Úgy tűnik be fog következni az, amitől Varga László és a Kenedi-bizottság többi tagja is tartott. A politikusok szépen el fogják sunnyogni az "ügynök" ügyet, pedig jelentésükben csupa olyan dolgot írtak le és javasoltak, amit más volt szocialista országok már réges régen megtettek. A sokak által lenézett Románia vagy Bulgária is előrébb tart a múlt tisztázásában, mint a mi politikusaink, illetve közéletünk. A jelentésről és az azóta eltelt eseményekről a Sárdobálón sokat írtunk, természetesen elfogadva a bizottság ajánlásait. (Az elmúlt hetek viharai elmosták Kárpáti György ügyét a Hírszerzővel szemben, amelyben a bíróság elsőfokon azt mondta ki, hogy nem volt ügynök)
Még egyszer: a bizottság megváltoztatná a törvényt, azért, hogy ne lehessen a múlt elől elbújni, valamint, hogy az iratok átkerüljenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. Ilyen módon biztosítva lenne a nyilvánosság, és nem sérülne a demokrácia sem, hiszen végre szétválasztódna a Köztársaság és a Népköztársaság.
Magyarországon sok-sok fura ügy volt az elmúlt 20 évben (most nem ideszámítva, hogy 1995-ig bizonyítottan lopkodták az iratokat a már NBH-vá átalakult szolgálatok irattáraiból) például a Nyírfa-ügy, vagy az UD körüli botrány. Mindegyik ügyben érintett volt a titkosszolgálat, még sem volt semmilyen érdemleges nyilvános vizsgálat. A titkosszolgálatok a múlt csökevényeként avatkozhattak/nak bele a politikiai folyamatokba.
Hogy a mostani parlamenti eseményekbe is beleszólhatott a titkosszolgálat azt ,csak Varga interjúi alapján sejthetjük. De nézzük, hogy ki hogyan viselkedett.
Az SZDSZ megint csak megpróbálta a dolgot helyre tenni. Benyújtott egy határozati javaslatot, hogy változtassák meg a törvényt. Amikor az ügyet tárgyaló alkotmányügyi-bizottság napirendjén ez következett volna a Fideszes képviselők kivonultak, majd Répássy Róbert megüzente, hogy Gulyás félreértette őt, ők mindennel egyetértenek. (Akkor pisilni kellett?) Az MSZP tutira egyetért mindennel, le is pacsiznak ha kell, csak amikor az Országgyűlés ügyrendjéről kellett volna szavazni, akkor tartózkodtak. (SZDSZ közeli információk szerint nemmel szavaztak.)
Ez bizony nagyon ijesztő. Ez az a téma, ami ha előjön az összes párt kushad és sunnyog. Mindenki fél, mindenki félti a saját ügynökeit, tartótisztjeit. rendszerfenntartóit. Magyarország rendszerváltás (?) utáni történetében kevés olyan romantikus egymásra borulás volt, mint amit az utóbbi napokban a politikusok megengedtek maguknak. A két sztenderd téma, amivel mindig lehet az egységet mutatni. Az elmúlt hetek a cigánykérdésről szóltak, soha nem látott cigányellenes egységfrontba tömörítve szinte az egész politikai elitet. Az ügynökügyekről is látjuk, hogy hasonlóan egymásra találnak választott vezetőink, csak ezeknek az esetében nincsen hangoskodás, feszültséglevezetés, mint a roma kérdésben. Itt csönd van. Kivonul, üzen, tartózkodik, csak nem nyitja ki az irattárat és nem másolja le a a mágnesszalagokat.
Pedig a dolog rendbetételére mindenkinek lett volna már módja. Az első két országgyűlés felelőssége óriási, hiszen egészen 1994-ig nem volt ügynöktörvény, 1995-ig meg szabadon lopkodták az iratokat, néha ezres nagyságrendben. A helyzet rendbetételéhez nem kezdett hozzá senki. Se a Fidesz, se az MSZP. Kövér László például nem kifejezetten nyilvánosság párti, a mostani bizottsági kivonulás meg teljesen érthetetlen.
Kérdéses, hogy mit is rejtegethetnek a pártok a múltból, és miért annyira fontos nekik, hogy ne tudjuk meg, hogy miként működött az állambiztonság, hova tűnt a vagyon, valamint, hogy kik, kiket, miért és hogyan figyeltek meg. Nyilván a rejtegetésből következik, hogy a társadalom mindenhol a titkosszolgálatok beavatkozását sejti, még ott is, ahol az nyilvánvalóan nincs, valamint, hogy a fent említett ügyeket nem vizsgálták ki rendesen, és mindenki elsétálhatott.
Lehet, hogy a szolgálatok és az érintettek arra játszanak, hogy a rendszer elszenvedői kihaljanak és ők megússzák a dolgot anélkül, hogy akár csak a nyilvánosság előtt kellene magyarázkodniuk. Ezt a játékot pedig nem lenne szabad hagyni.