Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Mindennapi fasizmus

2009.01.24. 14:43 kolbenheyer

Közéletünk bájos vonása a mindennapi fasisztázás. Ha a bárhogyan is értelmezett egyenlőséget éri bármilyen vélt vagy valós sérelem, sőt annak csak halvány gyanúja merül fel, rögtön lesz valaki, aki fasizmust kiált. És tudja is, miért teszi: azt állítja ezzel, hogy az egyenlőség sérelmétől egyenes út vezet a gázkamrákig. Most nem arról fogok írni, hogy mit jelent az egyenlőség. És még csak nem is arról, hogy a mai Magyarországon ez mennyire van veszélyben. Gondolatkísérletre hívom az olvasót. Tényleg egyenlőek vagyunk? Ha mégsem, akkor miért teszünk úgy, mintha mégis? És ha az állam feladná a jogegyenlőség elvét, tényleg építhetnénk a krematóriumokat? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az emberek nem egyenlőek, de ennek oka van, és ami még fontosabb: a rendszer jól működik. Nem is kell elképzelnünk, más már megtette helyettünk.

 

„– Milyen gyakorlati oka lehet annak, hogy csak a leszerelt katonák rendelkeznek ma választójoggal? – kérdezte Reid őrnagy.
– Mert felsőbbrendű emberek, uram. Jobbak, mint a többiek.
– Ostobaság! A fegyveres erők tagjai semmivel sem okosabbak, mint a civilek. Sőt, sokszor ők a butábbak. De némelyik tudós csak a munkájának él, és nincs semmi felelősségérzete a társadalom iránt. Akkor már tudja, mi az oka?
– Öö… a katonák fegyelmezettebbek, uram – tettem hozzá.
– Sajnálom – mondta Reid őrnagy elnézően. – Tetszetős az elmélete, de nem támasztják alá tények. A statisztika szerint a katona ugyanannyi bűnt követ el, mint a civil. Beugratós kérdést tettem fel magának. A gyakorlati ok egyszerűen az, hogy a rendszerünk kielégítően működik. A történelem folyamán sohasem volt nagyobb a személyes szabadság, kevesebb a törvény, alacsonyabb az adó. Az életszínvonal olyan magas, amennyire a termelékenység csak megengedi és elenyésző a bűnözés. Vajon miért? Nem azért, mert a választóink jobbak, mint mások. Ezt az érvet már az előbb elvetettük. Meg tudja mondani, miért működik jobban a mi rendszerünk minden eddiginél?
– Gondolom azért, mert csak egy szűk réteg választ. Tisztában vannak azzal, hogy ők döntenek, és ezért jól megfontolják a döntésüket.
– Rosszul gondolja. Eleget találgatott, kimondom a nyilvánvalót: a mi rendszerünkben valamennyi választó nehéz önkéntes szolgálattal bizonyította, hogy a csoport érdekeit a saját, személyes jóléte fölé helyezi. A választás ugyanis egyben a hatalom gyakorlása. És mivel jár a hatalom?
Most olyat kérdezett, amire tudtam a választ: – Felelősséggel, uram.
– Helyes. A hatalomnak azonos mértékű felelősséggel kell járnia. A korlátlan demokráciák azért dőltek meg, mert az állampolgáraik nem voltak felelősek a rendszerért, amely hatalommal ruházta fel őket. Mi viszont megköveteljük minden olyan személytől, aki ellenőrzést akar gyakorolni az állam felett, hogy tegye kockára az életét az állam védelmében. Így csak az gyakorolja a legnagyobb hatalmat, aki vállalja a legnagyobb felelősséget is.”

Gyönyörű gondolatmenet, nem? Az idézet Robert A. Heinlein-től származik. Miért nem vesszük komolyan, hogy a jogok kötelességekkel, a hatalom felelősséggel jár? Csak annak járjon segély és nyugdíj, aki dolgozik. Csak annak járjon „ingyen” egészségügyi szolgáltatás, aki nem dohányzik, iszik, drogozik. Csak az járhasson iskolába, aki rendesen tanul és viselkedik. Csak az szavazzon, aki meg is védené a hazát.
 

15 komment

Címkék: politika magyarország társadalom fasizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr66899686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R_John · http://sardobalo.blog.hu 2009.01.24. 14:50:18

lehet, hogy csak nekem nem működik az iróniaméterem, de ezt most komolyan kell venni, vagy nem?

bodycheckerguy 2009.01.24. 15:54:05

nekem szívemből szólt (bár páran szóltak is, hogy alkalmasint fasiszta vagyok, de ezt nem vettem sértésnek), csak a leszerelt katonák eddig nem jutottak eszembe. de amint tudok, indulok a könyvtárba.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2009.01.24. 16:20:39

A huszonévesek jórésze nem volt katona.
Az idősebbek szinte mind.
A nők nem voltak csak.
Viszont a nők közül az idősebbek mind szültek a hazának, a fiatalabbak nem.
Sajna, pont a fasiszta tizen-huszonévesek járnának rosszul, mert ők még nem tettek mást a hazáért, mint megették a mama kezéből a spenótot.

Vörös BLORóka · http://fulke.blog.hu 2009.01.24. 17:51:55

a gondolatkísérlet tetszik, és valóban sokkal pc-bb, mint mondjuk iq-hoz kötni a szavazójogot... persze gyakorlati problémát itt is lehetne találni, mondjuk ugye valaki egészségileg alkalmatlan katonának (pl. mozgássérült), de persze az alapgondolat megtartása mellett lehetne bővíteni a dolgot, ahogy simon is mondja: a nők pl szülnek a hazának, a mozgássérültek számára is ki lehetne találni valami hasonlóan hazafias cselekedetet.

egyébként ugye azt tudjuk, hogy a jogok hiánya néha kényelmes tud lenni; nem véletlen, hogy annyian sírják vissza az átkost

ParadiseLost 2009.01.24. 17:59:44

M*rhaság! Mi az a közösség, aminek én bármivel is tartoznék?

Azért fizetem az adót, mert az állam egy nagy biztosító, és én szerződéses viszonyban vagyok vele: fizetem a biztosítási díjamat többé-kevésbé képességem szerint, és igénybe veszem a kínált szolgáltatásokat többé-kevésbé igényeim szerint. Ha nagyon elégedetlen vagyok, kívül is maradhatnék, bár hogy ez azzal kéne járjon, hogy elhagyom az országot, nem egyértelmű, mert súlyosan megsérti a szabadságjogaimat.

Az a láthatatlan test, hogy a magyarság vagy bármi más, nem létezik. Használjuk, amennyire korlátozottan használni akarjuk, mert néha hasznosak az általánosítások a narratívában (pl. "az amerikai telepesek elégedetlenek voltak az anyaországi parlamenttel", pedig biztosan nem egytől egyig). De ne csússzunk bele ilyen csacskaságokba.

Beleszólok a közügyekbe, mert az étteremben is lehet rendelni. Sőt, még fontosabb, hogy tulajdonképpen továbbra is csak a magánügyeimet intézem tovább, mert nincsen más, mint magánügy! A magánügyeimet (átmenetileg, feltételesen stb.) összekötöm mások magánügyeivel. De attól még az én magánügyeim, senki másé.

És azzal ne is próbálkozzunk, hogy önként költözünk egy olyan országba (meg önként születünk, mi?), ahol nem mindenkié a hatalom, mert ha mi elégedettek vagyunk, akár meg is tehetjük ezt. Az ember nem adhatja magát rabszolgaságba, és kész.

Természetesen ez a gondolatmenet, ahogy az egyenlőség általában, tökéletesen logikailag nem védhető. Mindenki játszhat göndolatkísérletekkel, démonhipotézisekkel, akár az egész életét feláldozhatja a filozófia oltárán. Pl. az örök ellenpélda ezzel szemben is él. Ha jön egy próféta, és azt mondja, neki egy égi erő azt mondta, hogy a nagyfülcimpájúaknak adta az Úr a földet, a többiek szolgák, nincs aki bebizonyítja, hogy "téved".

eastern sugar 2009.01.24. 18:10:09

off:
bodycheckerguy?! you mean the coroner? :) na azért látom, megihletett téged rendesen ez a kis filmművészeti alkotás. mindenki figyelmébe:
www.meehawl.com/Flash/Princess/Princess1.html
www.meehawl.com/Flash/Princess/Princess2.html
fáj.

on:

szeretném azt gondolni, hogy ez hülyeség, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy az. én is ironizálásnak gondoltam, de az az alapgondolat, hogy jó lenne, ha az emberek felelősséget éreznének a kezükbe adott hatalom miatt, számomra is igaznak tűnik. bár sztem ott bukik a dolog, hogy mintha az állam volna az emberért és nem pedig fordítva, de az emberek jó részének minderről a felelősségről fogalma sincs. talán kevésbé radikális volna az az ötlet, hogy tanítsanak állampolgári ismereteket, és vizsgázzanak belőle a tisztelt választópolgárok, nem tudom, de végeredményben tényleg tönkre lehet tenni a világot a korlátlan demokráciával, csak ilyent azt hiszem, nem illik mondani.:) csók nektek

Stoney Hill Billy 2009.01.24. 18:24:54

Tetszik ez nekem. El lehetne gondolkodni vmi hasonlóról hosszútávon.

malaszt 2009.01.24. 19:08:08

A gondolatkísérlet a maga scifis színvonalán persze érdekes is lehet, de hogy teljesen életidegen, az biztos. A társadalomban való egyenlőtlenségek egyrészt annál jóval komplexebbek, minthogy egy önkényes szempont alapján, lásd "aki megvédené a hazát" jogfosztásra adjanak okot. Egyrészt, mit is jelent ez pontosan, másrészt, ha tegyük fel definiálnánk is ezt az érdemességet, mit biztosítana? A cenzusos választójogot legalább tényleg lehetett valamihez kötni, tény, hogy egyértelműen nem a magasabb jövedelemmel rendelkezők felelősebb állampolgárok, hogy csak ők szavazhassanak, csak akkoriban gondolom veszélyesnek tűnt az ún. korlátlan demokrácia, de ezt értékelhetjük egyfajta átmenetként is. És ha most kitalálnánk valami új választóvonalat, mondjuk a hazáért való tevékenységi együttható mentén, de ez is ugyanolyan emberi, tehát akár téves elképzelés is lehet.
"Tényleg egyenlőek vagyunk? Ha mégsem, akkor miért teszünk úgy, mintha mégis?"
Nem, egyáltalán nem vagyunk egyenlőek, és az a jó, hogy az ebből következő különbségek maguktól kialakulnak, és érvényesülnek.
(a bodycheckerguy-jal való délutáni vulgárfreudista eszmefuttatásomat a fasiszta gondolkodás kialakulásáról majd legközelebb)

kolbenheyer 2009.01.24. 21:41:57

@ParadiseLost:
Ez mind szép és jó, feltéve ha igaz az alaphipotézis: "Az a láthatatlan test, hogy a magyarság vagy bármi más, nem létezik."
Tudom, hogy te azt szeretnéd, hogy ne létezzen, de az a baj, hogy elég sokan akarják a létezését, és ez bizony egyenlő magával a létezéssel. Teljesen érdektelen, hogy a liberalizmus (oppardon: libertarianizmus) abszolutizálja az egyént, ez bizony nem felel meg a valóságnak. Az emberek közösségekben élnek, a közösségeket létezőnek és mindenféle tulajdonságokkal bíróknak tételezik, némelyiket szeretik, másokat utálnak, és épp elégszer bebizonyították, hogy képesek ölni vagy halni értük.
Namármost a te állítólagos nagy biztosítótársaságod is ilyen közösség, amely az elmúlt évszázadban tevékenyen vett részt más hasonló közösségek irtásában. A jelenlegi alkotmány árukapcsol: szavazhatsz, de köteles vagy védeni a hazát (az, hogy nem soroznak, csak ideiglenes). Ennél már az is liberálisabb lenen, ha választhatnál: ha nem akarsz ennyi áldozatot hozni, ne kelljen, de akkor ne is dumálj bele.

ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget 2009.01.24. 23:27:39

career soldiers: Live my life resisting

How can you be proud to live in a country where people are killed because of their race?
How can you be proud to live in a country where the innocent is oppressed day by day?
I will not fly that flag of hate I won't let them take my life away
I will not recite nationalistic anthems, of fascism and greed

Look back on your entire life; you've followed every order you've been told to do
You no longer have a mind of your own
I will always live my life resisting
Live my life resisting
Live with resistance
Live my life resisting

How can you be proud to live in a country where ignorance breeds hate everyday?
How can you be proud to live in a country where the government lies to your face?
I will never pledge allegiance to a flag, of capitalism and hate
I will not fight a mindless war; do to my nation's greed for more

Sounds of liberation

ParadiseLost 2009.01.25. 03:06:32

@kolbenheyer: Egyáltalán nem olyan rég bizonyítják az emberek, hogy a közösségért is halnak. És az emberek sok más hibát is elkövetnek.

A nemzettest létezik, amennyiben egy jogi személy létezik. Olyan szempontból, hogy eleve elrendelve jogai vannak felettem, olyan szempontból biztosan nem. Persze van, amikor másképp gondolják ezt emberek. Ez túl sokat nem mond, sokan gondolják tudományos eredménynek, hogy az emberek sikere öröklődik, a szegény országban bénábbak laknak, a fogyikat meg akár kasztrálhatjuk is.

Érdekes módon legtöbben addig szeretik a nemzettestüket, amíg az ő személyes céljaikkal pont egybevágnak annak érdekei. Ha ütköznek, mindenkiben feltámad valami más. Vajon honnan támad? A legtöbb ember, aki megteheti, emigrál, elmenekül stb. az országa elnyomása ellen. De legalábbis sajnálja magát érte. Banálisabb esetben csak elcsalja a vámot, ha különösen igazságtalannak tartja. (Érdekes módon ezen mérce szerint a magyarok többsége igazságtalannak tartja az elektronikai cikkekre kivetett vámot.) Kevés az a nagy magyar, aki a hazaszeretetére hivatkozva, abban megdicsőülve válna mártírjává a hazának, és belátná annak igazát. Vagy ismét vissza a banalitások talajára: a legtöbb ember addig fújol az "agyelszíváson" és a fiatalok lelketlen-hálátlan kiköltözésén, amíg a saját gyereke nem kap egy nyilvánvalóan jobb állásajánlatot külföldről, mint ami a szent anyaföldön elérhető.

kolbenheyer 2009.01.25. 11:57:59

@ParadiseLost:
Se azt nem mondtam, hogy régóta létezik nemzet, se azt, hogy ez jó gondolat lenne. Egyszerűbben: új és szar.
De ettől még van, és a mai világ nemzetállamokba van rendezve. Lehet erről nem tudomást venni, de folyton beleütközünk? akár úgy, hogy "megvéd" valamitől az államunk, akár úgy, hogy kötelez valamire.
Én pont ennek a helyzetnek az őszintétlenségére akartam rámutatni. Sokminden valójában a posztban idézett elvek szerint működik, de nem valljuk be. Ami azzal a járulékos kárral is jár, hogy könnyen fogadunk el kirekesztő érveléseket.
Igen, töredelmesen bevallom: PROVOKÁLTAM.
Amúgy, doktorúr, tartozol még a válasszal a jóléti 2.0-án, még lene mit hozzátenni ahhoz is.

Arkhimédész 2009.01.26. 08:28:50

@ParadiseLost:

"Egyáltalán nem olyan rég bizonyítják az emberek, hogy a közösségért is halnak."

Nem régen? Csak nagyjából azóta, hogy a homosapiens megjelent a földön! Az ember mindig is közösségekben élte túl a nehézségeket. Csoportban vadászott, és többek között az együttműködés képessége emelte ki magasan a többi ragadozó fölé. Az ősember számára a túlélést a közösség jelenthette csak. Az egyéni lét nagyon sokáig a közösségi alá volt rendelve.
Abban a pillanatban, amikor a közösség egyénekre hullik (hullt) szét, a rivális közösség erősebb és hatékonyabb együttműködése révén elnyomta, kiszorította, (jó esetben beolvasztotta) az atomizálódott csoportokat.
A történelem során a kiátkozás egy közösségből gyakran a halálbüntetéssel volt egyenértékű.

Megölni, megtagadni a közösséget és kivonni magunkat a közösségi érdek és áldozatok vállalásából az annyi mint eladni a jövőt.
A gyermekeink jövőjét.

Ha a magyarság nem létezik, akkor jön helyébe más. A kizárólagos egyéni szabadság és felelősségmentesség állapota átmeneti lehet csupán. A magyarság mint (ParadiseLost, és sajnos sokak számára) nem létező közösségi tudat helyébe ebben az esetben jön majd más. Jön a cigány, az arab, vagy más a magyarnál nagyobb összetartozástudattal rendelkező nép kultúrája. Legyen az magasabb, vagy alantasabb a miénknél. Ez mindegy.
Az egyéni felelősségvállalásnál a közösségi tudat ott, ahol ez létezik minden esetben erősebb. Mert míg az egyén megfélemlíthető, megszüntethető, addig a működő közösség a veszteségei ellenére újratermeli, újraerősíti magát.

Arkhimédész 2009.01.26. 08:41:03

A nemzetállam valóban nem túl régi találmány.
De a lényege, amiről az előző bejegyzésben írtam ősi igény. A közösséghez tartozás és az egyén életének közösségivé emelésének szükségessége.

A történelem során különféle közösségek léteztek.
Voltak nemzetségek, voltak törzsek, voltak vallási alapon szerveződők, voltak a királyukért élők és halók és voltak az egy nyaelvat beszélők, ezért egymással együttműködni magasabb szinten képesek. A nemzetállam az összetartozástudat csak egy újkori (és a sovinizmus túltengéséig) hatékonyan működtethető közösségi berendezkedés csupán.

Amíg összetartó közösségek léteznek a Földön, addig az különálló egyének összessége csak morzsaként foghatók fel a történelem társadalmi kerekasztala körül. Amik minden lakománál, vagy kenyértörésnél újratermelődnek.

Persze ha varázsütésre megszűnne minden közösség, akkor valóban eljöhetne a liberális kánaán, de addig, míg egy is van csupán, addig ez utópia.

Egy öngyilkos utópia, kedves tanult barátaim.