelt körbe a dohányzóasztal körül. – Anyaka, bepisiltem! – jelentette be derűsen. Márti felugrott és odaszaladt, kikapta a kezéből a feltehetőleg pisis nadrágot, és gyakorlott anyai mozdulattal végigsimította négyéves fia alsógatyáját. – De ez nem is pisis! Hol pisiltél be? – A vécében. – Jött a logikus válasz, közben Márti megvizsgálta a melegítőgatyát is, és valóban a szárán, a boka fölött volt egy szép nagy folt. – Te nem is bepisiltél, hanem lepisilted a nadrágod! – Igen! – Gergő sugárzott a boldogságtól, hogy anyja kivételesen ilyen hamar felismerte a nyilvánvaló igazságot. – És mindent körbepisiltél a vécében?! Mehetek fel takarítani? – Igen, mehetsz! – és azzal a menetelésből futásba váltott, a kisgyerekek egyenes hátú, merev, eltartott karokkal végzett futásába, és Csilla meg Kriszti már gurultak a nevetéstől, hogy milyen iszonyú cuki, és cseppet sem sajnálták Mártit a vécétakarításért, elcserélték volna, ha újra négyéves lenne a kamaszgyerekük. Márti felszaladt, nem lehetett nagy a baj, mert hamar visszatért, kezében egy tiszta melegítőgatyával, elkapta Gergőt felráncigálta rá, és már ő is nevetett, hatalmas puszit nyomott az arcára, és elengedte, mert már nagyon kalimpált. Gergő földet érve rávigyorgott a nénikre, tenyerével alaposan lesuvickolta arcáról a puszi helyét, és felszaladt a lépcsőn.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLII.: Steampunk for children

2013.12.07. 07:00 kolbenheyer

leviatancov.jpgAz ember tanulhatna a saját hibájából: egyszer már írtam ifjúsági regénysorozat ígéretes első darabjáról, aminek a folytatásai nem igazán nőttek fel az alapötlethez. Félő, hogy ezúttal is így járok, mégis nem csak elolvastam, de ismertetem is Scott Westerfeld Leviatán című (Budapest, Ad Astra, 2012; az amerikai eredeti: New York, Simon & Pulse, 2010)  steampunk ifjúsági regényét. A Leviatán egy trilógia első regénye, ami rögtön átverés – és az ilyet nagyon nem szeretem –, ugyanis szó sincs három, összekapcsolódó regényről, hanem egy hosszúról, amit az író egyszerű üzleti számításból feldarabolt. A steampunk divatos szubkultúra, de mint ilyen nehezen talál tömeges népszerűségre. (Ha valaki újonc e téren: a steampunk lényege, hogy az 1900 körüli technika valamilyen futurisztikus változatát használja díszletként az alternatív múltban/jövőben/világban játszódó cselekményhez.) Westerfeld viszont profi író, aki gondosan kicentizi és ifjú olvasói ízléséhez igazítja a műfaj kellékeit. Ezt erősítik a nagyszerű illusztrációk: nagyon igényes, gyönyörű rajzok, amikbe akkor is beleszerettem, ha egészen máshogy képzeltem el a regényben leírt fantasztikus gépeket és lényeket. A belső borító térképe pedig önmagában telitalálat, a 20. század elején divatos, az országokat ember- és állatalakokban ábrázoló térképek zseniális újraértelmezése. Az élményből a fordítás von le nagyon sokat: a mondatok döcögnek, néha a nyelvtan is az érthetőséget kockáztatva bicsaklik, és a fordítónak bámulatosan kevés érzéke van ahhoz, hogy milyen szavakat kellene eredetiben hagyni hangulatfestés céljából, és melyek egyszerűen bosszantóak lefordítatlanul.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény sci fi steampunk kolbenheyer olvas westerfeld

Kolbenheyer ír 111.: Jobb

2013.11.30. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1050913.JPGNem nagyon szoktam szeretni a novembert. Addigra már nagyon megunom a kistanárokat. Szeptemberben-októberben persze jó, amikor elkezdenek tanítani, átveszik az óráimat, én meg hátul ücsörgök, nézelődöm, figyelek. Nem kell óráról órára készülni és izgulni, hogy vajon tetszeni fog-e méltóztatni a büdös kölköknek, nem kell tízszer átgondolni, hogy jól reagáltam-e a szemtelenségükre, és persze nem kell dolgozatokat javítani. Mindez a kistanár dolga, ami elég hülye szó, de a hivatalos tanárjelölt még hülyébb. A kistanárról persze mindig beugrik, amikor Anna elkezdett oviba járni, gyakorlóovi volt, tiszta véletlenül, nem direkt írattuk olyanba, és amikor meghallotta, hogy jövő héttől kisovónénik jönnek, egészen eksztázisban volt mindaddig, míg ki nem derült, hogy a kisovónénik sem kerti törpe méretűek. Végül is a kistanár elég jól leírja a lényeget, tanárszerű, de határozottan kisebb, némelyik egóját kivéve. Na, és azért nem szoktam szeretni a novembert, mert minden kényelem ellenére addigra nagyon megunom őket. Akár jók, akár rosszak. Az ember azért megy ripacsnak, hogy ripacskodhasson, szokta volt mondani egyik kollégám; ezt a mondatot sokszor sütöttem el, pedig nem is mondta senki, én mondom. És hátul ülni először pihentető, aztán érdekes, majd egyszerűen csak álmosító.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXLI.: Mennyei Királyság

2013.11.23. 07:00 kolbenheyer

maalouf.jpgAmin Maalouf könyve, A keresztes hadjáratok arab szemmel (Budapest, Európa, 2002; a francia eredeti: Les croisades vues par les arabes, Paris, Èditions Jean-Claudes Lattès, 1983) az összeurópai lelkiismeret-furdalás és polkorrektség maradandó emléke, de kevésbé lehetett volna félrevezetőbb fülszöveggel ellátni, mint azt az Európa kiadó tette. Mert a „vérbeli történész” „pontos látlelete” nem más, mit egy jó tollú regényíró olvasmányos és alapos kompilációja a kortárs arab krónikákból. Nagy fegyvertény ez, véletlenül sem vitatnám, hiszen a középkori katonai sikereket még ma is belengi a romantikus múltszemlélet, nem árt az áldozatok szenvedéseinek bemutatásával lerántani róluk ezt a leplet. De ahogy maga a szerző is elmereng rajta a rövidke utószóban, a keresztes hadjáratok története valójában a 20. század konfliktusainak és nemzetépítő stratégiáinak megértéséhez nyújt adalékot, nem a régmúlt hiteles feltárásához. Akit csak az események, főleg azok eddig kevésbé ismert, mert muszlim szempontú részletei érdekelnek, annak tetszeni fog a könyv. Történészként kicsit hosszú alapanyag egy jóízű vitához a múltszemléletről és nacionalizmusról. Naiv amatőrök kezében viszont színtiszta méreg.

Olvasom tovább »

2 komment

Címkék: történelem arab keresztes hadjárat kolbenheyer olvas maalouf