Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Nyári olvasónapló – Orosz megszállók

2009.08.27. 07:00 Horváth Andor Márton

Be kell vallanom a tényt: az elmúlt másfél hónapot nyaralással és fizetett munkával töltöttem. Történt mégis pár dolog a nyáron, aminek sajtóvisszhangja nem volt kellően világos. Következzen tehát a fehér ember, és egyáltalán az emberi faj legszebb egyedeinek hazája, Grúzia. (Akinek nincs kedve rákattintani a linkre: Johann Friedrich Blumenbach német tudós a XVIII-XIX. század fordulóján kiáltotta ki a grúzokat legszebbnek; innen például az angol caucasian, „kaukázusi” megnevezés a fehér bőrszínű emberekre. De térjünk vissza a közelebbi múlthoz.)

Történelem

2008. augusztus 7-én Oroszország hadüzenet nélkül támadta meg Grúziát, a háború mégsem volt váratlan. A kilencvenes évek első felében dúló polgárháború után stabilizálódott Grúzia két tartománya, Dél-Oszétia és Abházia az orosz békefenntartók segítségével nyert gyakorlatilag teljes függetlenséget az anyaországtól. A két tartomány valójában nem nagyobb, mint két átlagos magyarországi megye. Nos, ebből a két megyéből a helyi szeparatista erők akciói során körülbelül negyedmillió grúz menekült el Grúzia egyéb területeire, az orosz békefenntartók vigyázó tekintetétől kísérve. Ezek a békefenntartók egyébként a két, korábban grúz többségű tartomány abház és oszét lakosságának orosz útleveleket kezdtek osztogatni, ami már önmagában casus belli lehetett volna. Grúzia azonban tartott Oroszországtól, s mint később kiderült, nem is ok nélkül.

Nem kell azt hinni, hogy a grúzok nem lőttek vissza, ám a tűzharcok mindig helyi konfliktusok szintjén maradtak, egészen 2008. nyaráig, amikor a Mihail Szakaasvili grúz elnök által vezetett hadsereg az eszkalálódó kenyértörés lezárása érdekében elkezdte visszafoglalni és állami irányítás alá vonni a két tartományt. Erre a határon már ugrásra készen felsorakozott orosz hadsereg bevonult Grúziába. Nem álltak meg Abháziánál és Dél-Oszétiánál, hanem egészen Goriig elmentek, ahol békefenntartóként végképp semmi keresnivalójuk nem volt. Később visszahúzódtak majdnem a nemzetközi egyezményben rögzített tűzszüneti határvonalig, és azóta (talán kisebb változtatásokkal) ott is maradtak. Oroszország és Nicaragua független államként ismerte el Dél-Oszétiát és Abháziát.

Miért olyan fontos Oroszországnak Grúzia? Valószínűleg a politikai-földrajzi helyzete miatt. Oroszország katonai bázist tart fenn Örményországban, amely határos Iránnal. Örményország és Oroszország között csupán Grúzia párszáz kilométernyi széles sávja található. Aztán ott van a Nabucco gázvezeték is, amelynek Grúzia kulcsfontosságú szereplője – hiszen aki az ott keresztülhaladó vezetéket irányítja, az Európa alternatív gázcsapját irányítja.

Reakció

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egy emberként állt ki Oroszország agressziójával szemben, leszámítva Magyarországot. Itthon csak az ellenzék vezetője emelte fel a szavát a nemzetközi jogok sárba tiprása ellen. Nabucco ide vagy oda, a magyar kormány ezúttal a Gazprom mellett állt ki. Orbán Viktor helyesen 1956-hoz hasonlította ezt a valódi imperialista agressziót, mire Igor Szavolszkij, az orosz nagykövet „enyhe undorát” fejezte ki vele szemben.

Történetesen Orbán ekkor már felmérések szerint a magyar társadalom bő felének támogatását élvezte, és már akkor erősen valószínűnek tűnt, hogy ő lesz Magyarország következő miniszterelnöke. Ráadásul volt miniszterelnök. Vajon milyen kategóriába sorolható demokráciák között egy ilyen mértékű sértés? Vajon az enyhe undorra nem az lett volna elfogadható válasz a magyar állam részéről, hogy bojkottálja Szavolszkijt, és egyúttal megköveteli új nagykövet kinevezését az Oroszországi Föderációtól? Ilyen lépések nem történtek sem a kormány, sem a köztársasági elnök részéről. A Fidelitas azonban tüntetést szervezett, ahol SZDSZ- és Fidesz-szavazó barátaimmal részt is vettünk.

Azóta eltelt egy bő év. A orosz-grúz háborút most már nem kicsinylik le, nem konfliktusnak hívják. Pekingben mindenki elképedt Kína nagyságán, Phelbs furcsa anatómiáján és rekordjain, jött egy világgazdasági válság, itthon pedig egy újabb kormányválság. Grúziában kezd megszilárdulni a megszállási övezet, a kormány pedig kezd igencsak inogni. A demokratikus világ nem tud segíteni a kaukázusiakon, mert nincs benne az a gátlástalanság, amely Oroszország külpolitikáját jellemzi.

Hogy Magyarországra mi jut ebből? Időnként pár hétnyi gázhiány, valamint egy megbízható orosz nagykövet. Hiszen ma is Igor Szavolszkij a nagykövet. Ha valaki, ő tudja, mi hasonlít 1956-hoz, hiszen ismeri Magyarországot – ‘66-ban már itt dolgozott, a Szovjetúnió nagykövetségén. Ugyanabban az épületben, amelyik előtt tavaly mi tüntettünk. Vajon ugyanezt az enyhe undort érezte volna, ha a forradalom tizedik évfordulóján, 1966-ban ugyanígy odaállunk tüntetni az ablaka alá?

4 komment

Címkék: politika orbán fidesz magyarország 1956 oroszország demokrácia külpolitika grúzia

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr31338360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DeMarco 2009.08.27. 11:13:02

Be kell vallanom, hogy az elmúlt másfél hónap csendesebben telt mindenkinek. Nem hiányoztak a vérlázító, szélsőséges cigány/zsidó/meleg posztok. Bár Calam hozta a kötelezőt, de némileg visszafogottabban.
Ami Grúziát illeti az elnök a pénzt az usától kapta, a fegyvereket, kiképzőket szintén. Persze nem jószívűségből. Olajérdekek fűzik ehhez az országhoz a nyugatot. De nyíltan nem mernek fellépni az oroszok ellen, ráadásul meg is egyeztek, hogy amennyiben afganisztán és irak az usa játszótere lehet úgy az oroszok is garázdálkodhatnak a kaukázusban. Szavakban mindegyik támadja a másikat és fegyvert is ad néha el az ellenfélnek, de ebben ki is merül a "segítség". Abban a pillanatban ahogy éles csatában lenne szükség a segítségre, nem történik semmi, ahogy nálunk sem történt 56'-ban. Legfeljebb 50 év múlva mennek oda is bűnbánatot szimulálni...
Mindezen túl él a régi mondás: Mi az ami rosszabb annál, mint hogy a nyugati tőkések kizsákmányolják az országot? ... Az ha nem zsákmányolják ki...
Természetesen a Magyaroknak teljes mellszélességgel kellene kiállniuk a Grúzok mellett, mi már csak tényleg tudjuk, hogy mit jelent egy kilátástalan harc a komcsik ellen.
Arról nem is beszélve, hogy nagy szükségünk lesz a Nabuccora és nem kellene tétlenül nézni ahogy az oroszok ráteszik a mancsukat arra is.
Orbán Viktornak maximálisan igaza volt amikor kiállt mellettük.
Az orosz nagykövetnek nem véletlenül nagy a szája. Már régen megvették a maszopot, fletó bohóccal az élén. (Déli áramlat szerződés aláírása, gáztározók átengedése, MOL átjátszása, szíven szúrt "öngyilkos" a nagykövetségen) és még lehetne sorolni az eseteket. Ezekért az esetekért nyugodtan életük végéig be lehetne varrni őket hazaárulás vétségéért. Csak azért nem, mert kétszer nem lehet kiosztani ugyanazt a büntetést és a kettős állampolgársági szavazás miatt egyszer már megkapják ezt a büntetést.
Bízom benne, hogy a Fidesz felgöngyölíti az árulást és megfelelően kezeli is. Nagyon nem kell keresnie: Szillabo Feri és elvtársaik.

TD223 2009.08.27. 12:39:00

A Történelem fejezet a szokásos zstörténelemhamisítás egy ellentmondással.

"2008. augusztus 7-én Oroszország hadüzenet nélkül támadta meg Grúziát"

"Mihail Szakaasvili grúz elnök által vezetett hadsereg az eszkalálódó kenyértörés lezárása érdekében elkezdte visszafoglalni és állami irányítás alá vonni a két tartományt. Erre a határon már ugrásra készen felsorakozott orosz hadsereg bevonult Grúziába."

Vagy egyik vagy másik.

Ha valaki megtámadja a határon túli magyarokat, akkor Mo-nak kötelessége lenne azonnal visszatámadni. Grúzia megtámadta a határon túli oroszokat. Azért merte, mert a cionista világ támogatását (pénz, fegyver, média, politikusok, Soros) élvezte.

Orbán orosz fóbiás (bár, hogy miért nem romboltatta le a Szabadság téri szovjet emlékművet, nem tudom). Gyurcsányék pedig minden nagyhatalomnak befeküdtek, ezért kussoltak.

Vidéki 2009.08.27. 14:09:20

Az orosz nagyhatalmi politikát a kettős mérce jellemzi.
Kiállnak (fegyveres erővel) azért, hogy Dél-oszétia és Abházia szakadjon el Grúziától, viszont, ha Csecsenföld próbál elszakadni Oroszországtól az már rossz dolog.

Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az Ökörnek.

jános515 2009.08.27. 18:06:53

Azért egyet jó lenne, ha megjegyeznél--'A gyöztesnek mindig igaza van!' Igy tehát már bocs, de mi közünk nekünk az "ügyhöz"?