Érdemes néha a közismertet is újraolvasni, újragondolni. Érdemes néha a színvonalas ismeretterjesztést bemutatni. Ezek a megfontolások vezettek akkor, amikor Horst Dippel Geschichte der USA (Az USA története, magyar fordításról nem tudok, Beck, München, 1996) című karcsú kötetét elolvastam. A német Beck kiadó régóta foglalkozik tudományos ismeretterjesztéssel, irgalmatlan mennyiségben adja ki nagyon rövid, nagyon olcsó, ám meglepően színvonalas köteteit. Ezek sorába illeszkedik Dippel könyve is, ahogy még mások az itt bemutatott, vagy a jövőben bemutatandó művek közül. Az USA története viszonylag ismert, néhány apró érdekességen kívül mi újdonságot nyújthat ez a könyv? Csupán annyit, hogy segít átgondolni az USA szerepéről kialakult képet. Éppen ezért én itt három témát emelnék ki (a könyv amúgy kronologikus, és nem tematikus szerkezetű), amik szerintem nagymértékben befolyásolják a mai Pax Americanat. Az USA politikai rendszerének kialakulása és az európaitól eltérő jellege. A faji kérdés története és iránya. Az állam szociális szerepének amerikai felfogása. Ezek olyan kérdések, amik aktuálisak a mai Európában és Magyarországon is, és nem hihetjük komolyan, hogy kivonhatjuk magunkat az USA hatása alól.

Az USA eredetileg is telepes-gyarmat volt, a kivándorlók összetétele és motivációja pedig már eleve megszabta a későbbi fejlődés néhány vonását. Az egyik fontos tény, hogy a kivándorlók olyan puritánok voltak, akik a vallási üldözés elől menekültek. Így aztán Amerikában nem jött létre anglikán püspökség, nem volt felügyeleti szerv az egyházközségek között, és az állam és az egyház sosem fonódott össze. Másrészt a kivándorlók magukkal vitték az angol dicsőséges forradalom elveit, a korlátozott kormányzat gondolatát: a gyarmati gyűlések a pénzügyek felügyeletével korlátozták a kormányzók hatalmát. A függetlenségi háború megnyerése után viszont hamar elhaltak a „jakobinus” kísérletek, amelyek a népszuverenitás szélsőséges értelmezése alapján szinte mindenható törvényhozásokat hoztak volna létre. Az amerikai alkotmány szigorúan a montesquieu-i elveket követte: elválasztotta a hatalmi ágakat, az erős elnök és a Legfelsőbb Bíróság pedig komoly kontrollt jelent a Kongresszus számára. Végül gyökeresen új elemként jelent meg a történelemben a szövetségi állam, sőt a bővíthető szövetségi állam. Azok az új területek, melyek lakossága elérte a már meglévő legkisebb államét, és rendelkeznek köztársasági alkotmánnyal, felvehetők az USA-ba.

A feketék rabszolgaként érkeztek az USA-ba, és a gyapottermesztő Dél gazdasági alapját képezték. A különbség a két régió között azonban nem ennyire éles. Délen csak a fehérek negyede rendelkezett rabszolgákkal, és folyamatos volt a fehér elvándorlás Északra, tovább növelve Dél demográfiai hátrányát (az új bevándorlók zöme Északra érkezett). Ezt ellensúlyozta némileg, hogy a teljesen jogfosztott feketéket mégis figyelembe vették akkor, amikor a képviselőházi helyeket az államok között lakosságarányosan kiosztották. A rabszolga tulajdonnak számított, melynek védelmét az alkotmány előkelő helyen biztosította. Mivel nem volt polgár, ezért semmilyen jogorvoslati lehetősége nem volt. Ezt a rendszert zúzta szét Észak a polgárháborúban, amely azonban a rabszolgaság eltörléséért, és nem a faji egyenlőségért folyt. Az északi koncepció a „separate but equal” kifejezésben összegezhető: a feketék ugyan egyenlők a törvény előtt, de az élet minden színterén el kell választani őket a fehérektől. A helyreállított déli államokban ez kiegészült a választójog megvonásával is. Az áttöréshez két világháború és egy republikánus elnök különös bíróválasztásai kellettek: Eisenhower olyan bírókat nevezett ki a Legfelsőbb Bíróságba, akik az alkotmányt újszerűen értelmezve sorra megsemmisítették a tagállamok faji elkülönítő törvényeit. Az ebből kibontakozó polgárjogi mozgalom 1964-re érte el a feketék választójogának tényleges érvényesülését.

Az USA a személyes szabadság és az egyéni felelősség hazája. Az anyagi boldogulás törvényi korlátok híján és szinte korlátlanul hozzáférhető erőforrások birtokában az egyéni tehetség és vállalkozószellem kérdése. A szociális állam képzete itt ezért később és máshogy jelent meg. A nagy gazdasági válságra adott válasz volt Roosevelt New Deal-je 1933-ban, amely bevezette a minimálbért, elismerte a szakszervezetek jogait és támogatni kezdte a mezőgazdaságot. 1935-ös második hulláma bevezette a (nem kötelező) társadalombiztosítást és megnövelte az állami beruházásokat. Gazdasági eredményei azonban csekélynek nevezhetők, ráadásul az intézkedések jelentős részét a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesként megsemmisítette. Jelentősége inkább abban rejlik, hogy az USA-ban is szociális feladatokat kezdett vállalni az állam, és hogy az elnöki szerepkört aktivista módon értelmezték újra. Erre támaszkodhatott aztán a Kennedyt követő Lyndon B. Johnson Great Society-je, egy nagyszabású szociális reformsorozat (szemben Kennedy álmodozásaival). Ennek keretében jött létre az idősek egészségbiztosítása, a Medicare, és a nélkülözőké, a Medicaid (a többieké továbbra is piaci alapú), illetve kezdődött meg a szociális lakások építése.

Az USA a legrégebbi alkotmányos állam, amely folyamatosan bővíthető, és amelynek intézményei finom egyensúlyban vannak. Az USA hosszú történelmi tapasztalatokkal rendelkezik a faji konfliktusok terén, és az egyenlőség mára megkérdőjelezhetetlen értékké vált. Végül az USA nagyon piacbarát és individualista módon bár, de megkezdte a gondoskodó állam kiépítését. Ez a Pax Americana.