Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Kolbenheyer olvas IV.: Világok harca

2009.02.13. 18:46 kolbenheyer

A II. világháborút már a kortársak is az I. folytatásának tartották. Niall Ferguson skót történész A világ háborúja (Scolar, Budapest, 2008, az angol eredeti: The War of the World, Penguin, London, 2006) című legújabb könyvében azonban egy ennél is hosszabb periódust, az 1904 és 1953 közti időszakot foglalja össze a könyv címét adó fogalomban (az angol cím egyértelmű utalás H. G. Wells klasszikus sci-fi-jére). A háborúkban és az azokat kísérő népirtásokban ebben a fél évszázadban látványosan több embert pusztítottak el, mint akár előtte, akár utána bármikor. Mi lehet ennek az oka? Miért ekkor és miért ott (leginkább Közép- és Kelet-Európában, illetve Mandzsúriában és Koreában) történt mindez? Miért maradt abba, vagy legalábbis váltott színteret és eszközt a háború, miközben azonban mérhetően mérséklődött pusztító ereje? A könyv bevezető tanulmánya az első két kérdésre, míg az utószó a harmadikra próbál választ keresni, a szerzőtől megszokott bátorsággal. A könyv törzsét képező majd hatszáz oldal ellenben kevés újat hozó leírás (az I. világháborús rész ráadásul jórészt a szerző korábbi sikerkönyvét ismétli). A kérdések és a válaszok azonban önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy számba vegyük őket.

Ferguson szerint a világ háborúját három ok idézte elő. Az első a leendő háborús színterek nagyfokú etnikai töredezettsége. Ezt felerősítette, hogy a nemzetállamok kiteljesedésével egyre inkább „megérte” bizonyos kisebbségek kirekesztése a politikai közösségből és ezzel az állam által kínált előnyökből. Fokozta a veszélyt, ha léteztek olyan sérülékeny diaszpórák, amik gazdaságilag kedvező, de politikailag alárendelt vagy veszélyeztetett szerepben voltak: Közép-Európában ilyen volt a zsidó és a német diaszpóra. Végül sajátos módon a társadalmi modernizáció azzal, hogy részben lebontotta a szegregált közösségek közti falakat, egyfajta „védekező” reakciót indított el: az antiszemitizmus pont akkor (és szerinte azért) erősödött meg, amikor a zsidók jogilag egyenjogúvá váltak, sőt a vegyes házasságok száma is megnőtt. Az etnikai félelmeket és konfliktusokat aztán a fajelmélet tette népirtó fanatizmussá.

A második ok Ferguson szerint a gazdaság volatilitásának növekedése, azaz a konjunktúrák és dekonjunktúrák sűrű és kiszámíthatatlan egymásutánisága volt. Szerinte nem önmagában a gazdasági válság okoz társadalmi feszültségeket és így esetleg háborúkat, mint a klasszikus elmélet tanítja. Sokkal inkább a kiszámíthatatlanság, ami azt is jelenti, hogy a konjunktúrákat a különböző társadalmi csoportok nem egyformán képesek kihasználni, a jövedelmi különbségek tehát megnőnek. A bizonytalanság és a relatív pozícióvesztés kelt félelmeket, amik ha összekapcsolódnak a fent említett etnikai különbségekkel, robbanásveszélyes helyzetet teremtenek. Közép-Európában a világkereskedelembe való fokozott bekapcsolódás éppen azt a pénzügyi szolgáltatásokból és kereskedelmi közvetítésből élő csoportot hozta helyzetbe, amelyik történetesen jórészt zsidó volt.

Végül a harmadik ok a hagyományos birodalmak hanyatlása és az új „birodalmi államok” kísérlete volna. Hagyományos birodalmakon Ferguson katonai hódítással létrejött, de valójában csak lazán összetartott, a helyi elitekkel együttműködő dinasztikus államokat ért: ilyen volt az Oszmán („török”), a Habsburg, a Romanov („orosz”), vagy a Csing („kínai”) birodalom. Az új „birodalmi államok” ezzel szemben olyan képződmények, melyek a nemzetállami igényekkel lépnek fel (centralizáltság, homogenitás, feltétlen lojalitás), de egyben terjeszkedni is akarnak, vagy legalább megtartani korábbi szerzeményeiket: ilyen Szovjet-Oroszország, a modern Törökország, a nacionalista, majd kommunista Kína, a birodalmi Japán és természetesen maga a Harmadik Birodalom. A régi és új birodalmak határvidékén a korábbi hatalom hanyatlása utat enged a „spontán” erőszaknak (etnikai-gazdasági konfliktusok), az új felemelkedése pedig teret nyit a brutális homogenizálási törekvéseknek.

Ferguson véleménye szerint ezen okok megszűnése, vagy legalábbis mérséklődése a magyarázata annak, hogy a 20. század második felében látványosan csökkent az erőszak. Az etnikai konfliktusok potenciálja csökkent, leginkább a világ háborújának „köszönhetően”: kiirtották vagy elűzték a kisebbségeket. A gazdaság volatilitása is látványosan mérséklődött: az 1950-es és 60-as években nem csak a kapitalista Nyugaton történt gazdasági csoda, de a kommunista Kelet is látványos modernizációt hajtott végre, a növekedés átlagos üteme nagyságrenddel múlta felül a 20-as, 30-as években tapasztaltakat. A háborúnak ebben is szerepe volt: a tervgazdaság jól vizsgázott újjáépítésből. Végül eltűntek a régi birodalmak, az újak határaikat pedig hermetikusan lezárták: gondoljunk a panmindzsoni vonalra, vagy a berlini falra. Konfliktusaikat éppen ezért távolabbi színterekre telepítették át, Ferguson szerint nem a III. világháború kezdődött el, hanem a harmadik világ háborúja. Az ötvenéves világháború azonban döntően átrendezte a világ erőviszonyait. Legfontosabb eredménye Európa dominanciájának vége és Ázsia felemelkedése. Természetesen az Egyesült Államok a világ egyetlen szuperhatalma, de fölénye Ferguson szerint korántsem akkora, mint volt az európai gyarmatbirodalmaknak 1900-ig. Nem véletlen, hogy két ázsiai eseményt választott határkőnek: Japán 1904-ben mért először csapást Oroszországra, Kína pedig 1953-ban védte meg koreai befolyását az USA-val szemben.

 

3 komment

Címkék: történelem világháború birodalmak konfliktus etnikai kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr28941479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vörös BLORóka · http://fulke.blog.hu 2009.02.13. 20:58:02

egész logikus érvrendszer, bár belepusztulnék, ha végig kéne olvasnom, már csak ezért is respect :)

ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget 2009.02.13. 21:40:37

egy klasszik kuss...

'A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra...'

Bell & Sebastian 2009.02.13. 23:45:18

A világon egyedül ez a csóka volt képes arra, hogy végigolvassa a Mein Kampfot!

Ez egy perverz disznó. Meg én is.