Újév alkalmából merőben szubjektív témát választok. Megosztom a kedves olvasókkal az egyik kedvenc zeneművem talán valaha volt legszebb előadásának felvételét. A YouTube csodálatos.

A zenemű Wagnertől A nürnbergi mesterdalnokok, ennek az operának a nyitányát vezényli Wilhelm Furtwängler egy gyárban, 1942-ben. A mű felületesen a német nemzet nagyságáról, mélyen azonban a tökéletes zene kereséséről és megtalálásáról szól. A nacionalista oldala a műnek olyan csodálatos, ízléses, és egyáltalán nem bántó, kirekesztő, másokat lekicsinylő, hogy ilyet mostanában nem látni. Én ilyen nacionalizmust kívánok Magyarországnak a 2010-es évre, ilyen befogadó, kreatív és szeretetteljes nemzeti érzést.

Nagyon fontos a felvétel történelmi háttere is. Furtwängler a Berlini Filharmonikusok vezetéséért cserébe kérte, hogy ne kelljen soha náci pártrendezvényen vezényelnie. Egyszer ugyan beugratták Hitler születésnapi koncertjébe, de a karmester hozzáállását mutathatja egy 1939-es felvétel, amelyen kezet nyújt a kancellárnak, aki "Heil Hitler!"-üdvözlésre rántja a karját.

Ezen a felvételen a náci díszletek természetesen fent vannak, láthatók a horogkeresztek mindenütt, hiszen akkoriban enélkül egy koncert vagy egy gyár elképzelhetetlen lett volna. De Furtwängler nem volt náci. Antifasisztaként tudott német nacionalista zenét vezényelni, úgy, hogy senkit ne rekesszen ki ezáltal. A körülmények ellene voltak: a német nemzet a legsúlyosabb veszteségét szenvedte el ekkor, a náci uralomnak hála. Furtwänglert a háború után több évre eltiltották a koncertezéstől, miközben a kétszeres náci-párttag (aki az EU-himnusz szerzője, mivel ő dolgozta át erre a célra az Öröm-ódát), Herbert von Karajan pedig lemezeladásokból világhírű és rendkívül népszerű karmester lett...kivéve az Egyesült Államokat.

Mindenesetre a nemzeti érzések kérdésében Wilhelm Furtwängler és A nürnbergi mesterdalnokok két egyértelműen követendő példa. Hát ezzel kezdjünk neki az évnek.