Az art-mozi a filmes magaskultúra fellegvára. Mint általában a magaskultúrát, az art-mozikat is az állam támogatja. És ennek megfelelően a megmagyarázhatatlan dupla adminisztráció itt is felütötte a fejét. Tegnap barátaimmal a Toldiban akartunk megnézni egy filmet, direkt nem a Palace WestEnd kínálatából válogattunk. Kinéztük a Pesti Estből, hogy mennyi a diákjegy, és többen művelődési csekkel akartunk fizetni. Az, hogy a Toldi nem fogadja el azt a művelődési utalványt, amit az Aréna Plázától a Mammutig minden multiplex elfogad, pusztán furcsa. Az azonban, hogy a diákjegy nem vehető igénybe diákigazolvánnyal, csak egy 1000 forintos plusz kártya megvétele után, egyszerűen megtévesztő reklámmá teszi a Pesti Estben közölt információkat. Kis csapatunk annyira elkedvetlenedett, hogy átmentünk a Művészbe, ahol ugyanazt a filmet gyakorlatilag ugyanannyiért vetítették fél órával később. Ugyan ott sem volt diákjegy, a Pesti Est ez esetben a valóságnak megfelelő leírást adott; ráadásul a Művészben a pénztáros úgy gondolta, hogy Terry Gilliam végülis a művelődés körébe tartozik, úgyhogy kézpénzt nem is kellett használnunk.

Az ilyen adminisztratív bakik nemcsak kényelmetlenséget okoznak. Az államilag nem támogatott, piaci versenyző Palace WestEnd-nek például ezúttal vagy nyolc mozijegynyi kárt okozott, hogy ezekről az információkról nem tudtunk. Ennek fényében pedig világos, hogy az artmozi-hálózatnak komoly felelőssége van abban, hogy nem képes önmagát fenntartani. Hiszen legközelebb eszembe sem fog jutni visszamenni ebbe a moziba, ha bárhol máshol vetítik ugyanazt a filmet.