A Kossuth tér környékére is nehéz volt bejutni, félórás sorbanállás után. Fémdetektorok, mandarin- és almakisajátítások után juthatott csak az állami ünnepség közelébe az érdeklődő. Ha ezután hangját akarta hallatni, a véleményét kifejezni, netán felszólítani a kormányfőt a távozásra (Gyurcsány, takarodj!), kivezették, igazoltatták. Egyszerűbben fogalmazva: befogták az emberek száját.

Nekem erősen úgy tűnik, a kormány most már a ciklus végéig próbálja elhessegetni a kényelmetlenségeket. De ezt nem szabad a demokrácia alapjainak lökdösésével elérni. Még ha el is hinnénk, hogy a mostani kormány ezt a korlátozást csak a béke és a rend fenntartása érdekében vezette be, akkor sem lehetnénk biztosak felőle, hogy a következő kormány is csak erre használja a kiabálási tilalmat. És vajon tényleg a béke és a rend a cél? Nem pusztán a vezető politikusok nyugalma? Megérhet ez ennyit?

Az alkotmányban szerepel a véleménynyilvánítás szabadsága. A nyugalom, a rendezvény, a megemlékezés nem szerepel. Vajon miért? Mert a nyilvános állami rendezvény végighallgatásának joga messze nem az alkotmányos szint. Az állami rendezvényt jó hangtechnikával látják el, tévén, talán még rádión is közvetítik. Aki akarja, meghallgathatja, és aki nem akarja hallani a bekiabálókat, az csukja be az ablakot, fogja be a fülét, vagy egyszerűen menjen arrébb. Ám legyen, tolják a kordonokat ki az V. kerület határáig, de a szóbeli tiltakozást nem büntethetik ott, ahova a nyilvánosságot beengedik. Még egy kérdés felmerül: milyen hangosan szabad azt mondani vagy kiabálni ilyen rendezvényen, hogy „Gyurcsány, takarodj”?

Pontosan ennyire érdekes, hogy miért tartott évekig a tojás- és kockakődobálás megfékezése. Az más eset. Kockakővel lehet embert ölni. A tojádobás is garázdaság vagy testi sértés.

Az elmúlt évekre jellemző, hogy a rendőrség és a törvényhozás tehetetlenül áll a város, a tüntetések és az ünnepek felborításával szemben, majd a reakciójában súlyosan megsérti az állampolgári, netán emberi jogokat, vagy csak egyszerűen túlreagálja az esetet. Ilyen volt 2006-ban az MTV-ostrom blamázsa és a számozatlan rendőrök esetenkénti brutalitása október 23-án, 2008-ban a Meleg Méltóság Menete, ahol nem a rendőrség nem tudta megvédeni a felvonulókat, és a Tarka Magyar, ahol fél kilométer szélességben zárták le a belvárost, nehogy konfrontálódjon a felvonuló tömeg éppen azokkal, akiknek meg akarta mutatni, hogy nem fél. Most pedig ilyen az évek óta rendszeres dobálózás, amit úgy oldanak meg, hogy pisszenni se lehessen az állami ünnepségek közelében.

A demokráciát nem lehet egyetlen rúgással leteríteni, csak szépen, fokozatosan. Ebben pedig a folyamatosan hangosodó szélsőjobb mellett az ilyen állami akcióknak is tevékeny szerepük van.